Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-26 / 30. szám
és gyakran piszkos indulatok tobzódásának emez alkonyán már látjuk pirkadását az emberhez méltó jövőnek. Szenvedünk, de szenvedésünk a vajúdások kínja, amelyet a dicsőségesén fölkelő jövő reménye tesz elviselhetővé számunkra. t Özv. Dr. Serly Gusztáváé 1 sz. técsői Móricz Ilka. R Á halál a legjobb barát, mert mindenkit meglátogat. Nem tesz kivételt senkivel. Mindenkihez van kedves, hívogató szava. A gazdaghoz szól: eleget gyönyörködtél a földön, nézd meg az én. országomat. A szegényhez igy beszél : elegét sírtál ide lenn, felviszlek a könnyleien világba. A királynak ezt mondja : köritek homlokod köré örökös koronát; a küszöböt járónak : koldus botod nálam kivirágzik. A rózsás arcnak : szerelmes vagyok szépségedbe ; a beszédes szemnek : ragyogj reám is. A gőgösnek : megalázlak ; az alázatosnak : felmagasztallak. A hitetlennek : hívővé teszlek;: a hivőnek : reményedet valóra váltom. A el- i fáradottnak : nálam megpihenhetsz; a beteg-j nek : elcsititom fájdalmadat . . . Intésére le-{ hull a büszke királynői diadém, kiesik a kéziül a munka szerszám, sápadt színbe öltözködik az arc, nem ver a szív örömtől lángolón. Kopogtat ajtóllkoh s indulásra készt. Nagy messze, ismeretlen világba, ismerősök közé, találkozóra ! Könyörtelenül tépi szét a szeretet kapcsát, fájdalom házává avatja a vérző Szivet. , Kopogtatóit egy ajtón most is. És a szivünk megremegett, mint a tó tükre, ha simogatja szelek szárnya. Követét, a próbára tevő betegséget, lesbe állította jó ideje már. Háborút üzent egy életnek s porba hanyatlott orma felelt kitűzte a fekete lobogót. Nap mint, nap félő bizakodással leslük a jó hírek mada- rátl Reménykedtünk s csalatkozánk ! És most fáj a seb, éget a fájdalom. Könyet hullatunk gyászravatalra, a vesztés keserű, bánatos könnyét. Könnyet hullatunk és emlékezünk. S fáj az emlékezés, mert a síri hantról egy gazdá2 id AGY KAROLY ES VIDÉKÉ j ságos, jótetteJiben, áldozatokban sohasem fáradó életutra esik tekintetünk. Az élet igazi értekét nem az évek száma, de az áldozatos lélek, a jóságos szív határozzák. Neki kijutott mindből bőven. Akinek sok van. annak többet adnak az Istenek. Ezért volt szomorú a harang kongása, mély elsiratta ; gyászos az ének, mely felette .szárnyalt ; töredezett az imádság, mely koporsója mellett zokogott. Ezért emlegetjük dicsekedve, hogy a mienk volt; állítunk emléket sziveinkben, kegyeletül; próbáljuk élni élete, nagy ta- nuságit. Amit tőle hallottunk : szivünkbe zárjuk ; amit tőle láttunk : sohasem felejtjük. Szive melegít még haló porában is. Lelke felettünk lebeg, az ég áldását könyörögve ránk. S amig lesz seb, mely sajogva fáj; szív, amely; bútól vérzik ; lélek, amely emésztődve harcol ; j szem, melynek szögletén banat könnye csillog; éhező, ki kenyérről álmodik; árva, ki a sirhoz kedveseit költögetni jár ; özvegy, kinek gond a párnája; didergő, kinek csillagos ég a takarója ; gyermek, kinek egy-egy ruhadarad bibor- palást : nyár heyebpu, tél fagyában, őszi sejtés borúján, rózsás tavasz derengésen, száll . . száll igaz meseképen : volt . . . volt . . . hol nem volt ... — volt egy Nagyasszony . . . áldott legyen haló porában is 1! ! Kürthy Károly. * Városunk társadalmát nagy csapás orte. A leghatalmasabb oszlopa kidőlt. . Ugyanis mint e cikk ciine is mulatja — Dr. Serly Gusztáváé szül. técsői Móricz Ilka, ■ valóban áldásos életének 67-ik éveben I. hő 23-án reggel 4 órakor hosszas szenvedésteljes betegség után elhunyt. Nem voltak, gyermekéi, de gyermekei lettek nemcsak azok rokonai, akiket nevelt, de gyermekei voltak városunk összes szegényei, betegei, árvái és a beteg kaiénak, gyermeke volt mindenki, aki segélyre szorult. Anyja volt ő nemcsak nevelt gyermekeinek a családi köteléknél fogva, de anyja volt az árváknak és mindazoknak, kik éheztek, fáztak, gyöngélkedtek és nélkülöztek — az ö jó szivének érzelmeinél fogva; segítette az árvákat élelmezni, ruházni és nevelni, segiLelt a betegeket gondozni és ápolni, a ruhát nélkülözőkét felruházni. Hisszen több mint 25 év óta alelnöknöje volt a nagykárolyi Nöegyletnek, mely csendben vegezte nemes hivatását; ugyanezen idő .óla mint alelnöknö állott a Vöröskereszt-Egylet helybeli fiókja élén. Ö létesítette az apácák vezetése alatt működő árvaházat és leányísko- j lát, ő teremtette meg a Margit-alapot, az ő i kezdeményezéséből ruházták fel évenként azt a száznál több gyereket, melyek éneikül ruházat és lábbeli nélkül élték volna at a tel nyomorát. Gyönyörűség volt őt látni az ö birodalmában szegényéi és az árva gyerekek között, mint osztogatta a segélyt, teljes öltő felső ruhát, meleg alsó ruhát, csizmát, cipőt és uzsonnát. Mindenikbez volt egy pár jó szava, de mikor ezek remegő ajakkál mondottak neki köszönetét, szinte tiuzódozott a hálálkod ik elől és másra hárította a jóság érdemét. Jól is tudták azt a segélyreszorulók, hogy kihez kell fordulni bajukban. Még az olyanok L, kik nem voltak szegények, de valamely hatóságiul ügyes-bajos dolguk volt, sokszor.az ö közbenjárását veitek igénybe és nagyon sokszor volt ra eset, Ingy a hatóságok az ő közbelépése folytán nem tudtak kitérni a kerelem teljesítése elöl. Innen ered az, hogy mindenki, városunk minden lakosa felekezetkülönbsóg nélkül a legnagyobb tisztelettel övezte, nemes alak jut-a ívnak az úrnőnek, kinél segelyre vagy segil-segre szoruló sohasem kopogtatott eredménytelenül. Nem csoda tehát, hogy városunkból való ideiglenes távozása alkalmából sok embernek kicsordult a bála es szeretet könyje a szeméből s midőn gyöngélkedő állapotban tért vissza városunkba, az aggódó kérdezősködők egymásnak adták a kilincset a házban, amelyben betegen sínylődött ..az elhunyt s most, 'midőn nemes lelke elhagyta .porhüvelyét, altaláiios volt a részvét a Nagyasszony iránt, aki itt, hagyta e földi életet, hogy megszabaduljon kínjaitól, magával vive sok szenvedő, nyomorgó' szegény soha el nem múló háláját. Temetése rendkívül nagy részvét mellett folyt le kedden délelőtt fel 11 órai kezdettel. A kegyelet elárasztotta a ravatalt szebb- nél-szebb koszorúkkal, melyek. felirata a következő volt. 1. Felejthetetlen Ilka mamának — Ilonka és Tibor. 2. Feledhetetlen kedves Ilka anyánknak — Pisti, Margii. 3. Szeretett jó nagymamánknak — Lo> ránd es Edith. 4. Drága jó nagymamánknak — Gyurka es Gábor. 5. Kedves, feledhetetlen sógornőnek és nagynenenknek —- Kálmán, Katalin -es' Paula. (Péchy Kálmán és leányai). fényt és meleget áraszt azon körbe, ahová sugarai elhatolnak, olyan, mint a virág, amely ékességével és illatával gyönyörködteti a körötte élőket és levőket. — De im ezzel már azon áldásokról kezdettünk szólam, amelyeket kér. nőtestvérünk árasztott maga körül. II. „És áldás leszesx/* — mondja a szent- írás. Csakis aki Isten áldásában részesült, lehet áldás másoknak. S hogy elhunyt kér. nőtestvérünk, aki — miként vázoltuk — Istennek oly bőségesen gazdag áldásában részesült, mily áldás lehetett és volt is ama kisebb körben, szerető övéinek körében, s ama nagyobb körben is, a társadalmi életben — elképzelni talán igen, de elsorolni és felsorolni bizonyára nem tudjuk. Ép azért egy-két jellemző tényt említsünk csak fel először is az utóbbi körből. Kér. nőtestvérünk, már mint serdülő leányka otthon a szülői, az édes apai háznál oly fontos és magasztos társadalmi és hazafias munkát végzett. Ifjú leányka korának néhány éve az oly dicsőséges, de oly gyászosan szomorú véget ért magyar szabadságharc idejére esett. Készítette ő is serény kezekkel a tépést a hazáért harcoló s vérét ontó hős honvédseregnek, s kötözte ő is gyöngéd kezekkel a bős honvédek sajgó sebeit. Majd a világosi fegyverletétel után a bujdosó hazafiakat, köztük nagynevű embereket, rejtegette a kedves szülőkkel a szülői házban a bosszút lihegő úgynevezett győztes elől hónapokon, sőt éveken át, s kis leányos vidámsággal és bohósággal oszlatta el oly sokszor a bujdosó honfiak homlokáról a sötét borút. Majd mint a messze nagy vidék főgimnázium tanára nejének, igen, az áldott jólelkü „Lujza néninek“ meleg érdeklődését, gondoskodó figyelmét és szeretetét közel 4 évtizeden át érezte és élvezte a diáksereg s hálával emliti-emlegeti az egész életen át. De áldva áldják Szarvas városának szegényei is, akikről, mint a jótékony nőegylet elnöknője, híven gondoskodott, s a város egész női társadalma, amelynek egykor éveken, illetve évtizedeken át vezető tagja, szinte éltető lelke volt. Oh de áldás volt ő mindenekelőtt és főként ama kisebb körében, szerető övéinek kedves kis körében. Mit is mondjon a gyarló ember-ajk, hogy halvány vonásokkal csak némileg is méltóképpen szóljon ez áldásról! Nagymüveltségü férje az elhunytban találta meg hozzá méltó, hasonló nagymüveltségü élettársát. Nagy része és érdeme van elhunyt nőtestvérünknek abban, hogy szerette kedves férje 39 éven át, — mint ő maga ismételten kijelentette — fáradságot soha nem ismerő nemes lelkesedéssel tölthette be magasztos hivatását, az akkori nehéz idők s mostoha viszonyok közepette a tanári rögös pályán. S hogy mi volt elhunyt kér. nőtestvérünk, az édes anya, az ő szerette kedves gyerme keinek, annak jellemzésére már igazán nem vállaikozhatom, mert itt is áll a költő mondása, hogy a napba mártott tollal sem lehetne méltóképpen leírni az édes anyának szeretetét és áldó jóságát. Valóban legméltóbb kifejezés az írás egyszerű és mégis mindent magában foglaló egyetlen szava, hogy „áldás* volt ő gyermekeinek teljes egész életében, áldás még késő aggkorában is, s ép azért várva-várt valóságos ünnepnap, amikor 17 évi özvegységének idején sorba kedves gyermekeit felkereste s azok kedves családi körében megjelent. Mélységes gyermeki tisztelet s mélységes gyermeki szeretet volt a neki oly jól eső, őt éltető és boldogító gyermeki köszönet, amellyel szerető övéi övezték és könnyezték az agg családfőt, az agg családanyát. Oh, aki igy élt, annak egész élete Jva- | lóban áldás volt, annak „halhatatlan lelke ; — hitünk szerint — felszállt Ietenéhez, hogy ott egy hosszú élet nemes küzdelmeinek méltó jutalmát elvehesse az öröklét dicső országában“, amaz örökkévaló mennyei Kánaánban. Bocsássátok el kiszenvedett testét, porhüvelyét is gyássolójszerettei békességgel és áldással, áldva Istent, hogy ilyen áldott édes jó anyával áldott meg benneteket! (Búcsúszavak, ima és áldás). Adakozzunk a háborúban megvakult katonák javára. (
