Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-19 / 33. szám

2 NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ beszédben biztosította a közönséget arról-, hogy esküjükhöz hívek lesznek és jolszavok: „Győzni vagy meghalni 1“ Őfelségéért és a német császárért emelt poharat. Vármegyénk szeretett alispánja gyönyörű beszédben a hadsereget éltette. Debreczeni István polgármester fiatalos tűzzel és határtalan lelkesedéssel, meleg szavakban búcsúzott el a katonaságtól a vá­ros közönsége nevében, majd a honvédség pa­rancsnokát Ivoncz Ödön alezredest éltette. , Borbély Ferenc főhadnagy meleg szavak­ban a város közönségért, Rédei Károly lel­kész igen lelkes, frappáns beszédben a tiszti­kart, Récsey Ede plébános, Mitrovich Elek kanokok, Marchis Romulus esperes és Schön­feld Lázár főrabbi rendkívüli lelkes, magas­röptű beszédekben a katonaságot éltették. Minden beszéd mintha harci riadó lett volna, oly plasztikusan emelték ki az idők jelentőségét a szónokok. Vacsora után a legderültebb kedélyhan­gulatban a reggeli órákig maradt együtt a társaság. ó. san felemelő jelenetet. Mikor 600 ajakról morajlik az eskü szava. Az Istent hívják ta­núbizonyságul Szatmármegj’e fiai, hogy es­küjükhöz az utolsó lehelletig hívek lesznek. Győzni vagy meghalni 1 Az eskütétel után a Himnusz hangjai is felhangzottak. A tisztek sapkához emelték kezeiket, a legénység pedig haptákban tisz­teleg a magyar himnusznak. Az ünnepség befejeztével az ezred disz- felvonulást rendezett. Úgy alszik köröttem sok ezer bajtársam, Mintha otthon volna selymes, puha ágyban. Vájjon miről szövi tarka, színes álmát, Mikor veszély bántja, szép magyar hazáját ? 1 ? Elaludt a tábor, senki sincsen ébren . . . Nyugodtan alkatunk: Sabác magyar kézen ! Derék munkát végzett ; szép lehet az álma, Szabadabb, nagyobb lesz magyarok hazája . . Úgy mentünk előre, mint egy vészes orkán, Magyar lobogó leng Sabác csonka tornyán. Nagykároly búcsúzik — | Sabác csak az első; a többi jő’ utána, Hol van a rácbanda, mely utunkat állja ?! 1 Tűz amerre megyünk, tűz amerre járunk, | Amíg nem végeztünk, addig meg sem állunk. I , - , | Belgrád, Kragujevác nincs már messze innen, ä katOnaKlOL ^ ne dyőznénk, hiszen vélünk van az Isteni? Tábori mise a Gróf Károlyi György-téren. Egész hadseregünket a mi lelkesedésünk karolja át. Szivünk dobbanásai kisérik, ha látjuk vasúti állomásunkon keresztül vo­nulni, ha szemléljük hullámos mozgásaikat városunkban. De mégis, úgy van az ember! Amit itt­hon is, a mit közvetlenül a miénknek ne­vezhetünk, azt forró lehelletünkkel, édes be- cézgetéssel dédelgetjük. Szinte összeborulunk velük ! Micsoda jelenet, micsoda kép volt tehát az, mely élénkbe tárult pénteken délelőtt, mikor a mi házi zászlóaljunk katonái feles­küdtek ! Az a hullámzó népsokaság, melyben ösz- szevegyült a gyermek az öreggel, a nemzet honleányai, ifjaink, deresedő férfiainkkal el- törölhetlen emléket hagy szivükben e képről. Magokkal fogják hordani keblükben az élet utain végig s mint a daliás időknek lobogó lángjai fognak felgyűlni időnkint az emléke­zetben. ^ Oh ne mondjátok, hogy a katonaság ün­nepe volt ez ! A nemzetnek, a magyarságnak ünnepét ültük. A mely ünnepben az egész nemzet lelke reszketett, az egész nemzet szive dobogott és acélos akarata villámlott be a közeli jövendőbe. A mely ünnepen katona­ság és polgárság egymás keblére borult. * Kora reggel indult meg a népvándorlás a Nagypiac-tér felé. Rajokként érkezik a mint­egy 600 főnyi legénység is, kiket nagy sza­kaszokban állítanak fel a vezénylő tisztek. Kilenc órakor kezdetét veszi a Tábori mise, melyet Récsey Ede plébános mond. Mise vé­geztével beszédet intézett a vitézekhez. — Megható volt, amint a teljes papi or- nátusban beszélő lelkész keményen, katoná­san buzdítja egyenruhás testvéreinket. Fér­fiasán komoly, katonás volt minden szava, dicséretére vált volna a legkeményebb kato­nának is. Bakács érsek, Kapisztrán János ju­tott az eszünkbe. Felharsan az zászlóalj trombitája. Az es­küre készülnek katonáink. Tisztek lovai száguldoznak, harsány kom­mandóval frontot alkotnak. Táncoló lován a középre iramodik Konc alezredes és felhangzik rövid, katonás, acél­kemény beszéde. Az elhatározásnak, a halálmegvetésnek, az önfeláldozásnak szakgatott kiáltásai ez a beszéd, felülmúlja önmagát, a katonát forró, lüktető beszédjével. * Ki tudná híven leírni magát az eskütételt. Látni, hallani és érezni kell az ilyen csudá­— Saját tudósitónktól. — Kedd reggel mentek el a szatmármegyei le­gények a nagy tettek mezejére. Nagykároly város közönsége hétfőn este búcsúzott a 12-ik honvédezred nagykárolyi zászlóaljától. Értékes, minden mozzanatában megható volt e búcsú, melyben a város teljes egészé­ben vett részt. A nagykárolyi Dalegyesület rendezte ez i emlékezetes estét, melyben a polgárság sze- retete rajongásszerüleg nyilatkozott meg a ka­tonák és a diadalmas hadművelettel szemben. Este nyolc órakor volt a gyülekezés programmszerüleg a városháza előtt. A polgárság beláthatatlan tömege gyűlt egybe, amikor a rendezőség megalakította a | menetet. Elöl nemzetiszinü zászlóvivők, utána lam- pionos férfiak mentek, azután jött a Dalegye­sület a világitő fáklya-erdő közepette s mind­ezeket az együttérző közönség beláthatatlan gyűrűje vette körül. A menet a katholikus elemi népiskola előtt tartotta első megálló helyét, hol a zászlóalj egyik, azután a zsidó iskola előtt, hol a zász­lóalj másik, továbbá az állami elemi iskola elölt, hol a zászlóalj harmadik és végül a gimnázium előtt, hol a zászlóalj negyedik szá- záda volt elhelyezve. A hazafias, lelkes tüntetők páratlan rend­ben vonultak fel az egyes helyekre, hol a j Dalegyesület külön-külön szerenádot adott. A körmenet a honvédség helybeli lakta­nyája elé ért legutoljára, hol a polgárság ne- j vében Suták István dr. intézett hazafias, ma- gasszárnyalatu bucsu-beszédét, melyben hűen tolmácsolta a nagykárolyiak ragaszkodó szeré­tét a távozó hadfiak iránt. Koncz Ödön honvéd alezredes válaszolt a bucsu-szavakra katonához illő és méltó, köz­vetlen szavakkal, melynek minden kifejezése a lélekből fakadt és megtalálta nyílegyenesen útját az ezernyi ezer létekből álló közönség szivéhez. A hétfőn estén hirtelen támadt vihar és zápor kellett ahhoz, hogy a tömeget, a haza­fias mámorban égő bucsuzkodó közönséget szétoszlassa. Az éjjeli vonaton távozó katonák tisztele­tére azonban újra együtt volt a közönség, Nagykároly város népe, hogy még egy isten- hozzádot mondjon a távozó honvédségének. Isten áldása és áldó keze legyen felettük és vezérelje őket ismét szerető körünkbe! Édes anyám, lelkem, szép magyar hazánkba Újra visszajövünk, meglásd nemsokára. Virradatkor ismét tovább megyünk innen, Lelkem, édes anyám, semmi bajom nincsen. Hazaszeretetből vertünk erős vértet, Ellenséges golyó nem is foghat minket. Elaludt a tábor, senki sincsen ébren, S egyszerre valami fény árad az égen. Sabác, Kragujevác, hej Nándorfehérvár! Hunyadi szelleme, amely fölötted jár, Mintegy menydörgető hang hallszik a földre: „Fegyverre magyarok 1 Előre, előre 11!-' Fehér Ákos. Levél a harctérről. . . Lepihent a tábor, csend borult a tájra, Elült a harci zaj, s a fegyverek danája; Mindenki alszik már, senki nincsen ébren, Csak egy mécs pislákol az éji sötétben. Távol hegyek ormán, édes anyám, lelkem, Egyedül pislákol az én halvány mécsem. Megígértem otthon, édes anyám, lelkem, A legelső jó hirt világgá eresztem. HÍREK Sikkasztás a nagykárolyi kir. adóhivatalban. Kellemetlen és kínos hatású hir járta át a múlt heten a várost: sikkasztás a kir. adó­hivatalban. A hir ez alkalommal valónak bizonyult; a nagykárolyi kir. adóhivatalban tényleg történt sikkasztás, melynek összege harmincnégyezer koronára rúg. A sikkasztást, mint a vizsgálat megállapí­totta : Papp János adótiszt követte el olykép­pen, hogy a kezelése alatt álló bélyegjegyek­ből, váltóürlapokból és marhalevelekből sik­kasztott, azokat értékesítette és e manipuláció­ját hamis könyveléssel palástolta. A sikkasztásra olyképen jöttek reá, hogy miután Papp Jánosnak, mint tartalékos cs. és kir. hadnagynak az általános mozgósítás foly­tán be kellett vonulnia, ágazatának teljesítésére helyettest rendeltek ki. Az adóhivatali főnök ugyancsak e helyettesnek rendelte el, hogy a kerületi bélyeg-raktár julius havi számadását is készítse el. A helyettes adótiszt jelentette a pénztárnok-főnöknek, hogy a számadás elké­szítése késedelmet fog szenvedni, miután min­denféle eltéréseket tapasztal az anyagi készlet és a pénzérték közül. A helyettes adótiszt e jelentése és több más gyanús körülmény arra indította az adó- í hivatali főnököt, hogy a számadást más adó- ! hivatali főtisztek bevonása által is, de minden j körülmények között összeállittassa. E rendel- ! kezés folytán már az első nap kiderült, hogy Papp János a reábizott naplókat hamisan ve- | zette azért, hogy elkövetett sikkasztását lep- j lezze, mely mindezideig sikerült is neki. Mi­után az adóhivatal főnöksége kétséget kizáró­lag megállapította, illetőleg felfedezte a sikkasztást, jelentést tett a nagykárolyi m. kir. pénzügyigazgatóságnak. A pénzügyigazgató azonnal intézkedett, hogy rovoncsolás tartassák. A hivatalos rovoncsolás hétfőn befejeződött, mikor megállapítást nyert a már fent jelzett hiány. Papp János adótiszt még e hó másodikán ; távozott a hivatalból, hogy mint tartalékos had- I nagy, hogy katonai kötelezettségét lerójja. E te | ren szinténsulyos hibát követett el. Tudomására jutott ugyanis valamiképen Papp Jánosnak, hogy üzelmei kipattantak és szabadságot kért kato­Legszebb ruhatiszt itás Vegyileg száraz utón Ha fia Jer Pál ruha festő, vegytisztító és gözmosö-gyárciban Felvételi üzlet: Nagykároly, Széchenyi-utca 43. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom