Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-11-05 / 45. szám
3 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE A legjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa. Húzott drót8zállal 75°/« árammeatakaritás. Kapható villanyszerelési üzletekben, villanytelepeken és a MAGYAR SIEMENS-SCHUCKERT-MÜVEK-nél, Budapest. VL Teréz-kérut 36. Gw-ítezi 13. változással fogadta el a képviselőtestület, hogy a szolgálati időt hatvanöt évről hetven évre tolta ki. Kisebb jelentőségű, adminisztratív jellegű ügyek után jelentés tétetett a Kenderes-utca kinyitásának ügyéről. Ré^en húzódó ügy ez, amely kérdésben a város ennek az utcának kérdését igen szűkkeblűén kezeli. A lakosság kérelmét, hogy ez a zsák-utca kinyittassák, a képviselőtestület most nem tartotta teljesíthetőnek, mert a tanács javaslata szerint fedezet erre nincsen, az ottani lakosság pedig kevés hozzájárulást aján- lőtt fel e cimen. A javaslat szerint e kérdés- nek megoldása majd csak 1915. évben lesz aktuális, mikor a kinyitási költségeket költség- vetésszerüleg fogják fedezhetni. Szolomáyer János és társai kérelmet a Körtefa-utcának kikövezése tárgyában ugyancsak elutasította a kögyülés. Több illetőségű ügy letárgyalása után a közgyűlés véget ért. * Napirend előtt elnöklő polgármester beszámolt a képviselőtestületnek a debreczeni püspöklátogatásról. Erről lapunk más helyén referálunk. Szegény ügyvédjelöltek! Az ügyvéd-vizsgáló bizottságnak még soha annyi dolga néni volt, mint most, október vége felé. Délelőtt, délután folytonosan működött a bizottság, hogy meggyőződjék a rendkívülfnagy számban jelentkező jelöltek képzettségéről és megítélje, hogy melyik jelölt méltó az ügyvédi diplomára, melyik nem. Hiszen az ügyvédi vizsgának mindigmagy volt a jelentősége és aki letette, az mindig úgy lélegzett fel, mintha mázsás kő esett volna le a szivéről, a mosíapi ügyvédi .vizsgák jelentősége azonban nesszé felülemelkedik az eddigiekén. Október 31-én járt le ugyanis az a terminus, amelyen túl már nem lehet „csak úgy kiakasztani a táblát“, hanem — az 1912. évi VII. törvénycikk értelmében — a diploma megszerzése után még két évig ügyvédhelyettesi minőségben kell müködniök az ifjú ügyvédeknek. Az ügyvédjelöltek, akik ,ez intézkedésben szerzett jogaik sérelmet látták, minden- követ megmozgattak annak az érdekében, hogy ö rájuk — már mint a törvény életbelépése idején már bejegyzett ügyvéd- jelöltekre — ne vonatkozzék a két évi ügyvédhelyettesség kötelezettsége. És tényleg sok argumentumo! is tudtak felhozni az igazuk mellett, de akárhogyan igyekeztek is, az igazságügyminiszter mindig : SZILVAIZ, s PASSIROZOTT, 5 KILÓN FELÜLI # DOBOZOKBAN, KILÓJÁT I (E<5Y) Ö • KORONÁVAL KÜLDI =1=^^ • HE6EDÜS 6ÉZA BANKPÉNZTÁRNOK SZILÁgYSOMLYÓN. csak azt hajtogatta, hogy ha a budapesti ügyvédi kamara is magáévá teszi az ügyüket, akkor neki sincsen kifogása az ellen, hogy kitólja az átmeneti időt. Amig azonban ez meg nem történik, addig semmit sem tehet érdekükben. Minthogy azonban az ügyvédi karnak semmi kedve sincs ahhoz, hogy az egyébként is túlzsúfolt ügyvédi pályára való lépést — ha átmenetileg is — megkönnyítse az uj generációnak, úgy látszik, most már végleges lett az október 31-iki terminus. Ennek tekintették maguk azok az elsősorban érdekelt ügyvédjelöltek is, akiknek már meg volt a szükséges gyakorlati idejük s igy már jogukban állt vizsgára jelentkezni. A 3 évi gyakorlati időt letöltött jelöltek óriási tömegben vonultak a vizsgálóbizottság elé, úgy gondolkozván, hogy ha még abban a hónapban megszerzik a diplomát, egyáltalán nem érinti őket a sérelmes rendelkezés és azonnal megnyithatják ügyvédi irodájukat. Ennek természetesen az a feltétele, hogy az illetők az összes szakcsoportokból megfelelnek, mert akit — akár csak egy szakcsoportból is — visszavetnek, annak már helyetteskednie kell két esztendeig.. A jelentkező ügyvédjelöltek számát fokozta az a körülmény, hogy már március és április havában is nagy volt a vizsgázók száma, mert sok „előrelátó“ ügyvédjelölt úgy gondolkodott, hogy olyan üthiumban legdu- Ozlatvini „Anna“ gyógyforrás, sabb ásványvíz a ^ * -----------A legkellemesebb üdítő, a legjobb hugyhajtó és hugysavoldó gyógyvíz!! Nyákhártya megbetegedéseknél, hólyag, veselob és tüdőhurutnál, valamint köszvénynél kiváltképen hasznos. — Kutkezelőség: SZEPESOLASZI. Forrástulajdonosok: MÁJUNKÉ GÉZA UTÓDAI. Központi iroda: RÓZSAHEGY. Kapható minden jobb füszerkereskedésben. Nagykárolyi főraktár hj. IWATOLCSI SÁNDORNÁL. '“TIHáil Nagykárolyi főraktár hirtelen elhatározással beleegyezett, hogy többen is beszálljanak egyszerre. — Tessék háromnak. Nem bánom, de az egyik álljon. És már ott is volt három utas a gépen. Egy cilinderes fiatal ur és két hölgy. A fiatal ur a leggazdagabb uzsorabank fejének a haszontalan fia, a két hölgy pedig azok közé a „jobb“ barátnői közé tartozott, akikkel még a felesége előtt is mutatkozni mert. A bárom mosolygó, leha utas elhelyezkedett a pilóta mögött. A két hölgy leült a keskeny padra, valósággal dörzsölték térdükkel a pilóta hátát, a gavallérjuk pedig közéjük térdelve, állva maradt; még az aranyfogantyus sétabotját sem tette ki a kezéből, úgy fogódzott bele a gép egyik vasoldalbordájába. Mindenki mosolyogva, kíváncsian nézett-rájuk. A pilóta is megfordult, hogy megnézze, elhelyezkedtek-e már és hogy a balanszirozás miatt lássa, hol van a súlytöbblet. A türelmetlen fiatal utasai azonban siettették: — Mi lesz ? Menjünk, menjünk; maestro ! Erre megindította a gépét és nagyszerű lendülettel emelkedtek a magasba. Lent tapsolt, hahotázott a tömeg, zsebkendővel integettek fel a négy személlyel emelkedő masina felé és mindenki elragadtatással szemlélte a gép kecses, könnyű szállását. — Hogy emelkedik ! Mi az neki, egy—két utassal több! Szinte még gyorsabban száll! — Az ám! Hiszen ez már nem harminc méter! ... Ez van már száz is! . . . Valóban, a gép olyan magasan járt már, amilyen magasra utasokkal ment merészkedett eddig. Száz méter, azután a következő másodpercben már kétszáz méter, négyszáz, ötszáz és még egyre emelkedett . . . A lent állók mosolygása kezdett csodálkozássá változni, ahány ember volt, az mind a látcsöve után kapott, de csak egy-egy élénkebb színfoltot — a hölgyek öltözékéből — és a gépnek a naptan csillogó acélsodronyait tudták kivenni és azt, hogy még egyre emelkedik a gép. Körülbelül ezer méter magasan járhatott már . . . — Mi ez? — kiabálta a tömeg most már izgatottan és hol a kis pontként lebegő gépet nézték, hol az impresszárió zavart arcát. — Nem értem — hebegte, dadogta. — Nem értem. Ez megőrült. Ezer méterre menni annyi súllyal! . . . A pilóta pedig teljes sebességre állította be a gépét. Ezerkétszáz méter magasan volt már, de még egyre felfelé tartott. Ezerháromszáz . . . Most megmutatja, mi az : repülni! Egy szelid birka türelmével végezte mostanáig a dolgát. Felszállott, lejött, siklórepüléseket csinált, magassági rekordokat bolygatott, egyedül, aztán utasokat vitt, ahányszor kellett és amig csak este nem lett. Szerződése volt, megfizették ezért, busásan és jólétben élt, ami tetszett neki, de különösebben nem értett ahhoz, hogy mindennek anyagi oldala is van és az ő munkájának, halál-kisértéseinek az eredménye tulajdonképpen a százezrekkel tele kasszák, amik egész más zsebbe vándoroltak. Ö gépész volt, mechanikus, testtel, lélekkel, komolyan vette a dolgát és imádta a gépét. Az ügyessége és a szerencséje emelte oda, ahol most volt, a kis kormosképü lakatosinasból vi- lághiiü pilóta lett s az ünneplés, a népszerü- i ség napjaiban is megmaradt egyszerű mechanikusnak. Az, hogy néhány idegen ember vigyázott rá, dirigálta és cipelte vúrosról-városra, országból-országba, alig érdekelte, nem is értette az egészet: a tömjén, a diadalorditás, lapok dicsőítése, úri jólét, a napi tízezer koronák, az emberek bámulata közepette őt csak a gépe érdekelte, amit ő tökéletesített, amivel össze volt forrva és amin uralkodott. De ma, amikor ezek a léha, könnyüvérü, úri piperkőcök és szenzációhaihászók felkapaszkodtak a gépére, hallotta az ostoba megjegyzéseiket, látta az értelmetlen vigyorgásukat, megmozdult benne az önérzet. Hát pár nagy bankóért ezeknek is meghódol az ő titokzatos, fenséges birodalma: a levegő ? Ezek is felkapaszkodhatnak oda, ahol ő egy élet tanulása, halálfélelme árán jutott fel ? Hát a pénz minden ? Aztán az arcába vágta a vért az a hang, amivel ezek az utolsó, utasai szóltak hozzá: — Mi lesz! Gyerünk,! — Hát gyerünk — mondotta magában. Majd en megmutatom most nektek, mi az: repülni. Ha akartátok, hadd lássátok, érezzétek meg, hogy ez nemcsak passzió, nem olyan mint egy fiákker-tura. Érezzétek meg a levegő nagyszerű borzalmasságát, a magasságok isteni titokzatosságát. Most felmegyünk a csillagokig. iizer méteren túl járt már. A három utas, a finnyás, félénk nagyvárosi fajta, görcsösen megkapaszkodva, behunyt szemmel húzódott
