Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1915-12-08 / 49. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Mndennemü ruhanemüek, csipkék» feilöltök, függönyök, térítők, sző' nyegek legtökéletesebb festése­Bőrkabátok, keztyük festése. ! ! Minta után való festés I ! Haüffe! Sámuel villany- és gőzerőre herendezett ruhafestö es vegyitisztitó Nagykárolyban Kölcsey-utca I. sz A rom. kath. templom mellett. Műhely: Petőft-utca 59’ S3 bármely kényes szinü és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvré. Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek golása a szent érzelmeknek, melyek tes-1 tét ölteni készül nek. Ma ez a prófétai szózat: „kelj fel, világosodjál“, egy világ vérző, vergődő szivének dobbanása, — álom, mely egyformán tör elő a lelkek mélységéből, s amelynek csak egy hangja van : béke, béke! De a béke Isten kezében van. Mienk a munka és annak hü teljesítése. És a; mostani advent tág munkateret jelöl ki számunkra, a harctéren épugy, mint otthon. A harctéren nehéz kérdésekre vár fe- j leletet az advent. Szere te tét hirdetni e szeretet nélküli világban! Szeretetről szól­ni halált hozó vészes golyózápor között, dértől csípett, fagyos, letarolt mezőkön, ellenséggel szemközt szeretetről szólni kedveseit féltő aggódó lelkeknek, idegen országban. Kis sötét viskókban, ahova csak néha jut el a napsugár, Krisztus keresztjének védelme alatt, fájdalomtól megtört, sápadt arcú hősnek, türelmet hirdetni. Mindég vitézségről, kitartásról poklok tengerében! Jézust állítani oda mintaképül, fenséges alakját illeszteni bele a küzdelmekbe: a vérttől eldurvult lelkekbe lelkének erejét, jóságát hinteni elkeseredett, durva harcok között prédi­kálni a keresztyénség fenköltségéröl, szivet és lelket megindító erejéről: ez lesz ami munkánk! Nem kis feladat. Mert a harcoló katonák lelkében súlyos kérdések vetőd­nek fel. Kétkedő lelkűk teleletet vár ama sok ellentétre, mely a hosszú szenvedé­sek alat megérlelődött bennük .Keresztyén nát éhes állapotban érik, amikor tehát belei í üresek. Egy fialal orvos éppen ezért azt a ne­vetségesnek látszó, de komoly alappal biró ja­vaslatot tette, hogy a hadsereget ütközet előtt, éheztetni kell. Az összes sebesüléseknek körülbelül egyötöde talál a jelenlegi háború tapasztalatai szerint csontot. A Röntgenezés segítségével mindennemű j csontsérülést meg lehet állapítani és gyógyke­zelni. Igen sokszor van alkalma az orvosoknak,' hogy a Röntgenezés segélyével megállapítsák, [ hogy a seb — a csont látszólagos borzalmas | szétroncsoltsága mellett is — konzervatív ke­zeléssel is begyógyul, úgy hogy sikerül a mii-1 téti beavatkozások és amputációk számát a legszükségesebbre csökkenteni. A Röntgen-eljárás arra is megtanította! ítz orvosi világot, hogy igen nagyszámú rendes j vagy deformált golyó megmaradhat a testben j vagy a csontok között, anékül, hogy az em­bert bármiben akadályozná. Freund szerint a háborúban kialakult ,c orvosi gyakorlatot a következő három, szem- j -pont jellemzi: 1. Minden nem feltétlenül szükséges mü- téti beavatkozás mellőzése; : 2. a sebek elzárása ; 3. a sebesült testrészek muzdulatlanná tétele. Ezt pedig — bár ellenfeleink barbárnak v. neveznek — ők is, mi is, a német Röntgen­nek és a magyar Semmelweisnak köszön­hetjük. türelem, megadás, megnyugvás, erény és bűn, béke és harc: minderre és még sok másra feleletet adni, a lelki ellentéteket kiegyenlíteni és mindeneket Krisztus hü követőinek megtartani, ezt kívánja tőlünk az advent. De nem akarom lekicsinyelni az ott­honiak munkáját sem. Talán szerencsé­sebb helyzetben, de a mienkhez hasonló komoly kérdések és még komolyabb feladatok elé állít minden kit a mos­tani advent. Itt a harctéren játszódik le atragoedia, itt szün meg dobogni a szív, hogy othon annál fájdalmasabban dob­banjon meg a gyászolók szive; minden itt kiszáradt szem, könypatakok kutforrá- sává válik a szerető szivekben otthon. Itt ássuk a sirt, de az igazi temetés otthon kezdődik: temetése a szép remé­nyeknek és álmoknak, a boldogságnak. Szivek törnek itt össze, otthon a remé­nyek. Kincsüket vesztett szülök, hitvest sirató özvegyek és sok, sok bánatos árva hulló könnye áztatja adventnek útját. Igen az árvák, azok akikről kell, hogy szó essék az adventben. Ez az otthonmaradottak feladata. Sok apátián árva marad az országban, kik hiába fog­ják egyre hazavárni szerető atyjokat. Nem lesz aki szóljon szeretettel nékik s őket felruházza. Óh lágyuljon meg szive­tek a fázó, ártatlan sziveken. Vonjátok közelebb szivetekhez őket. Atyjoknak kell ezentúl lennetek. Kevés talentom volt eddig rátok bízva, mennyei Atyátok sokat biz most rátok. Megannyi ártatlan, sze­gény árva gyermek egy kincs kezetek­ben, drágagyöngy, melyet meg kell vennetek, áron is megtartanotok. Nincs nemesebb érzés, mint atyjává lenni az apátián árváknak. Nincs semmi talán a földön, mely nagyobb lelki meg­nyugvást és boldogságot adna, mint an­nak tudata, hogy azokon segítünk, kik­nek semmijük nincs e földön, Mert nem a jólétben és a gondtalan életben van a boldogság, ez lehet sokszor önzés is, de szivünk nemességéből fakadó jócseleke­detek felett érzett megnyugvás és köte­lességeink hü teljesítésének tudata a bol­dogság. Ezért hirdetjük, hogy „jobb adni, mint venni.“ Nézzetek magatok körülotthon, köny- nyen megtaláljátok az árvákat. Ha meg­találjatok a módját is annak, hogy rajtuk segítve legyen, akkor jó adventi munkát végeztetek. Ez a ti feladatotok. És ez lesz egyúttal legszebb előkészület is az Ur eljöveteléhez, ha azokat, akik ő hozzá legközelebb állnak, gondjainkba vesszük. Hamarosan előttünk áll a karácsony és az Ur s számon kéri: mit tettetek értem és azokért, akik az enyémek ? Sötét a kép, melyet elénk fest a fájdalom, a gyászfátyoltól nem látjuk még a kivezető utat. S mégis, mégis mitha láthatatlan kéz nyúlna bele a kietlen sötét harcte­rekbe, az adventi csilagos estéken mint­ha megmozdulna minden rög, halom és szív; mintha a pusztító tűzerő és szikrá­zó szuronyok között ott szunnyadnék, nem ébredeznék már egy alvó gyermek, kinek fényessége elönti a vértől ázott csatatereket; mintha bimbójában lenne egy jobb kor, melynek szirmai most van­nak kifakadóban. Et a sejté-szerü érze­lem hullámzik át itt künn a sziveken és talán otthon is. Ez a népiéleknek és ösz­tönnek ébredése, mely nem szokott csalni. Vajha igy lenne! Vajha e nagy és véres áldozatban, melyet egy jobb jövő reményében hozunk, megtalálnánk zálogát a jövő zavartalan boldogságának és békéjének. Schultz A. Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete vasárnap délelőtt a városháza tanácstermében ren­des közgyűlést tartott. Debreceni István kir. tanácsos pol­gármester d. e. 10 órakor az igen gyér számban megjelenteket üdvözölvén, min­denekelőtt az 191(1 évi házi pénztári költségvetés végrehajtása tárgyában fel­hatalmazta a képiselőtestület a városi tanácsot, hogy a megállapított házi pénz­tári és közmunka pénztári költségelő­irányzat ftílebbezéssel meg nem támadott tételeit utalványozhassa és a pótadókat beszedhesse, szóval a költségelőirányzatot végrehajthassa. Az 1915. évi költségelőirányzat egyes tételeinél megtakarítások, más tételeknél pedig hi tel túllépések történvén, a képvi­selőtestület felhatalmazta a tanácsot, hogy a megtakarítások erejéig a kiadási több­letet utalványozhassa, illetve a hitel átruházásokat eszközölhesse. A városi villamosúm jövő évi költ­ségvetését a bizottság véleményével egye­zői eg megállapította s minthogy ennél nagyobb összegű deficit mutatkozik, fel­hatalmazta a bizottságot és a tanácsot arra, hogy a géptörlesztésre fizetendő ösz- szegét a kamat megtérítése mellett egy évre kitolhassa. A harmadik hadikülcsönre való jegy­zésre vonatkozólag a belügyminiszter bemutatott körrendeleté értelmében felhi­vattak a törvényhatósági bizottságok, hogy csak oly városi jegyzéseket hagy­janak jóvá, amelyek a városi törzsvagyon- ból fedezhetők. Minthogy a város 14,000 K hadikölcsönt úgy jegyzett, hogy csak 15 százalékot fizetett be, a többit pedig lombard kölcsön utján szerezte be, a képviselőtestület kimondotta, hogy a már eszközölt jegyzésen változtatást

Next

/
Oldalképek
Tartalom