Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-27 / 4. szám
XXXI. évfolyam Nagykároly. 1915. január 27 4. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. { Előfizetési árak: Egész évro..........................8-— kor. Fél évre .................................4-— „ Ne gyedévre .... . . 2- — , Egyes szára ......................—-20 „ Ta nitéknak egész évre . . 6-— „ Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Szerkesztőség : Kossuth-utcza í. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-uteza 87. — Telefon 76 Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykarolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Bérraentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilitér sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza Nagy idők, nagy események. A háborút viselő népek alig irigyelhetik azokat az országokat, amelyek boldog semlegességben élnek. Amerikában, ahol nem volt elég sok a munkáskéz arra, hogy a gyárkolosszusok még többet ne tudtak volna foglalkoztatni, a munka- hiány Ínsége terjed és maga Roosevelt, a volt elnök megy fölolvasó-körutra, hogy a munkanélküliek följajduló nyomorát enyhítse. Olaszországban egy borzalmas erejű földrengés szedte áldozatait, olyan halommal, aminő a legvéresebb csatatereket is alig borította. Romániában a megfizetett bujtogatók tüzelése, lelkiismeretlen ugratása tartja izgalomban az embereket és érezteti kínos hatásait. A skandináv félszigetnek az oroszok szomszédsága okoz álmatlan éjszakákat; — van-e foltja a földkerekségnek, ahol háborítatlan maradt az emberi boldogság, zavartalan a béke, amelyet akkor tudunk legjobban megbecsülni, amikor a híjával vagyunk ? Ez az esztendő nehicsak a hadviselő | országoknak sorsfordulója, hanem az egész emberiségé. A fegyverek pusztításai mellé elemi csapások is jönnek, hogy az emlékének borzalma minél kegyetlenebb legyen. Még nem volt elég a szenvedés, a megpróbáltatás, a veszteség, az iszonyat, hogy a csúcspontjára jusson; — még várni és gyötrődni kell, talán néhány hő- nap’g, talán azon is túl, hogy utána a fájdalmaktól, nélkülözésektől és áldozatoktól megváltott világ uj, boldog korszaka kezdődjék. Az egész világé . . . Soha közkatona, egyszerű harcos olyan nagy célért nem küzdött, mint azok, akik most a táborokban, a földsáncokban, a beásott leshelyeken dolgoznak. A maguk hazájának jövője, szabadsága a cél: de azzal együtt fog járni az egész emberiségnek jobb sorsa. Nemzetek,' a melyek Földjét kikerülte a világháború véres sodra — nem is tudják, hogy milyen hálásak lehetnek bábomban álló felebarátaiknak, akik végigcsinálják a legtökéletesebb, de a leg- kegvetlenebb háborút, hogy annak rettentő tapasztalatai az egész föld kerekségén megbecsüUessék a szent békét. TaMn a sors osztó igazsága nyilatkozik meg abban, hogy a jövőnek nehezen várt, de biztosa» bekövetkező boldogságát ne csak azokkal fizettesse meg, akik a legtöbbet és legértékesebbjüket adják oda érte, hanem bért, fájdalmas bért követeljen azért a többi országoktól is : az egyiktől tömeghalált, a másiktól tömegnyomort, a harmadiktól állandó, gyötrő rémületet. Évtizedekre, sőt századokra szóló borzalom és pusztulás gyülemlik össze ebben az időszakban. Még nem vagyunk a végén és már fáradtak a lelkek, amelyekre azok hatása ránehezül. Egyelőre nincs más hátra, mint nyugodtan, az öntudatos ember szilárd hitével és nyugodt bizalmával nézni a bekövetkezendöket. És TARCZA Versek. Irta : Fehér Ákos. Hír a faluból. . . A faluban vígan muzsikálnak. Se hossza, se vége a vidám nótának . . . Mennyasszonyi fátylát tartja a kezében S a vig nóta mellett fesztelen kedvében, (Mulat egy gazdag leány) A falu végén egy kis szerény házra, Nyugodtan ráfekszik az est némasága . . Megsebzett szivével a földre boridra, Gyötrő fájdalmában sűrű könnyet ontva, (Vergődik egy szegény legény) Elnémul a vonó a cigány kezében, Halk suttogás kél a titokzatos éjben . . . Mindenki tudja már . .. jaj, csak ő ne tudja ! Most hozták el a hirt: meghalt a faluba (Csányi Balogh Pista) Őszi kép ... j Zizegve hull már a levél a fákról, Az őszi nap oly elhalóan bágyadt, Madarak röpködnek idegen tájról S a hegyoldalban sirgödröket ásnak. Sok-sok, apró gödröt. .. Talán nincs is száma ! Folyik a munka naphosszat keményen, Az éjszakái már oly sok fáradt várja .'. . í Legények rajta ! serényen, serényen !.. . j Az őszi Nap oly elhalóan bágyadt, Mintha csak sajnálna itthagyni valakit S már mindjárt, mindjárt alábukik, fáradt, Csak gyéren hinti bus sugarait.' S főn, a nagy légóceán végtelenjében, A madarak, mint tovatűnő árnyak, Halotti nótákat kárognak a légben, S unottan, fásultan — másvidékre szállnak. A németek és az angolok. Melyik nemzet felelős a világháborúért ? I. Harnack beszéde a Berlinben élő „Amerikai kolónia“ 1914. aug. 11-én tartott nyilvános nagygyűlésén. (Folytatás.) Hölgyeim és uraim I Ahol erős, sziklaszilárd viszony forog fenn, ott mindig a legmélyebbről van szó. A történelem a bizonyság e pillanalban, hogy miről van itt szó, a történelem gyémántvesszővel karcolja szemeink elé: mert közös szellemünk van, mely lehat a szivek gyökeréig. Igen, mert közös szellemünk I van, mely lehat a szivek gyökeréig, azért vagyunk mi barátok ! És milyen természetű sze’- i lem ez? Nos, ez a mélyen vallásos és erkölcsi kultúra szelleme, melyet sok évszázad után megértünk és amelynek méhéből. szakadt ki I ez az amerikai hatalmas magzat. faß Mndennemü ruhán emiiek, csipkék, yjj feilöltök, függönyök, térítők, szőri nyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. ! ! Minta után való festés ! ! Haüffel Sámuel villany- és gőzerőre herendezett ruhafestö és vegyitisztitó Nagykárolyban, Kötcsey-utca I. sz A rom. katli. templom mellett. Műhely: Petőfi-utca 59. ármeiy kényes színű és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. set Püsó-gouvró. Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek
