Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1916-02-09 / 6. szám

NAGYKÁROLYÉ« V1ÜEKK gjyjgg $£|{|g<i Pilisi $2^3 fgsgkjg SSÍII8 £|d^ sgÄgg e^KS §|g§g g§mg ä|Ä|g mmmjms ^gjg § sw.te, ^ , Betűkor Orbán könyvkötészete líTa.gry-lrároIy', Kenyérgyár-utca. Elvállal könyvkötői munkálatok teljesítését a leg­jobb és legszebb kivitelben, jutányos árak mellett. ^PQ| mily üléseken történtek meg — tudo­másul véletett. Következett az ülés legérdekesebb tárgya: a Schlick Nicholson gépgyár r.-t.tól a villamostelelep részére szállított 300 lóerős nyersolajmotor árából késedelmi kötbér fejében levont 8199 K 38 f. és időszaki kamatainak kiutalása iránti kérelme. Néma Gusztáv főjegyző részletesen ismertette a tényállást, mely szerint a szállitó cég tényleg késedelembe esett; ismertette a cég kétrendbeli beadványát, a tiszti ügyészi véleményt, a jogügyi- és pénzügyi bizottság első határozatát, mely szótöbbséggel kimondotta, hogy a kérel­met nem tartja teljesíthetőnek, a cég újabb beadványait, melyben kérelmét 5000 koronára leszállítja, a jog- és pénz­ügyi bizottság második határozatát, mely az ügy békés kiegyenlítése és méltányos­ság okából 3000 koronát 3 éven át 1000 koronás részletekben, kamatmentesen javasol a cégnek megtéríteni. Elsőnek Récsei Ede képviselőtestületi tag szólalt fel és a kérelem egész terje­delmében való elutasítása mellett érvelt azzal, hogy a kérelem 4 év után terjesz­tetik elő s a város elég méltányos volt, amikor 41 napi sztrájkot figyelembe vett és ezen időre vonatkozólag a késedelmi kötbért elengedte, szerinte a kérelmező cég nem fogja az ügyet bíróság elé vinni s ha igen, a pert elfogja veszíteni. Dr. Adler Adolf képviselőtestületi tag a maga részéről a jogügyi- és pénzügyi bizottság javaslata mellett foglalt állást, noha a bizottság első ülésében a kérelem elutasítása mellett szavazott és a második ülésben részt nem vett s igy ott állás­pontját ki nem fejthette. Kiutalta, hogy az ügy állása jogilag bizonytalan és a méltányosság álláspontjára helyez­kedve, de meg tartva a per következ­ményeitől tartva, inkább hajlandó a kérdést egyességileg megoldani. Schönfeld Lázár szintén elfogadta a bizottsági javaslatot, noha szerinte a késedelmes szállítás által a város már tetemes kárt szenvedett. Lucz György városi tanácsos, kép­viselőtestületi tag a főügyésztől azt kér­dezte, hogy most is fenntartja-e abbeli jogi véleményét, hogy peruiján a kérel­mező cég (követelését nem fogják meg­ítélni, mire Borody György t. főügyész kijelentette, hogy véleményét fenntartja s hogyha hasonló ügyben a kérelmező cég akarná őt megbízni a kereset meg­indításával, hát bizony kijelentené, hogy a jó eredményhez nincs reménye. Mind­azonáltal perről lévén, szó a véderedményt sohsa lehet biztosra venni. Luczay János képviselőtestületi tag azt kérdezte, hogy a kérelmező cég mél­tányosan járt-e el eddig a várossal s hogy nem lehet-e ezentúl is szükségünk a céggel való összeköttetésre. A polgár­mester mindkét kérdésre igennel felelt. A vita kilévén merítve, elnök­lő polgármester elrendelte a szava­zást és annak megejtése után kihirdette, hogy 41 szavazó közül 27 a bizottsági javaslat elfogadása mellett szavazott, 14 pedig ellene szavazott és a bizottság javaslatát elfogadottnak jelentette ki s az jóváhagyás céljából a tövényhalósági bi­zottsághoz felterjesztetik. Ezután az állampénztár terhére hadi segélyben nem részesített városi alkalmazottaknak a városi pénztár terhére hadi segélyben való részesítése kérdése következvén, bemutattatott az idevonat­kozó javaslat Luczay János képviselő- testületi tag a városi kertészt is a segé­lyezendők közzé felveendőnek tartván, ily értelemben indítványt terjesztett elő, azonban polgármester abbeli megjegyzése folytán, hogy a városi kertésznek önálló keresete is van, a képviselőtestület a városi kertész kihagyásával az eredeti javaslatot fogadta el. Az itt megszavazott 900 K háborús segélyből 700 K a városi házi pénztárt, 200 K pedig a közmunka­pénztárt fogja terhelni. Az állami polgári leányiskola igaz­gatója természetbeni tűzifa igénybe vehe- tése folytán ezért bizonyos átalányt fizet a városnak. Minthogy azonban a múlt évben hazulról fi hónapig távol volt s ezen idő alatt tűzifát nem használt, az általányt megfelelöleg mérsékelni kérte A képviselőtestület elrendelte, hogy 20 köbméter fa értéke helyett 12 köbméter fa egyenértékét tizesse meg, a többit pedig elengedni határozta. Vetzák Ede és neje 2000 koronás főgimnáziumi ösztöndíj alapítvány alapitó okleveléből kimaradt tévedésből az, hogy az ösztöndíj csak róm. kath. vallásu tanulónak adható ki, miért is alapítók kívánsága folytán ez a teltétel az alapitó oklevélben kitüntettetni határoztatott. Azon jelentés, hogy a bérkocsisok dijának felemelésére és a bérkocsisoknak éjjel egészségügyi célokra követelhető igénybevételére vonatkozó szabálvrendelet- módositás kormányhatóságilag jóváhagya­tott, tudomásul vétetett. A rendőrlegénység családi pótlék engedélyezése iránti kérelme teljesíthető­nek nem találtatott. Beckmann József helybeli ékszerész osztrák állampolgár lévén, kérte, hogy a magyar állampolgárság elnyerhetése cél­jából a város kötelékébe való felvétele neki kilátásba helyeztessék. A képviselő­testület a kérelmet teljesíthetőnek találta és kérelmezőnek a város kötelékébe való felvételét kilátásba helyezte. Minthogy indítvány be nem adatott, a tárgysorozat pedig kimerittetett, elnöklő polgármester a jegyzőkönyv hitelesítésére Braneczky József, Kun István, Fiók Albert, Lochmayer Márton és Albanézi Mihály képviselőtestületi tagokat felkérvén, a közgyűlést befejezettnek nyilvánította és berekesztette. Színház. Színház rovatunk u sok fontos közlendő anyag és lapunk mostani kisebb terjedelme folytán e számból sajnálatunkra kimaradt. Szives elnézést kérünk elsősorban \ a színházi rovat vezetőjétől, kedves ni/unka- társunktól, hogy referádájdt csak a jövő számban közölhetjük. _____*______________• „V idámság falva.“ Beszarábiai front, 1916. jan. 29. Éppen egy hónapja, hogy a nap-nap. után támadó muszka-tömegeket védelmi vonalunkon megállítjuk és véresen visszaverjük; annyi ál­matlan éjszaka után megérdemeljük a pihenőt. „Vidámság falva“ pihenőnk helye. Éz ad...............i erdő első vonaltól alig egy kilóm éterre, mely tulajdonképpen a tartalékok helye. Szürkülni kezdett, mikor megpillantottam az erdőt, melynek látása hazai emlékeket idé­zett fel bennem. Gyermekesen kiáltottam, lel: „Somos-erdő — nagykárolyi erdő“, mert hisz minden erdő egyforma. Eszembe jutottak gyermekkori, majd diákköri emlékeim, mikor még játszadozni, majd növényt szedni & bo­garászni jártam ki a Somosba. De még sok­sok emlék tódult agyamba, melyek mind kap­csolatba voltak a szülőhelyemmel s csak azon veszem észre magam, hogy mar az erdő be­járatánál vagyok, melyet egy nagy tábla jelez „Vidámság falva“ felirattal. A háború bohósága tette ezt oda, mely elnevezés szebb és nyugodtabb napokban szü­letett. Akkor még csiripeltek az erdő madarai, még virított a mező s mi fő, csend volt errefelé. Furcsának tűnnek fel ugye az ilyen el­nevezések, de sokszor egyes felírásokon na­gyon jót lehet nevetni. De menjünk csak be a faluba. Utcája mind futóárok, nehogy a sok idetévelyedt golyó még hátul is kárt tehes­sen. A főbejárat tutóárka „Ferenc József utft felirattal van ellátva. Ez a falu főutcája. Itten vannak a tiszti lakok jobbról-balról elhelyezve; mindegyik mélyen a földbe ásva s csak ajtója jelzi tedezékletél. A mellékutcákon, — illetőleg futóárkokon vannak a legénység számára elhelyezett fede­zékek. Miután szakaszomat elhelyeztem, visz- szamentem a legényem által már lefoglalt Fő­úti lakásomra. Ajtón ablak, felette egy tábla: „Margit-lak“. Jelezve, hogy első lakója szivét bizonyára kék szemű, szőke hajú Margitka foglalta le. De egyébként is minden fedezék itt lak, villa. így van ez a rajvonalban is, hol sokszor élcelődtünk egymással a fedezékek el­nevezésével. Hogy az én első, magam által készített fedezékem milyen névre hallgatott, azt nem árulom el. Benyitva uj fedezékembe, már meleg , várt. Ledőltem a deszkából összetákolt ágyra, gondolatokba merültem, minthogy ilyenkor mi mást tehetne az ember. Feljön a nap is, el­megyek rendes napi vendégeskedésre szeretett századparancsnokomhoz, hol már vár az itt megszokott pohár cognac. Majd végig sétálok az erdőben. A legény­ségi fedezékek előtt szájharmonika hangja üti meg fülemet. Itt magyarok vannak. Jól kive­hetően hallom: „Nem szedik a meggyet, nem szedik a meggyet“, majd „Mikor engem beso- ! roztak, virágzott az erdő" nótákat. ■Ü0ÜÜSÜIÉÜ

Next

/
Oldalképek
Tartalom