Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1915-12-08 / 49. szám

XXXI, evtoiyam. ftagykaroiy. i9i5. december 8. 49. szám. VIDÉKE L A P. Nagykároly varos hivatalos hirdetéseinek közlönye. megjelenik minden szerdán* Előfizetési árak: Egész évre...............................8‘— kor. Fél évre....................................4-— „ Negyedévre ....... 2’— , Egyes szám ....... —-20 „ Tanitéknak egész évre . . 6‘— Főszerkesztő : Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykarolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Harctér 1915. Adventben. Tépett köntösben, könytöl-ázott ábrá- zatttal és prófétai komolysággal köszön­tött be az advent. Ha fel akarnánk tépni a hegedő sebeket, úgy csak visza kellene tekintenünk az elmúlt egyházi évre, mely­nek -gyászos útját tört remények jelzik. De ezt most ne tegyük. Inkább forduljunk szembe a jövővel, mely uj irányt jelöl ki nekünk, uj, sulyosabbnál-sulyosabb kérdéseket állít utunkba. Az advent mindig a komolyság és őszinte megtérés hirdetője volt. Minden évben uj követelményekkel állt elő, uj követelményekkel állt elő, uj célokat tű­zött elénk, mintegy megadta programmját egy évi működésűnknek. De most, mikor a vértől ázott mezők halmok mindennél hangosabban beszél­nek és amikor ami saját lelkünkre is ránehezedik egy nehéz sóhaj, mely nem tud utat találni kifelé a szívből: ilyenkor a programmot a korszellem adja meg és a történet eseményei, ezek pedig azt hirdetik nekünk, hogy a mostani advent- nek kétszeresen komolynak kell lennie és mindenkinek kétszeres komolysággal kell végeznie a feladatát. A földnek minden sarka izzó tűzben ég. És a szenvedélyek mindig uj csóvá­kat vetnek az égő bűnök közé. És mi ilyen ördögi világításban léptünk az uj egy­házi évbe. Nem kell prófétái lélek hozzá, megjósolni, hogy minden téren nagy át­alakulások előtt állunk: uj világ és uj szellem fog kialakulni és életre kel egy uj, harcban edzett nemzedék, melyet meg is kell érteni. Foró gondolatok öltenek testet, remegő sóhajok, vágyak és álmok fognak kiegyenlitődni, mint viharban a felhők közt levő feszültség, hogy aztán újra elcsendesedjék minden s felderüljön egy jobb kor hajnala I Advent beköszöntével valami csodá­latos, titokzatos sejtés vett erőt a léke­ken. Az az örök ösztön, mely minden gyűlölet dacára is ott szunnyad minden szivben, mintha megérezné a nagy válto­zást, mely enyhületet fog hozni minde­neknek. A remény szokatlan mértékben kezd ébredezni a küzdő katonák szivé­ben épugy, mint az otthonmaradottak között. A korszellem, mely különben is minden adventkor ezt Írja kapufélfánkra : „kelj fel, világosodjál“ — most feltartóz- hataílanul ragadja magával az embirisé- get. Mert nem közönséges időket élünk. Az ádvent sem a régi. Prófétai advent a mostani: az öröktől való sejtések és óha­jok beteljesedésének ideje, az Isten or­szágához vezető vágyak kitörése, felián­TÁRCZA. A magyar katona. — No fiam, kétlábad le kellet hogy vágjuk, Bízz a Megváltóban, ő is szenvedett. Foszlányokká tépték gyilkos, orosz ágyuk, De — megmentettük szép, ifjú éltedet. — Doktor, ur, szenvedni a magyarnak semmi. Mankónak is jó egy utszéli faág; De lelkem bélyegként fogja az égetni; Hogy ... hogy ott. .. elvesztettük a csatát.... Modern sebek. Jelenleg, midőn az egész világ lángokban áll és milliók és milliók állnak egymással szem­ben és pusztítják egymást, részint szent igazsá­gokért, részint parancsszóra, azok a sebesü­lések, amelyeket a modorn fegyverek és esz­közök idéznek elő, nemcsak az orvosok, ha­nem mindenki számára nagy érdekkel bírnak. — Dr. Leopold Freund, a bécsi garnison-kór­ház főorvosa Becsben igen érdekes előadást tartott ezekről a modern sebesülésekről. 1870 óta minden háborúban az a gyanú támadt, hogy — különösen nehéz sebesülések — mind a nemzetközi joggal elenkező robbanó lövegek, vagy dum-dum golyók használatára vezethetők vissza. — Már Davis angol haditu­dósító, aki az indiai felkelés alkalmával jelen­tette, hogy az angolok ilyen golyókat használ­nak, megállapította, hogy e golyók az európai háborúban nem alkalmazhatók. — Különös ener­giává! beszélt erői a kegyetlen' hadieszközről Brun német sebész a hágai békekonferencián és erélyes beszéde sokban hozzájárult ahhoz, hogy a hágai békekonferencia a tiltott eszközök köze sorolta a dum-dum lövegeket és a rop­panó golyókat. Ez a tilalom azonban az orosz, angol es francia hadvezelőséget legkevésbé sem akadályozta abban, hogy azokat ellenünk és szövetségeseink ellen használja. A jelenlegi háborúban tapasztalt sebesü­lésekre vonatkozólag általában azt lehet meg­állapítani, hogy a könnyű sebesültek száma, akik rövid szabadság után csapataikhoz vissza­térhetnek, az előző háborúkhoz viszonyítva nagyon megnőtt. — Ez elsősorban feltétlenül a modern sebkezelésnek köszönhető, amely csak a legvégső esetben alkalmaz műtéti bea­vatkozást és igyekszik lehetőleg kikerülni azt, hogy a sebesült testrészeket el kelljen távolí­tani Minőségileg azonban a modern hadiesz­közök mit sem változtattak a sebesüléseken. Ami a gránáttól származó sebeket illeti, azok a távolság, a gránát nagysága stb alap­ján a legkülombözőbbek lehetnek. Ezen löve­gek robbanásánál mérges gázok képződnek, amelyek épp úgy mint a heves légnyomás a katonák idegrendszerét tudják megzavarni. Hipnózis utján azonban ezek a zavarok rend­szerint gyógyíthatók. A puskagolyók-okozta sebek nagyon rit­kán halálosak. — Freund megállapította, hogy még a szivsebesülések sem feltétlenül halálo­sak. — Freundnak volt egy esete, amidőn a golyó a jobb vállon behatolt a szív kamrájába, ahol egyik szívizomban megakadt és most az­zal együtt végez minden mozdulatot anélkül, hogy a sebesültnek bámiféle fájdalmat okozna. A haslövések mindig nagyon veszedel­mesek. Igen érdekes az a megfigyelés, hogy a haslövések kevésbé veszedelmesek, ha a kato. i FOGMÜTEREM. Van szerencsém értesíteni Nagykároly és Vidéke mé­lyen tisztelt közönségét, hogy László Jenő fogmü- termét (Könyök-utca II sz.) a háború idő tartamára 1915. évi dec. hó 4-től átvettem. Mely idő alatt a leg­kényesebb Ízlésnek és megfelelő legmodernebb munká­kat u. m. platina, aranyhidak, fogak, tömések, (plom- bok) és foghúzások fájdalom nélkül (érzéstelenítve) a lehető legjobban és jutányos árak mellett végzek. Sze­gényeknek ingyen, szives pártfogásukat kérve Tőrök Mihály vizs. fogtechnikus, a nagykárolyi vöröskereszt kórházak müfogásza. Adventi üzenet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom