Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)

1913-11-19 / 47. szám

kXX. évfolyam. Nagykároly, 1913. november 19. 47. szám. NAGYKÁROLY És VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. 4. \ Előfizetési árak: Egész évre .............................8-— l<or. Fé l évre..................................4-— „ Negyedévre.........................2- — „ Eg yes szám.........................—-20 „ Ta nítóknak egész évre . . 6-— „ Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 | Kiadóhivatal: Széehenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentí 1 nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. i Nyilttér sora 83 fill. Kéziratok nem adatnak vissza Alföldi tömegmozgalmak. Dr. Szeberényi Zs. Lajos békéscsabai ev. lelkész „Tömegmozgalmak az alföldi parasztvárosbair' címmel rendkívül érde- des és tanulságos könyvet irt olyan problémáról, a mely bennünket is köze­lebbről érdekel. A paraszt ’tömegmozgalmak állandó jelleget kezdenek ölteni és ezeket a tö­megmozgalmakat tulajdonképen az ur- gyülölet szitja, amelyekből azonban épen az úrhatnámság fejlődik ki. Ezen mozgalmak okát Szeberényi nem annyira a nép szociális helyzetében véli feltalálni, mint az alföldi parasztváros egyedül ölló tömeg-életében, melyet egyes hatalomra vágyó és politikailag érvénye­sülni akaró egyének felismerni tudtak és gyakorlatilag értékesítettek. Rendkívül hü fotográfiáját nyújtja Szeberényi az alföldi paraszlvárosnak, amely sajátságos egyesítése a városnak és a falunak. Földmivelő lakossága nél­külözi a falu erkölcsi ellenőrzését, s az emberek csak utcánként ismerik egymást, bár különféle osztályokra oszlanak, két egymással ellentétes érzés valamennyiökot egyesíti: az urhatnámság és urgvülölet. Bár mindenki „ur“ akar lenni, le egészen a béresig, az urat azért, mint a paraszt keserves filléreit pazarló naplopót, mindegyik lenézi, a szellemi munkát olyannak tartja, amelyből csak felebará­taink megkárosítása jutián lehet megélni. A tömegélet a parasztvárosokban a politikai és községi választások idején különösen intenzív s a tömeg csak azt engedi közhivatalba jutni, aki az ő po­litikai pártállását követi. A tömegéletnek romboló hatását Sze­berényi széles alapokon fejtegeti. A tö­megbe került egyén — szeiinte — el­veszti önállóságát, uj jellemet vesz föl: a tömegjellemet; intelligenciája, Ítélőké­pessége alásülyed, önálló akarata elvesz, mert a tömeg csak a vezetők parancsa szerint mozog. Aki közelébe kerül, szel­lemileg megmételyezi, mert a tömegben nem a szellem, hanem a butaság akku­mulálódik. Az alföldi tömeg meglehetősen ho­mogén ; intelligencia dolgában alig van külömbség a nagygazda és a napszámos között; bizalmatlan jellemű s mérhetet­lenül konservativ. A sokféle választások különösen éle­sek és elkeseredettek ott, ahol a tömeg- mozgalom már szervezve van s ahol a hatalmát félelmesen tudja éreztetni. A tömegvezérrel való okos tárgyalás kész mandátumot biztosit, mert a tömeg szí divafszövetek bélések, selymek és díszek legújabb választéka ubletzky Kálmán divatáruházában Nagykároly, Deák-tér 18. sz. TÁRCZA. Egy vércsepp . . . — Irta: Fehér Ákos. — (Folytatás és vége.) Még talán nem tudta, mit nyert, mit vesz­tett el. Egy benső ösztön azonban kezébe adta a tollat, hogy a következőket irja, szép álmai­nak rombadöntőjéhez : . . . „Hogy szerettem, nem tagadom. De ugyan, minek is háborgatjuk, minek is firtatjuk mi ezt a kérdést ? ! Tudta, érezte-e Ön vala­mikor azt a határtalan rajongást, amelylyel imádtam Önt ? —tügy-e, nem sejtette, hogy van a vilá­gon egy szegény, egy szerencsétlen leány, akit a balsors arra szemelt ki, hogy végig járassa j vele az élet kálváriáját. — Nem zúgolódom a sors ellen, sem azok ellen a kezek ellen, amelyek a.gyarló emberi­ség sorsát irányítják, mert ha ezt tenném, nem érdemelném a sorstól azt a különös kegyet,; hogy élvezni tudjam azt a jóleső boldogságot, amelyet ezeknek a lelki kínoknak elviselése bennem kelt. — Lássa, de minek is irom ? — nem ta-1 gadom, hogy bpldoggá tett a tudat, hogy ma­gáért szenvedhetek. Mert ne higyje, hogy a fájdalomban nincsen boldogság! Ha, csakúgy,! könnyen, minden izgalom, minden akadály nélkül jutnánk egy elérni vágyott boldogság j birtokába : az nem bírna előttünk semmi ér­tékkel sem . . . — Én már régen, réges-régen, megbarát­koztam avval a gondolattal, hogy soha az élet­ben nem logom keresni az alkalmat arra nézve, hogy azokat, a már régebben temetett álmokat, megsiratott, színes délibábokat, ábrán­dokat, a lelkem mélyén valamikor megboly­gassam. És egyszerre csak eszébe jut Önnek, talán kedvtelésből, talán puszta léhasságból, hogy velem újra foglalkozzék. Velem,, akivel azóta nem törődött soha, aki mellett büszkén, vagy talán közönyösen elhaladt, mint ahogyan a szekér elhalad a határkő, vagy az utszéli bogáncskoró mellett. — Bocsásson meg, ha talán tulszigorunak, vagy nagyon is önhittnek talál. Mert, ugyan, mi jogon kívánhattam volna Öntől, hogy valaha egy szives mosolylyal, egy barátságos szóval igyekezett volna csak megfizetni azokért a kínzó lelki harcokért, miket nekem, egy meg­gondolatlan, bohó ifjú valamikor szerzett. A múlt, legyen a feledésé ; a jelen siralmas si­természetes ásványvíz győgyhatása hurotos bántalmaknál páratlan. — A legutóbbi termésű savanyu uj bor­ral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. Kapható mindenhol. Árjegyzéket kívánatra küld a bikszádi fürdöigazgatóság. A BlKiKADl

Next

/
Oldalképek
Tartalom