Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-11-19 / 47. szám
kXX. évfolyam. Nagykároly, 1913. november 19. 47. szám. NAGYKÁROLY És VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. 4. \ Előfizetési árak: Egész évre .............................8-— l<or. Fé l évre..................................4-— „ Negyedévre.........................2- — „ Eg yes szám.........................—-20 „ Ta nítóknak egész évre . . 6-— „ Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 | Kiadóhivatal: Széehenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentí 1 nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. i Nyilttér sora 83 fill. Kéziratok nem adatnak vissza Alföldi tömegmozgalmak. Dr. Szeberényi Zs. Lajos békéscsabai ev. lelkész „Tömegmozgalmak az alföldi parasztvárosbair' címmel rendkívül érde- des és tanulságos könyvet irt olyan problémáról, a mely bennünket is közelebbről érdekel. A paraszt ’tömegmozgalmak állandó jelleget kezdenek ölteni és ezeket a tömegmozgalmakat tulajdonképen az ur- gyülölet szitja, amelyekből azonban épen az úrhatnámság fejlődik ki. Ezen mozgalmak okát Szeberényi nem annyira a nép szociális helyzetében véli feltalálni, mint az alföldi parasztváros egyedül ölló tömeg-életében, melyet egyes hatalomra vágyó és politikailag érvényesülni akaró egyének felismerni tudtak és gyakorlatilag értékesítettek. Rendkívül hü fotográfiáját nyújtja Szeberényi az alföldi paraszlvárosnak, amely sajátságos egyesítése a városnak és a falunak. Földmivelő lakossága nélkülözi a falu erkölcsi ellenőrzését, s az emberek csak utcánként ismerik egymást, bár különféle osztályokra oszlanak, két egymással ellentétes érzés valamennyiökot egyesíti: az urhatnámság és urgvülölet. Bár mindenki „ur“ akar lenni, le egészen a béresig, az urat azért, mint a paraszt keserves filléreit pazarló naplopót, mindegyik lenézi, a szellemi munkát olyannak tartja, amelyből csak felebarátaink megkárosítása jutián lehet megélni. A tömegélet a parasztvárosokban a politikai és községi választások idején különösen intenzív s a tömeg csak azt engedi közhivatalba jutni, aki az ő politikai pártállását követi. A tömegéletnek romboló hatását Szeberényi széles alapokon fejtegeti. A tömegbe került egyén — szeiinte — elveszti önállóságát, uj jellemet vesz föl: a tömegjellemet; intelligenciája, Ítélőképessége alásülyed, önálló akarata elvesz, mert a tömeg csak a vezetők parancsa szerint mozog. Aki közelébe kerül, szellemileg megmételyezi, mert a tömegben nem a szellem, hanem a butaság akkumulálódik. Az alföldi tömeg meglehetősen homogén ; intelligencia dolgában alig van külömbség a nagygazda és a napszámos között; bizalmatlan jellemű s mérhetetlenül konservativ. A sokféle választások különösen élesek és elkeseredettek ott, ahol a tömeg- mozgalom már szervezve van s ahol a hatalmát félelmesen tudja éreztetni. A tömegvezérrel való okos tárgyalás kész mandátumot biztosit, mert a tömeg szí divafszövetek bélések, selymek és díszek legújabb választéka ubletzky Kálmán divatáruházában Nagykároly, Deák-tér 18. sz. TÁRCZA. Egy vércsepp . . . — Irta: Fehér Ákos. — (Folytatás és vége.) Még talán nem tudta, mit nyert, mit vesztett el. Egy benső ösztön azonban kezébe adta a tollat, hogy a következőket irja, szép álmainak rombadöntőjéhez : . . . „Hogy szerettem, nem tagadom. De ugyan, minek is háborgatjuk, minek is firtatjuk mi ezt a kérdést ? ! Tudta, érezte-e Ön valamikor azt a határtalan rajongást, amelylyel imádtam Önt ? —tügy-e, nem sejtette, hogy van a világon egy szegény, egy szerencsétlen leány, akit a balsors arra szemelt ki, hogy végig járassa j vele az élet kálváriáját. — Nem zúgolódom a sors ellen, sem azok ellen a kezek ellen, amelyek a.gyarló emberiség sorsát irányítják, mert ha ezt tenném, nem érdemelném a sorstól azt a különös kegyet,; hogy élvezni tudjam azt a jóleső boldogságot, amelyet ezeknek a lelki kínoknak elviselése bennem kelt. — Lássa, de minek is irom ? — nem ta-1 gadom, hogy bpldoggá tett a tudat, hogy magáért szenvedhetek. Mert ne higyje, hogy a fájdalomban nincsen boldogság! Ha, csakúgy,! könnyen, minden izgalom, minden akadály nélkül jutnánk egy elérni vágyott boldogság j birtokába : az nem bírna előttünk semmi értékkel sem . . . — Én már régen, réges-régen, megbarátkoztam avval a gondolattal, hogy soha az életben nem logom keresni az alkalmat arra nézve, hogy azokat, a már régebben temetett álmokat, megsiratott, színes délibábokat, ábrándokat, a lelkem mélyén valamikor megbolygassam. És egyszerre csak eszébe jut Önnek, talán kedvtelésből, talán puszta léhasságból, hogy velem újra foglalkozzék. Velem,, akivel azóta nem törődött soha, aki mellett büszkén, vagy talán közönyösen elhaladt, mint ahogyan a szekér elhalad a határkő, vagy az utszéli bogáncskoró mellett. — Bocsásson meg, ha talán tulszigorunak, vagy nagyon is önhittnek talál. Mert, ugyan, mi jogon kívánhattam volna Öntől, hogy valaha egy szives mosolylyal, egy barátságos szóval igyekezett volna csak megfizetni azokért a kínzó lelki harcokért, miket nekem, egy meggondolatlan, bohó ifjú valamikor szerzett. A múlt, legyen a feledésé ; a jelen siralmas sitermészetes ásványvíz győgyhatása hurotos bántalmaknál páratlan. — A legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. Kapható mindenhol. Árjegyzéket kívánatra küld a bikszádi fürdöigazgatóság. A BlKiKADl