Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-02 / 48. szám

XXXi. évfolyam. Nagykároly. 1914. december 2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ TÁ R S A D A L M I HETILAP. Nagykároly vyáros hivatalos hirdetéseinek közlönye. üegjelenik min 'fen szerdán. Előfizetési árak: Egész évre, ...................... . 8-— kor Fél évre.......................... . 4-— Negyedévre .................. . 2- ­Egyes szám ....... . —-20 Tanítóknak egész évre . 6-— Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykarolyi Petöfi-nyonnla Részvénytársaság“*. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenvi-utcza 37. — Telefon 76 \ Bénnentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyiltiér sora 50 íili. Kéziratok nem adatnak vissza M. hír. Honvédelmi Minisztérium. Hadsegélyzö Hivatal. Karácsony a harctéren. Közeledik á karácsony, a szeretet és a családi otthon boldog ünnepe. A szegény keservesen megtakarított filléreiből, a gaz­dag fölöslegéből egyaránt szeretetteljes meglepetésben részesíti azokat, akik szi­vükhöz legközelebb állanak. Van-e közül­iünk, akinek ne tolulna könny a szemébe, midőn katonáinkra gondol, akik ez ünne­pet otthonuktól távol, barátságtalan vidé­ken a legnemesebb, de bizonyára legne- hezeb kötelesség teljesítése közben töltik. A cs. és kir. minisztérium, valamint a m. kir. honvédelmi minisztérium had- segélyző hivatalai elhatározták, hogy de­rék katonáinknak szerény karácsom aján­dékot küldenek s e célra jelentékeny ösz- szeget adományoznak. A rendelkezésükre álló összeg azon­ban, sajnos, távolról sem elegendő arra, hogy abból a harctéren küzdő minden egyes katonánk méltó karácsom ajándék­ban részesülhessen. Ehhez mindegyikünk hozzájárulása szükséges s azok a kevesen, akiknek sen­kijük sincsen a harctéren, e tekintetben bi­zonyára nemes versenyre fognak kelni azokkal, akiknek fiuk, férjük, fivérük, vagy vőlegényük küzd a hazáért . . . Ezért a hadsegélyzö hivatal (Budapest IV. Váci-u. 38.) azzal a kérelemmel for­dul a hazafias és a harctéren küzdő kato­náink érdekében már eddig is minden áldozatra késznek műi atkozott közönsé­günkhöz, hogy az e cé: a szánt nagylelkű pénzadományaival mié,óbb keresse fel. (A Hadsegélyzö RivaíaTfiak címzett pénz­küldeményeket a posta a vidékről portó- mentesen továbbítja.) A hivatal azután gon­doskodni fog róla, hogy csapataink a nekik szánt karácsom ajándékot az édes otthon­ból jövő szeretetteljes üdvözletként, vala­mint a legbensőbb megemlékezés és az örömteljos viszontlátás reményének jele gyanánt századonként idejekorán meg­kapják. A m. kir. honvédelmi minisztérium hadsegélyzö hivatala. (Budapesten, IV. kér. Váci-u. 38). Budapest, 1914. november havában. '»%sla*pKirchner s. k. cs. és kir. altábornagy. Katonáink karácsonyja. Közeledik karácsony ünnepe ! Más évek­ben ez a béke és a szeretet ünnepe. De milyen lesz a mi idei karácsonyunk? Ha elárvult családi otthonunkban akar­juk megülni, akkor nagyon bánatos kará­csonyunk lesz. Mert hiszen alig van családi asztal az országban, a melynél egy vagy több helyet üresen nem hagytak volna a hadbavonultak. Ezért az idén nem a családi tűzhely mellett, hanem künn a harctéren kell meg­ülnünk a szeretet ünnepét. Ott, ahol most a nemzet legkedvesebb fiai vannak. Karácsony estéjén fotradjon az ország népe egyetlen nagy családdá és zarándo­koljon szeretetével a katonai táborokba. Minden egyes katonánknak jusson kará­csonyiajándék. A szeretet géniusza vonuljon végig a táborozó helyeken és látogasson TÁRCZA. w Amor a lazaretben. Irta: Fehér Ákos. — A „Nagykároly és Vidéke“ eredeti tárcája. — A szobában nagy, nyomasztó csend volt. A világosság csak gyéren szűrődött át a kicsi ablaktáblákon, amelyekre a búcsúzó napsugár most küldte utolsó sugarát. Marie testvér ott ült egy egyszerű széken, a beteg ágya mellett, s a szive halk ütemben vert, majd mindég gyorsabbra vált, amint ag­gódó tekintete a beteg viaszsárga arcán vélet­lenül megpihent. De ilyenkor, mint-valami raj­takapott, sietett tekintetét más irányba erősza­kolni, hogy azok a rakoncátlan érzelmek, amelyek sokszor úrrá lesznek felette, nyugod­tan, csendesen maradjanak oda lenn, a szív mélyében. Hó fehér, finoman ápolt kis keze összekul- csoltan pihent az ölében és ilyenkor, sokszor megesett vele, hogy gondolatai egy-egy pilla­natra messze elkalandoztak. Menniük kellett kényszeritette őket. Ismeretlen Iájak tűntek lel előtte ilyenkor képzeletében, Apró kis házak j virágerdőben, szelíd, veröfényes rónák, amelye­ket meg eddig sohasefn látott. S tálán ilyenkor — ki tudja — ébren álmodott is. Marie, szóllalt meg a beteg, s fáradt te­kintetét ráemelte a szép, üde, gyermekies arcra, Marie testvér . . . Marie összerezzent, s igyekezett leplezni meglepetését. — Kiván valamit ? — Csak egy korty vizet. — Már ismét vizet ? De hiszen tudja, hogy nem szabad. Éppen ezt nem szabad . . . Még desztilláltat sem. Már újra rengeteget iszik; majdnem minden tiz percben iszik . . . '— Majdnem minden tiz percben — mor­molta halkan a beteg. Ha kell, ha muszáj . . . Marie, ha gyötör a láz, ha éget . . . Igen, Marie. Ide benn a pokol ég . . . Rettentő zsarátnok . . . Marie, csak egy cseppet . . * csak egy cseppet a nyelvem végére. — De hisz’- ez rettenetes, jól ludja, hogy ezt nem szabad tennem. Marie, könyörgöm, mondla a beteg és szikár lázas kezével megragadta a leány re­megő, finoman ápolt kis kezét. Marié egy kissé felszisszent és köny gyűlt a két szemébe, s a keze, mint valami zizegő, remegő nyárfalevél, reszketett a férfi lázas kezei között. Hallgattak. A betegnek arcvoná­sai valami rejtett, nagy fájdalomról tanúskod­tak, amelyek a titok leple alatt pihentek, de amelyek már régen kitörni készültek. Marie zavarodottan, szinte gépies mozdulat­tal nyúlt a szabadon hagyott kezével a vizes pohár után, s még jobbja a beteg lázas kezei között pihent, oda nyújtotta a vizes poharat, amelynek tartalmát a beteg egyszerre felhaj­totta. — Köszönöm, mondta a beteg, s az ő sze­mében is valami különösen csillogó gyöngy­szem fényiéit. Marie, soha sem feledem el, hogy vissza adja nekem az életemet. . . Marie, Mndennemii ruhanemüek, esipkék* feilöltök, függönyök, térítők, sző­nyegek legtökéletesebb festése­Bőrkabátok, keztyük festése. ! ! Minta után való festés i ! Haúffel Samuel villany- és gőzerőre herendezett ruhafestö és vegyitiszt ftó Nagykárolyban, Kölcsey-utca I. sz. A rom. kath. templom mellett. Műhely: Petőfi-utoa 59. ármely kényes színű és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvré. Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek t

Next

/
Oldalképek
Tartalom