Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-11-05 / 45. szám
NAGYKAKOLY ES VIDÉKÉ mODERN RUHAFESTES UT\ |TT\ irn D’Ál GALLÉROK QŐZMOSÁSA BÁRMILY DIVAT SZÍNRE I|MJ ■ M J L l\ ■ ML tükörfénnyel hófehérre. Nagykároly, Széchenyi-u. 43. sz. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett). ha ezt a szerepet a nem hivatott tőke veszi át és igája alá hajtja a toll munkásait, az olyan állapotokat teremthet nálunk, mint Amerikában, ahol at újságok nagy része a trösztök szolgálatába szegődött és egyáltalában nem képviseli a polgárság a kisipar és általában a kisemberek érdekeit. Szó sincs róla, hathatós védelemben kell részesíteni a magánbecsületet és a jogos magánérdeket, de elsősorban birói utón, nem pedig méltánytalan preventív anyagi intézkedésekkel útját vágni a tisztességes, de nem nagytőkés sajtó szabad fejlődésének. A tisztességes sajtó most sem követ el olyan bűnöket, amiket ezek a súlyos pénzbeli büntetések megelőzni akarnak; a nagytőkés sajtót pedig pár ezer korona birság nem fogja visszariasztani ezulán sem az efféle bűnöktől. A mi intelligens közönségünk jól tud disztingválni a hírlapíró, kiadó és az álhirlapiró és álhirlapkiadók között. De egy kalap alá tenni ezt a két különböző elemet és a vagyontalan, de tisztességes sajtótól elvonni a lélekzetet, a gazdag, de esetleg nem tiszta irányzatú zsurnalisztika egyeduralmát pedig ezzel megalapítani, — ezt tartjuk az uj sajtő- reform-javaslat legrikitóbb hibájának. 1848-ban egy nemzet riadó éljenzéssel, a felhőkig csapó örömkiáltással fogadta a szabadsajtó törvényét, mig most nehéz, elfogult kebellel nézzük : mint vernek a sajtó kezére aranybilincseket. FIGYELE I G Y E L E Herman Samu cipő- és csizma-üzletében mától kezdve 20 olcsó nags. Meseszép áru! Tessék próbavásárlást tenni! Városi közgyűlés. Nagykároly, 1913. nov. 4. Vasárnap, november hó 2-án, délelőtt 10 órakor Nagykároly varos képviselőtestülete rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés lefolyásáról az alábbbiakban számol be tudósításunk : Debreczeni István kir. tanácsos, polgár- mester 10 órakor nyitotta meg a közgyűlést. A polgármester kegyeletes szavakban emlékezett meg Schönflug Richard dr. varmegyei- főügyész, mint városi képviselőtestületi tag hirtelen haláláról és indítványozta, hogy elhunyta felett a közgyűlés jegyzőkönyvileg fejezze ki a részvétét t-s erről a gyászoló családot kivonatilag értesítse. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta az indítványt. A közgyűlés egyben intézkedett, hogy az elhunyt virilis helyére a következő póttag behívassák. Jelen esetbe \ az özv. Taub Sá- muelné megbízottja lesz. A képviselőtestület tudomásul vette a belügyminiszter leiratát, melylyel a rendőrség fejlesztésére kiutalt államsegély felhasználása tárgyában hozott határozatot jóváhagyta a miniszter. Bemutatta a polgármester a vallás- és közoktatásügyi miniszter leiratát, melyben hozzájárul a Kosztra-fele alapítványhoz. Kosztra Ignác volt esomaközi plébános ugyanis 2000 korona összeggel ösztöndíj alapítványt telt, a helybeli piarista gimnázium kalhofikus növendékei részére. Felolvastatott a m. kir. kúria Ítélete, mely grót Károlyi Antal és Nagykároly város között folyó perben hozatott. A kúria Ítélete szerint a város az igényelt föld tekintetében pervesztes lett, miután beigazolást nyert, hogy gróf Károlyi Antalt a tényleges birtoklásban senki sem zavarta. A gazdasági ismétlő iskola iskolaszékének megszűntét tudomásul vetel végett bejelentették. Miután ugyanis a városban az állami elemi iskolai gondnokság megalakittatott, a melynek hatásköréhez tartozik az ismétlő iskolák felett való telügyelet, további fenállása tárgytalan lett. Eddigi működésért a közgyűlés köszönetét szavaz. Bemutatták az 1914. évi virilisták névsorát a közgyűlésnek. A hetvenhat rendes virilis névsorát gróf Károlyi Gyula nyitja meg 10348 korona adóval és Zoltán Jakab zárja be 408 korona adóval. Tárgyaltatott ezután az 1912. évi LX1II. t.- c. 19. §-a értelmében alkotott uj nyugdíj szabályrendelet. Ezzel kapcsolatban tárgyalták a rendőrlegenység azon kérelmét, hogy őket is vegyék be a nyugdíjjogosult városi alkalmazottak közé. A kérelmet a közgyűlés teljesítette. A nyugdíj szabályrendeiet-tervezetet azzal a —^KIÁLLÍTÁS iföp ÍZLÉSES 1(8 JÓMUNKA IwjwERSENYKÉPESSÉc}; EZÜST EREMMEL ES OKLEVÉLLEL KITÜNTETVE ! Fog- és gyökérhuzás, fogtömés (blomb), arany-, ezüst-, platina-, porcellán- és cement fogak fehérítése, fogkövek eltávolítása, egyes fogakat és fogsorokat arany- és kaucsuk-betéttel vagy szájpadlás nél- :: :: kül arany koronákat és csapfogakat művészies kivitelben készit :: :: YALVKA A1TAL, vizsgázott foa technikus* Ez volt az impesszáríó. Tiszta üzleti alapon volt szervezve az egész: neki sikerült a legjobb, legbátrabb pilótát megszerezni, min-1 den héten két repülést rendezett vele, mindig csak világvárosokban, a rendes produkciók után pedig kötelezve volt az emberre utasokkal is felszállni. A húsz koronás plaque előkelő publikuma mosolyogva nézett a kis szemitára, mintha nem egészen értené a dolgot. De ez most már értelmesebben beszélt. — Öt perc a levegőben — huszonöt, har- í mine méter magasban : kétszáz korona egynek. Tessék megpróbálni. A szörmekabátosok és cilinderesek szive megdobbant. Ami születési, ész- és pénzarisztokrata élt, az mind ott táborozott e percben a repülő-téren és a minden gyönyörűséghez szokott és minden gyönyörűséget megunt társaság kéjes érzéssel szimatolta, hogy itt az életörömök uj csemegéje kínálkozik: a reptiles! Egy magas, diplomata külsejű öreg ur lépett ki legelsőnek a sorból és még kissé ha-1 hozva kérdezősködött: — Hány személyt visz fel egyszerre? — Két utast vihet magával. Az öreg szó nélkül nyúlt a belső zsebébe és egy sárga selyem tárcából négy százast huzva ki, odaadta az impresszáriónak. Aztán hátrafordult és egy hozzá magasságra és eleganciára teljesen méltó fiatal hölgyhöz szólt: — Mici, jössz velem ? És a kiváncsi, izgatott ezrek szemeláttára léptek bele a gépbe, a férfi és a hölgy, a pilóta mutatta nekik, hogy hova üljenek, az impresszárió megmagyarázta, hogy lehetőleg ne mozogjanak, de azért félni nem kell és egy perc múlva ismét felrepüit a gép. Persze nem vad irammal, ellenkezőleg, szép, szelíd méltósággal tiz, húsz méterre, még hallani lehetett, amint odafönt az öreg ur nevetve mond valamit és a fiatal hölgy inkább a gyönyörLől, mint a félelemtől kissé eisikoltja magát, egy kicsit még emelkedett a gép, néhány métert, azután megfordulva, nem egesz öt perc múlva visszatért a helyére és letette az utasait. Ez uj szenzáció volt. A világváros válogatott gyönyöreitől blazirttá vált előkelő publikum hamarjában nem. tudta, mit tegyen. Nevetett, tapsolt örömében, toporzékolt a türelmetlenségében, elvégre is a repülésnek nem volt meg olyan nagy múltja, hogy az ilyen látványokhoz szokva lettek volna és ha repülni láttak is már elégszer, még gondolatban sem próbálták magukat beleélni abba, hogy egy gép szárnyán egyhamar ők is felkapaszkodhatnak a levegőbe. Miután az első utasok kipirulva, a magasban levő levegőtől és az izgalomtól, leszállot- tak, már vágyat és bátorságot kapott a közelben mindenki. Egyszerre tizen, húszán is — pénztárcával a kezükben — rohantak az impresszárió felé, de ő az üzletember száraz nyugalmával egy magasrangu tisztet engedett csak a gépre, a többit pedig ezekkel a szavakkal utasította vissza: — Tessék sorra várni. Egyszerre csak egy, legfeljebb kettő. A katonatiszt is megjárta azt a kis légi utat: mintegy harminc méter magasságban két—háromszáz métert. Azután újra a földön állott a gép. Most már valósággal tolakodtak az emberek. Elegánsan szabott ruhákban, parfüm-illatosa. i, kincset érő ékszeresen verekedni tudtak volna, csakhogy előbb jöjjenek a sorra. Mi volt az a pár korona nekik ezért az uj, isteni szórakozásért, amikor ugyanennyit máskor egy jó páholyért, egy finom vacsoráért is elfizettek. Repülni ! Uj. vágy és uj láz tört ki köztük és mindenkinek az volt a legkójesebb gondolata és legingerlöbb kívánsága, hogy estére a társaságban már büszkén mondhassa el: — Megizleltem a legfiatalabb gyönyörűséget: repültem! Nagyszerű és érdekes típusok tolongtak a gép körül. A kvintesszenciája annak az amúgy | is raffináltan komplikált és külső meg belső értékkel és furcsaságokkal megáldott ember- j csoportnak, amelyik egy világvárosban hangadója a divatnak, a pazarlója a nagy pénznek. Most két egészen fiatal leány szállott fel: az egyik udvari opera táncosnői. A két rózsás- arcú baba, csupa selyembe es prémbe burkolva, elragadó látvány volt ott a gépen a prózai ruháju pilóta mögött. Ebben a pillanatban néhány száz fényképezőgép gombja csattant és egy héten belül ez a kép be fogja járni a világ összes képeslapjain a földtekét. Azután egy japán tudós szállott fel, utána két katonatiszt, majd megint egy férfi a hölgyével, azután két előkelő kokott és a tolongás egyre csak nőtt. Az impresszárió kezdte a hidegvérét veszíteni és amikor a következő leszállásnál megint csak erősebb lett a felszállni akarók tolakodása,
