Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-30 / 52. szám
XXX. évfolyam Nagykároly, 1914. december 30. 52. szám. NAGYKAROUf és VIDÉKE tv TÁ R S A D A L MI II E T ILAP. \j. A. Nagykároly város hiv a,t a 1 o s hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre ............................8-— kor. Fé l évre................................4-— , Ne gyedévre .... . . 2- — , Egyes szám........................—‘20 .. Ta nitéknak egész évre . . 6’— „ Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Adler Adolf Rédei Károly. I.aptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomila Részvénytársaság". Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchcnyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlén leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyiláéi’ sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza 1114 HIIKJKHOK. Irta: BOROSS ELEK. Ki népek s nemzetek sorsát igazgatod, Kinek tudtán kívül egy féreg sem vesz el, Óh tekintsél alá sugár-trónusodról — S hallgasd, a magyar nép Te hozzád esdekel! Egykor fehér lovat áldozott Te neked És égbe szállt füsttel lelkének imája, Mert Te Hadúr voltál, magyar néped Ura, — Óh legyél az most is, tekints, hallgass rája ! Világverő csaták véres viharában Ve ünk voltál és mi csodákat miveltünk, Kárpátoktól ölelt drága szép hazánkban Viharok múltával békés otthont leltünk. Te voltát és Te vagy otthonunknak lelke, Karunk és fegyverünk megacélozója, A mi lelkünk hite most is rendületlen, Hogy Hadúr a magyart megtartja, megóvja! Délen hetvenkedett a másik cserepár, Kinél királyt ölni mindennapi dolog, Ma sajátját, holnap másét gyilkolja le — S aljas munkájának sikerén vigyorog . . . Vér csorog királya biborpalástjáról — S orvul ölő keze koronánkat érte, De bár háta megett észak óriása: «■ - i Meg fog ám bűnhődni borzasztóan érte ! Csaba vezér viszi diadalra népünk ! Derék fiainkban az ő lelke lángol És ott lenn a déli sötét hegyek között Igazság Istene nagy számadást számol . . . Te vagy Uram velünk, a Te pallosoddal Sújtsuk le a sátánt poklok fenekére, Magyar kar, magyar kard igy ir históriát; Meg van bosszulva az ártatlanok vére! . . . Óh Uram, e hitet erősítsd mi bennünk, Mert mint most, sohsem volt nagyobb szükség erre, Mikor a félvilág ellenünk támadott — S a négy világtájon verekszünk egyszerre . . . Száz karja ha volna minden vitézünknek, Akkor is minden kar kemény tusát vívna — És ha minden furia ellenünk is jönne : Segítségül lelkünk mégis Téged hívna ! . . . És a többi fajzat, kit irigység késztet És kalmár ösztöne ellenünk ingerel, Az orgyilkos kézzel baráti kezel fog És lehull az álarc s szétfoszlik a lepel: Ök hát a Nyugatnak büszke bajnokai, Kultúra papjai felkent leventéi ! — íme a mese, hogy valóra változott: Az ember a szamárt oroszlánnak véli . . . Vérszomjas óriás az északi sátán, Ki édes hazánkat régóta kívánja És e vad szomját csak ember-vérrel oltja, Mert népének vérét a démon nem szánja . . . Óh nézd Uram, mit mert szentségtörő keze, A mi Kárpátunkat érinteni merte! — De bölcsen rendelőd, hogy szikla-templomunk A profán hordákat büszkén visszaverte ! . . . Uram, tekints alá a magas égboltról, Erősítsd a lelkünk, acélozd a karunk, Hogy beigazoljuk a nagy világ előtt, Hogy mi az Igazság küldöttei vagyunk! Övezd glóriáddal minden katonánkat, Hogy a poklok hadát mind letiporhassuk, S felettünk megállott napod szent fényénél: A Te nagy nevedet hálával áldhassuk! Lapunk munkatársainak, előfizetőinek, olvasóinak és városunk egész közönségének szerencsés, áldott, örömteljes újévet kiyánunk!
