Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-09 / 6. szám
XXX-1. r v f n!v;»r>' f'ácvkrrGiy. iöí6. február 9. 6. szám. i \ 1 \ O / V 17 A L íVi i 11 i. i i l n í , Nagykároly varos hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre ........ 8-— kor. Fél évre ..........................4-— „ Ne gyedévre..................2- — , Eg yes szám.................... . —-20 „ Ta nitéknak egész évre. . . -6/— „ Főszerkesztő : Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. fmml ispnja j a vármegye Ítészeihez a következő levelet intézte: Abban a nagy küzdelemben, melyet a Nemzet fennállása és szabadságáért már annyi vér és anyagi áldozatokkal másfél éve folytat, a társadalomnak olyan szerep jutott, melyet ha híven és köte- lességtudólag betölt, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az eddigi sikerek s erkölcsi tőkék a jövóre nézve a nemzeti fejlődés! alapkövét képezzék s egy olyan biztos bázison maradjunk, melyről bennünket többé elmozdítani nem lehet. Hogy a hosszas béke alatt kényelem és jóléthez szokott közönségünk az idők reánk nehezendő súlya alatt össze nem roskadt, s lassanként az önfegyelniezett-; ség és áldozatkészség legszebb erényét, , mint egész természetes dolgot kezdte tekinteni, abban én a vidékeken legnagyobb érdemét a lelkész uraknak látom, kik a háború első percétől' fogva fekezet és nemzeti kiilőmbség nélkül szóval és tettel előljárva például szolgáltak arra, | hogy miként kell a hazát szeretni, miként kell azéit panasz nélkül szenvedni de egyúttal áldozatokat is hozni. Könnyeket fakasztó volt minden nemesen érző lelkű embernél látni azt, hogy épen a legszegényebb nép miként adja falatjának felét katonáink táplálására s miként hordja értékeit a haza oltárára. Most, mikor már az olyan rettenetes áldozatokkal elért sikerek jutalmának ; elnyerése előtt állunk, most kell még utoljára megfeszíteni magunkat s ha kell szenvedni : szenvedjük és nélkülözzünk, de biztosítani keli azt, hogy a kik érettünk véreznek, rendelkezéseikre ál-, jón mindaz a kellék, a melyek nélkül az eddig elért eredmények is elveszhetnek. Nemtelen ellenségeink bennünket fegyverrel le nem gazolhatván, kiéheste- . léssel akarnak inegsemisiteni. Ezen czéljukat nem szabad engedni, hogy elérjék, s csak rajtunk áll, hogy itt is csúfos kudarczot szenvedjenek. Nekünk van annyi, hogy abból nem csak magunk megélhetünk az uj termésig, de juttathatunk belőle a szövetségeseinknek is. Azonban azt, a mi feleslegünk van, azt nem szabad eltitkolni, hanem a megállapított árban rendelkezésére bocsátanunk az államnak. Természetes dolog, hogy azért, mert valaki bőségben úszik, nem szabad abban duslálkodni, hanem redukálnia kell igényeit oda, a mint azt a kormányrendeletek megállapították. Örök gyalázata lenne e nemzetnek, ha az maradna fent róla, hogy azért nem tudta a sikerek gyümölcsét be is takarítani, mert a jólét» hitvány szeretetét eléje helyezte a nagy nemzeti érdekeknek. Ezen a téren fordulok én a vármegye fenkölt gondolkozásu s hazáját imádó lelkészi karához*. Ä A terménykészletek még mindig megvannak az országban, de részben indolentiából részben számításból, de legtöbb esetben a jövő feletti aggodalomból elrejtve tartja azt a közönség. A nemzeti becsületre hivatkozással kérem a lelkész urakat, hogy társadalmi és hivatalos téren kövessenek el mindent arra, hogy készletükből mindenki csak annyit tartson meg magának, a mennyit fogyasztásra a kormányrendeletek megállapítanak. A többit jelentsék és szállítsák be a haditermény részvénylársaság vidéki megbízottjaihoz. JVlinuenkinek saját érdeke is ezt parancsolja, mert a legszigorúbb kutatások fognak eszközöltetni s a kinél felesleges készlet találtatik, a mellett, hogy elkobozzák az illető egyént elzárással és pénzbírsággal fogja a hatóság sújtani. Én azonban megvagyok győződve, hogy ha a közönségünket lesz aki megértesse, hogy a nemzetnek milyen nagy érdekei forognak kockán, nem akad olyan hitvány egyéniség, ki ne tenne eleget hazafias köttelességének. Fogadja őszinte tiszteletem nyilvánítását. Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete vasárnap d. e a városháza tanácstermében negyedévi rendes közgyűlést tartott. Debreczeni István kir. tanácsos polgármester 10 órakor a megjelentek üdvözlése mellett a gyengén látogatott közgyűlést megnyitván — bemutattatott a képviselőtestület tagjaiban beállott változásokról szóló bejelentés, mely szerint gróf Károlyi Gyula Jurcsek Bélát, Dr. Somossy Ignátz Dr. Bolernann Mártont, a Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank R.-T. Irsik Ferencet, Dr. Stern Adolf Dr. Taub Gézát, özv. Vida Sándorné Vida Gyulát, a Nagykárolyi Közgazdasági Bank R.-T. Grünfeld Miksát, a nagykárolyi status-quo izr. hitközség Schönfeld Lázárt nevezte meg megbízottjának s tekintettel arra, hogy Jurcsek Béla személyes jogon is virilis, mint a gróf Károlyi Gyula megbízottja is szavazati joggal bir, igy a belügyminiszternek az 1886. évi XXII. t.-c. 10-ik bekezdését I magyarázó 24899 — 913. számú rendelete ! értelmében két szavazati joggal fog bírni. özv. Kaufmann Izidorné, özv. ! Györffy Józsefné, Fűzi Istvánná, özv. Sternberg Móric, Péchy Imre, mint Jasztrabszky Irma gondnoka, a Nagykárolyi Önsegélyző Népbank R.-T., a Nagykárolyi Takarékpénztár Egyesület í megbízottakat be nem jelentvén, ezek, valamint az ismeretlen helyen tartózkodó Igaz Károly képviselőtestületi tagsági joga | szünetel. A legtöbb adót fizető városi képviselők 1916. évi névjegyzékét kiigazító küldöttség elnökévé dr. Adler Adolf, 'tagjaivá pedig dr. Melinda László, Fiók Albert, Lukácsovits János és Varga Imre választattak meg. Nagykároly, 2916. január 26-én. Csaba Adorján, főispán. Adakozunk a helyben felépítendő „Hadi Árvaház“ számára a Vórör-kereszt pénztárába. Az esküdtképes egyének 1916. évi alaplajstromát összeállító bizottság tagjaivá Reök Gyula, Hahn János, Mercs Imre és Fézer István választattak meg. Szavazó árvaszéki ülnökké dr. Várady János választatott meg. A számvevőség abbeli bejelentése, hogy a város kezelése alatt álló pénztárba történt és az 1915. év végéig ki 'nem egyenlített átutalások, hogyan és
