Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-15 / 28. szám
^-a (/ TÄRSADALMIJETILA P. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre .............................81— kor. Fél évre..................................4-— , Ne gyedévre..................... . 2- — „ Egyes szám.........................—'20 Ta nítóknak egész évre . . 6-— „------------ , ----Fő szerkesztő: Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykarolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérnientetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyiluév sora 50 öli. Kéziratok nem adatnak vissza Nagykároly, 1914. julius hó 14. „Nyári szél himbálja a suhogó fákat, lelkem mélyén pedig kél szomorú bánat.“ Valahol, régen, nem tudom kitől, jelent meg egy ilyen kezdetű poema. Önkéntelenül jutott most eszünkbe az önkéntes tűzoltóság népünnepélyének kapcsán. Elvégeztetett ugyanis, hogy a felséges nép tiszteletére ünnepély tartódik, amelyen a szokásos mulatságokon kivül más és egyéb szokatlan szórakoztatások is előkerülnek. A gondolat be is vált volna, ha a felsőbb hatalmak bele nem szólották volna a játékba. Az ünnepély miként való szétmosásának történetét lapunk más helyén veszi az olvasó, itt egyébről kivánunk szólam. Nagykároly városának — mint erkölcsi testűiéinek — egyetlen hely áll rendelkezésére, hol zártkörű,'* illetőleg körülzárolt mulatságokat, úgynevezett népünnepélyeket tarthat, s etjx Lövöldékért. A Lövölde-kert szerencsés fekvésű, mert hozzáférhető helyen fekszik, hová eléggé gondozod kocsiút is vezet. Belsősége is eléggé alkalmas a mondott zsánerű mulatságok rendezésére, mert vannak részei, melyek beíásitottak, s vannak térségei. Árnyas részek szolgálnak alkalmid a sétára, pihenésre, térsége pedig a minden néven nevezendő közmulatságok rendezésére. A természeti előnyök tehát rendelkezésre állanak, csupán az hiányzik, melyet az emberi gondoskodás már régen megteremthetett volna: alkalmas, fedett helyiség arra az alkalomra, ha az elemekkel kell megküzdeni az ünnepségek rendezőségének. A vasárnapi fiaskó alkalmából újra köztéma lett a Lövölde-kertnek ez a hátránya, mely nem egyszer és nemcsak most, de máskor és igen számos esetben -tette lönkre egyesületek vérmes anyagi reményeit és az üdülni vágyók kellemes szórakozását. Felelevenítették a bosszús, szétvert, szétázott vigadni akarók azt a régi, igen életrevaló eszmét és tervet, melyet annak idején egy nagykárolyi vállakoző szellemű fej ajánlott fel a városnak éppen ennek a lehetetlen helyzetnek a megoldására. Annak idején ugyanis Sugár Emil ajánlatot telt a városnak, hogy hajlandó tízéves szerződést kötni a Lövölde-kert bérletére évi egyezerkétszáz korona bér mellett olyképpen, hogy ezt az egész, tízéves bérleti összeget az első évben be- épiti egy arra alkalmas épületbe, melyben elhelyezést nyert volna a vendéglő, azonkívül rendelkezésre állottak volna am- Az összes nvári kelmeuldonsásrokbó i -«p gyönyörű választékkal szolgál RnbletzkyKálm án divatáruháza IV ii m károly TÁRCZA. Koszt ka Mihály versei. A szív forró napjaiból. Szivembe szállt a forró nyár varázsa, Puha fészekről álmot lát a lelkem, Hol egyyyé forrott lángoló szivünkkel Elábrándozhatunk a nagy rejtelmen. A sejtelemben égő tiszta lángról, Amelybe minden vágyunk összeolvadt, Amelybe örök fényben ég szerelmünk, Köröttünk bár egy világ összeroskadt. Szivembe szállt a forró nyár varázsa, Kéjes érzetben lázadoz a vérem, A tőled távoliét perce is kínoz, Te mosolygó szemű gyönyörűségem. \ És úgy szeretnélek szeretni téged, Hogy senki meg ne tudja, meg ne lássa, S egy vértforraló csókban átlehelni, Mit szivembe oltott a forró nyár varázsa. Az álmok éjszakáján Meglátogatsz nagy néha, Megtaposott szivemnek Gyönyörű királynéja. Suhanva szállsz be hozzám, Csak rejtve, észrevétlen, S vérszin két ajkad csókja Az üdvre ébredésem. Kérlelve tartóztatlak, Zokogó, lázas vágygyal . . . Hiába ! újra eltűnsz, A hajnalpirkaclással. Az álmok éjszakáján Vagy még enyém úgy néha, Megtaposott szivemnek Gyönyörű ktrálynéja. Jussak eszedbe . . . Pár apró, édes dalt még eldalolni Szomorú hangon, halkan, lágyan, Csak ennyi, mit az alkotótól kérek, Szemernyivel se több a vágyam. Pár kósza rímben még egy percig élni, Kipanaszolni nagy szerelmem, Ezt vágyja még a sokszor félreértett És soha meg nem értett lelkem. S ha majd kifosztott szívvel, félreállva, Társtalanul bolyongva a világba1 Felsír dalom a bús, a méla, Csak annyi, mit az alkotótól kérek, Ha hozzád el nem jutna már az ének: Jussak eszedbe néha, néha . . . ♦ 1 PARÁP1 fölerakata és egyedáruSága a „Szatmári Kereskedelmi Részvénytársaságnál ' 10*1?®* Kívánatra szívesen speciális ajánlattal szolgál. m
