Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1916-08-30 / 35. szám
XXXH. ovWNfíMí!. «-npniv, *9lR. ail9t'$!t!lS 30. T ARS A D A L M I H E I I L A P. Nagyfáról v d ros hivatalos üi^detéseinftte közlönye. IVSegjelenih minden szerdán. Főszerkesztő Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Rédei Károly. i aptiila-jdonos kiadó : a „Nagykarolyi Petőfi-nyomda Részvénytarsásag“. Előfizetési árak: Egész évre............................8-— kot. Fél évre ................................4 — .. Ne gyedévre........................- . Eg yes szám ....... — '2<> . Tanítóknak egész * vre . . <v — Szerkesztőség : Kossuth-uteza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérment.etlen leveleket előttünk ismeretlentől nein fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. NyilUér sora 50 nil. Kéziratok nem adatnak vissza„Város és Fogyasztási Szövetkezet“. Szives engedelemmel folytatom. Nem óhajtók a személyeskedés terére lépni. Azt hiszem, nem méltó az ügyhöz és a benne szereplő személyekhez sem. A tiszta tárgyilagosság alapján állva és a bár szerény, de talán megfelő elméleti és tapasztalati ismeretek birtokában ismételten kijelentem, hogy a „Fogyasztási Szövetkezet“ nem érdemli meg különösen tisztviselők részéről azt a lelkes; felkarolást és pénzbeli támogatást, amelyet- igen tisztelt ellenfelem első és második igen értékes cikkében a fogyasztó közönségtől jobb ügyhöz méltó nemes' buzgalommal kér. Első cikkemben csak a messzibb és mélyebben fekvő okokat tártam fel. amelyek általános nemzetgazdasági szempontból a Fogyasztási Szövetkezetek eszméje ellen szólanak. Ha szemügyre vesszük, hogy kik és mily tendentiával karolták fel országunkban ezen eszmét, I ha tisztában vagyunk a Fogyasztási Szövetkezetek keletkezésének és fejlődésének történetével, akkor kell, hogy belássuk, hogy a Fogyasztási Szövetkezetek nem annyira a fogyasztók érdekeit hivatnák szolgálni, mint inkább egy bizonyos politikai és egyoldalú és — mint minden egyoldalú dolog—ártalmas közgazdasági jrányzat támogatását. Az agráriusok hadjárata ez a nekik kellemetlenkedő kereskedelem ellen. A végcél a kereskedelmi osztály tönkretevése a termelők kielégíthetetlen kapzsiságának és kíméletlen önzésének szolgálatában. Igaz, hogy a nagykárolyi Fogyasztási Szövetkezet létesítése, vagy nem létesítése nem sokat nyom ez eszme mellett va elem Csak egy otomja vagyunk a nemzet közgazdasági életének. A mi elhatározásunk nem fogja se ide, se oda billenteni minden nemzet közgazdasagi életeben nyilvánuló ellentétes, egymással örökös harcban álló nemzetgazdasági tényezők ingadozó mérlegét, de mindenesetre érdemes, hogy rámutassunk azokra a háttérben működő mozgató erőkre, amelyek „Fogyasztási Szövetkezet“ létesítése körüli elhatározásunkat akarva nem akarva befolyásolják. Tudnuk kell, hogy kereskedelem ellenes tendentiáról van szó, továbbá azt, hogy minden városnak éltető eleme és lüktető ereje a szabad versenyen alapuló kereskedelem és Így minden város életbevágó érdeke ellen cselekszik az, aki Fogyasztási Szövetkezet “ létesítésével akarva nem akarva kereskedelem ellenes politika érdekeit istápolja. Jóllehet, igaza van nagyrabecsült ellenfelemnek abban, hogy Nagykároly nem az első város, amelyben „Fogyasztási Szövetkezet“ létesült és még abban is, hogy „Fogyasztási Szövetkezet“ dacára él és virul a kereskedelem. De az nem a Szövetkezet mellett szót, mint inkább ellene. Bizonyítja, hogy hiába való aa agráriusok minden ártani akaró igyekezete, hiába való minden áskálódása, rágalmazása, gyanúsítása, felekezeti és osztály elleni gyűlölet szitása. A becsületes és szakavatott kereskedelemnek minden igyekezetük dacára nem tudnak ártani, mert a kereskedelem szerves lénye a nemzet közgazdasági életének, meit a kereskedő a saját érdekének jogos és becsületes istápolása me- lett a fogyasztók érdekeit is a legjobban és legcélszerűbben szolgálja, mert a kereskedelem virágzása, a közgazdaság^ erők szabad versenye biztosítja leghüsé Színház-Mozgó Nagykároly, Városi Színház. Szombaton, 2-án A pokolkastély Detektivdráma. Vasárnap, 3-án Az uldozo. Detektivdráma. Szerdán 6-án FSTLANBER HÁZASSÁGA Nemzetünk megújulása. — Szentbeszéd háborús időben. — A tiszaridéki evang. egyházmegyei Gyámintézet isten- tiszteletén a nyíregyházi evang. templomban 1916. éri augusztus hó 3-án tartotta : EÉDEI JC^L:R,OXj'2", nagykárolyi evang. lelkész, főgimn. vallástanár. * Jézus, hű vezér! . Néped esdve kér: Járj elöl éz mi nem késünk, Bátran nyomdokidba lépünk. Nyújts erős kezet, Mennybe az vezet! Ámen. Alapige i „Levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; megújuljatok pedig a ti elméteknek leike szerint és felöltözzétek amaz uj embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. Ef. 4, 23—24. Testvéreim! Mindenekelőtt lássunk egy régi-régi történetet a keresztyénség őskorából. — Jeruzsálemnek Damaskus városa felé vivő utcáján halad egy kis lovascsapat, amelynek élén egy ifjú lovagol. Saúl nevű farizeus az. Szemeiben különös tűz lobog. Arcvonásai vasakaratról tanúskodnak. E kemény vonásokból a részvétnek és irgalomnak még csak nyomát sem lehet kiolvasni. Keblét csak egyetlen vágy hevíti, hogy a Jézus nevét a föld szinérél kiirthassa. Már Jeruzsálemben is, mint vérszomjas tigris rontott a kicsiny ifjú keresztyén gyülekezetre. Most pedig kezében a főpap felhatalmazásával megy, fut, rohan Damaskusba, hogy az általa annyira gyűlölt uj vallásfelekezetet ott megsemmi- j sitse. De im egyszerre csak, midőn már Damaskus, a pálmák gyönyörű városa ott terül el szemei előtt a déli tündöklő nap- j sugárban, — mint az írás mondja — „mennyből a napnak fényességét meghaladó világosság sugározza körül“ és „szózatot hall, amely őhozzá szól és ezt mondja vala zsidó nyelven: Saul, • Saul, mit kergetsz engem ? (Ap. csel. 26, 12—14. Az erős ifjú földre, rogy. Szemei elhomályosulnak. Tehetetlenül, mint gyönge gyermek vergődik a porban. Majd mint akaratnélküli bábot vezetik be Damaskus városába, hol három napi rettenetes bßlsö lelki harc után végbemegy bensejóben a nagy átalakulás, a Pálfordulás. A Krisztus üldözője — a Krisztus követője lesz. Aki még csak az imént minden erejével a keresztyénség kiirtására tört, most a Krisztus vallásának elterjesztését tekinti élete egyedüli fönséges nagy céljának. Valóban alig ismerünk rá. Más nevet is vesz fel. Nem nevezi többé magát Saulnak, hanem Pálnak. Ezzel is ki akarja jelenteni és fejezni azt, hogy ő többé nem a régi, ó ember, hanem egészen más, újjá lett ember. lm ez ama régi történet a keresztyón- ség őskorából. S mi ebből a tanulság ? Megmondják felolvasottfszentigénk szavai: „Megújuljatok a ti elméteknek lelke szerint; levetkez- \ zétek ama régi élet szerint való 6 embert; és felöltözzétek amaz uj embert.“ Ezen lélek sze-
