Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-19 / 33. szám
2 NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ beszédben biztosította a közönséget arról-, hogy esküjükhöz hívek lesznek és jolszavok: „Győzni vagy meghalni 1“ Őfelségéért és a német császárért emelt poharat. Vármegyénk szeretett alispánja gyönyörű beszédben a hadsereget éltette. Debreczeni István polgármester fiatalos tűzzel és határtalan lelkesedéssel, meleg szavakban búcsúzott el a katonaságtól a város közönsége nevében, majd a honvédség parancsnokát Ivoncz Ödön alezredest éltette. , Borbély Ferenc főhadnagy meleg szavakban a város közönségért, Rédei Károly lelkész igen lelkes, frappáns beszédben a tisztikart, Récsey Ede plébános, Mitrovich Elek kanokok, Marchis Romulus esperes és Schönfeld Lázár főrabbi rendkívüli lelkes, magasröptű beszédekben a katonaságot éltették. Minden beszéd mintha harci riadó lett volna, oly plasztikusan emelték ki az idők jelentőségét a szónokok. Vacsora után a legderültebb kedélyhangulatban a reggeli órákig maradt együtt a társaság. ó. san felemelő jelenetet. Mikor 600 ajakról morajlik az eskü szava. Az Istent hívják tanúbizonyságul Szatmármegj’e fiai, hogy esküjükhöz az utolsó lehelletig hívek lesznek. Győzni vagy meghalni 1 Az eskütétel után a Himnusz hangjai is felhangzottak. A tisztek sapkához emelték kezeiket, a legénység pedig haptákban tiszteleg a magyar himnusznak. Az ünnepség befejeztével az ezred disz- felvonulást rendezett. Úgy alszik köröttem sok ezer bajtársam, Mintha otthon volna selymes, puha ágyban. Vájjon miről szövi tarka, színes álmát, Mikor veszély bántja, szép magyar hazáját ? 1 ? Elaludt a tábor, senki sincsen ébren . . . Nyugodtan alkatunk: Sabác magyar kézen ! Derék munkát végzett ; szép lehet az álma, Szabadabb, nagyobb lesz magyarok hazája . . Úgy mentünk előre, mint egy vészes orkán, Magyar lobogó leng Sabác csonka tornyán. Nagykároly búcsúzik — | Sabác csak az első; a többi jő’ utána, Hol van a rácbanda, mely utunkat állja ?! 1 Tűz amerre megyünk, tűz amerre járunk, | Amíg nem végeztünk, addig meg sem állunk. I , - , | Belgrád, Kragujevác nincs már messze innen, ä katOnaKlOL ^ ne dyőznénk, hiszen vélünk van az Isteni? Tábori mise a Gróf Károlyi György-téren. Egész hadseregünket a mi lelkesedésünk karolja át. Szivünk dobbanásai kisérik, ha látjuk vasúti állomásunkon keresztül vonulni, ha szemléljük hullámos mozgásaikat városunkban. De mégis, úgy van az ember! Amit itthon is, a mit közvetlenül a miénknek nevezhetünk, azt forró lehelletünkkel, édes be- cézgetéssel dédelgetjük. Szinte összeborulunk velük ! Micsoda jelenet, micsoda kép volt tehát az, mely élénkbe tárult pénteken délelőtt, mikor a mi házi zászlóaljunk katonái felesküdtek ! Az a hullámzó népsokaság, melyben ösz- szevegyült a gyermek az öreggel, a nemzet honleányai, ifjaink, deresedő férfiainkkal el- törölhetlen emléket hagy szivükben e képről. Magokkal fogják hordani keblükben az élet utain végig s mint a daliás időknek lobogó lángjai fognak felgyűlni időnkint az emlékezetben. ^ Oh ne mondjátok, hogy a katonaság ünnepe volt ez ! A nemzetnek, a magyarságnak ünnepét ültük. A mely ünnepben az egész nemzet lelke reszketett, az egész nemzet szive dobogott és acélos akarata villámlott be a közeli jövendőbe. A mely ünnepen katonaság és polgárság egymás keblére borult. * Kora reggel indult meg a népvándorlás a Nagypiac-tér felé. Rajokként érkezik a mintegy 600 főnyi legénység is, kiket nagy szakaszokban állítanak fel a vezénylő tisztek. Kilenc órakor kezdetét veszi a Tábori mise, melyet Récsey Ede plébános mond. Mise végeztével beszédet intézett a vitézekhez. — Megható volt, amint a teljes papi or- nátusban beszélő lelkész keményen, katonásan buzdítja egyenruhás testvéreinket. Férfiasán komoly, katonás volt minden szava, dicséretére vált volna a legkeményebb katonának is. Bakács érsek, Kapisztrán János jutott az eszünkbe. Felharsan az zászlóalj trombitája. Az esküre készülnek katonáink. Tisztek lovai száguldoznak, harsány kommandóval frontot alkotnak. Táncoló lován a középre iramodik Konc alezredes és felhangzik rövid, katonás, acélkemény beszéde. Az elhatározásnak, a halálmegvetésnek, az önfeláldozásnak szakgatott kiáltásai ez a beszéd, felülmúlja önmagát, a katonát forró, lüktető beszédjével. * Ki tudná híven leírni magát az eskütételt. Látni, hallani és érezni kell az ilyen csudá— Saját tudósitónktól. — Kedd reggel mentek el a szatmármegyei legények a nagy tettek mezejére. Nagykároly város közönsége hétfőn este búcsúzott a 12-ik honvédezred nagykárolyi zászlóaljától. Értékes, minden mozzanatában megható volt e búcsú, melyben a város teljes egészében vett részt. A nagykárolyi Dalegyesület rendezte ez i emlékezetes estét, melyben a polgárság sze- retete rajongásszerüleg nyilatkozott meg a katonák és a diadalmas hadművelettel szemben. Este nyolc órakor volt a gyülekezés programmszerüleg a városháza előtt. A polgárság beláthatatlan tömege gyűlt egybe, amikor a rendezőség megalakította a | menetet. Elöl nemzetiszinü zászlóvivők, utána lam- pionos férfiak mentek, azután jött a Dalegyesület a világitő fáklya-erdő közepette s mindezeket az együttérző közönség beláthatatlan gyűrűje vette körül. A menet a katholikus elemi népiskola előtt tartotta első megálló helyét, hol a zászlóalj egyik, azután a zsidó iskola előtt, hol a zászlóalj másik, továbbá az állami elemi iskola elölt, hol a zászlóalj harmadik és végül a gimnázium előtt, hol a zászlóalj negyedik szá- záda volt elhelyezve. A hazafias, lelkes tüntetők páratlan rendben vonultak fel az egyes helyekre, hol a j Dalegyesület külön-külön szerenádot adott. A körmenet a honvédség helybeli laktanyája elé ért legutoljára, hol a polgárság ne- j vében Suták István dr. intézett hazafias, ma- gasszárnyalatu bucsu-beszédét, melyben hűen tolmácsolta a nagykárolyiak ragaszkodó szerétét a távozó hadfiak iránt. Koncz Ödön honvéd alezredes válaszolt a bucsu-szavakra katonához illő és méltó, közvetlen szavakkal, melynek minden kifejezése a lélekből fakadt és megtalálta nyílegyenesen útját az ezernyi ezer létekből álló közönség szivéhez. A hétfőn estén hirtelen támadt vihar és zápor kellett ahhoz, hogy a tömeget, a hazafias mámorban égő bucsuzkodó közönséget szétoszlassa. Az éjjeli vonaton távozó katonák tiszteletére azonban újra együtt volt a közönség, Nagykároly város népe, hogy még egy isten- hozzádot mondjon a távozó honvédségének. Isten áldása és áldó keze legyen felettük és vezérelje őket ismét szerető körünkbe! Édes anyám, lelkem, szép magyar hazánkba Újra visszajövünk, meglásd nemsokára. Virradatkor ismét tovább megyünk innen, Lelkem, édes anyám, semmi bajom nincsen. Hazaszeretetből vertünk erős vértet, Ellenséges golyó nem is foghat minket. Elaludt a tábor, senki sincsen ébren, S egyszerre valami fény árad az égen. Sabác, Kragujevác, hej Nándorfehérvár! Hunyadi szelleme, amely fölötted jár, Mintegy menydörgető hang hallszik a földre: „Fegyverre magyarok 1 Előre, előre 11!-' Fehér Ákos. Levél a harctérről. . . Lepihent a tábor, csend borult a tájra, Elült a harci zaj, s a fegyverek danája; Mindenki alszik már, senki nincsen ébren, Csak egy mécs pislákol az éji sötétben. Távol hegyek ormán, édes anyám, lelkem, Egyedül pislákol az én halvány mécsem. Megígértem otthon, édes anyám, lelkem, A legelső jó hirt világgá eresztem. HÍREK Sikkasztás a nagykárolyi kir. adóhivatalban. Kellemetlen és kínos hatású hir járta át a múlt heten a várost: sikkasztás a kir. adóhivatalban. A hir ez alkalommal valónak bizonyult; a nagykárolyi kir. adóhivatalban tényleg történt sikkasztás, melynek összege harmincnégyezer koronára rúg. A sikkasztást, mint a vizsgálat megállapította : Papp János adótiszt követte el olyképpen, hogy a kezelése alatt álló bélyegjegyekből, váltóürlapokból és marhalevelekből sikkasztott, azokat értékesítette és e manipulációját hamis könyveléssel palástolta. A sikkasztásra olyképen jöttek reá, hogy miután Papp Jánosnak, mint tartalékos cs. és kir. hadnagynak az általános mozgósítás folytán be kellett vonulnia, ágazatának teljesítésére helyettest rendeltek ki. Az adóhivatali főnök ugyancsak e helyettesnek rendelte el, hogy a kerületi bélyeg-raktár julius havi számadását is készítse el. A helyettes adótiszt jelentette a pénztárnok-főnöknek, hogy a számadás elkészítése késedelmet fog szenvedni, miután mindenféle eltéréseket tapasztal az anyagi készlet és a pénzérték közül. A helyettes adótiszt e jelentése és több más gyanús körülmény arra indította az adó- í hivatali főnököt, hogy a számadást más adó- ! hivatali főtisztek bevonása által is, de minden j körülmények között összeállittassa. E rendel- ! kezés folytán már az első nap kiderült, hogy Papp János a reábizott naplókat hamisan ve- | zette azért, hogy elkövetett sikkasztását lep- j lezze, mely mindezideig sikerült is neki. Miután az adóhivatal főnöksége kétséget kizárólag megállapította, illetőleg felfedezte a sikkasztást, jelentést tett a nagykárolyi m. kir. pénzügyigazgatóságnak. A pénzügyigazgató azonnal intézkedett, hogy rovoncsolás tartassák. A hivatalos rovoncsolás hétfőn befejeződött, mikor megállapítást nyert a már fent jelzett hiány. Papp János adótiszt még e hó másodikán ; távozott a hivatalból, hogy mint tartalékos had- I nagy, hogy katonai kötelezettségét lerójja. E te | ren szinténsulyos hibát követett el. Tudomására jutott ugyanis valamiképen Papp Jánosnak, hogy üzelmei kipattantak és szabadságot kért katoLegszebb ruhatiszt itás Vegyileg száraz utón Ha fia Jer Pál ruha festő, vegytisztító és gözmosö-gyárciban Felvételi üzlet: Nagykároly, Széchenyi-utca 43. szám.
