Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-14 / 41. szám
TÁ R S A D Á L M I H E T I L A P. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre..........................8*— kor, Fél évre..............................4-— „ Negyedévre ......................2* — „ Eg yes szám......................—'20 „ Ta nítóknak egész évre . . 6-— „ Főszerkesztő: * 4 Felelős szerkesztő: Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak Tissza Auguszta főhercegnő a vidéki nőkhöz. (Auguszta főhercegnő a vidéki magyar nőkhöz fölhívást intézett, amelyben fölkéri őket, segítsenek környékük lakosságán). Arról van szó, — mondja a fölhívás — hogy minden falu, minden legkisebb helység helybeli, vagy környékbeli intelligens hölgyei sorra vegyék a környékbeli népet és jó szóval, jó tanácscsal, háborús hírek biztató tolmácsolásával, ahol szükséges és aki teheti, anyagi és erkölcsi támogatással is, rendes munkához, állandó foglalkozáshoz, megnyugváshoz és lelki erőhöz segítsék. Mindig az a cél vezesse a ielkek e nemes apostolait, hogy sem most, sem a háború után senkinek jogos keserűségre oka ne legyen. Ne elégedjenek meg a falusi bírók és jegyzők karának lelkes közreműködésével, mert ők mind csak férfiak és igy nein érthetik, nem látják olyan jól, mint egy gondos aszony-sziv, hogy mi lenne a legsürgősebb, vagy legszükségesebb. Ne resteljenek mindennek személyesen ulánna nézni és ahol kell, személyesen sürgetni, vagy keresztülvinni, ami pótlásra, vagy változtatásra szorul. Mit kívánunk ; A háború az itthonmaradt polgároktól megköveteli azt azí áldozatot, hogy lemondjanak egy csomó jogról és szabadságról, amely nélkül az életet azelőtt el se tudtuk képzelni. Valami nagy értékűnek ezt a jogot alig lehet mondani. Az a hallgatózási és szólásszabadság ez, amellyel mindig elleplezett titkokat fürkésznek a bessületes valóság mögött, szívesebben fogadják a gazdátlan, valószínűiben- kószahireket, mint azokat a jelentéseket, amelyeket felelős állásban levő egyének és hatóságok a nevükkel megerősítve és adatokra építve elébünk adnak és amellyel a pár perc előtt kapott, többnyire aggodalmas híreket sietve adják tovább, bizalmasan, de egész ! biztosan megcsinálva az utat arra, hogy az ilyen újságok a legrövidebb idő alatt a legnagyobb íerületet járják be. Ha nem lenne a jobb időkből maradt bűne a magyar publikum zömének a parancstiszteletnek, a magasabb szempontok respektálásának hiánya, ha félannyi fegyelem lenne bennünk mint amennyi szövetségesünknek, a német birodalomnak közönségében él, — akkor önként bekövetkezett volna és nem lenne szükség arra az okos és erélyes rendeletre, amelyet a belügyminiszter adott ki. Emiek a rendeletnek erélyes intézkedései kell, hogy i közönségtől? megteremtsék — legalább a háborn idejére — azt a polgári fegyelmet, amelynek érvényesülése szintén egyik tényezője a hadviselés sikerének. Mennyi milliomodrésze ez annak az áldozatnak, amelyet értünk hadba vonult véreink hoznak/ A halál tüzében járnak, napokat töltenek el alvás, pihenés, tisztálkodás nélkül, az időjárás viszontagságait tűrik, sebesülten is tovább harcolnak : — és az itthonmaradottaktól mindezért csak azt kívánják, hogy törhetetlen bizalommal és nyugodtan nézzék az ö harcaikat és várják annak eredményeit. Ha ez az eredmény nem jön meg olyan gyorsan, mint ahogy azt őiris, mi is szeretnők: az itthoni szóbeszéd azt semmiesetre se fogja siettetni. Ha a háborúnak olyan jelenségei is vannak, amelyekre nem készültünk, olyan részletei, amelyeket nem vártunk: ami katonáink bizonyára hamarabb szabadítanak meg bennünket azoktól, mint a ragadós ijedelem. És mialatt katonáink az ellenségen ejtenek sebeket, a polgárok ne sebezzék meg egymást olyan közlésekkel, amelyek kellemetlenséget okoznak és amelyek többnyire nem igazak. Hiszen, ami valóság, az nem szorul a bizalmas továbbadásokra. Legyünk ebben az időben valamenyTÁRCZA.-mm* l/ersek. Irta: Fehér Ákos. Csak vígan előre, torlódó habokon, Karod ne reszkessen; erőd ne lankadjon. Ott a túlsó parton a sok megrakott gálya, Minden egyes hajó a jöttödet várja. 0 csak menj, menj jó hajós elébe, Hisz’ úgy várja őket már a béke réve. Káron, öreg hajós. Káron, öreg hajós, ki elvonulni láttál ezredévet, Ki milliárdok jöttét büszke szemmel nézted — Karod miért inog, szived miért csügged ? . . . Jó öreg szolga, ki százvihart kiálltál, Éjjel is, nappal is a Stix-folyón háltál: A karod még eddig soh'sem reszketett. A dolgod aggaszt, ó mondd, jó öreg hajós ? Pihenésre bizony moqt gondolnod nem lehet, Evezz, evezz bátran zugó örvény felett . . . Ott a túlsó parton még sok százezren várnak, Talán száma sincs a tömeghalálnak — Siess, siesss, ott milliók várnak vén hajós ! A Stix-folyóból egy úszó gálya lesz, Vájjon mit szól ehhez a jó öreg Hádesz ?! ! Megtömve minden csolnakja, hajója, Ne jusson belőle egy sem Tartaroszba. Jó öreg szolga, ha majd eléred a partot, Hős testvérek azok, könyörülj meg rajtok. I Ott estek ók mind el a csata tereken, 1 Srapnelt esőben, gránátok tüzében . . . I A béke párton, ha majd kiraktad őket, I Keress a számukra egy jó menedéket; Ahol majd csend lesz, és szép lesz az álom, Legyen külön birodalmuk, ott, a más világon! Nézd : ott a ködön túl megbomlott már minden, A felvilágban most vad viharok dúlnak, Ágyuk bömbölnek, fegyverek ropognak, Fészkét tőle az ég, reszket tőle a föld is, Vén hajós siess, csak kitartás tovább is, Gondolkozásra sok időd most nincsen. A jövő katonája imádkozik. Két kicsi kis kacsó szépen összetéve Forró imádsággal könyörög az Égbe : Isten, ki ott trónolsz a csillagok felett, Egy-két pillanatig hadd beszéljek Veled. Lásd, seregek Ura, nem féltem apámat, En is odaadtam a magyar hazának . . . Csak azért kereslek fohászommal Téged: Minden hadak Ura, áldd meg ezt a népet. Keletről északra, napnyugatról délre. Mindenütt csatát vi a magyar hon népe. Minden hadak Ura, ne hagyj el bennünket, Csak azt kérem Tőled, áldd meg fegyverünket. Sok százezer kicsi testvérem nevében, Minden hadak Ura, Tőled csak azt kérem: — Jöjjön bár az ellen, bármelyik oldalról —■ Ne feledkezzél meg a magyar hazáról. Dúljon bár a csatánk északon vagy délen, Könyörülj meg rajtunk, könyörülő Isten. Büszke szemmel nézzél e hős viadalra, Segítsd a kardunkat, Hadúr, diadalra ! S ha e diadalnak tenger vér az ára, Segíts hozzá minket, szivünk, lelkünk várja. Ha úgy kell: kerüljön életbe vagy vérbe : Könyörülő Isten, büszkén adjuk érte !
