Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-03-19 / 12. szám
4 NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ A lefolyt ünnepélyekről az alábbiakban számolunk be. A szobornál. A város közönsége, március 15-ikén délután négy órakor tartotta hazafias ünnepélyét a Kossuth-szobor előtt. Már három órakor kezdődött a népvándorlás a szoborhoz, hol négy órára teljesen ellepte a közönség a teret. Négy órakor vette J kezdetét az ünnepély. A nagykárolyi dalegyesület énekelte a hymnust, melyet a közönség szent áhítattal, kalap levéve hallgatott meg. Sallay Lajos szavalta el ezután az Árpád sirja cimü hazafias költeményt. A nemes gondolatoktól lüktető vers a kitűnő előadásban frappansul hatott. Következett az ünnepély főpontja: Rédei Károly evang. lelkész, lapunk felelős szerkesztőjének ünnepi beszéde. Mélyen szántó gondolatoktól átitatott, jelentőségteljes kifejezésektől hazafiasán izzó beszéde a lelkek mélyére szállott és onnan megtisztult, felemelő hatású gondolatokat váltott ki. Hatalmas, nagy kiterjedésű, érces orgánuma betöltötte a teret és minden helyen gyújtott. A nagy koncepciójú beszéd utolsó, befejező szavai közben a szobor talopzatára elhelyezte a város nemzeti-szinü szallagos koszorúját, a közönség éljenzése között. A magasztos ünnepélyt a dalegyesület éneke zárta be, amely a Szózatot énekelte. A polgárság társas lakomája. Este a Polgári Kaszinó nagytermében társas vacsora volt, melyen 78 személy vett részt. Bizony sokan hiányzottak azok közül, kik máskor részt szoktak venni a vacsorán. Igaz, hogy többen távol voltak a városból, nehány polgárt betegsége akadályozott meg a megjelenésen, de többeket a gondteljes élet és a rossz viszonyok is visszatartott a megjelenéstől. A második fogás után Mitrovits Elek helybeli gőr. kath. lelkész magyar szertartási lelkész főesperes emelkedett szólásra': A Kossuth-serleget kézbe véve, hazafias szép beszédben fejtegette a március 15-ikét, mint a demokratikus alapra fektetett elvek győzelmi emléknapja jelentőségét hangsúlyozva azt, hogy a vértanuk vére mindenkor visszaárasztotta a magyar szabadságot mikor azt elvették. Különösen kiemelte, hogy a március 15. eredménye kivívásában vármegyénk is kivette a maga részét fő szerepet vivén e mozgalomban azzal, hogy a 12 pont megteremtésében a vármegye fiának Vasvári Pálnak a vasvári görög katholikus lelkész fiának is nagy része volt, ki épugy mint Petőfi a nagy költő a csatatéren halt meg. A beszédet lelkesen megéljenezték. Bárczy Iván h. pénzügyigazgató szólalt fel azután s azt fejtegette, hogy az 1848-ban lefektetett nagy eszmékből rügyek fakadtak ugyan, de kevés fejlődött ki egészen. Nagy nap a márc. 15-ike nem egyúttal a múltat akarja ünnepelni, hanem konstatálni akarja, hogy a mai állapotok igazolják, hogy vágynak egy második március 15-ére, hogy nem politikai, hanem társadalmi életünkben egy lépéssel előre haladjanak s a nemzetet közelébb vigye eseményeihez, miért is poharát emeli a nagy nap dicső emlékére és egy újabban bekövetkezendő március 1 idusára. Dr. Adler Adolf lapunk főszerkesztője a rendező-bizottság nevében köszönetét mondott mindazoknak, kik március idusa megünneplé- | sénél közreműködtek és az ünnepély fényét emelték. Köszönetét mondott Récsei Ede, Kürthy Károly, Rédei Károly és Mitrovits Elek lelkészeknek, a dalárdának és Sallay Lajosnak ( közremüködésökért. Azt fejtegette, hogy minnél sivárabb ez a kor amelyben élünk, annál in- í kább kell ünnepelni a március 15-iki eseményeket s a kieső múltból erőt meríteni a jövőre, hogy küzdhessünk a márciusi eszmék minden téren való megvalósulásáért. Papp József gencsi ref. lelkész szólalt fel } ezután. Ha visszatekintünk — úgy mond — a márciusi dicső napra lelkesedést és bizalmat meríthetünk a további küzdelemre, mert biztosra vehetjük, hogy „lesz még ünnep a világon“. ! Azonban hogy ünnep legyen, hogy a haza viruljon és minden ember boldog legyen, ahhoz I nemcsak ünnepelni, de cselekedni is kell. Egy eszmét igyekezzünk megvalósítani, a testvériség szent eszméjét! Azokat a válaszfalakat I igyekezünk lerombolni és megsemmisíteni, a melyek embert embertől elválasztják. Ne legyen ur és szolga, hanem legyünk egymásnak hát az életben is testvérei és akkor boldog lesz mindenki és virulni fog a haza. Az összes pohárköszöntőket a legnagyobb figyelemmel hallgatták és lelkesen megéljenezték az estélyen megjelentek, kik lelkes hangulatban éjfélig maradtak együtt. A főgimnázium ünnepélye. Régen volt a főgimnáziumnak ily lelkes ünnepélye, mint március 14-én, amelyet a Legényegyesület nagytermében tartottak. Zsúfolásig töltötte meg a termet az ünneplő közönség és figyelemmel hallgatta végig mind a tiz számot. Az ének- és zenekar szereplése mindenkinek a tetszését vívta ki gyakorlott, biztos énekével és játékával. A Rákóczi indulót és Petőfi—Lányi: Gsatadalát pedig cigányosan, kóta nélkül játszották, ami dicséretes szorgalomra vall. Rényi Árpád VI. o. t. tárogatószolója szintén szépen hangzott. Nagy tetszést és zugó tapsot aratott Bay László éneke, aki cigánykiséret mellett kuruc dalokat adott elő. Nagyon ügyesen bánik érces hangjával. Lichtschein! Sándor VIII. o. t. ünnepi beszédjét szónoki erővel adta elő. Csáky Sándor V. o. t. és Tóth László VIII. o. t. szavalatát is meg kell dicsérnünk. Az ünnepélynek legszebb részét A hazaáruló c. kis alkalmi színjáték képezte, amelyet Sróff Gábor tanár vezetése mellett adtak elő. Neményi Liliké ügyességét a színházból is ismerjük, s ez alkalommal újból meg kell dicsérnünk. Szépen játszott Grosz- mann Ede VIII. o. t. és Varsa Alajos VIII. o. t. azonban a többiek is hozzájárultak tudásukkal a teljes eredményhez. Az ünnepély sikeres rendezéséért Braneczky József és Sróff Gábor tanárokat illeti az elismerés. A st. quó izr. iskolában. A st. quo izr. iskola tantestülete a hagyományos márc. 15-ikét méltó módon ünnepelte. A nemzeti díszben öltözött gyermeksereg tanítóik vezetése alatt a 4-ik osztály tantermében gyűlt össze, ahol a Szózat eléneklése után Riesenbach Mór tanító rövid beszéd kiséreté- I ben ismertette a nap jelentőségét. Ezután minden osztályból 2—2 tanító hazafias verset szavalt, közben pedig nemzeti dalokat énekeltek a lelkes tanítványok. Niedermanné Baján Irén Ábrányi Kornélnak „Mi a haza?-* cimü gyönyörű költeményének hatást keltő elszavalása zárta be a hazafias ünnepélyt. A nagykárolyi „Protestáns Társaskör“ f hó 15-én délután 6 órai kezdettel ünnepelte meg az 1848-iki legragyogóbb tavasz bűbájos emléknapjának 65-iki évfordulóját. A kegyelet adójának lerovása a dicső napra való emlékezésnek varázsos hatása most is reá nehezedett a szivekre, lelkekre, mint édes, meleg, perzselő érzés. Ez ünnepi érzés pirosas szint csókolt a halavány arcra is; ragyogást kölcsönzött a bá- gyatag szemnek is; lángra gyulasztotta a máskor közönyös szivet is. Olyan jól esett látnunk, hogy mégis csak fel tudunk melegedni, mégis csak tudunk lelkesedni; hogy nem sajnáljuk felvenni az ünneplő ruhánkat, mikor nemcsak a szokás, de a szivünk érzése, a lelkünk lángolása parancsolja. Olyan jól esett látnunk az ünneplők szokatlan nagy számát, kiknek mindegyike részt kért a nagy emlékezések nagy napjának szinpompájából. A műsor minden egyes száma a hazafias érzésnek volt Ilii tükre. A himnusz eléneklése után Papp József gencsi ref. lelkész ünnepi beszéde, alvó sziveket felrázó, lelkes lángra gyújtó beszéde gyönyörködtette a hallgatóságot. Luczay Erzsiké a magyar lányok szive érzésének meleg hangján hívta ünnepre a ház ifjait s leányait. Kovács István hazafias, lelkes szavalala után egy egy felvonásos alkalmi színdarab előadása életet ajándékozta. Oly titok ez, melyet Istennek szent Igéje a leghatározottabban hirdet, s amelyet Krisztus feltámadása oly dicsőségesen megerősített. Igen! megfoghatatlan titok ez, ámde a hitnek megdönthetetlen igazsága, s ép ez erősít meg bennünket ama hitünkben, hogy a sir nem lehet ami örök otthonunk, s a rothadás nem lehet a végcél. „Nem halok meg, hanem élek és hirdetem az Úrnak nagyságos dolgait /“ Azért kiálthatjuk tehát teljes bátorsággal : „Halál! hol vagyon a te diadalmad ? Koporsó ! hol vagyon a te fullánkod ?* III. De a halál lelkünket is rettegteti. Van tehát a halálnak oly fullánkja is, mely nemcsak a halandó testet, hanem a halhatatlan lelket is fenyegeti ? Van tehát valami, amitől félnünk kell a sir után is, noha tudjuk, hogy nem maradunk a sírban? Igen — van a halálnak oly fullánkja is, mely átkisér az örökéletbe is. Az apostol ezt a következő szavakkal fejezi ki: „A halálnak fullánkja pedig a hűn, a bűnnek ereje pedig a törvény,“ más szavakkal ez azt jelenti, hogy az, ami a meg- halást keserűvé teszi, a bűn, amely által jött a halál e világra és ami a bűnt keserűvé teszi: Istennek szent törvénye, mert hiszen meg vagyon Írva: „Elvégeztetett dolog az emberek között, hogy egyszer meghaljanak, azután pedig Ítélet lészen.“ A virágnak csendes halála van; a rózsa fájdalom nélkül hajtja le fejét, ha ideje elmúlt s lassanként hullatja le hervadt leveleit a földre. Az állatnak sincs nehéz meghalása; a pillangó este elalszik s a következő reggel már többé nem ébred fel; a madárka lehajtja kis fejecskéjét, s holtan bukik le az ágról; a bárány panasz nélkül vérzik el megölőjének kése alatt. Hogyan van tehát, hogy a büszke és nagyra- törő emberben, Istennek képmásában, s a földnek urában a halál oly keserű gondolatokat ébreszt ? Hogyan van az, hogy sok halandónak a meghalás oly nehéz, hogyan van az, hogy sok halandó reszkető ajkival borzalmasan hörgi: „Nem tudok és nem is akarok meghalni 1“ Mi mindennek az oka ? A felelet: „A halálnak fullánkja pedig a bűn /“ Igen! a bűnt mint mérgezett nyilat hordozzák sokan szivökben, s ezért válik sokaknak halotti ágya kinpaddá. „A halálnak fullánkja pedig a bűn.“ Természetesen nem minden ember egyformán érzékeny e fullánk iránt. Némelyik ott hordozza szivében anélkül, hogy érezné, anélkül, hogy bánkódnék miatta, — nyugodtan halad végig az életen, s nyugodtan is hal meg. Ámde az ilyen magával viszi e fullánkot át az örökéletbe. S óh az egész életen át tartó bűnös aluvásra aztán annál borzasztóbb leend a felébredés! És vájjon van-e, aki a halálnak e fullánkjától megszabadíthat bennünket ? Igen ! Van, aki a bűnnek eme fullánkjától képes megszabadítani szivünket, s ez az, ki „ami bűneinkért halt meg és ami megigazittatásunkra támadott fél,* ki a keresztfán ami tartozásunkat lefizette s a airból uj életet hozott nekünk. Ez az Ur Jézus Krisztus ! Aki hiszen Ö bennej arra nézve megszűnt a törvénynek átka és a bűnnek hatalma s igy a halál fullánkjától való félelem is megsemmisült. Az ily hivő kérész" tyén szent örömmel szólhat tehát a nagy após" tollol ekként: „Halál ! hol vagyon a te diadal' mad ? Koporsó ! hol vagyon a te fullánkod ? IV. „Azért szerelmes Atyámfiái — mondja Végül az apostol — erősen és mozdithatatlanul álljatok, bővölködvén mindenkor az Urnák dolgában, mivelhogy tudjátok, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Urban.“ Oh ha nem hallanók a húsvéti boldogító örömhírt, ha nem vigasztalhatnék magunkat az örökélet boldog reményével, ha kénytelenek volnánk igy gondolkozni: „Minden munkám, melyet az Urnák nevében végzek, minden küzdelmem és törekvésem az ismeret, a tökéletesedés után hiábavaló, hiszen csak arasznyi az idő, mig e földön élek s ha ennek vége — vége mindennek; ha egy cserép, mely a háztetőről leesve engem talál, a lónak rúgása, mely engem ér, egy csepp vér, mely agyamban eltéved, egy gonosz szellő, mely betegágyba dönt, általában egy véletlen eset, egy betegség, mely előhozza halálomat, minden munkámat megsemmisíti, egész életem, s annak minden törekvését befejezi, akkor, oh akkor valóban nehéz volna bátran teljesíteni földi hivatásunkat. Akkor a bogárka, mely reggel életre kel, s egy napig vígan játszik a napsugárban és este már meghal és semmiről \
