Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-27 / 4. szám
2 NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ ebben a háborút viselő népek az erősebbek. Mi tudtuk, hogy minek nézünk elébe, tudtuk, hogy miért vállaljuk és tudtuk, hogy a cél, amelyet biztosan elérünk, mindent meg fog érni. A váratlanul jött csapások, a megpróbáltatások, amelyekre nem voltak előkészülve, mindig nagyobb kétségbeesést váltanak ki a lelkekből és több csüggedés jár a nyomukban. Sötét, nagy idők. Akik túlélik, szépapa korukban se fogynak ki a nagy emlékekből. Kiadó lakás. Az Aliila-utcában 9-ik szám alatt lévő amely 4 szobát, konyhát, kamarát foglal magában, 800 Q-öles kertjével együtt f. évi május 1-től kezdve egy vagy több évre is 550 korona évi bérért, a saját lakásomon pedig egy 4 szobás lakás azonnal kiadó. Iflililóssy Marton tulajdonos által, lakik Wesselényi-u. 18. sz. alatt. Országok vagyona. Az országok kulturális fejlődése szerves összefüggésben van anyagi helyzetükkel. A nagy gazdasági válságok megakasztják a kulturális haladást is, mert lekötik az uj intézmények létesítéséhez, a kultur- reformok keresztülviteléhez szükséges anyagi erőt. Minden kulturembert érdekelni fog tehát az az érdekes előadás, amelyet Alfred Neymark francia közgazdasági iró a legutóbbi nemzetközi statisztikai kongresszus során tartott az egyes nagyobb államok ingó értékeiről. A most nyomtatásban megjelent előadásból ide igtatjuk a következő összeálli* | tást: Nagybrittania 145—150, Észak- Amerikai Egyesült Államok 185 - 140, Franciaország 108—115, Németország 100 —110, Oroszország 32—35, Ausztria és Magyarország 25—2(5, Olaszország 16—18, Japán 14—16 milliáid frank értékű vagyonnal rendelkezik. — Gyarapodás az utolsó 4 évben : Nagybrittania 15, Észak-Amerikai Államok 20, Francia- ország 5—10, Németország 20—25, Oroszország 7—8, Ausztria és Magyar- ország 4, Olaszország 6, Japán — milliárd frankokban. A vagyonosságban tehát Nagybrittania foglalja el az első helyet, de már a gyarapodásban Németország kerül az államok élére, Franciaország pedig, amely egyébiránt a harmadik helyet foglalja el, a gyarapodásban kénytelen beérni az ötödik hellyel. Franciaországban ez a francia forrásból eredő statisztika meglehetős megdöbbenést keltett. Látni való, hogy amely államok gazdagok, azok a kultúrában is elől vannak s viszont az igazi kulturnemzetek a va- gyonosodás terén is vezetnek. Mi Ausztriával együtt a 6-ik helyen vagyunk (magunkban az utolsók lennénk) 25 milliárd franc ingó vagyonúnkkal, amely az utolsó 4 év alatt 4 millió frankkal gyarapodott, dolgában előttünk kultúrának nem - kának, az óriási szönheti, amiből az ilyen nemzeti zetet nem fölfelé az erkölcsi züllés ö vagyon Oroszország van, de e vagyont a- hanem csak a pálin- szeszfogyasztásnak kö- az is következik, hogy vagyonosodás a nem— csak lefelé viheti — utján. Arab jövendölés a háborús évről. Most érdekes lesz megemlékezni arról a jövendölésről, amelyet egy hires arab sejk és csillagász az 1918. ev novemberében Konstantinápolyban megjelent könyvében tett s amely jövendölésekből ideig' egy és más már be is teljesedett. Abban az időben, amikor a sejk jövendölése napvilágot látott, még senki sem sejthette a bekövetkezendő eseményeket. A római „Giornale d' Italia“ kivonatos ismertetést közöl ezekből a jövendölésekből. Megjövendölte a sejk azt is, hogy egyik közeli esztendőben egy európai uralkodóház sarját külföldön szőtt összeesküvés következtében meg fogják gyilkolni s a nagy világháború, — amelyről mar annyi szó esett — ebben az evbeu ki fog törni. Az arab sejk a háború kimenetele felől azt jövendölte, hogy Németország és Ausztria- Magyarország lógnak győzni. Olaszországra vonatkozólag azt jósolta-, hogy Lybiában nyugalom fog beállani, a tengeren azonban Olaszországnak nehézségei lesznek Franciaországgal. Franciaország és Oroszország nagy veszteségeket fognak szenvedni. Franciaországban azonkívül forradalom is lesz, pár év múlva azonban visszatér az országba a régi állapot. Oroszországnak háborúja lesz Ázsiával s ennek végeztével „valóban alkotmányos“ állammá válik. Ehhez a kultúrához három dolog szükséges, helyesebben, három pilléren nyugszik. Az egyik pillér minden egyes emberi lélek végtelen értékének elismerése, tehát a személyiség és egyéniség elismerése. Ezt megbecsülni, ápolni és akarni kell. Ez kultúránk egyik pontja. A második pont annak a kötelességnek az elismerése, hogy ezt az éppen nevezed értékes életet minden nagy eszményért: „Istenért, szabadságért, hazáért“ mindig kockára tegyük. Értékeljük azonban bármilyen magasra az életet, mi amerikaiak és németek, az életet, az ember-életet -- kész örömmel és habozás nélkül vetjük áldozatul, ha nagy dolog kívánja. A harmadik pillér a jog tisztelete és a minden vonalon és minden közösségben való erőteljes szervezeti képesség. Egyéniség, eszményekért mindent feláldozó kötelesség, jog és szervezés — ime, ezen a hármas oszlopon épült kultúrával szemben egy másik kullura emelkedik tékintetem elé, a horda kultúrája, melyet pat- riárkhalisan kormányoznak, azé a tömegé, amelyet despoták söpörtek és tartanak össze, a byzanci — nagy kört Ívelek — a mongol- moszkowita kultur-a. Hölgyeim és Uraim 1 Ez is kultúra volt valamikor; de nagy ideje annak. Nem bírta ki a 18. század világát, még kevésbbé a 19. századét és most ime a 20-ban feltör és fenyeget minket — ez a szervezetlen tömkeleg, ez az ázsiai tömeg fenyeget — mint a puszták sivár homokja elözönlendö mezőinket. Ezt nagyon jól tudjuk. Ezt tapasztaljuk. Éppúgy tudják az amerikaiak is és tudnia kell mindeneknek, akik kultúránk talaján állanak és éles tekintettel mérlegelik a jövőt ők is tudják, hogy most; „Európa népei, mentsétek meg legszentebb javaitokat!“ Ez ami kultúránk, az emberi nem legfőbb kincse, kiváltképen három népre, úgyszólván egyedül hármunkra bizatott: ránk, az amerikaiakra és — az angolokra! Én tovább nem szólok. Elfödöm fejemet! Kettő még itt van, annál szilárdabban kell összefog! iok olt, ahol a kultúra zászlajáról van szó. Minden a kockára vetve, szellemi létünk és az amerikaiak tudni fogják, az ő existenciájuk is. Közös a kultúránk és közös a kötelességünk is azt meg-, védelmezni! És must, amerikai polgárok, előttetek szent fngadalmat teszünk, hogy ezért a kultúráért minden javunkat és utolsó csepp vérünket is feláldozzuk. Mondjam-e még azt is, miközben ezt a fogadalmat tettem, hogy mi Titeket e földön itt megvédelmezni és gyámolitani fogunk és értetek mindent megtenni? Ha amazt a nagyot megígértük, bizvást, gondoskodunk e lappaliákról is. De mi, kedves földieim, nők és férfiak, mi mindnyájan érezzük szüntelenül, tudjuk ez I órában is, hogy mi környékez minket 1 Olvany- nyira mélyéig komoly, de mégis felséges idő ez. Mit éltünk meg. az utóbbi napokban: egyikünk sem áll már blazirt és töprengő nézőként a való élet mellett, hanem mindegyikünk az életien, hozzá a magasabb éledben, áll. Kellős kézepén 1 Isten egyszeribe kiragadott a köznap nyomorúságából egy olyan magaslatra, melyen eddigelé bensőleg sohasem voltunk. De mindenütt, ahol felbuzog az élet, közönséges vagy magasabb, mindenütt, ahol életkedv támad, ott az életet a halál környezi, mintahogy I minden születésnél, amikor valami uj dolog lép a világba — hasonlóképen, ha megvédelmezen- dők vagyunk azt, ami a legdrágább — szoro- i san ott gubbaszt az élet mellett a halál is. De í tudjuk azt is: ha élet és halál, a legfőbb éiet ! és a testi halál elnyeli egymást, megszűnik minden halálfélelem. Ebben az örvényben csak élet létezik és élve megyünk a halálba és gázolunk a halálon át. Egy régi dal jut eszembe, j atyáink hatalmas diadalmi éneke: az Úrról szól és mi vele halunk meg és újólag viszont; vele és általa élünk: „Halállal küzdött az Élet, C dálatos harcban állt; Diadal az Életé lett, Mert elnyelte a Halált. Ekként lett — az írás mondja — A Halál a föld bolondja, Mert felfalta a társát!“ Az a halál, mellyel önként adózunk, megöli a nagy Halált es biztosítja a magasabb életet. Szabaddá tesz: igy mondja Luther. Végezetül pedig engedjék meg, hogy inég egyet szóljak: egy kép jelenik meg e komoly órákban mindnyájunk előtt, ez egyszerű szavakkal : „engedelmes volt mind a halálig, mind a halálig a keresztfán !“ Nos, ez a nagy engedelmesség számunkra most kezdődik, ez a nagy engedelmesség, melynek miatta a múltban szomszédaink annyit gúnyolódtak : „nézzétek ! ezek azok a jámbor németek, férfiak, akik mindent parancsszóra, mindent olyan engedelmes pontossággal cselekszenek!“ Nos meg fogják látni, hogy ez a nagy engedelmesség nem kényszer volt, hanem — akarat 1 Meg fogják látni, hogy ez a nagy engedelmesség nem kicsinyeskedés és halál, hanem erő és élet. Keletről — ezt újólag mondom — a sivatag homokja diil felénk, nyugatról régi ellenség és hüllen barátok szomjaznak vért, vájj’ meddig tart, újra fohászkodhatunk ekképpen: „Istené a napkelet, Isten napnyugat felett, Észak és dél minden vége Tudja, nála van csak béke." Reméljük, az Ur megadja az erőt hozzá, hogy ezt az igét ne csak mi számunkra, hanem egész Európa részére ismét valóra válthassuk. De addig is, minthogy magasabb létünk és existenciánk minden kutforrása veszélyben van/ Tehozzád kiáltunk : „Atyánk védd meg vizeinket S njfents meg a hunnoktól minket !* (Folyt.)
