Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-10-01 / 40. szám
XXX. évfolyam. Nagykároly, 1913. október I. 40. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye.---—MB • -M —I ----Na gykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre..................................................81— kor. Fél évre..................................................4'— „ Ne gyedévre......................................T — „ Egyes szám.....................................—’20 „ Ta nítóknak egész évre . . 6-— „ Főszerkesztő: Felelős szerkesztő : Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérroentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 53 fill. Kéziratok nem adatnak vissza Dolgozni fognak. Tisza István őkegyelmessége audiencián jelent meg Őfelsége előtt, hogy közölje vele a kormány őszi munkaprog- rammját s ahhoz hozzájárulását megnyerje. Ez egy rövid ötsoros hir s mégis rettenetesen sokat mond. Elmondja azt, hogy a megpróbáltatások még nem értek véget. Hogy még mindég azt hiszik odafenn rólunk, hogy még van elvenni valónk. Elmondja azt, hogy Tisza és többsége még mindig talál „dolgot“. Hogy milyen dolgot,arról jobb nem beszélni. Mert hogy nem alkotó, nem- zetépitő problémák megoldásán töri a fejét a parlamenti erőszak hőse, az nyilvánvaló. Ez a ő felfogásával, jellemével nem egyeztethető össze. Ő még mindig a rendcsinálás átkozott veszszőparipáján lovagol. Azon a rendcsináláson, melynek végcélja a panasz, a titakozás elnémitása, s a nemzet érzelmeinek erőszakos elfojtása, végleges letörése. Ezen dolgozik a gárdájával a munkapárt vezére. Ez kell neki s nem az, hogy e szerencsétlen ország végre a haladás, a fejlődés útjára lépjen. Olyan dolog kell neki, amely az ő uralmuk biztosítását jelenti, még az ország boldogulásának feláldozásával is. S ilyen dolgot még mindig talál a bihari diktátor. Még mindig. Mintha a már rég rombadöntött pillérek még állanának s a rombolások nyomán beálló gazdasági válság nem is léteznék. A munkapárt dolgozni akar. Hisz oly sok dolga van még! Még nem vittek el minden épkézláb embert, tehát emelik a létszámot, hogy kevesebb panaszkodó, elégedetlenkedő, zúgolódó maradjon itthon. Még mindig lehet tartani a vármegyék decentralizált önkormányzatától. «Hiszja vármegyék közönsége végtére is olyan embereket állít a vármegye élére, akiknek — előmenetelükről lévén szó — alkalmazkodni kell megyéjük közhangulatához. S ez manapság a legtöbb esetben kellemetlen lehetne a kormányra. Tehát államosítják a közigazgatást, hogy azzal a tisztviselővel, aki ezentúl független lesz a megye közönségétől — szabadon rendelkezhessenek. Gyenge termés volt, irtózatos válságot kavart fel a balkáni háború sí a 10 hónapos fegyveres béke; megcsappant a vállalkozási kedv, rendre buknak, visszafejlődnek a kevésbé jól megalapozott kereskedelmi és ipari vállalatok. Tehát megszorítják az adóprést, hogy fokozott tévéTÁRCZA.-mmLángsugaru nyár volt. . . Lángsugaru nyár. volt, Virág minden ágon, Ahogy megtaláltam Az'én uj világom. Ahogy rád találtam Keresve se, vakon: Mikor megszerettél Én édes angyalom. Nem hazudtam néked Szerelmet sok szóban, Talán csak a kezed Fogtam meg forróbban. Ahogy szűzi fejed Ott pihent vállamon, Mikor megszerettél En édes angyalom. Azóta szivemben Boldogságos béke. Hazug szerelmeknek Mindörökké vége, Kiűzted te onnan Okét ama napon : Mikor megszerettél Én édes angyalom. Kosztka Mihály. Apróságok nagyidőkből. Megvirrad még valaha . . . — Ugyan Jancsi már megint mit csináltál? — sopánkodott a csinos, kövér asszonyka, hatalmas szál ember urának. — Mit csináltam Marika ? hát eladtam két sifonért — felelte nyugodtan a férj. — El ám, ingyért! replikázott a menyecske. — Már, hogy mondhatsz ilyet, 220 forintért vette meg a szomszéd: nemzetes Hadady Sámuel uram. — A’ biz’ igaz, 220 forint! De milyen forint ! Bankó forint s méghozzá Kossuth-bankó I — Nem emlékszel, hogy örültél, mikor az elsőt — az első magyar bankót — megláttad? — Már hogyne örültem volna. Azt hiszed nem fáj, hogy vége mindennek ? Persze, hogy fáj! de hiába, ha egyszer már nem jár a bankó, akkor csak fidibusznak való. Ezzel aztán kifizetheted a legényeket, vehetsz érte keményfát, puliturt s csak neszét vegye a megyefőnök, hogy mit gyűjtögetsz a padláson kukorica helyett, tudom Istenem, hogy elhuzatja a nótádat, én meg mehetek a gyerekemmel amerre a szemem lát! Téged elvisznek Laibachba katonának, Kufsteinba magyar fogolynak, vagy talán föl is akasztanak! — Az utolsó szavak már zokogásba fúltak. — No ne sírj Marika — csitította nevetve az ura — nem lesz azért semmi bántódásunk, rajtad kívül úgy sem tudja más, hogy mi van abban a két tengeris zsákban, ami leghátul áll a padláson, te meg csak nem fogsz feladni engemet ? — De feladlak, igenis feladlak — hepciás110118 AJ TÓ és szölözuzö gyártmányainkat ajánljuk a t. szőlősgazdák figyelmébe. DEBRECENI VASÖNTÖDE ÉS GÉPLAKATOSSÁG Debrecen, II., Hadházi-u. 22. — Alapittatott 1882-ben.
