Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-07-30 / 31. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE 5 nyugodtan elnézte, miként kaparják ki számára is a tüzes gesztenyét. így madártávlatból körülbelül igy fest előttem a balkáni bonyodalom eddig lezajlott fázisaiban. És elgondolkozom 1 Mig a közös cél, az egyetemes lelkesülés vezette őket, mily sikeres, eredményes, mily elismerés koszoruzta volt-e harc, milyen erős, egyöntetű a balkán szövetség. S milyen kicsinyes, egymásra acsarkodó lett, mihelyt egymásközt a hatalmi kérdésről, a zsákmányról esett szó. Bulgáriának a harcban tanúsított hősi dicsőségére, s a diplomácia üres szalmacséplő szóáradatára gondolva, eszembe jutnak a magyar költőnek a béke kongresszus felett mondott sorai: „Óh a világ történeti Szomorú egy tanulmány! Mint buborék tűnik fel ott Nép, nép után kimúlván; Jaj annak, mely már tündökölt! Annak közéig halála, Elsimul a viz tükre és Uj hab tódul reája“. Szegény Bulgária, szerencsétlen Törökország, de rád illenek e szavak. De nem keressük mi a balkáni népek szemében a gerendát, mikor a mienkben is van meglehetős nagy szilánk. A politikai harctéren nálunk is foly az elkeseredett harc. És csodálatos ! Mig a hatalmat meg nem kóstolták, egységes volt a függetlenségi tábor. Ma fak- kokra, nüánszokra, klikkekre bomlik. Az egységes működés hiányzik vagyha meg van is, olyan mondvacsinált dolognak tetszik. Egyik párt a másikra szinte féltékenyen tekint. Beverte az éket az ellenzéki pártok közzé a régi magyar átok, s vannak politikusaink, akik igyekeznek az igy támadt ékbe öntögetni a választójog-blokkjának kohéziós üvegéből a 67-es pártonkivüliség választóvizét, s hisszük Andrássyval együtt, hogy ez majd az ellenzéki pártokat amalgamizálja. Elfelejtik, hogy a magyar nemzetnek nem kellenek doktrináris politikai boszorkány üstökben kifőzött jelszavak, pártproggammok, megadta azt a programmot, kimondta azt a jelszót, megvetette a párt fundamentumát az, akinek ha hagyományait szentül követve járnak, s onnan a törvényhozás terméből az ö izenetét hozzák, hogy nincs elég regementje, bizony hiszem, hogy ennek a regimentnek a létszámemelésénél mindnyájan ott fogunk lenni. S akkor az igaz magyar függetlenségi pártnak : „Nec portae inferi! Ghekkó. Lemaradt püspöki üdvözlés. — Városi közgyűlés. — Rövid lélegzésü gyűlése volt a városi képviselőtestületnek vasárnap délelőtt. A rendkívüli közgyűlést a város polgármestere Merts László és társai kérelmére hívta össze. A tárgya pedig az volt, hogy a képviselőtestület üdvözölje Miklóssy István kinevezett gör. kath. magyar püspököt, ezt memorandumba toglalja és választott küldöttség adja át a püspök urnák. Az indítvány felolvasása után Debreczeni István kir. tanácsos, elnöklő polgármester kért szót és adott e tárgyban felvilágosításokat. Elmondta a polgármester, hogy ő úgy a város közönsége, valamint a képviselőtestület nevében a püspököt már üdvözölte annak idején, amelyre Miklóssy István püspök válaszolt is. Ezt a levelet be is mutatta a képviselőtestületnek. Eddig ez úgy ahogy helyes volna. De hát miért kell ezt titokban tartani ? Ezt a választ már rég publikálni kellett volna. A küldöttség menesztését is elenezte a polgármester. Erre ugyanis azt adta elő, hogy ő ilyen küldöttség fogadását kérte a püspöktől, de erre mindezideig válasz sem jött. Következett ezután a határozat hozatal az indítvány felett. A képviselőtestület a következő határozatot fogadta el: „A képviselötestület-a polgármestertől nyert azon felvilágosítás után, hogy a püspök Öméltósága kineveztetése alkalmából a város közönsége nevében a polgármester által üd- vözöltetett, a képviselőtestület előbbi határozatából kifolyólag pedig a gör. kath. magyar püspökség székhelyének ügyében, memorandum úgy a miniszterelnök, mint a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, a hercegprímásnak annak idején küldöttségileg átadatott, a jelen indítványt napirendről leveszi.“ . A gyűlés berekesztése előtt, mintegy ötlet szerűen a polgármester állott elő egy üdvözlési indítvánnyal. Indítványt tett ugyanis a polgármester aziránt, hogy Boromissza Tibor dr. a szatmári róm. kath. egyházmegye püspöke áldozó papságának 50 éves évfordulója alkalmából üdvö- zöltessék. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Erről a püspök véghatározatilag fog értesittetni. A közgyűlés ezzel véget ért. A városi rendőrség razziája. — Kivándorlók alkonya. — A nagykárolyi rendőrség egy jó idő óta a kivándorlókat ellenőrzi t. i. azokat, akik útlevél nélkül akarnak az uj világba kijutni szerencsét próbálni. Nagykároly városa az útlevél nélküli kivándorlóknak kitűnő gócpontja, itt találkoznak a szegény páriák a kivándorlási hiénákkal és itt beszélik meg az ut további részleteit, vagyis, hol és merre kell vasúton utazni, hol kell ismeretlenné tenni magát a hiénától, hol kell a nagyobb vasúti állomásokat, kikerülés céljából, a vonatra kiszállani, hogy a rendőrség vagy csendörség őket észre ne vegye. Rendőrségünk már régebben ennek az ügynek szenteli idejét s nap-nap mellett az ügyeletes rendőrtisztviselők s polgári detektív s rendőröket lehet látni az állomáson, amint ezen üggyel foglalkozva keresik az ily kivándorlókat. Múlt hetekben négy társaságot leplezett le a rendőrségünk s a legutóbb lefolyt hét pedig valóságos aratás volt ezen ügyágban. Múlt héten 21-én több egyén feltűnt a vasúti szolgálatot teljesítő Ujlaky Sándor és Szomju Gedeon városi rendőröknek s őket igazolásra szóllitották fel, akik előadták, hogy tartósabb munkakeresés végett Budapestre akarnak utazni. Nevezett rendőrök ezek dacára a rendőrkapitányi hivatalhoz őket előállították, ahol Csepreghy Ferenc detektív és dr. Falussy Alajos alkapitány vezették a vizsgálatot. Az előállított egyének tagadták azt, hogy ők útlevél nélkül akartak volna kivándorolni, csupán csak munkát akartak keresni s ezen célból akartak Budapestre utazni, mert otthon Beré- den (Szilágymegye) az árvíz elvitte mindenüket. Nem lehetett őket beismerésre bírni s igy kénytelen volt a rendőrség csellel dolgozni, aminek meg is lett az eredménye, ugyanis, amikor a kivándorlók előtt felmutatták az illetékes csendőrőrstől eredő táviratott, hogy ők Amerikába akarnak szökni, beismerték s azt adták elő, hogy nem tudtak munkát, kapni. Ezek után rendőrségünk Marosán Oktavián, Péter Gábor, Koszté János, Marián Kosztán és Balanyán István berédi lakosokat előzetes letartóztatásba helyezte a további vizsgálat meg- ejtése v gett. Megállapította rendőrségünk, hogy nevezett egyéneket egy Leib Simon nevű beregszászi lakos akarta elcsábítani, aki fejenkint 60—60 koronát vett fel tőlük azzal, hogy az ö munkadija ötven korona, a 10—-10 korona többlet pedig arra kell, hogy Szolnoktól Komáromig automobillal fogja őket szállítani, nehogy a csendőrség elfogja őket. Ezek után a rendőrség a nyomozást Beregszászban is bevezette s az oda kiszállt Csepreghy Ferenc detektív megállapította, hogy Leib Simon ottani lakos már régebben foglalkozik kivándorlásra való csábítással s hogy éppen akkor Beregszászban is többen felkeresték, akiket átadott az ottani rendőségnek. Leib Simon kézrekeritése végett rendőrségünk a legszélesebbkörü intézkedést tette meg. A fentebb nevezett öt kivándorló közül négyet dr. Falussy Alajos rendőri büntető biró fejenkint 100—100 korona és 15—15 napi elzárásra az ötödik Marosán Oktaviánt pedig mint visz- szaesőt 150 korona pénzbüntetés és 20 napi elzárásra Ítélte s egyben nevezetteket haza to- loncoltatta. HÍREK. A nagykárolyiak sportnapja Szatmáron, — Saját tudósítónktól. — Vasárnap tartotta revans mérkőzését városunk legfiatalabb s tán legagilisabb egyesületének: a „Sport- és Lövész-Egyesület“-nek football csapata a „Szatmári Nyomdász Csapat“-tal Szatmáron. Vasárnap a déli gyorssal ment át a lelkes csapat vegyes érzelmekkel eltelve a jövő iránt, hogy ügybuzgósággal párosult ügyességét — a múltkori győzelem megismétlése által — idegen porondon, Nagykároly város elkeseredett ellensége, Szatmár városa előtt is bebizonyítsa. Délután öt órakor kezdődött a mérkőzés, melynek végeredményeként jóleső érzéssel állapíthattuk meg, hogy kitűzött céljukat a legteljesebb mértékben el is érték, eddigi dicsőségüket újabbal s talán a legfényesebbel tetézve — egyúttal sportneve szereztek Nagykároly városának is. — Jóllehet a gól arány — a bírák botrányos részrehajlása miatt: 2 : 2 A nagykárolyiak ennek dacára mégis fényes erkölcsi diadalt arattak ellenfelükön, finom játékukkal meghódították a szatmári közönséget, mely látva Sulyok biró eljárását, a károlyiaknak fogta pártját s „pfuj biró“, „le a bíróval“ nem épen irigylésre méltó kifejezéssel dicsérgette állandóan, úgy, hogy a pártoskodó biró félidő leteltével, amikor a gól arány a károlyiak javára a Fluck lövése eredményeként I : O volt, lemondott bírói tisztéről, amit a közönség tüntető „éljen“-zéssel fogadott. Azonban az uj biró : Elefánt sem volt pártatlan. így a közönség körében is, de n:eg most már a károlyi csapatban is folyton nőtt az elégedetlenkedés, az érthető harag, minek zavaró hatása folytán Rozgonyi a szatmáriak centere csak mintegy 6 méternyire a károlyi kapu előtt könnyen gól képessé vált s belőtte a kivédhetetlen kiegyenlítő gólt. Most elkeseredett küzdelem indult meg, melyben Fluck center, a kis Mailender, Szabó és különösen a pótolhatlan Huszti ragyogtatták bámulatos ügyességüket. Huzamosabb ideig tartó gyönyörű passz-já- ték után végre gyors lefutással sikerült Fluck centernek megszerezni kivédhetetlen lövéssel a károlyiak 2-ik vezető gólját is, — amit azonban a legelső lefutásnál Kaminszky bekk pillanatnyi késedelmes érkezése miatt Rozgonyi kiegyenlít — játék időn túl. A biró ugyanis elkövette azt a hibát is, hogy nyilván figyelmetlenségből, a második félidőt megnyujtotta. A károlyiak, — bár eleinte méltatlankodtak a mindenben megnyilvánult igazságtalanságok miatt, de hamarosan örömmámor vett rajtuk erőt, látva a közönség rokonszenvének s elismerésének megnyilvánulását, hallva azokat a biztató szavakat — szakértők ajkáról — melyekkel Zöld kapusunk helyezkedését az mODERN RUHAFESTÉS BÁRMILY r»“ NÁJTÁIER PÁL GALLÉROK GŐZMOSÁSA tükörfénnyel hófehérre. Nagykároly, Széchenyi-u. 43. sz. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett).
