Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-11-19 / 47. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE 3 fl&m. áém Kapható villanyszerelési üzletekben, villanytelepeken és a MAGYAR SIEMENS-SCHUCKERT-MÜVEK-nél, Budapest. VL Teréz-kerat 36. G|ír-*teia 13, A legjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa. Húzott drótszállal 75°/« árammeotakaritás. l>* i'». ról, amely nyolc román egyházközséget az uj püspökségtől vissza akar csatolni. Természetesen ez lehetetlen, mert hiszen akkor előállhatna az a kérdés, hogy hát miért alkották meg a dorogi egyházmegyét? Tagadhatatlan, hogy az egyházmegye területen vannak egyházközségek, amelyekben — mint köztudomású — túlsúlyban van a hívők között a román elem, de ez nem lehet ok a visszacsatolásra. — Nem a nyírségi magyar gör. kath. papság érdekében volt szükség a dorogi egyházmegye megalkotására, hanem azon egyházközségek miatt egyenesen, aho! túlsúlyban áll a román elem s ahol a különben magyar érzelmű lelkészt, a múltban éppen ezert a legnagyobb veszedelem fenyegette. — Egy egész sereg egyházközség van az egyházmegye területén, ahol szinmagyár elem alkotja a hitközség tagjait ma már s ahol vallási dolgokban, egyházi szertartásokban még ma is a román nyelv az uralkodó. Ezeknek az anomáliáknak a megszüntetése volt az alapelv a dorogi püspökség megalkotásánál és ma, amikor a hivatalos körök már szankcionálták azt, az önmaguk felfogásával ellentétes állásfoglalásra nem helyezkedhetnek. Szatmármegyei méhészek közgyűlése. — Saját tudósitónktól. —A szatmármegyei méhészegyesület hétfőn tartotta évi közgyűlését Nagykárolyban. Fejlődő egyesület ez a lelkes tagokból álló egyesület, melynek működése csakis áldásos sikereket vívhat ki. Mint tapasztaltuk a hétfői közgyűlésen, az egyesület éltető szelleme és összetartó szerve : Glatter A. Béla, az egyesület elnökének sze-l melyében központosul, kinek ez ügy iránt tanúsított fanatikus buzgalma lelkesíti az egyesület minden tagját. A hétfői közgyűlésnek, különben legnevezetesebb tényé : Boczonádi Szabó Imre, országos him méhész szabad előadása volt. A közgyűlés lefolyása a következő volt: A közgyűlést délelőtt 10 órakor nyitotta meg az egyesület elnöke. Elnöki megnyitója nem a sablon keretei között mozgott, hanem egy valóságos kis tanulmány volt az,, mely kerek egészében valósággal felemeíöleg hatott a jelen voltakra. Kiemelte a megnyitójában Glatter Bela elnök azt a kellemes tényt, hogy az egyesület körében üdvözölheti a mestert : Boczo- | nádi Szabó Imrét, s megemlékezett arról, hogy a múlt évet a méhészek anyagi szemponttól} a veszteség számlára kell, hogy írják. Végül a méhészet „vándorlásáról“, mint gazdasági tényezőről emlékezett meg s ezután a közgyűlést megnyitotta. Boczonádi Szabó Imre szabad-előadása következett ezután, melynek keretében kellett volna bemutatnia a szabadalmazott „Boczonádi“ kaptarakat. Előadását azzal kezdte, hogy a legnagyobb zavarban van, mert a kaptáraidat nem tudja bemutatni. Az a kellemetlen és megfoghatatlan dolog történt ugyanis, hogy bár a kaptarakat még e hó 8-án adta fel Újpesten, azok még mindezidéig meg nem érkeztek. Kénytelen volt tehát ui-rendszerü, úgynevezett fekvő kaptárát csupán élő szóval megmagyarázni. Uj-rendszerü fekvő kaptára különösen előnnyel bír a vándor-méhészetnél, lo- jáliasan elösmerte azonban, hogy a vándorlást a kass-rendszerrel is meg lehet oldani, mindazonáltal a. saját találmányu fekvőkaptárt erre a legalkalmasabbnak találja, melynek mindenj előnyét megmagyarázta ezután világos és min denki által megérthető módon. A vonzó előadást nagy érdeklődéssel hallgatta a közgyűlés és befejezése után elösme- réssel adózott az előadónak, Megállapodott ezután a közgyűlés Boczonádi Szabó Imre hozzájárulása és ajánlata folytán abban, hogy a megérkezendő kaptárak vasárnap, 23-án délután a városháza nagytermében az érdeklődőknek befognak mutattatni. Téglás Lajos alelnök felolvasása következett ezután, melynek magva az volt, hogy rendezzen a közgyűlés tanulmányi kirándulásokat, mert legtöbbet az által okulhat a gyakorlati méhész. A jövő évi tanulmányi kirándulás Torna János Klára-majorban levő méhészetének megtekintése lesz. Ezután a pénztárnoki jelentés olvastatott fel, mely után az egyesületi választások következtek. A közgyűlés ugyanis a választmány kiegészítéséül két tagot választott: Duka Gézát és Pósz Istvánt. A közgyűlés ezzel véget ért. ^ Leszállított árak!! * ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ miért lett most olcsóbb a ► ► ► ► ► ► 4 cipő és csizma? 4 Azt megmondja ü, ha elmegy ^ ^ hozzá lievásárolui! ► Lithiumban legdu- sabb ásványvíz a S zlatvini „Anna“ gyógyforrás. a legjobb hugyhajtó és hugysavoldó gyógyviz!! Nyákhártya megbetegedéseknél, hólyag, veselob és tüdöhurutnál, valamint kösz vénynél kiváltképen hasznos. — Kutkezelöség: j SZEPESOLASZI. Forrástulajdonosok: MÁJUNKÉ GÉZA UTÓDAI. Központi iroda: RÓZSAHEGY. Kapható minden jobb lüszerkereskedésben. j Nagykárolyi főraktár Ifj- NIATOLCSI SÁNDORNÁL. Nagykárolyi főraktár mellett elvonultak mind sorra szépen azok a képék s most először érezte csak életében, hogy milyen igazságtalan, milyen gyöngédtelen Volt ő avval a fiúval szemben. Most -érezte csak, hogy mit dobott ő el magától, hiú nagyra- vágyásból a csillogó fényért, s szines délibábért. Most érezte csak először, hogyha most itt volna az a fiú, ‘leborulna előtte a földre, a földporába is és megtudná csókolni a földporát is, ahol egyet lép. Elővette a megirt levelet s darabokra tépte. Aztán szépen vett egy újabb papirost és irt annak az elüzöttnek egy levelet, amint a szive diktálta: . . . „Egy nagy kérdőjellel kezdhetném levelemet, amelyet önmagam elé állítok, hogy voltaképen mi indít engem arra, hogy Önnek irok. — Megfejthetetlen, örök probléma marad talán előtte, bármennyire is igyekszem szándékomat a legőszintébb nyíltsággal föltárni. Csak arra kérem, legyen jó hozzám. Hozzám, aki azt sem érdemiem meg Öntől, hogy meghallgasson. — Ismerem nemes jó szivét s erre appel- lálok. Tudom, hogy az a szív, még az ellenségének is jót akar. Én pedig — talán — valamivel jobb voltam Önhöz, mintha ellensége lettem volna. Különben tekintsünk el mindentől, ami közöttünk a múltban történt s fogja meg pici, remegő kezemet úgy, mint akkor régebben, amikor azt mondta nekem: Nézze, Mariska, milyen szép az élet! Akarja-e, ki- vánja-e, hogy vele menjek azon az utón, ahol rózsa is terem, amelynek tüskéje van. Mert tévedés ám azt hinni, hogy nincsen rózsa tüske nélkül, öröm fájdalom nélkül. De hát hallgattam én akkor erre! Hallgattam én akkor az ön szelid, szép szavaira. Akkor nem vettem észre az ön jóságos szemeiből előtörő meleg sugarakat, esdő tekintetét, mert mellém szegődött az ördög. Gyönge voltam s a csábításnak nem tudtam ellentállni. — Hogy aztán mi történt, Ön éppen olyan jól tudja, mint én. Miért ismételném meg, hogy újra elmondjam Önnek mindazt szóról-szóra. Most csak arra kérem, fogja meg még egyszer azt a kezet, amelyet akkor, bohó leányésszel visszavettem az Ön kezéből, Fogja meg, ha az már nem is olyan bársonyos többé, mint akkor volt és kisérjen el engem, bus emlékeim szomorú temetőjén k.resztül még egyszer abba a bohó gyermekkorba, amikor még gyermeteg álmokat szőttem egy soha el nem múló, tünde világról. —- ügy szeretném, ha újból hallanám az ajkáról azokat a szavakat, amelyek ma különösképpen újra fülembe csengnek. Én szaladnék, futnék, hogy újra láthassam azt a letűnt, szép világot, azt a boldog ifjú kort, hol lelkem sasszárnyakon tört fel a szédítő magasba. De érzem, hogy szárnyaim már fölmondták a szolgálatot, az engedelmességet s aláhanyatlanak. — Érzem lelkemre feküdni azt a nyomasztó terhet, mit minden túlzás nélkül bűnnek is lehetne nevezni. — És látom az Ön jóságos szemeinek vádló tekintetét. Eldobtam magamtól a boldogságot, hogy kárhozatba essem. Hófehér lelkemről lepattant az az eröß ’ vért, ami védte, ami eszményi boldogságot Ígért s én j odaadtam magamat az ördögnek. Szabad lett j előttem az ut, mert Önt elűztem utamból. Mentem, rohantam előre, mindig előbbre s I nem álltam meg egy percre sem soha. De ta- } Ián mégis. Igen, egyszer megálltam s akkor úgy vettem észre, hogy azon az utón nem | rózsák teremnek ; de még csak nem is bogáncs- I koró . . . Nem illatot terjesztenek, de fojtó } tüzt . . . Nem az életre emlékeztetnek, hanem | az elmúlásra, a hervadásra. S amidőn kétségbe- j esésemben följajdult a lelkem, mire széjjel néztem, már megrontóm sem volt ott vélem. — Aztán elindultam vissza, kövön, göröngyön, lábaimat véreste sebeztem s vérző lábaimnál csak a lelkem volt véresebb . . . Mit mondjak még egyebet? Talán ennyiből is megért! Megérti-e most már, miért van nekem szükségem Önre ? Megérti-e, hogy kivagyok dobva az életbe, elhagyatva, meggyalázva. De nekem nem az én sorsom, nem az én vét- } kém fáj, hanem az igazságtalanság, amit Öu- | nel szemben elkövettem. — Azért kérem, hogy csak úgy gondolatban, fogja meg még egyszer a kezem, — én megérzem azt, — hogy visszaálmodjam még egyszer azt a letűnt szép világot. S ha érezni fogom jóságos kezeinek meleg szorítását, nyugodtan fogom álomra hajtani fáradt fejemet s csukom le örökre szempilláimat egy hosszú, hosszú, sejtelmes szép álomra* ahol azt fogom álmodni, hogy megbocsátotta minden bűnömet . . . * Elmúlt egy hét, két hét, mire a válasz megérkezett. Szomorú válasz volt. Tulajdon le-
