Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)

1913-01-22 / 4. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE

3

Szatmárvármegye adóösszeiró bizottsága.

— Első közlemény. —

A jövedelmi adóról szóló 1909. évi X. t.-c. végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 35. §-a Írja elő az adóösszeiró bizottságok szervezetét, illetőleg ezeknek megalakítását.

E bizottságokba két rendes tagot és három póttagot a községi elöljáróság az adózók közül választ.

A nagykárolyi pénzügyigazgatóság már intézkedett ezeknek a bizottságoknak a megalakításáról.

A megyei község elöljáróságai és városok tanácsai már nagyobbrészt eleget is tettek 9 rendelkezésnek és az adóösszeiró bizottságok tagjait megválasztották.

Az eddigi eredményeket itt közöljük:

Amac község: Rendes tag: P. Papp György, Asztalnok Ferenc, póttag: Lenárd József, Balog Elek, K. Danka György.

Ombúd község: Rendes tag: N. Székely Mihály, Károly Ferenc, póttag: Károly Mihály, Pál István, Borgyos Ferenc.

Pettyén község: Rendes tag: id. Kovács Sándor, Jagó András, póttag: Szabó János, Erdélyi Ferenc, Kovács Zsigmond.

Pálfalva község: Rendes tag: Fodor Károly, Kecskés János, póttag: Huszár Benedek, Kecskés Mihály, Vékony Lajos.

Kölese község: Rendes tag: Bortnyik György, Jakab Péter, póttag: Harbula János, Sira Pál, Schwartz Salamon.

Fülesei község: Rendes tag: Mészáros Lajos, Filep József, póttag: Szabó Gáspár, Máyer Ábrahám, Nagy József.

Sonkád község: Rendes tag: Balogh István, Bartha Péter, póttag: Kovács János, Badács András, Bariha Bálint.

Tunyog község : Rendes tag : Szabó István Kelemen László, póttag: Szűcs Péter, Szabó Gyula, Baracsi László.

Koesord község: Rendes tag: Jakab János, Jakab Lajos, póttag: Katona Gedeon, Katona Ambrus, Kis András.

Györtelek község: Rendes tag: Kubinyi Endre, Radványi Antal, póttag: Csizmadia János, Szabó Lajos.

Nagysomkut község: Rendes tag : Bocsáncy

|

Márton, Buttyán János, póttag: Buttyán Miklós, Rosenfeld Ignác, Bogdándi Vince.

Opályi község: Rendes tag: Farkas János, ifj. Uzonyi István, póttag: Rácz Károly, Molnár Lajos, Boros Imre.

Csomaköz község: Rendes tag: Pink Simon. Czéigly József, póttag: Gulyás László, Freund Mihály, ifj. Czumbil József.

Bere község: Rendes tag : Bartha Imre, Varga Károly, póttag: Takács László, Katona Zsigmond, Nagy Sámuel.,

Penészlak község: Rendes tag: Szabó

Mihály, ifj. Molnár György, póttag: Sajdics i György, Szilágyi János, ifj. Kiss Mihály.

Felsőbánya város: Rendes tag: Bónis

Sándor, Szigyártó József, póttag: Róth Mihály, Doroghy Sándor, Lupán Athanáz.

Nagybánya város: Rendes tag: Szász

József, Bónis István, Fritsch, Sámuel, Kupós Mihály, Alincz Károly, Csepey Ferenc, Fon- csodics József, Hanrulocis Károly, póttag: Soltész Elemér, Zoltán László, dr. Steinfeld Andor, Szósz József, Barna Jenő, dr. Farkas Lipót, Homola László, dr. Lázár Bertalan, Csiszár József, Preyer Lajos, Klemenszky Lajos, Steinfeld Lipót.

Nagyar község: Rendes tag: Molnár Imre, ifj. Nagy Lajos, póttag: Balogh Gábor, Fekete Bálint, Nagy Móric.

Kisar község: Rendes tag : Thurv Zsig- j mond, Lengyel Gedeon, póttag: Bella Berta- J lan, Tóth Imre, Tóth Albert.

Kispalád község: Rendes tag : ifj. Ángya- j losi József, Cserepes Lajos, póttag: ifjabb \ Angvalosi József, Ön Sándor, Barta Andor.

Botpalád község: Rendes tag: N. Szikszó Bálint, Farkas Sándor, póttag : Tasnádi Lajos, Kiss József, Kozák Gáspár.

Arányos liget község : Rendes tag: Kiss Gedeon, Kiss Gyula, póttag: ifj. Kiss Gedeon, ifj. Kiss Elek, Andrásik János.

Kak község: Rendes tag: Deme Mihály, j Papp János, póttag : Szarvadi János, Szabó István, Berec János.

Szatmárudvari község: Rendes tag : Papp Árpád, Bozsán János, póttag: Markovics Sámuel, Ferenczi Péter, Román János.

Berend község: Rendes tag: Bikfalvay Albert, Ignát László, póttag: Elek József, Megyesi János, Révész György.

Kakszentmárton község: Rendes tag: Pé- terffy Imre, I. Király Antal, póttag : ifj. Erdei János, V. Király János, Meleg György.

Fábiáu háza község: Rendes tag: Ember István, Jámbor Miklós, póttag: Berezi Sándor, Kovács Miklós, Erdei János.

Nyircsaholy község : Rendes tag: Ember István, Halmi Zsigmond, póttag: Németh István, ifj. Izsák János, K. Kicsák János.

Jeder község : Rendes tag: Lázár József, Papp Gugoria, póttag: Dale Fuon, Lázár Ilia, Romocsa Szimion.

Szamos-fericse község: Rendes tag: Lár Ferenc, Bene Péter, póttag: Herskovics Aladár, Laár Flóra Pável, Ucze Ferenc.

Somkut pataka község: Rendes tag: Klein Monás, Motye Ferenc, póttag: Pintyilic Nikolaj, Hegán György, Smiedt Ferenc.

Nagykörtvélyes község: Rendes tag: Aorán György, Herskovics Jakab, póttag: Áron Gábor, Tonna Nikolaj, Dán György.

Gacsály község: Rendes tag: Borgyos Gáspár, Gyeno Pál póttag: Sándor János, Rápolly József, Bogyos Albert.

Bozsály község Rendes tag: Pintye András, Bregun Pál, póttag: Sándor János, Bre- gun György, id. Orbán József.

Gsászló község : Rendes tag : Kovács Pál, Szoboszlay György, póttag: Sándor János, Kincs Károly, Németh Károly.

Színház.

„A KIS BARÁTNŐ“

— Először adták a nagykárolyi Városi Színházban 1913 január 18-án. —

Színházi jelentés előzte meg „A kis barátnő“ bemutatóját, mely jelentette, hogy az operette a budapesti színházak színpadait megelőzve kerül itt színre.

Mindenesetre dicséretes ambíció, amely körülmény azonban ritkán szokott bevágni.

Hasonló különlegesség volt „A csepürágók* vidéki bemutatója, amelyet Leszkay András közvetlenül Párisból hozott és mutatott be az aradi színpadon. A kettő között az a külömb- ség, hogy „A csepürágók“ elsőrangú termés, amit „A kis barátnődről nem igen mondhatunk.

A cselekmény nagyon is laza, bár az ügyes- kezü librettisták rafinériája minduntalan ki- kicsillan. A zenéje is meglehetősen alkalmazEgy szerdai nap volt, mikor Gondának megint el keltett utaznia.

Már két nappal előbb tudta. A kaszinóba mondta is, hogy már megunta ezeket az utazgatásokat, felesége már azzal fenyegette, tette hozzá tréfásan, hogy elvál, ha annyit utazgat.

Szegény ember, ő persze nem értette ennek a kijelentésnek mely értelmét.

Kedden egy levelet kapott, hogy vigyázzon a feleségére, szerdára már van randevúja. Aláírás nem volt. Gonda megdöbbent. Sok dolognak találta ö most magyarázatát, melyet eddig figyelmen kívül hagyott. Szerdán reggel, mikor elbúcsúzott, felesége még könnyezett is, persze örömében.

Este épen a teát adta fel a szép ügyvédné, mikor betoppant — Gonda.

És most ne gondoljátok, uraim, hogy valami heves, véres jelenet következett, mint a színpadon szokott lenni, ó a színpad ritkán adja vissza az életet. Épen az ellenkezője történt.

A kölcsönös meglepetések után Gonda jutott szóhoz és oly nyugodtan kezdett beszélni, mintha valami klienséhez beszélt volna.

— Főhadnagy ur! Ön bizonyára azt fogja nekem mondani, ha én önt most akár inzul- táltam, akár nem: uram, rendelkezésére állok. Ne csináljuk mi ezt. Találjunk ki valami mást. Van egy istennő, úgy hívják Fortuna . . .

— Értem — vágott közbe Verleő.

— Helyes.

Gonda erre belenyúlt a zsebébe, kivett tárcájából egy vadonat uj egy forintost és kérdezte:

— Magyar vagy német!

A forintos papír volt. A főhadnagy, a császár katonája megtagadta magát.

— Magyar.

A következő pillanatban a feldobott forintos már vissza is esett.

— Német, tört ki az asszony, melyből nem lehetett kivenni, az öröm, vagy fájdalom hangja volt-e.

Verleő meghajtotta magát és távozott. Mikor már kün volt, eszébe jutott: talán határnapot kérne. Benyitott: az asszony ott térdelt férje lábainál. Becsapta az ajtót. Most már nem kell határnap.

A kaszinóban a légy zümmögése hallatszott.

— Uraim ez volt az a sorsfordulat, a Verleő cimü drámában.

Kissé elmosolyodott, aztán folytatta.

IV.

Mikor Verleő hazajött, én éppen az esti lapokat olvastam. Aztán elmondott nekem mindent, végrendeletet csináltatott velem, hiszen még nem felejtettem el régi mesterségem, aztán elbúcsúztunk.

Én elmentem hazulról.

A többit tudjátok. Mire hazamentem, ott feküdt átlőtt szívvel. Szivét lőtte keresztül, mintha büntetni akarta volna.

íme a katasztrófa, mint száraz tény.

Aztán odaszólt a társaság egyik tagjához:

— Na novellairó, itt van tárgy, ird meg.

— Régi nagyon a témája.

— Vájjon ki írhatta azt a levelet, kérdezte Verry bácsi.

Pár pillanatig csend lett. Aztán ismét Parragh szólalt meg.

— Én.

Mindenki elsápadt. Fullasztólag nehezedett mindenki mellére annak az egy szónak a súlya.

Parragh kivette szivartárcáját, kihúzta belőle azt a levágott végű regália médiát, szájába dugta és rágyújtott. Egy-kettőt szitt, azután tompa hangon mondá:

— Én is szerettem azt az asszonyt, de a játékban Verleő nyert. Ezt nem bírtam megbocsátani neki.

Bosszút akartam ! Megkaptam !

Megint szitt egy-kettőt, aztán kezét nyujtá Verry felé.

— Isten önnel Verry bácsi, megyek.

Verry felállt, végig nézte és nem fogadta

el a kezét.

Miska bácsi már elolvasta az aforizmákat s éppen akkor mondta a kaszinói tagokról kérdezősködő uj tagnak, az újonnan kinevezett albirónak véleményét Parraghról és hangja áthallatszott, a mint mondá :

— Sötét ember az, nagyon sötét.

Parragh végignézett az egész társaságon

és keserűen vágta oda:

— Ferde társadalom! Ha egy férjes asz- szonyt elcsábítunk és lepuffantjuk magunkat érte, az martyromság, hanem ha a skartba tett vetélytárs, ki, ha sikerül ostroma szintéu lehetne martyr, bosszút szomjazik és megkapja azt, akkor lenézzük őt. Nevetséges valami ... No novellairó, ez már valami uj téma.

Lehajtotta fejét és lassú léptekkel ment kifelé. Mikor behúzta maga után az ajtót és a némaság még igézet alatt tartotta a jelenlevőket, Miska bácsi hangosan olvasta az újonnan felfedezett aforizmát az albirónak:

— A szerelemben nincs barát.

V.

A dárai kaszinóban ismét mind ott vannak már a rendes törzsvendégek. Miska bácsi újra olvassa az aforizmákat.

A preferenceos asztal már a harmadik pártit játsza. Verry bácsi épen az elvesztett bettlit fizette, mikor Csergő megszólalt:

— Lám kinevettük Miska bácsit, pedig csak ő ismerte Parraghot.

Aztán játsztak tovább.

Kosztka Mihály.