Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-26 / 30. szám
XXXII. évfolyam. Nagykároly. 1916. Julius 26. 30 szám.-------h----NA GYKÁROLY ÉS T A R S A 1) A L M I H K I I L A F. Nagykároly varos hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak Egész éven . Fél évre . . Negyedévre Egyes szám Tanítóknak egész évre 8-— 4 — 1- - — •20 6-— kör. Föäzerkesrtä : Felelős szerkeszti . Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykarolyi Petöfi-nyomria Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 8. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bórmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltelek. Nyilttér sora 50 iiH. Kéziratok nem adatna? vissz a. ............—. ■ ,i. i •, ,yt Ké t éve! Csak hétszázharmic ízben jött föl és ment le a nap. Mi az az e mbetiség, égy nemzet — sőt csak egyetlen ember életében ie ? Az emberiség meg sem érzi; a nemzetnek-egy szemrebbenés csupán; az egyes ember életében valami csekély változás. Legalább is két évvel ezelőtt hétszázharminc nap az idők forgatagában nein jelentett egyebet. De most? ! Ilyen két esztendeje nem volt az emberiségnek! E két év lüzforgatagában századok jövője születik, ez a két esztendő a civilizált világ újjászületésének vajúdási idteje. Hogy mit hoz a jövendő, azt nem tudjuk. Csak annyit érzünk, hogy a világ tengelye óriási forduló előtt áll. Érezzük sejtelmes, titkos érzésekkel, hogy a világ jövendőjének ez a vajúdása fordulatot jelent a mi számunkra és a nemzedékek hösszuisorozatai számára. Egy titkos hang azt súgja nekünk, hogy az emberek világa megújhodás felé közeledik. S bár a vajúdás a perceiben — hiszen két esztendő1 ; csak pár perc az emberiség történetében j j— még tombol az önzés, az emberiség | minden szennyese fölszinre kerül, bakkha-; | Dáliákat ül az üzleti nyereségvágy, a há- ! ború cégére alatt az uzsorázás minden j fajtája, az a dühbe oltott szenvedély, j hogy ne csak a harctéren és ne csak az ellenségeinket, hanem a békés belföldön | és egymást is megrontsuk, megkopasz- szuk, de a háborús düh e paroksziz- musa mutatja épen, hogy már minden szennyes fölszinre került s ami ezután következik: már csak a megkönnyebbülés a megtisztulás lehet. A nagy söprés ideje küszöbön áll. Nem frázis a háború itten benn, a megvédett habirokon innen sem. Amott ! kívül, ugyanis becsületes, nyílt harcban állunk ellenségeink légióival. Tudjuk, ki az ellenség, ki a jó barát. De nem kevésbbél * í «X >L dühös, elkeseredett harc folyik idebenjjHs csak kevésbbé őszinte és kevésbbé bfccätt-^ ^ letes. Amott, künn, férfi férfi ellen harcol, emitt, benn, az erősebbek, a termelők a tőke harca folyik .a fogyasztókkal, asszonyokkal, gyermekekkel, egész családokkal szemben, mintha fölébredne a hires angol bölcselőnek, Hobbes-nek, ama primitiv világa, amelynek jellemző vonása —- mint Nagy Sándor ótaanyiszor — Bellum omnium contra omnes, mindenek harca mindenek ellen. Két éve! Naiv gyermekségben éltük le időnkéi hétszázharminc nappal ezelőtt. Éreztük ugyan, hogy a világ, a mi kis világunk rósz kerékvágásban halad, de ennyi volt minden. Legfölebb bíztunk, hogy akad megváltó eszme, amely az emberiséget jobb utca vezeti. Az eszme elmaradt és az élet gordiusi csomójához mint Nagy Sándor óta annyiszor — a kard nyúlt. És amihez a kard hozzá ér, el is vágja. A két év gyötrelmei végükhöz köze- ednek minden jel szerint, s mi a véres Gyászbeszéd. Özv. Szendy Györgyné sz. Baltazár Lujza úrnő gyász íavatalánál 1916. julius hó J4-én tartotta: Rédei Károly evang. lelkész. Vigasztalásnak édes Istene! Te látod a könyet a szemekben, a fájdalmat, a gyászt a szivek mélyén. Töröld le. oh Atyánk a könyet kegyelmed szavával, s enyhítsd a fájdalmat a Jézus példájával. Amen. Midőn-e mindenki által általános nagy tisztelettel, szerető övéi részéről pedig rajongó szeretettel övezett és környezett Istenben boldogult agg kér. nőtestvérünk gyászkoporsója mellett szivünkben a fájdalom és az őszinte részvét igaz érzelmével megállunk, — szinte önkénytelenül a szentkönyvnek azon igéi jutnak eszünkbe, amelyet az Úr intézett egykor a kegyes ősatyához, a hitnek emberéhez: Ábrahámhoz, midőn a dicsőséges Kanaánba való költözésre felszólította: „Megáldalak téged ét áldás leszesz /“ (I. Mózes 12, 2.) Rövid, de sokat jelentő és nagyjelentőségű szavak. Ezen igék alapján és kapcsán vázoljuk röviden, nagy vonásokban elhunyt bér. nötestvérünk áldásteljes életét. I. „Megáldalak téged és áldás leszesz /* Hogy valaki másoknak ,áldás“ legyen és lehessen, — keil, hogy mindenekelőtt önmaga részesüljön áldásban. Elhunyt kér. nőtestvérünk — hála érte a kegyelem Istenének — bőséges mértékben részesült Isten áldásában. Isten áldása volt mindenekelőtt az, hogy magas életkort ért meg. Izrael népének legnagyobb vezére és prófétája: Mózes fönséges zsoltárában 70 vagy legfeljebb 80 évre terjedőnek mondja az ember életét, — elhunyt kér. nőtestvérünk pedig 81 évet élt, tehát annyit, amennyit még a biblia sem igér az embernek. S ez Isten-adta sok évben, mily sok lehetett és volt is az Isten-áldás. — Ki számlálhatná meg ennek az erdőnek, ennek a rengetegnek valamennyi fáját, ennek a beláthatatlan mezőnek valamennyi virágát? II . . . Nézzük csak a leginkább szemünkbe tűnőket. Isten áldása volt, hogy kér. nőtestvó- rünket kiváló, nagy műveltségű férjjel ajándékozta meg, ki a szarvasi ág. hitv. evang. főgimnáziumnak közel 4 évtizeden át volt nagynevű, országoshirü mathematika tanára, Istenadta nagy művészi lélekkel megáldott férfiú. Csaknem egy íélszázadon, 46 éven át, a legszebb egyetértésben, édes boldogságban, igazán példás hitvestársi szeretetben éltének, örömmel és tapasztalva vallva a német költő szavainak igazságát: „Megosztott öröm, kétszeres öröm, s megosztott teher, fél teher.“ Isten áldása volt, hogy a kegyes, egymást Filemon és Baucisként szerető házastársakat, kedves, jó, engedelmes, szüleiket tisztelő és szerető gyermekekkel áldotta meg, akik a példás családi körben, s a szülők példás nevelése által a szülőkhöz méltó emberekké, a a fiák országos hirü, nagy nevű férfiakká lettek. Isten áldása volt, hogy habár olykorolykor tövises utakon is vezérlé elhunyt testvérünket az isteni bölcseség, igy több kedves gyermekének elvesztésekor, ami mélységes bánattal töltó el nemesen érző lelkét, de az igazi nemes örömökből is bőséges részt juttatott néki hosszú élete folyamán. Isten áldása volt végül, hogy a hosszú életpályának végét is, egész az utolsó napokig, állandó, jó testi egészségben és lelki, szellemi erőben és frisseségben töltötte el, s igy olyan volt, mint az Áron botja, mely hervadva és száradva is virult, mint a fenyő, mely télen is zöldéi s hóval borítva is díszük. Igen! Olyan volt aggkorában is főnkéit, müveit leikével, mint a nap, mely áldott
