Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-19 / 33. szám
XXXI. évfolyam. Nagykároly, 1914. augusztus !9 W TÁRSADALMI HETILAP. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre ............................. 81— kor. Fél é vre..................................4'— „ Ne gyedévre..................... . 2- — „ Egye s szám.........................—-20 , Ta nítóknak egész évre . . 6-— „ Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza A Világosnál letett fegyverek feltámadtak... Hatvanöt éve múlt el immár, hogy a dicsőségesen előnyomuló magyar fegyverek Világosnál szégyenteljes gúlába rakattak: az orosz előtt. És most — hatvanöt év múltán — a letett fegyverek: feltámadtak. Feltámadtak a régi dicsőséggel, a régi erővel, a hagyományos magyar tetterővel és az egykor pöffeszkedő orosz nagyság fázik és reszket most előtte. Magyarország és Ausztria hatalmas hadereje és a hűséges szövetséges: a Porosz, Európa acélkardja lesújtani készül a ránk fenekedö orosz ellenségre. A kocka elvettetett. Az európai békesség templomába gyújtogatok törtek be a szláv testvériség jelszava alatt. Égig érő lángok verdesik a nyugateurópai civilázáció felszentelt csarnokait. Ezekben a történelmi napokban még a legegyszerűbb magyar állampolgárnak is tudni kell, hogy a háború gondolata egy bizonyos idő óta állandó feszültségben tartja az idegeket. Jóllehet nemzetünk vezéremberei s maga a békés természetű koronás király is, ki apostoli címére keresztyén meggyőződésével nagyon is rászolgált — a legnagyobb erély- lyel igyekeztek elfojtani a vérontás pokoli szellemét; jóllehet birodalmunk mérhetetlen anyagi áldozatot hozott, hogy az egyetértés s békesség templomát ne fertőztesse meg a rettenetes háború öldöklő angyala, mégis a határtalan engedékenység és türelem dacára alattomosan működő ellenségeink tüzcsóvát dobtak az európai békesség hajlékába s azt a népet, azt a nemzetet, mely mindenkor gyűlölte az állatiasságot, az embertelenséget, a közmivelödés szolgálatából, a békés polgári foglalkozások közül kikényszeríti a harci síkra, hogy a megsértett erkölcsi rend s a megcsufolt isteni s emberi igazságért fegyverrel szerezzen elégtételt. Nem vagyonirigység, nem telhetetlen- ség, nem a hatalom fitegtatása a mostan induló háborúnak az indító oka, hanem az erkölcsi törvény, az emberi tisztesség vakmerő megsértése, sárba tiporása! Hanem akarjuk, hogy ország-világ lekicsinyelje igazságunk érzetét s nemesen tisztult erkölcsi meggyőződésünket, akkor, bár utolsó erömegfeszitéssel is, bár keresztyén békés meggyőződésünk feláldozásával is oda kell állani szivvel-lélekkel az Isten és a világ itéiöszéke elé s megragadni az alkalmat, hogy a bűn ne maradjon büntetlenül. Amikor ennyire természetes s érthető a háború kitörésének az oka, lehet-e az itthonmaradt polgárságnak, bizonyos le- hangoltságba merülve, összedugott kézzel nézni és várni az események alakulását? Lehet-e a világon még egy olyan háború, melynek indító oka annyira erkölcsi legyen, mint aminőnek az alapján megindult a miénk ? ! Lelkiismeretünk tehát nem nyugtalaníthat ; elhatározó lépésünk szükségszerű kövelkezménye a megrendítő okok tettre késztő befolyásának! A viharos események előli kitérés nemzeti gyávaság; a megalkuvás pedig kiheverhetellen erkölcsi vereség lenne s lett volna mindnyájunkra nézve ! így kiáltanak a mai rendkívüli viszonyok ! Önfeláldozó katonáink már elindultak a nagy leszámolásra; sőt többen már ott vannak, tiol fegyvercsattogás közt fog felharsanni az igaz isteni ítélet! Az igaz Istennek egyik láng lelkű prófétáj a mondta csaknem 3000 évvel ezelőtt s most időszerűvé lett az Ige. „ Kovácsoljáktok szántóvasaitokat kardokká; kaszáitokat dárdákká!“ Vagyis ha a szükség úgy parancsolja, vigyük el a haza oltárára áldozatul a polgári, társadalmi élet minden kincsét: ki vére hullásával nem szolgálhatja a megbántott erkölcsi Igazság ügyét, legalább panasz, zúgolódás nélküli áldozatot nyújtsunk, hogy a legkedvezőtlenebb helyzet nyomorúságait is enyhítse az embertestvéri szeretet! Az 1848-iki legendás idők eseményeit az önfeláldozó hősies magatartás mellett a csodálatra méltó áldozatkészség emelte a legújabb kor történelmének dicső magaslatára ; a régi tűz még el nem hamvadt, ezeréves nemzeti erényünk lobogva tör elő milliók kebléből ... a magasztos ihlet fenséges pillánatában siessünk verejtékünk gyöngyeivel; elménk, kezünk munkáinak gyümöcseivel a haza oltárához; az egyszerű napszámos fillérjének épp oly jelentőséget ad a rendkívüli szükség és alkalom, mit a vagyoni előkelőség fejedelmi adományának. Szükség van minden szív megdobba- nására. Fegyverzörej, s ágyudörgés között igy készüljünk a harcra! Kovácsuljuk szantő- vasainkat kardokká; kaszáinkat dárdákká! Hadd törjön meg a lelkesült nemzet hősies ellentállásán a züllésnek indult szláv bűnszövetkezet pokoli törekvése; hogy az európai békét ne veszélyeztessék többé az erkölcsi hitványságok aknamunkásai, hanem legyen szabad az ut a világbéke s a közművelődés szent temploma felé! Diadalmas katonák előre! Feltámadtak a Világosnál letett fegyverek . . . Társasvacsora a honvédtisztikar tiszteletére. Lelkes és szeretetteljes bucsu-estélyt rendezett városunk hazafias közönsége a távozó tisztikar számára szerdán este a „Magyar Király" pompás nyári kerthelyiségében. A helyiséget zsuffolásig megtöltötte a közönség és számra 250-en vettek részt a társasvacsorán. Vacsora alatt az első pohár köszöntőt Csaba Adorján főispán mondotta, aki a német császár és a magyar királyért emelt poharat magasszárnyalásu szavakban. Ezután Koncz Ödön alezredes emelkedett szólásra. A népszerű, közszeretet és közbecsülés- ben álló alezredes, katonát felülmúló lelkes fiMr- Az összes nvári kelmeuidonsásrokból “tű gyönyörű választékkal szolgál RubletzkyKálmándivatáruliázalV agykároly
