Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-09-10 / 37. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ l-Sfc'lSfe'Sfe-'Stö'í Ja Ä Síé) ^ i 1 jjfa i 1 1 íio^^w: ‘ r természetes ásványvíz gyógyhatása hurotos bántalmaknál páratlan. — A legutóbbi termésű savanyú uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. Kapható mindenhol. Árjegyzéket kívánatra kiid a bikszádi fiirdöigazgatóság. A 1B1I4*2KA1»I fiatal föurat, hogy „Pannonhalmi útját“ neki ajánlotta. Mi sem természetesebb, mint az, hogy az ilyen hatások alatt fejlődve, korán elkezdte az irodalmi munkásságot. Egy kisebb esztétikai dolgozata mellett, melyet Kazinczy védelmére irt, először drámákkal lépett fel húsz éves korában. Ez idő tájt fordította le Hugó Viktor „Angéláját“ és szívesen olvasott, érzelmes költeményeket irt. Alig volt 22 vés, mikor az Akadémia tagjai közé választotta. Fejlődő virágnézetére igen nagy hatással volt nagy nyugateurópai útja, melyre 1835. őszén indult el Trefort Ágostonnal. Milyen hangulatokkal indult el erre az útjára, „Búcsú“ cimü halhatatlan költeménye mutatja. Bejárta Németországot, Angliát és Fanciaországot, megismerkedett a nagy kulturállamok társadalmi, politikai, gazdasági és művelődési szervezetével. Ismeretséget kötött a kor kiváló egyéniségeivel : Hugó Viktorral, Lamartinnal és Chateaubrianddal. Élénk szellemét megkapta a szabad és humánus törvények alatt minden téren észlelhető szellemi és anyagi haladás és azzal az el-! határozással tért vissza hazájába, hogy mint törvényhozó és iró a hazai közszellemet megnyerje a nyugati szabadelvű intézmények számára. Ebben az útjában támadt első, eredeti nagy müvének: a „Karthauzi“-nak alapgondolata is. Hazatérte után részt vett a harminc- nyolcadiki pesti árviz mentő munkálataiban és a nagyban károsodott Heckenast Gusztáv könykiadó felsegélyezésére a magyar írókat az „Árvizköny“ kiadására egyesítette, melynek öt kötetes sorozatát ő szerkesztette és ebbe irta „Karthauzi“ cimü regényét, mely tágabb eszmekörével újszerű problémáival, a kor kérdéseinek bölcselkedö és költői felfogásával a magyar regényt a legmodernebb európai gondolkozás tolmácsává tette és idegen nyelvekre lefordítva világhírűvé lett. De tevékeny részt vett a politikai életben is. Könyvet irt a börtönök reformjáról és a zsidók emancipációjáról. A felső házban az ellenzék nézetei mellett szólalt föl, a vallásegyenlőség, szólásszabadság mellett küzdött és sürgette a zsidók polgárosítását. De legnagyobb következetességgel és kitartással azért a programmért küzdött, melyet ő és barátai, az úgynevezett „centralisták“ tűztek ki. A vármegyét a nemzeti egység és haladás kerékkötőjének tekintették. A közigazgatás központosításában, a képviseleti parlamentben és a nemzeti akaratot kifejező felelős kormányban látták az ország korszerű fejlődésének biztosítékait. Ezeknek az elveknek szolgálatában irta : „A falu jegyzője“ cimü regényét, melyben a vármegyei élet minden hibáját föltárja. A politikai élet küzdelmei között Eötvös nagyon jól látta, hogy nemzeti ujitó munkája nem akadémikus törekvés, melyet csupán elméletek vezetnek, hanem égető szükséglet. Keresztül kell vinni a reformokat mielőbb, ha meg akarjuk előzni a nemzet pusztulását. Különösen a jobbágyság dolgát kell mielőbb rendezni, hogy a fölszabadított milliók ne ellenségei legyenek a kormányzatnak, hanem támogatói. Erre figyelmeztet: „Magyarország 1514-ben“ cimü regénye, mely Dózsa György lázadásának borzasztó képeit eleveníti föl intő például. A negyvennyolcadiki események Eötvös törekvéseit igazolták. Lélrejött az első független felelős magyar minisztérium és Eötvös a vallás- és közoktatási ügyek minisztere lett. Buzgón fogott az egyházi és iskolai ügyek rendezéséhez, de reformjainak végrehajtásához nem maradt ideje. A kormány lemondása után, szeptember végén, a haza sorsán kétségbe esve, külföldre menekül és Münchenben telepszik meg. A távolból szemlélte a kitört vihart, melyben az ő békés, munkás egyéniségének úgy se lett volna szerepe. A nagy katasztrófa után elmélkedő lelke az események okainak kutatásába merült el és megírta állambölcséleti főmüvét : „A XIX-ik század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra“ címmel. Bármely kényes szinü és gazdag díszítésű ruhanemiiek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvré. Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek Mindennemű ruhanemüek, csipkék, felöltök, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. I ! Minta után való festés ! ! Hauffel Sámuel villany- és gőzerőre herendezett ruhafestő és vegyitisztitó Nagykárolyban’ Kölcsey-utca I. sz Arám. kath. templom mellett. Műhely: Petőfl-utca 59 hogy némelyes hivatalos kiküldetéseit is ellátja a főváros közelében; s igy egy heti időre az asszonyt a budapesti rokonokhoz is felviteti. Mariann asszony öröme határtalan volt. Egyrészt a siker miatt, hogv az urát megérvelte, másrészt, mert a rég nem látott rokonokat is meglátogatja. Mindketten igen boldogak voltak. Az a rövid három órai ütjük valóban második nászutazás volt. A gyorsvonat fülkéjében azután kioktatta Kerekes az asszonyt, hogy amig ő az audiencián lesz, az alatt csak türelmesen sétálgasson fel és a’á a minisztériumi palota előtt s ha figyelmesen fel-felnéz az épület első emeletének kiugró részén lévő ablakokra, talán még meg is láthatja öt, amint a miniszterrel beszél, sőt esetleg magát a minisztert is. II. Mariann asszony szebb volt, mint valaha. Amint a verőfényes délelőttön ott sétált fel s alá a minisztériumi palota előtt s junói termetén plasztikus egyszerűséggel simult meg az ízléses, angol simaszabásu fehér piké ruha s dús szőke fürtjein a kékszegélyü, búzavirágokkal díszített széleskarimáju szalmakalapja csak mérsékelten engedte a naptól megsütni az izgalomtól kissé kipirult arcát, —igazában igéző, bájos látvány volt. III. Kerekes tanácsossal a miniszter igen röviden bánt el. Meghallgatta ugyan előterjesztését türelemmel s azután így szólt hozzá : „Nézze Kerekes, maga egy kiváló munkaerő, értékének jutalmát rövid időn belül elnyeri, de a penzügyigazgatósági állásra egy más emberem van, ki magánál rangban jóval idősebb“. Kerekes már éppen meghajtani készült magát, midőn egy benső hang azt súgta neki, hogy talán mégis jó volna igényét, előterjesztését valahogyan elfogadható módon indokolni. Bátran előadta tehát: „Kegyelmes Uram! Mindezideig protekciót igénybe nem vettem, audienciákra nem jártam, a magam erejéből emelkedtem, fizetésemből, jövedelmemből igen szépen megéltem, mint nőtlen ember, de . . . — Tehát maga nős ember, miért nem mondta mindjárt, az más . . . szakította félbe őt a miniszter, akkor értem, hogy szeretne előlépni ! Igen, igen persze. No, majd idővel . . . Be apropos Kerekes, jelentkezzék a referensemnél és kérje el tőle az uj rendeletemnek tervezetét, olvassa át, majd kifejti reá vonatkozó véleményeit az osztálytanácsos urnái. Érdekel, hogy maga, mint szakember miként vélekedik legújabb rendeletemről. Kerekes sietett a magas meghagyásnak eleget tenni. A kegyelmes ur egyedül maradt. Tehát; nem csalta meg sejtése. Az az igézc szépségű nő lent a palota előtt, egy kihallgatásra jelent- j kezűnek a felesége. De, hogy éppen Kerekes j tanácsosé . . . Hm., hm. Különös! Kiadta a parancsot, hogy a kihallgatást egy félórára felfüggeszti s erre az ablakhoz lépve, annak mindkét szárnyát feltárta s tekintetével a buza- virágos kalapot kereste. Mariann éppen ebben a pillanatban fordult meg sétájában. Tekintetük találkozott . . . Nem kacérság volt ez Mariann részéről, de úgy állott ott a járdán, mintha lábai gyökeret vertek volna ; nem volt ereje még csak elfordulni sem. — Boszankodott, hogy a kegyelmes ur, — mert sejtése ösztönszerüleg megértette vele a helyzetet — őt talán egy erélytelen, vidéki gyámoltalan kis teremtésnek nézi. De hiába, nem tudott magán uralkodni. A miniszter fölényes modora még távolról is hatással volt reá. A miniszter erre behajtotta az ablakszárnyakat, zsakettjának egyetlen gombját begombolva, kalappal, keztyüvel és sétapálcájával, egy negyvenkilenc éves férfiú délcegségével lejött az utcára s a meglepetésben majdnem kővé meredt szép asszony felé közeledett. Mariann asszonyon újra erőt vett az előbbi lidércnyomás, de azért uralkodott magán. A miniszter annak rendjén és módján bemutatkozván, Mariann asszonyt már nem feszélyezte annyira a miniszter fölényessége, sőt az előkelő, kimért és higgadt beszédmodora még neki is teljesen visszaadta a nyugodtságát. — Engedje meg asszonyom, hogy értésére adjam, miszerint Kerekes tanácsos ur kiváló
