Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)

1913-07-30 / 31. szám

4 NAGYKÁROLY ES VIDÉKE hogy iskoláink e követelményeknek meg­felelni képtelenek. Akiket a környezet és a hajlam gyakorlati életpályára terelnek, nélkülözik a kitartó munkára, önbiza­lomra, kezdeményezésre nevelő iskola jótéteményeit “ A polgáriskola állapotának és a hely­zetnek fennebbi vázlatos ismertetéséből is elég világosan bontakoznak ki köz- oktatásügyünknek következő problémái: 1. rendezni kell a fiu-polgáriskolák dol­gát (precizirozni kell feladatukat és en­nek megfelelőleg meg kell állapítani ta­nulmányi rendszerüket, szervezetüket); 2. intézkedni kell, hogy a középosztály szellemi szükségleteinek mindkét fokozata megfelelőbb kielégítést nyerjen; 3. gon­doskodni kell arról, hogy a felsőkeres­kedelmi- és középiskolák a nem oda való elemek elvonásával intenzivebben élhessenek saját speciális feladatuknak. De másként az elmondottakból az is ki­tetszik, hogy e három probléma egymás­sal belsőleg szorosan összefügg s hogy e problémák közt a polgári iskola dolga a központi helyzetű. Ezen több oldalú vonatkozásánál ‘ fogva a polgáriskola dolga általános jelentőségű közoktatásügyi és kultúrpolitikai kérdéssé lett. Mint ilyen nemcsak a tanügyi körök figyelmére ér­demes, hanem joggal számot tart arra, hogy érdeklődjék iránta a társadalomnak az a — bár iskolaügyekben laikus rétege is, amelyről föltehető, hogy ké­pes a nemzet kulturális szükségleteit, szervezetét áttekinteni, amely kellő ér­zékkel bir a nemzet rétegeinek kulturális egyensúlya és összefüggése iránt. Ép ezért természetesnek és egyben örvende­tesnek kell tartanunk azt, hogy Torontál- megye közönsége s az ő példájára a többi törvényhatóságok is foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Azonban mig a fiu-polgáriskola pro­blémája idejuthatott, addig több, mint két évtized telt el. Körülbelül harminc éve már annak, hogy a polgáriskolai státusz rámutatott ennek a problémának létezésére. 1894-ben már a kormány is elismerte, hogy a polgáriskola dolga ren­dezésre szorul. Azóta nem volt minisz­ter, nem volt államtitkár és költségvetést tárgyaló országgyűlés, amely be nem vallotta volna, hogy kell valamit tenni. 1896-ban a II. Országos Egyetemes Tan­ügyi Kongresszus, 1897—98-ban az Or­szágos Közoktatásügyi Tanács, a Magyar Paedagógiai Társaság, az elemi iskolai tanítók, a középiskolai és a felsőkeres­kedelmi iskolai tanárok foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Nem említem az Országos Polgáriskolai Egyesületet, mely állandóan napirenden tartja, évröl-évre sürgeti megoldását és több Ízben szervezeti, meg tanszervi javaslatot terjesztett be a mi­nisztériumhoz. A legutóbhi öt év alatt Nagykikinda városa, a Pozsonvmegyei Gazdasági Egyesület kebeléből kiindult kezdeménye­zéssel az Országos Gazdasági Egyesület, ez év elején a Gyáriparosok Országos Szövetsége, a Magyar Mérnök- és Épitő- Egyesület, az Országos Iparos Egyesület, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület kiküldötteiből alakult ánkét foglalkozott e kérdéssel. És a megoldás? Álmegoldás ma is úgyszólván csak papiroson, javaslat alak­jában van meg. Az Országos Polgáriskolai Egyesület­nek kezdettől fogva ez az álláspontja: Restitutió in integrum! A fiu-polgári.-kola adassék vissza eredeti rendeltetésének, fel kell ruházni olyan modern szerve­zettel, el kell látni olyan modern tanul­mányi rendszerrel, amivel eredeti rendel­tetését teljesen betöltheti és biztosítani kell számára tanulmányi rendszerének megfelelő minősítő erőt, amelynél fogva képes lesz a felső kereskedelmi- és közép­iskolába nem való elemeket elvonni. — Ezeket a követelményeket, mint a pol­gári iskolai reform vezérelveit, részlete­sen indokolta és kidolgozta az Országos Polgáriskolai Egyesület. Ezek közül a to- rontálmegyei közgyűlés tulajdonképen csak a tanulmányi rendszer dolgában nyilatkozott. A reformnak ez a sarka. A körirat ugyanazt az álláspontot fogadja el, amelyet az Országos Polgáriskolai Egyesület javaslata mutat és amelyhez az Országos Gazdasági Egyesület és a fennemlitelt ánkét is hozzájárul. Az 0. P. E. javaslata Csengeryhez hí­ven, abból indulva ki, hogy a polgár­iskola a müveit állampolgároknak szük­séges gyakorlati irányú általános mű­veltséget adja meg, következő tanulmá­nyi tervet dolgozott ki. Magába foglalja 1. mindazokat a tanulmányokat, amik közösek az általános képzést nyújtó is­kolákban, de a természettudományoknak kíván előkelő helyet biztosítani és min­den tanulmánynak gyakorlati és köz- gazdasági vonatkozását kidomborítani kí­vánja; 2. azokat a tanulmányokat, amik a gyakorlati életben a középosztály szá­mára fontosak: egészségtan, a könyvvitel, köz- és magánjog és a közgazdaságtan elemei; 3. azokat a tanálmányokat és gyakorlatokat, amik a produktiv foglal­kozás felé irányítják, arra előkészítik a tanulóságot. Ez utóbbiakhoz számítjuk a) a vidék természete szerint a gazdaságtan, illető­leg ipartan és elektrotechnika elemeit, a földmérést és rajzot; b) a munkára, kezdeményező, cselekvőképességre, prak­tikus intelligenciára nevelés céljából az a) pont alattiakhoz kapcsolódva gazda­sági és mühelyi foglalkozást. Félreértés elkerülése céljából meg kell említenem, hogy a 3. pontban jelzett tanulmányok és gyakorlatok nem fognak a szakképzés mélységéig leszállani és nem kívánnak a szakképzés igényeivel fellépni. Hogy miért vétettek fel a tanul­mányi rendbe, erre nézve a következő felfogás ad magyarázatot. A gyakorlati életben szereplő müveit állampolgár ál­talános műveltségének ép olyan szüksé­ges részlete bizonyos fokú gazdasági és technológiai ismeret, mint a mily szük­séges a nemzet vezető rétegéhez tarto­zóknak bizonyos világirodalmi, filozófiai, francia, latin nyelvi stb. tájékozottság. A mezőgazdasági vagy ipari körből szár­mazó és ugyanoda gravitáló tanuló ele­meknek a szülőktől örökölt és a környe­zettől megerősített dispozicióját igy lehet ébren tartani és elsorvadni nem engedni. És végre azon tanulók, akikből kis- vagy középbirtokos gazdák lesznek és akiknek sok a gazdasági akadémiák látogatása, szükséges, hogy az általános műveltség mellett bizonyos alapvető gazdasági is­meretet is szerezzenek, ami a gazdasági irodalom leihasználására és megértésére képesíti őket. Az előadottakból látni való, hogy a tanulmányi rendszer szelleme ugyanaz, amit Csengery hangoztatott és amit az 1868. évi törvény elárul, és ugyanekkor megegyezik azokkal az elvekkel, amiket a modern paedagógiai áramlat hirdet. Ez a tanulmányi rendszer megköveteli, hogy a modern polgáriskola az elemi iskola IV. osztálya fölé emelt két tago­zatú, de egységes hét-osztályos iskola legyen. Természetes, hogy teljes (7 osz­tály) polgáriskola nagy körzetekben 1—1 lesz. De a nem teljesek (4 osztály) is ugyanazzal a tantervvel működnek, mint a teljesek alsó tagozata és csupán felső tagozat sehol nem lehet. Ha még megemlítem, hogy mezőgazda- sági irányú hét-osztályos polgáriskola ki­egészítése iránt a kultuszminisztérium tudtával és a földmivelésügyi miniszté­rium támogatásával egy év óta kísérlet folyik Orosházán és Békéscsabán, — ak­kor minden leglényegesebb dolgot el­mondtam, ami a polgáriskolai problémát illetőleg a torontálmegyei körirat tartal­mát kiegészíti és amiről azt hiszem, hogy a fiú polgáriskolai reform vonatkozásai­nak világos áttekintését, megítélését, — ami a tárgyilagos megfontoláshoz és ál­lásfoglaláshoz szükséges — megkönnyíti. „Fiat aplicatio“. ügy látszik lezajlóban van a harmadik bal­kán háború is. Legalább a diplomácia azt s*«- retnó elhitetni a világgal. De azt hiszem, hogy az az izzó tűz, amely ott a Balkánon tombolt, csak lelohadt lángu zsarátnok, amelyet az európai diplomácia szeretne legalább egyelőre lefedni a kétes értékű praelimináris megegyezé­sek, s devalvált értékű nagyhatalmi tanácsok­kal, fenyegetésekkel és Ígéretekkel. Bármint álljon a dolog, az beigazolt tény, hogy Bulgá­ria megtépve kerül ki e tragikus fordulatokban meglepő hadjáratból. Bulgária címerének koro­nás oroszlánja, mely a zászlókon büszkén fennállva mutatta az utat Bizánc felé, s be­csülésünket kiérdemlő bátorságával elnyerte a hegenómiát a balkán népei fölött: ma letiporva fekszik. Fegyver nem győzte meg, de sárba- rántotta az orosz kétfejű sas suttogása s a mindenható szláv protektor címeréhez méltán kétfelé és kétféleképen is tudott beszélni. Vagy talán nem is ez ? Ki tudja azt! ? Én csak azt látom, hogy a harcban vitéz oroszlán, a szer­zett zsákmány felett fegyvertársainak nívójára sülyedt, s koncon osztozkodó farkas lett belőle, igy aztán a ráförmedt szövetséges társak köny- nyen elbánhattak vele és mert osztozni jó : a zsákmány felosztásánál uj aspiráció is jelent­kezett s pihent seregével megjelent az osztoz­kodáson, követelve jutalmát azért a hervadhat- lan érdemekért, hogy ő vállravetett fegyve rrel EZÜST EREMMEL ES OKLEVÉLLEL KITÜNTETVE! Fog- és gyökérhuzás, fogtömés (blomb), arany-, ezüst-, platina-, porcellán- és cement fogak fehérítése, fogkövek el­távolítása, egyes fogakat és fogsorokat arany- és kaucsuk-betéttel vagy szájpadlás nél- :: :: :: kül arany koronákat és csapfogakat művészies kivitelben készít :: .: :: VALIIRA AITAL, vizsgázott fogtechnikus.

Next

/
Oldalképek
Tartalom