Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1916-08-30 / 35. szám

9 gesebben és legbiztosabban a nemzet, úgy gazdasági, mint kulturális üdvös fej­lődését és haladását A Fogyastási Szö­vetkezet eszmeileg, elvben, ha módjában állami, és ezt minden tiltakozás ellenére különösen ki kell emelnem — monopo­lizálná minden rendű fogyasztási cikk eladását, egyedárusitója akar lenni az országnak minden kereskedelem kiküszö­bölésével. Hogy ezt eddig el nem érle és soha elérni nem fogja, nem az ö érde­me, hanem a nép józan gondolkodásának és érdekeinek ösztönszerii megérzésének az érdeme. Legyen már most szabad a hozzánk közelebb álló és világosabban megérthető ellenérveket fölsorolnom, amely ellenér- <veket előző cikkemben csak érintettem, remélvén, hogy lesz még alkalom azok bővebb kifejtésére^ Az alkalom adva van, tekintve, hogy igen érdemes •ellenfelem védekező és támadó cikkében azok előadására provokált. Mindenek előtt ki kell jelentenem, hogy én is tisztviselő vagyok még pe- dik azok közül, kiknek fix fizetésök mel­lett semmi egyébjök nincs, még egy •hold földecskéjök és szöllőjök sem; azok közül, kik legjobban érzik a helyzet nyomorúságát, kik legtöbbet szenvednek a háború okozta drágaság miatt; azok közül, kik a nagy pénzbőség dacára a legnagyobb pénzhiánnyal küzködnek, nél­külöznek, remélve egy jobb egy szebb jövőt. Tehát szintén legéletbevágóbb érdekem, hogy a szegény tiszviselö sor­sán valamikép enyhittessék. És amitt örömmel üdvözölnék egy jó segítő esz­mét, ép oly megütközéssel látom, hogy a szegény tisztviselőket — megjegyzem: jóhiszeműen — oly actióba viszik, mely •haszon és könnyítés helyett még több hajt és kellemetlenséget hozhat nyakukra. Nézzünk csak nyíltan és bátran a dolog szemébe. Tisztviselők és egyébb szegény fogyasztók, rakjuk össze kevés filléreinket és nyissunk üzletet. E drága világban vegyünk jó drágán, uj, beren­dezést: állványokat, ládákat, szekrényeket I és több efféle üzlethez szükséges kellé- ■ két. Egy vagyont pazaroljunk el- nél­külözhetetlen üzleti beruházásokra. Vagy béreljünk —amint azt nálunk tervezik — egy megfelelő berendezéssel elátott nem- olcsó üzlethelyiséget. Keressünk, egy ügyes, tehetséges, élénk üzleti szellemmel bíró, megbízható, szorgalmas, lelkiismeretes üzletvezetőt, aki még „hatalmas biztosí­tékot“ is tud letenni. Ki tud ma egy ily üzletvezetőt megfizetni? Ha meg nem rendelkezik a fentvázolt tulajdonságokkal,, ki tudja megfizetni azokat a károkat, ! amelyeket egy városban működő „.Fo­gyasztási Szövetkezet“ szenved,, ha nem vezetik kellő- szakértelemmel, szorg dóm­mal és körültekintéssel ? Az üzletvezető, mellé fogadjunk megfelelő szeméiyszetet: ! segédeket, szolgálókat. Válasszunk igazga­tóságot, felügyelő bizottságot, akiknek szintén jár becsületes és lelkiismeretes-mun- kájokért egy kis mellékjövedelem, line csak a keretnél tartunk, amely szegény emberek egész vagyonkáját emészti fel, I ha akarjuk, hogy az aparatus feuakadás nélkül funkcionáljon és a mai igények­nek mindenben megfeleljen. Most követ­kezik az árube vásárlás. A „Hangya“ el fogja üzletünket látni minden jóval, de olcsóbb ö sem lesz, nem lehet. Megen­gedem, hogy a háború tartama alatt bizo­nyos tömeg fogyasztási cikkekkel jobban tudja ellátni tagjait azon egyszerű oknál I fogva, mert vevői számát előre megtudja, állapítani — nem igy a kereskedő, kinek boltja mindenkinek nyitva áll és előre | soha sem tudja pontosan megállapí­tani, hogy bányán és kik fognak nala cukrot, lisztet, sót, slb. vásárolni. De a Szövetkezetnek ezen nem nagyon sokat érő előnye is csak a háború abnormális viszonyai között és valamit. Ezért még nem érdemes egy kockázatos vállalko­zásba fogni, különösen amikor jogosult ama reményünk, hogy a háború a végé­NAGYKÁROLY ES ViHEKE hez közeledik, hogy mihamarább vissza­térnek a normális állapotok; éh élvezhet­jük a béke áldásos gyümölcseit. Ha már most a fogyasztási cikkek hangyabeii árához, amely egyenlő lesz a nagykeres­kedői- árakkal, hozzátesszük az üzemi j és-személyzeti nem kicsiny költségeket,, kérdem, vajon nem fog-e legalább ugyan­az: az ár kialakulni, mint ha az árust a kiskereskedőnél vettük vekni?- Félek. I hogy még drágább lesz, tekintve, hogy I egy nagykárolyi Szövetkezet nem tud oly. ! nagy üzleti forgalmat csinálok, amely az-. I üzemi költségek százalékát-a minimumra l le tudná szállítani. Azért; nem,, mert a nagykárolyi jóhirü nagykereskedők vevő­iket mindig tudni fogják legalább is úgy. kielégíteni, mint a „Fogyasztási Sző* kezet.“ Igaz, vannak virágzó Szövetkezetek. I is, ék tudok igen sokat, amelyek még- j kukták és részvényesed is az: anyagi rom- iá» felé sodorták. Nem is kell nagyon messzire mennünk. A Fogyasztási Szövet­kezet. bukását fenti gazdasági okokon í kivül elég gyakran elkezdések,. sikkasztá­sok. bűnös manipuláliók is okoztuk. K o­dern tehát: helyes, lelkiismeretes dolog-e I szegény tisztiviselőket szépen hangzó­szavakkal, sokat ígérő frázisokkal oly vállalkozásba vinni, amely azonkívül, í hogy nyomorán nem-log enyhíteni,, koc­kázatosságával — és ezt nagyon tisztelt, ellenfelem sem vonhatja«kétségbe —oly.le- lehetöségeket rejt magában — és ez is, l elég már — mely szegény családos tiszt- ■ viselők es más szegény emberek, súlyos I anyagi károsodását vonhatja, maga u áa?' [ Az én erkölcsi felfogásom tisztviselő létem- j re, bocsánat az erős, kifejezésért, felhüboro- I ddi, ilyen kockázatos- geseftek. propagáló : ellen még akkor is, amidőn, mint a jelen j esetben szentül meg, vagyok győződbe,, hogy I a „Fogyasztási Szövetkezei“• nagy károlyi apostolai a legnemesebb, a le.ybisztnbb, cu. \ leg önzetlenebb szándékból cselekednek és. agitálnak. rinti megújulásról óhajtunk e szent órában elmélkedni, mégpedig nem annyira az egyes keresztyén ember, hanem inkább egész ma­gyar nemzetünk megújulásáról. Oh mert az a mi édes reményünk, — aminek megváló sulásáért buzgón imádkozunk is — hogy e világháború tisztító vihara megújítja mi magyar népünket, nemzetünket. De hogy ez megvalósulhasson, 1. sok régi dolgot le kell vetkeznie és 2. sok újat felöltöznie. S melyek azok? Rövid elmélkedésünk­ben csupán a valláserkölcsi élettel leginkább Összefüggő néhány dologról óhajtunk röviden, nagy vonásokban szólani. 1. „Levetkezzétek ama régi élet szerint való 6 embert“ — hangzik az apostol intése. S mi az ismertető jele magyar nemzetünknél ama régi élet szerint való „ó embernek?“ A ma­gyarnak egyik nagy,vétke, öröklött bűne; az egyenetlenség. Ősi átka, évezredes bűne ez. Méltán mondja szent haraggal a költő : „Átok verte meg a magyart, Hogy az soha össze nem tart! Mennyi szomorú példáját látjuk ennek nem­zetünk ezeréves történelmében! Első bölcs és nagy királyunktól: Istvántól a legesleg­újabb korig hányszor ütötte fel átkos fejét 8 hazán, az egyenetlenség bűne állami és polgári, politikai és társadalmi, vallási és egyházi életünkben! Erre gondolva sóhajt :fel nagy Kölcseynk fájdalmas lélekkel: „ Hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre, S lettél mayzatod miatt Magzattá hamvvedre!“ I Igen! Ha oly sokszor fel is emelte nemze­tünket lángoló honszerelme, viszont hányszor sújtotta a porba alá a viszály, a/, egyenet­lenség átka, mert nem tudta s nem akarta megérteni a költő intését: .Szép vagy oh hon, hegy-völgy váltakoznak [gazdag öledben; Téridet országos négy folyam árja szeli. Am mindez természettől lelketlen ajándék, Nayqyá csak fiaid szent akaratja tehet! Igen! az egyetértő s egy célra törő szent akarat. Istennek legyen érte hála, a háború e 1 téren is letépett egy darabot a régi élet sze­rint való ó emberből. Ellenségeink ámuló cso­dálkozással láttak s szinte aggódó félelemmel állapították meg, hogy a háború kitörésének ] pillanatában leomlottak a válaszfalak a ma­gyar haza polgárai között, s a közös veszély • testvérekké avatta a nemzet tagjait ott künn i a fronton és itthon a front mögött. A had­sorokban jobbról is, balról is magyar polgá­rok, akik eddig oly kevéssé ismerték, de sőt talán félre is ismerték egymást. Uj kötelék létesül ember és ember között s eltűnik ott a vész helyén és mezején a különbség, ami itthon az életben — sajnos — elválasztotta az embereket egymástól. Egy uj életközös­ség alakul, amelyben mindenkinek lelkét csak ama szent vágy hevíti, hogy Istennek aka­ratát cselekedje: küzdve a hazáért s a nem­zetért -- ha kell — utolsó csepp véréig. Így lett a kedves mieinknek egy uj világ aján- i dékozva ott a földi pokol torkában. És itthon sincs másképpen. Most a ha­zának a mi otthonunktól messze távol lakó, ed­dig ismeretlen, más nyelvű és más vallású pol­gárai is, kik ott a harcok mezején küzdenek és véreinek mi ésettünk,, mindnyájunkért, oh mennyivel közelebb állanak hozzánk,, szi- vünkköz s lelkűnkhöz,, mint azelőtt. Test­véreinkké lettek, akikkel bensőleg, lelkileg egyesültünk. És mi itthonlevők is, a közöa veszély idején egyekké lettünk. Egy néppé, egy közösséggé, Krisztus szavaival élve, „a ftestvérek és nőtestvérek“ (Máté 12, 50) hatal­mas, imádkozó, hivő uagv népközösségóvé !' Oh vajha igy lenne és igy maradna ez a világ háború zúgó fergetegének elmúltával is min­dig és mindenkoron! De hogy így legyen, kövessük az apostol intését,Levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert/“ — s annak nagy bűnét: at egyenetlenséget! Másik nagy hibája, vétke nemzetünk­nek : az erkölcsi életet megmételyező idegen szellem áhitozása és meghono­sítása. Különös szeretettel, valami sajátot rajongással viseltettünk a küllőid, különösen Franciaország s főként az „isteni Párisva­lójában pedig a Sodorna és Gomora romlott­ságával vetekedő bűnös Páris iránt, ahol most remegő lélekkel s visszafojtott lélekzettel hallgatják a francia földön dörgő német és ma­gyar ágyuk szavát. Nemcsak» felső tízezrek körében, hanem az úgynevezett középosztály sok százezreinél is divattá vált a szép francia nyelvvel, de sőt anélkül is, a francia divat­hóbort és szokások utánzása. De még ennél sokkal rosszabbat is megértünk. Francia- országból szívta magába ifjúságunk ama felületes, könnyelmű világnézetet, mintha az ember csak azért élne e földön, hogy fenékig ürítse az élvezetek habzó poharát, hogy mint .a pillangó virágról-virágra szállva, csak az édes mézet szívja ki azokból. Francia- ország terjesztette el közöttünk azon léha,

Next

/
Oldalképek
Tartalom