Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)

1913-11-05 / 45. szám

NAGYKAKOLY ES VIDÉKÉ mODERN RUHAFESTES UT\ |TT\ irn D’Ál GALLÉROK QŐZMOSÁSA BÁRMILY DIVAT SZÍNRE I|MJ ■ M J L l\ ■ ML tükörfénnyel hófehérre. Nagykároly, Széchenyi-u. 43. sz. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett). ha ezt a szerepet a nem hivatott tőke veszi át és igája alá hajtja a toll mun­kásait, az olyan állapotokat teremthet nálunk, mint Amerikában, ahol at újsá­gok nagy része a trösztök szolgálatába szegődött és egyáltalában nem képviseli a polgárság a kisipar és általában a kis­emberek érdekeit. Szó sincs róla, hathatós védelemben kell részesíteni a magánbecsületet és a jogos magánérdeket, de elsősorban birói utón, nem pedig méltánytalan preventív anyagi intézkedésekkel útját vágni a tisz­tességes, de nem nagytőkés sajtó szabad fejlődésének. A tisztességes sajtó most sem követ el olyan bűnöket, amiket ezek a súlyos pénzbeli büntetések meg­előzni akarnak; a nagytőkés sajtót pedig pár ezer korona birság nem fogja vissza­riasztani ezulán sem az efféle bűnöktől. A mi intelligens közönségünk jól tud disztingválni a hírlapíró, kiadó és az álhirlapiró és álhirlapkiadók között. De egy kalap alá tenni ezt a két külön­böző elemet és a vagyontalan, de tisz­tességes sajtótól elvonni a lélekzetet, a gazdag, de esetleg nem tiszta irányzatú zsurnalisztika egyeduralmát pedig ezzel megalapítani, — ezt tartjuk az uj sajtő- reform-javaslat legrikitóbb hibájának. 1848-ban egy nemzet riadó éljenzés­sel, a felhőkig csapó örömkiáltással fo­gadta a szabadsajtó törvényét, mig most nehéz, elfogult kebellel nézzük : mint vernek a sajtó kezére aranybilin­cseket. FIGYELE I G Y E L E Herman Samu cipő- és csizma-üzletében mától kezdve 20 olcsó nags. Meseszép áru! Tessék próbavásárlást tenni! Városi közgyűlés. Nagykároly, 1913. nov. 4. Vasárnap, november hó 2-án, délelőtt 10 órakor Nagykároly varos képviselőtestülete rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés lefolyásáról az alábbbiakban számol be tudósításunk : Debreczeni István kir. tanácsos, polgár- mester 10 órakor nyitotta meg a köz­gyűlést. A polgármester kegyeletes szavakban em­lékezett meg Schönflug Richard dr. varmegyei- főügyész, mint városi képviselőtestületi tag hirtelen haláláról és indítványozta, hogy el­hunyta felett a közgyűlés jegyzőkönyvileg fe­jezze ki a részvétét t-s erről a gyászoló csa­ládot kivonatilag értesítse. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta az in­dítványt. A közgyűlés egyben intézkedett, hogy az elhunyt virilis helyére a következő póttag be­hívassák. Jelen esetbe \ az özv. Taub Sá- muelné megbízottja lesz. A képviselőtestület tudomásul vette a bel­ügyminiszter leiratát, melylyel a rendőrség fejlesztésére kiutalt államsegély felhasználása tárgyában hozott határozatot jóváhagyta a mi­niszter. Bemutatta a polgármester a vallás- és közoktatásügyi miniszter leiratát, melyben hoz­zájárul a Kosztra-fele alapítványhoz. Kosztra Ignác volt esomaközi plébános ugyanis 2000 korona összeggel ösztöndíj alapítványt telt, a helybeli piarista gimnázium kalhofikus növen­dékei részére. Felolvastatott a m. kir. kúria Ítélete, mely grót Károlyi Antal és Nagykároly város között folyó perben hozatott. A kúria Ítélete szerint a város az igényelt föld tekintetében pervesz­tes lett, miután beigazolást nyert, hogy gróf Károlyi Antalt a tényleges birtoklásban senki sem zavarta. A gazdasági ismétlő iskola iskolaszékének megszűntét tudomásul vetel végett bejelentet­ték. Miután ugyanis a városban az állami elemi iskolai gondnokság megalakittatott, a melynek hatásköréhez tartozik az ismétlő isko­lák felett való telügyelet, további fenállása tárgytalan lett. Eddigi működésért a közgyűlés köszönetét szavaz. Bemutatták az 1914. évi virilisták névsorát a közgyűlésnek. A hetvenhat rendes virilis névsorát gróf Károlyi Gyula nyitja meg 10348 korona adóval és Zoltán Jakab zárja be 408 korona adóval. Tárgyaltatott ezután az 1912. évi LX1II. t.- c. 19. §-a értelmében alkotott uj nyugdíj sza­bályrendelet. Ezzel kapcsolatban tárgyalták a rendőrlegenység azon kérelmét, hogy őket is vegyék be a nyugdíjjogosult városi alkalma­zottak közé. A kérelmet a közgyűlés teljesítette. A nyugdíj szabályrendeiet-tervezetet azzal a —^KIÁLLÍTÁS iföp ÍZLÉSES 1(8 JÓMUNKA IwjwERSENYKÉPESSÉc}; EZÜST EREMMEL ES OKLEVÉLLEL KITÜNTETVE ! Fog- és gyökérhuzás, fogtömés (blomb), arany-, ezüst-, platina-, porcellán- és cement fogak fehérítése, fogkövek el­távolítása, egyes fogakat és fogsorokat arany- és kaucsuk-betéttel vagy szájpadlás nél- :: :: kül arany koronákat és csapfogakat művészies kivitelben készit :: :: YALVKA A1TAL, vizsgázott foa technikus* Ez volt az impesszáríó. Tiszta üzleti ala­pon volt szervezve az egész: neki sikerült a legjobb, legbátrabb pilótát megszerezni, min-1 den héten két repülést rendezett vele, mindig csak világvárosokban, a rendes produkciók után pedig kötelezve volt az emberre utasok­kal is felszállni. A húsz koronás plaque előkelő publikuma mosolyogva nézett a kis szemitára, mintha nem egészen értené a dolgot. De ez most már értelmesebben beszélt. — Öt perc a levegőben — huszonöt, har- í mine méter magasban : kétszáz korona egynek. Tessék megpróbálni. A szörmekabátosok és cilinderesek szive megdobbant. Ami születési, ész- és pénzarisz­tokrata élt, az mind ott táborozott e percben a repülő-téren és a minden gyönyörűséghez szokott és minden gyönyörűséget megunt tár­saság kéjes érzéssel szimatolta, hogy itt az élet­örömök uj csemegéje kínálkozik: a reptiles! Egy magas, diplomata külsejű öreg ur lé­pett ki legelsőnek a sorból és még kissé ha-1 hozva kérdezősködött: — Hány személyt visz fel egyszerre? — Két utast vihet magával. Az öreg szó nélkül nyúlt a belső zsebébe és egy sárga selyem tárcából négy százast huzva ki, odaadta az impresszáriónak. Aztán hátrafordult és egy hozzá magasságra és ele­ganciára teljesen méltó fiatal hölgyhöz szólt: — Mici, jössz velem ? És a kiváncsi, izgatott ezrek szemeláttára léptek bele a gépbe, a férfi és a hölgy, a pi­lóta mutatta nekik, hogy hova üljenek, az im­presszárió megmagyarázta, hogy lehetőleg ne mozogjanak, de azért félni nem kell és egy perc múlva ismét felrepüit a gép. Persze nem vad irammal, ellenkezőleg, szép, szelíd méltó­sággal tiz, húsz méterre, még hallani lehetett, amint odafönt az öreg ur nevetve mond vala­mit és a fiatal hölgy inkább a gyönyörLől, mint a félelemtől kissé eisikoltja magát, egy kicsit még emelkedett a gép, néhány métert, azután megfordulva, nem egesz öt perc múlva vissza­tért a helyére és letette az utasait. Ez uj szenzáció volt. A világváros váloga­tott gyönyöreitől blazirttá vált előkelő publi­kum hamarjában nem. tudta, mit tegyen. Neve­tett, tapsolt örömében, toporzékolt a türelmet­lenségében, elvégre is a repülésnek nem volt meg olyan nagy múltja, hogy az ilyen látvá­nyokhoz szokva lettek volna és ha repülni lát­tak is már elégszer, még gondolatban sem pró­bálták magukat beleélni abba, hogy egy gép szárnyán egyhamar ők is felkapaszkodhatnak a levegőbe. Miután az első utasok kipirulva, a magas­ban levő levegőtől és az izgalomtól, leszállot- tak, már vágyat és bátorságot kapott a közel­ben mindenki. Egyszerre tizen, húszán is — pénztárcával a kezükben — rohantak az im­presszárió felé, de ő az üzletember száraz nyu­galmával egy magasrangu tisztet engedett csak a gépre, a többit pedig ezekkel a szavakkal utasította vissza: — Tessék sorra várni. Egyszerre csak egy, legfeljebb kettő. A katonatiszt is megjárta azt a kis légi utat: mintegy harminc méter magasságban két—háromszáz métert. Azután újra a földön állott a gép. Most már valósággal tolakodtak az embe­rek. Elegánsan szabott ruhákban, parfüm-illa­tosa. i, kincset érő ékszeresen verekedni tudtak volna, csakhogy előbb jöjjenek a sorra. Mi volt az a pár korona nekik ezért az uj, isteni szórakozásért, amikor ugyanennyit máskor egy jó páholyért, egy finom vacsoráért is elfizet­tek. Repülni ! Uj. vágy és uj láz tört ki köztük és mindenkinek az volt a legkójesebb gondo­lata és legingerlöbb kívánsága, hogy estére a társaságban már büszkén mondhassa el: — Megizleltem a legfiatalabb gyönyörűsé­get: repültem! Nagyszerű és érdekes típusok tolongtak a gép körül. A kvintesszenciája annak az amúgy | is raffináltan komplikált és külső meg belső értékkel és furcsaságokkal megáldott ember- j csoportnak, amelyik egy világvárosban hang­adója a divatnak, a pazarlója a nagy pénznek. Most két egészen fiatal leány szállott fel: az egyik udvari opera táncosnői. A két rózsás- arcú baba, csupa selyembe es prémbe burkolva, elragadó látvány volt ott a gépen a prózai ruháju pilóta mögött. Ebben a pillanatban né­hány száz fényképezőgép gombja csattant és egy héten belül ez a kép be fogja járni a vi­lág összes képeslapjain a földtekét. Azután egy japán tudós szállott fel, utána két katonatiszt, majd megint egy férfi a hölgyével, azután két előkelő kokott és a tolongás egyre csak nőtt. Az impresszárió kezdte a hidegvérét veszíteni és amikor a következő leszállásnál megint csak erősebb lett a felszállni akarók tolakodása,

Next

/
Oldalképek
Tartalom