Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-07 / 1. szám

NAGYKÁROLY ES VIDEKF,

r Í 1

Mindennemű ruhanemiiek, csipkék, felöltök, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése.

Bőrkabátok, keztyük festése, fü ! ! Minta után való festés ! !

siesse®

Haúffef Sámuel

villany- és gőzerőre herendezeti ruhafestö és vegyitisztitó Nagykárolyban, Kölcsey-utca I. sz A rom. kath. templom mellett. Műhely: Pctöfi-utca 59.

Bármely kényes szinü és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg ijjj tisztittatnak. Plisé-gouvré. !§

Plüsh és bársonyok gőzölése.

Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek

alapot teremtsenek. Mi, jobban beavatottak, teljesen megvagyunk győződve arról, hogy az uj városi törvényt rvézet alkotásánál a belügyi kormány nemcsak a legjobbat akarja, hanem arra is törekszik, hogy a varosok egyetemének kívánságait megismerje. Azt, hogy ez az egyetem egyedül a belügyi kormányzat legközvetlenebb felügyeletét ' és ellenőrzését óhajtja, mar rögtön leszögeztük, de újólag hangoztatnunk mégis szükséges, mert ennél fontosabb irány a törvénytervezet alkotóját nem vezetheti.

Az 1912, évi LVIII. t.-c.-ben kötelezi a törvényhozás a belügyminisztert, hogy az uj városi törvénytervezetet két éven belül nyújtsák be. F. két évnek vég.-ő határideje 1914. évi augusztus 13. napja. | Egy pár hónap van tehát már csak j hátra a törvényjavaslat benyújtására.

Kevés már az idő, azonban teljesen elegendő arra, hogy a belügyminiszter e fontos törvényjavaslatot úgy konstruálja meg, hogy az törvénnyé válván, a magyar városok bizlos fejlődését elősegítse s ezáltal a jövendő Nagy-Magyar állam erőteljes alapjait rakja le. (A „V. L.“-ból.)

F I

Y

E

L

E

m.

Cr Y ELEM

Herman Samu

cipő-és csíz ma-üzíetében

mától kezdve

20

oleiónap

Meseszép áru! Tessék próbavásárlást tenni!

Színészet.

I

A múlt színházi hét.

Valami általános nézet alakult ki, bogy a színház vezetősége a drámai színiirodalom je-1 lős termékeit nagyon háttérbe szorítja. Pedig, hogy erre van erő a társulatnál, megmutatta a legutóbbi „Otthon“ előadásával. Ezt valami- ! képpen korrigálni kell. A múlt hét nevezetesebb színházi eseményeikről a következőkben számolunk be.

*

Nevető férj.

Újév elsönapján este a nagykárolyi városi I színházban először került színre a Nevető férj j operetté 3 felvonásban. írták: Bra miner Gyula j es Grünvald Alfréd. Magyar színre alkaiinazta I Morei Adott. Zenéjét szer/.ette : Eysler Ödön.

A Nevető ti rj Bárdos Ottokár müvajgyáros (Gáspár Jenő) addig nevet más férjék vaksággal), mig saját teleségét nem lepi meg bizalmas kettesben gróf Szaplonczay Tivadar (Ma- j rossy Géza) főhadnagygyal. Nevetése ekkor sírássá változik s felesége hűtlenségét pincéje hű cropakijaval enyhíti es válni készül. A válópert dr. Rósenróth köz- és váló-ügyvédre bízza, ki nagyszerűen ért a válni szándékozók kibekitéséhez. Ennek irodájában jönnek össze egymásután a darabban szerepeit s mind válni akaró férjék és feleségek s megbókülve és szerelmesen egymáshoz simulva távoznak.

A darab, melyben sok a pikantéria es amelyben az u. n. meg nem értett nők lelki- ismeret furdalás "nélkül lépnek félre,, a II. felvonás végéig hidegen hagyta a közönségét, csak a III. felvonás nevettette meg, melyben a szereplők is jobb kedvvel s kitünően játszónak. Külön felemiitésre méltó Gáspár Jenő es R. Tóth József, az ügyvéd, remek alakítása. A többi szereplők ismert szép és jó lulajdon- ságai érvényesüllek. Egy ur a vadászatról frakkban hazaérkezett. A rendezés egyébként jó volt s hatásos a két telefon-fülke felállítása. Kár, hogy a telefon-duett, a darab legszebb zenei része amiatt, hogy az énekesek a dirigáló karmesternek hátat fordítottak, kellően nem érvényesülhetett. — A nézőtér egészen megtelt.

ISíri) -síié)

itmuTTf I tTTfiÍTTTl «TíTTTíITl t Tfl Ti ti /I támlirflTTTilTTrírffmTnf W

ttTíTimt WlrrnJ tirrntnl tniTnni irrnTiní tiflnTrntnTurnítn

A BIkSZ iDB

természetes ásványvíz gyógyhatása hurotos bántalmaknál páratlan. — A legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. Kapható mindenhol. Árjegyzéket kívánatra küld a bikszádi fürdöigazgatóság.

Az utcán majd elszédültem, forgott velem a világ; irtózatosan fájt ez az első csalódás s könnyek nélkül sirt belül a lelkem. Félénk voltam, gyáva voltam. Visszamenni nem mertem, ismerősöm senkisem volt a városban, kihez bizalommal fordulhattam volna. Egy ideig étlen-szomjan lődörögtem a hepehupás utcákon, mikor elfáradtam a járás-kelésben, elmentem a „Nap“ korcsmába, hova utitársaim beállottak s kértem a fuvaros*, hogy vigyen vissza magával.

Gúnyos nevetéssel fogadta kudarcomat s így kötekedett velem :

— No Smüle, hát nem kellettél, nem sikerült az üzlet, talán nem bírod el az ollót, a vasalót ? Eljöhetsz velünk, de várakozzál még egy ideig.

Várakoztam biz én hosszú órákon át. Tízszer is benéztem a borgőzös csapszékbe, hol Kutas és társai egymásután fogyasztották egyik iccét a másik után.

Már alkonyodon, mikor tántorogva, dülöngve felkapaszkodtak az ülésbe és Vendel gebéi közé vágott s azok hosszan elnyúlt testtel iramodtak neki s poroszkáltak, fel a lejtős országúton.

Én fogvacogva dideregtem hátul a kocsikasban, az emberek hangos szóval vitatkoztak elül az ülésben s összehordtak hetet-havat. Egyszer-másszor visszaszólt valamelyik:

— No zsidó, nem fagytál meg még?

Bizony közel voltam hozzá. A hideg egyre

növekedett. Szerencse volt, hogy eljutottunk a nőzséri csárdához ; itt a lovak maguktól szépen

! befordultak a csárda elé s a félszer alatt megállónak. Ide betérni már a rendes szokáshoz | tartozott.

Tudtam, hogy itt megint órahosszat fognak vesztegelni a már amúgy is eléggé kapatos emberek. Belül e csárda meg nagyon is hangos volt a dévaj jókedvtől.

Kint az országúton jártam-keltem egy darabig fel s alá s már azon tanakodtam, hogy nekivágok gyalog a még elég hosszú útnak. Ekkor gyors iramban közeledett egy csörgő szán. Megvártam. Ismerősöm ült a bakon, Gábor volt, a dörgicsei uraság kocsisa, a kasznárt vitte a szentgáli vadászatra, mert hogy a farkasok, vaddisznók és egyéb vadak nagyon elszaporodtak, egy hétig oda lesz a vadászaton, igy Gábor üresen ment hazafelé.

Gábor is megismert, sokszor járt apámnál, mert mi láttuk el a cselédséget prémes téli bekecscsel és egyéb parádés ruhákkal.

A kocsis megállt s kérdezte mi járatban vagyok. Elmondtam neki. ö biztatott, hogy csak üljek fel s haza visz, ott a bunda a hátulsó ülésben, bújjak bele, majd igy nem fázom meg.

Ma is azt hiszem, hogy a gondviselő Isten hozta utamba Gábort, nélküle elvesztem, megfagytam volna az utón.

Elhelyezkedtem a szánon. Gábor szives szóval beszélt hozzám, mindig tisztességes nevemen szólított s ez oly jól esett nekem. Ez volt az első jó szó, jótett, mit életemben emberektől kaptam.

A jó meleg bundában, a kellemes szánuton

elfeledtem az egész napnak búját, gondját é az éhség fájdalmát. Batyumban érintetlenül vitiem vissza a pogácsát, mit anyáin utravalóul adott.

Ekkor meg hirtelen egy másik rém nehezedett ielkitsmeretemre. Az esti csillag már fényesen ragyogott a nyugati égbolton, ma pedig éppen péntek este van és én itt a vigan sikló szánkón megtöröm az ünnep estéjének szentségét;. De talán megbocsát az Úr nekem szerencsétlennek, kit világba lépésemnek első napján igy megaláztak a sors és az emberek.

Képzeletemben láttam apámat, amint a két égő gyertya között mormolgatja az igaz hivő imádságát, szinte hallottam reszkető, elcsukló hangját, mert éppen fiáért, annak jövőjéért imádkozik. Láttam anyámat állani az ablakfülkében, amint kötényének csücskéjével szántja fel könnytől nedves szemeit és siránkozik fia felett, ki messze idegenbe ment keményszívű emberek közé, szolgálni, engedelmeskedni másoknak . . .

Ellágyult hangon hagyta abba az öreg Salamon elbeszélését, csak még azt tette hozzá, hogy meglepett szülei szemrehányás nélkül fogadták s körükben maradt atyja haláláig, ami három év múlva következett be.

Ezután jó ideig nem láttam Salamon szomszédot ; feleségétől tudtam meg, hogy gyengélkedik, nem is igen tud dolgozni, valószinüleg mellbetegség bántja, mivel köhög is.

Baja nemsokára jobbrafordult s bekocogta- tott hozzam, leültettem a jó meleg kályha