Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)

1913-06-04 / 23. szám

p NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ a-YnnriiKTrvt w:u\v:a;, Trrrr^irr-^^fi^TC'>ii:^TT!rr7TrrTr^Tn;jrrrTrrjrrL¥iC7TtTr^9;.»ii-)icjigjrrryir7I1^Ilft^j^^JuXflsni2^2iia^E ;c.;(iJUü-^ESi>^m.^sss^^-^ Melegásványviz fürdők, szénsavas fürdő, , S hidegviz-gyógyintézet. Dr. Buling-féle In­haláció. 160 kényelmesen berendezett szoba, víz­vezeték, acetylén-világitás, vasúti állomás, posta, távírda, telelőn, gyógytár helyben, Prospektust, vízről árjegyzéket kívánatra küld: rinT^a:(^:rv(r;rTiirrnrrrTTmsirr(TrrTTTOiirrrrrTTr^TC)>:(»i(ai(»iciit)i(i')ii»it.»K»iL Bikszád gyógyfürdő Szatmármegyében. Megnyitás: május 15-én. » a ^Trrir?iirrr^TrrTiiirTnfTrvc^C)):(a:f \:r:oK.:ur-TTffmiirHWTur™uryrrmrruiE^;iEiiEEi&ini!niiiiIIMKriin^ kellett volna lennie, s ehelyett ő járt elöl példával a kincstár megrövidítésében: za- lathnai háza eladásával a maga javára, a Magyar Bankkal szemben pedig azért, hogy a lélekvásárláshoz pénzt szerezzen mindenre kapható pártja részére. És akkor, amikor ezek a manipulációi kipattantak, jobb meggyőződése ellenére képes volt megtéveszteni az országot, munkapárti magántársasága előtt egy megrendelt interpelláció kapcsán letaga­dott mindent, s hogy becsületét meg­menthesse, a becsületsértésért perbe ál­lított ellenfelének nem engedte meg a bizonyítást. Elkövetett mindent, hogy a becsületét érintő kínos ügyben a tisztán­látást megakaszthassa. Megkísérelte befo­lyásolni a magyar, sőt még az osztrák bíróságot is, az eskü alatti, megbízható tanúvallomások elerőtlenitésére dajkame­séket adatott le Elek Pállal, akivel a kis üzletet megcsinálta. De ez mind nem használt. A véde­lem, Vázsonyival az élen résen volt, Lu­kács összes trükkjei visszafelé sültek el, s ítélethozatal előtt oda jutott a dolog, hogy saját drága pártja megfélemülve bú­jik össze, s azon tanácskozik, hogyan lehetne úgy megszabadulnia tőle, hogy bukásával ne ránthassa magával a pártot is a megsemmisülésbe. A katasztrófa teljes. Lukácsnak, bár­milyen görcsösen ragaszkodott is a hata­lom palástjába, mennie kell. De távozá­sával együtt meg kell szűnnie a mai föl­felé lakájalázatosságu, lefelé zsarnok, korrumpált rendszernek is. Különben Ma­gyarország elveszti á külföld előtt a hite­lét, a megbízhatóságát is, ha egy olyan rendszer életben máradhat, amely bün­tetlenül panamázhafja az ország pénzét, büntetlenül fordíthatja az adófizetők fil­léreit az állam szükségletek kielégítése helyett a saját átkos uralma biztosítására, az eikölcsi posvány, a korrupció terjesz­tésére. * * * Telefon utján nyert értesítés alapján sietünk mi is közölni, hogy a bíróság tegnap, kedden délután tartott ülésében Désy Zoltánt felmentette az alaptalan rágalmazás vádja alól, s igy beigazolást nyert Désy azon rettentő vádja, hogy Lukács László Magyarország volt miniszter- elnöke „Európa legnagyobb panamistája A bíróságnak Lukácsra nézve lesújtó ítélete alapján Lukács László miniszterelnök azonnal benyújtotta lemondását. Ezen örvendetes tény alapján egyszerre fellélekzik az ország s immáron bizton remélhetjük, hogy sivár politikai életünkben is beáll az óhajtva várt meg­újhodás kora! Az nj gör. kath. magyar püspökség1 föpásztora. Ö felsége az uj hajdudorogi gör. kath. magyar egyházmegye püspökévé: Miklóssy István sátoraljaújhelyi főesperest nevezte ki. A kinevezést úgy a magyar gör. kath. egyház köreiben, mint az egész országban megnyugvással és őszinte, igaz örömmel fogadják, mert az annyi sok jeles, vezérségre hivatott közül való­ban a legkiválóbbak egyikét érte. A ki­nevezés által oly ember kezébe került a főpásztori hatalom, aki nemcsak teljes fegyverzetben, de teljes erővel is vívhatja a meg azt a nagy harcot, amply magas állásában a mostani viszonyok közepette reá vár. A fegyver csak annak kezében válik igazán hatalommá, aki azt forgatni meri is, tudja is. Nem viszi ok nélkül soha harcba, csatába, de viszont nem is teszi soha siker nélkül. Az uj főpásztor tiszta Mindennemű ruhanemüek, csipkék, felöltök, függönyök, térítők, sző­nyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. Minta után való festés ! ! Haúffel Sámuel Bármely kényes színű és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvré. villany- és gőzerőre herendezett ruhafestő és vegyitisztitó Nagykárolyban, Kölcsey-utca I. sz. A rom. kath. templom mellett. Műhely: Petőfl-utca 59. Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek — Óh, te utálatos golyó, hány életet so­dortál a másvilágra ? Sokszor figyelmeztették a huszárok, hogy ne tréfáljon a halállal, mert egyszer az is meg­tréfálja őt. Rózsika vállat vont és nevetve mondta: — Ahol annyi hős honvéd van, oda én is szívesen elmegyek. A szöregi csatában, melyet Haynau a sze­gedi városháza tornyából nézett szintén jelen volt Rózsika. Itt történt, hogy a honvéd tüzé­rek észrevették Haynaut, amint a toronyból látcsövezte őket s egy hat fontost röpítettek a toronyba. A golyó bele is csapott a torony falába s a lehullott vakolat mind Haynau fejére poty- tyant. A nagy hős rémülten futott le a torony­ból, mert tudta, hogy a második golyó már le­kaszálná a fejét. Ebben a csatában is ott sür- gött-forgott Rózsika a huszárok körül, akik rohamra készen állottak a mezőn, amelyre perzselő nyári nap tűzött. A tisztek szemet hunytak rá, hogy a hu- j szársapkás, kackiás leányzó szilvóriumot, bo- j ros csutorát kínál a deli vitézeknek, noha olyankor, amidőn már csak a rohamjelre vár­nak, igazi életveszedelem gyalog futkározni a rohamoszlop között. Rózsikét azonban még a paripák is szeret­ték, mert gyakran etette őket a tenyeréről. Öt tehát nem kellett félteni, hogy a paripák ösz- szetiporják. Mág táncolt is előttük szilaj harci dalra gyújtva s olyan jókedvre derítette a komor huszárokat, hogy még meg is éljenez­ték. Az ágyúgolyók mind közelebb kezdtek sü­víteni s Dembinszki elrendelte a visszavonu­lást. A huszároknak kellett fedezniük a hátrá­lást s mind sűrűbben röpködtek a golyók a Kossuth-huszárok körül. Rózsika most is csupa derű és vidámság volt. Öt egy csöppet se ijesztgették a búgó ágyúgolyók, amelyek úgy ugrándoztak, mint bokrok között a felvert nyulak. A repülő bombák sivitó zúgással csaptak le előttük s amint szétpattantak, tüzes vasfor­gácsok, hegyes szilánkok repültek szét belőlük, amik feltúrták a földet s üszköt vetettek az aranykalászokra, melyek csakhamar lángba borultak. Néhány huszár leugrott paripájáról, hogy kardjával lekaszálja a tűz előtt a hul­lámzó kalásztengert s igy megmentsék a sze­gény magyar nép életét. De alig fogtak mun­kához, mikor bomba csapott közéjük. A bomba néhány pillanatig forogni szokott s csak aztán robban föl, mikor a lőporhoz ér a gyuj tózsinór. — Feküdj! kiáltotta a huszárok őrnagya, amint észrevette a láncoló bombát. A kard­jukkal kaszáló huszárok rögtön lebuktak a földre, csupán egy fiatal újonctársuk nem volt eléggé gyors. Mire körülnézett, a bomba rop­pant dörrenéssel felrobbant s jobb karját le­szakította. A fiatal huszár vértől borítva men­ten összerogyott. Rózsika rögtön letette a ko­sarát, korsóját, lehúzta a huszár véres atillá­ját és bekötözte a karját. A szegény huszárt eszméletlenül vitték a sebkötöző helyre. Rózsika pedig, mintha mi­sem történt volna, összeütötte a bokáit, nagyot tapsolt apró tenyerével, csatadalra gyújtott, majd nagyokat rikkantva táncra perdült s rö­vid szoknyája libegett, lobogott, suhogott a szélben. — Oda se neki szép huszár, kiáltotta, szük­sége van az Istennek is a magyar huszárra.' Ezt egy másik huszárnak mondta, akit épp most csapott ki a sorból egy bolond ágyú­golyó. Amint lebukott a lóról, felugrott, de meg­int leroskadt. Egy szempilíantás múlva ismét felugrott s elhalóan nyögte: — Fáj a szivem. Azzal holtan roskadt le. A fáradt ágyú­golyó úgy mellbe vágta, hogy megszakadt a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom