Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-07 / 40. szám
XXXI. évfolyam. Nagykároly. 1914. október 7. 40. sz'.m. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE TÁ R S A D A L MI HETILA P. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. MegjeSenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre..........................8-— kor. Fél évre..............................4-— „ Negyedévre ......................2- — „ Eg yes szám......................—'20 „ Ta hitiknak egész évre . . 6-— „ Főszerkesztő : Felelős szerkesztő: Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos 'és kiadó: a „Nagykarolyi Petöfi-nyonuia Reszvénytarsasag“. Rérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. NyiUtér sora 50 öli. Kéziratok nem adatnak vissz a FONTOS! FONTOS! Hirdetmény. 8896—1914. K. szám. Belügyminiszter Urnák távirati rendelete szerint ma már kizárólag csak Máramarosvármegye van az ellenség által veszélyeztetve, de ott is elegendő haderő áll rendelkezésre az ellenség kiűzésére és igy az összes többi vármegyei menekültek otthonukba nyugodtan visszatérhetnek. Amidőn e körülményről Nagykároly r. t. város közönségét értesítem, egyben figyelmeztetem a meneküléssel járó nélkülözésekre, sok kellemetlenségre, ezenkívül különösen a járványok veszedelmeire, aminek mindenki céltalanul teszi ki magát tekintettel arra, hogy városunkból menekülésre ok egyáltalán nincs. Nagykároly, 1914. október 6-án. Debreczeni, polgármester. Téli holmit katonáinknak!!- Nyaiuirk nem volt az idén. A pihenésnek, üdülésnek, utazásnak, szórakozásoknak ideje egészen elveszett. Mikor ezek megkezdődtek volna : elénk toppant a háború és azóta mindenkinek gondolatait, érzéseit, egész lelki világát ez kötötte le. Azoknak is, akik számára a háború uj viszontagságokkal téli életmódot jelöltt ki, akik mindentőLelszakadtak, ami azelőtt kötötte őket: otthontól, a családtól, a polgári foglalkozástól, a kényelemtől és az élet biztonságától, amelyet csak akkor lehet igazán megbecsülni, mikor a veszedelmek tűzesőjében járnak. De megváltozott az élete, gondolkodása az ittbonmaradottaknak, akik az idegeket megpróbáltak), kínos várakozások szenvedéseivel fizetnek azért, hogy a harctérre nem mennek. A nagy események, a nagy izgalmak és a felejthetetlen élmények mellett elmúlt a napsugár évszaka és itt a háború ősze. És az ősznek minden megnyilatkozása újra a háború felé viszi gondolatainkat. A fázós októberi estén azokra gondolunk, akik szabad ég alatt táborozva, vagy ütközetet várva érzik a hűvös őszi éjszakákat. A szemező őszi eső azokat juttatja eszünkbe, akik lövészgödrökben gubbasztva szenvedik az állhatatos esőnek csontokig ható vizét. A lucsok, amely elöl óvatosan fölhajtjuk nadrágunk szélét, azokat a járhatatlan utakat, a sár-tengereket, ingoványokat idézi képzeletünk elé, amelyekben katonáink térdig süppednek, mialatt az etténkég féieSlönyomulnak. És kétszeresen, százszorosán tudjuk megbecsülni az áldozatokat, amelyeket érettünk küzdő katonáink életük, épségük kockáztatásán felül hoznak! Ennek az elmélkedésnek azonban, ha csak az elmélkedésnél marad, nincsen értéke: sőt egymagában ép oly bűn, mint a gazdagnak szívfájdalma, aki a nyomor láttára filozófál, ahelyett, hogy a szebébe nyúlna. Ez az ősz, a pusztulásnak és a szenvedésnek az időszaka kötelességünkké teszi, hogy mindent megtegyünk, amivel a pusztulást és a szenvedést minél kisebbé tehetjük. Első sorban természetesen katonáinkra kell gondolnunk. Az őszi széltől megborzongva, az őszi esőben ázva, az őszi sarat tapodva: ne magunkat védjük e viszontagságok ellen, hanem azokat, akik életükkel ami életünket, a nemzet jelenét és jövendőjét védik. Amint, hogy senkinek se szabad hiányozni az adakozók közül, akinek önkéntes adója a hadbavonultak hátramaradottjait segíti, aminthogy kötelesség a sebesültjeinket ápoló vörös keresztnek hivatását mindenkinek tőle telhetőén segiteni; ép olyan kötelesség hozzájárulni ahhoz, hogy derék katonáink az időjárás viszontagságai ellen minél több védelmet kapjanak. Mindenki készitse el, adja hozzá ehhez, amije van és ami a keze munkájától kitelik: féfiak ép úgy, mint a fáradhatatlan kezű asszonyok. Takarók, amelyeket mi nélkülözhetünk, hósapkák, csuklóvédők, has- melegitök, prémek, vastag mellények és minden egyébb eszköze a fagy, eső és a meghűlés ellen való védekezésnek: legyenek mind a katonáinké és a polgári kötelesség halomszámra juttassa mindezt a küzdőtérre. A sebesültek ápolása mellett ez az, amivel az itthonmaradottak legtöbbet tehetnek a harc sikere érdekében. Minél több katonánkat óvhatják meg az időjárási viszontagságok és az azok által okozott betegségek ellen, annál csorbítatlanabb, annál keményebb és annál inkább harcképes lesz, ami hadseregünk és annál hamarabb, annál könyebben szerzi meg számunkra a győzelmet. Adjunk oda mindent, amivel mi szoktuk melengetni magunkat: mi majd fölmelegszünk katonáink lelkes, csodálatraméltó haditetteinek, példátlan vitézségnek híreinél. HÍREK Október 4-én. Király őfelsége neve- napján a helybeli róm. kath. plébánia templomban ünnepi istentisztelet volt, melyen a helybeli hatóságok testületenként vettek reszt. Személyi hir. Károlyi Mihály gróf, az országos fügretlenségi és 48-as párt elnöke, ki Amerikából való hazajövet francia hadifogolyként fogságba esett, sok szenvedés és viszontagság után a múlt héten szerencsésen hazaérkezett. Mindennemű ruhanemiiek, csipkék, Uj felöltök, függönyök, térítők, szög:;1: nyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. ! ! Minta után való festés ! ! m Hadfiéi Sámuel villany- és gőzerőre herendezett ruhafestö és vegyitisztitó Nagykárolyban, Kölcsey-utca I. sz. A róm. kath. templom mellett. Műhely: Pctöfi-utca 59. ármely kényes szinü és gazdag díszítésű ruhanemiiek vegyileg tisztittatnak. sár Plisé-gouvre. Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek
