Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)

1913-06-04 / 23. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE 3---------------------------EZÜST ÉREMMEL ÉS OKLEVÉLLEL KITÜNTETVE! ------------------------------------­ü » A DCBRECZENI * )) mmmJ/ ^KnÖNTETŐÉRME^ Fog- és gyökárbuzás, fogtömés (blomb), arany-, ezüst-, platina-, porcellán- és cement fogalt fehérítése, fogkövek el­távolítása, egyes fogakat és fogsorokat arany- és kaucsuk-betéttel vagy szájpadlás nél- :: kül arany koronákat és csapfogakat művészies kivitelben készit :: :: VALIIRA AMT Ali, vizsgázott fogtechnikus. meggyőződésének öntudatával, ritka nagy lelki tehetségével, az örök igazság bátor­ságával s a nemes elszántság erejével bizonyára diadalmaskodni fog az eszmék jól megértett, biztosan vezetett és sike­resen végzett harcában. Az uj főpásztort értelmi, érzelmi és akaratbeli kiváló képességeinek teljes birtokában éri a legmagasabb kitüntetés. Széles látókörrel biró, íenkölt gondol- dolkozásu, kiváló lelki tehetségekkel meg­áldott egyéniség. Mindmegannyi megbe­csülhetetlen érték ez abban a hatáskör­ben, amely kormányzó munkára van hivatva. A mellett nem a sokszor ridegségre kárhoztató hivatalos tekintélynek az em­bere, hanem a szívből fakadó meleg szeretetnek. A látszó nagy ellentéteket is nemesen érző szive mindenkoron a méltányosság elve szerint törekedett kiegyenlíteni. Ott azonban, ahol a szükség paran­csolja, bizonyára érvényesíteni fogja erős akaratát is, különösen ott, hol a közjavát egyesek magánérdekei és érzelmei veszé­lyeztetik. A férfiasság mindig tiszteletet parancsol, mikor közjavát célzó üdvös intézkedések végrehajtásáról van szó. Ezt óhajtva várja az uj püspökség ne­mesen, hazafiasán érző és gondolkozó híveinek segrege uj főpásztorától. Nehéz munkától, nagyszabású felada­toktól — kivált nehéz viszonyok, rend­kívüli körülmények közepette — vissza­riad a kishitű, ám szárnyat kap az, ki nemcsak bizalmában erős, hanem erejében is bizhat. Az uj főpásztor­ban minden képesség megvan ama nagy feladatok megértésére, szolgálatára és megoldására! Mindezt, amily hőn várja, ép oly bizton remélheti is az egyház­megye uj főpásztorától! Kívánjuk, hogy fogadja őt egyház­megyéje szeretettel és rendíthetetlen bi­zalommal ! Nagykároly városa is ugyanazzal al szeretettel és bizalommal üdvözli az uj egyházmegye uj főpásztorát! * * * A főpásztor életrajzát az „Alkotmány“ után a következőkben közöljük: Miklóssy István 1857- augusztus 22-én szü­letett a zemplénmegyei Rákócz községben. Szegény szülők gyermeke volt, hazulról úgy­szólván semmi támogatást sem kaphatott ta­nulmányai folytatásában és igy már kora gyer­mekségétől kezdve jóformán a saját erejére volt utalva. Csak a szívós akaraterő és kitartó szorgalom, mely egész életén át jellemezte, segítette át a diákévek nehézségein. Elemi és középiskolai tanulmányait Ung- váron végezte mindvégig kitűnő sikerrel. Ta­nulmányai végeztével hajlama a papi pályára vonzotta. Néhai Pásztélyi János munkácsi gö­rög katholíkus püspök, felismerve a fiatal le­vitában a kiváló tehetséget, tanulmányai vég­zésére a budapesti központi papnevelő inté­zetbe küldötte, hogy a legkiválóbb tanárok vezetése alatt legyen alkalma képességeit ki­fejleszteni. Mindjárt tulajdonképpeni pályája elején a tanügy terén működik. Még mint negyedéves theologust kinevezi püspöke az ungvári pap­árva fiuintézet tanulmányi felügyelőjévé, majd a leányárvaházban végzett tanító munka mel­lett a püspök fiainak nevelésével is foglal­kozott. 1882-ben rövid időre elhagyja a pedagógiai pályát, hogy a püspöki irodában működjék, mint fogalmazó, de már a következő évben visszatér ismét a tanügy terére és öt éven át a fiuárvaház igazgatója gyanánt működik. Ugyanebben az időben tanít a tanítóképző in­tézetben is, melynek Drofiobeczky Gyula, a jelenlegi körösi püspök volt akkor az igazga­tója és kettejük működése mély nyomokat ha­gyott az egyházmegye egy tanitónemzedékében. Az általuk fejlesztett és nagyranövesztett ma­gyar és hazafias szellem, mely azelőtt is ta­pasztalható volt a hazafias görög katholíkus tanítóság között, teljesen áthatotta a tanitó- ifjuságot és üdvös gyümölcsöket termett künn az életben. Tanügyi mukásságától öt év múlva ismé- az adminisztratív egyházmegyei ügyekhez két rül. 1888-ban a már hanyatló egészségű Pász­télyi püpök titkárává teszi és ebben a felelős­ségteljes állásban jóformán reá nehezedett az egyházmegyei kormányzat minden végrehajtó munkája. Feladatának nagy buzgalommal és az egész egyéniséget jellemző szívós munkaerővel szive. Rózsika most megint pajzán dalba fo- j gott, hogy a szomorú hangulatot elriassza. De alig fordult' egyet-kettőt, mikor egy bomba egyenesen nekirepült s megkapta szép, barna- fürtös fejét. A gyönyörű leányfej egy ölnyire röpült a törzsétől. A huszárok mély megillető- déssel nézték a halálnak ezt a kegyetlen tré­fáját. Egy pillanat és elnémult az aranyos le- ánysziv, a folyton csicsergő dalos ajk, mely annyi vidám órát szerzett nekik. Többen leugrottak a lóról, kedvese hozzá­rohant, felkapta és sírva csókolgatta véres fe­jét, kimeredt szemét, halovány arcát, amiről még a halál se tudta leszakítani a szépség és fiatalság viruló rózsáit. Eközben folyton dö­rögtek az ágyuk, búgtak, sivitottak a puskago­lyók, égett a mező. Félelmetesen nagyszerű látvány volt a tűzben hullámzó kalásztenger, amely, mint egy végeláthatatlan vörös fátyol zizegett a szélben. A huszároknak is vissza kellett huzódniok és magukkal vitték a szép fiatal leány holttestét, kosarát, borát. Amikor aztán megpihentek, Kardjukkal sirt ástak a hős markotányosnőnek és gyászdalt énekelve, beletemették a megcsonkított leányt. Rózsika sírjára nem tűzhettek keresztet, de ott volt az elesett huszár törött kardja, azt tűzték melléje, aztán egy kihűlt ágyúgolyót tettek rá sírkőnek. — Jertek barátaim halotti torra, — szólt könnyeit törülve Rózsika vőlegénye, aztán sorra adogatta köztük a leányka boroscsuto­ráját. Az italtól sírva vigadó hangulatba jöttek. Körülülték a frissen hantolt sirt, aztán eléne­kelték fölötte Rózsika kedvenc nótáit. A kür­tösök is odajöttek s mivel Rózsika legjobban szerette az ébresztő méla-akkordjait, a trombi­tások mély érzéssel, panaszos sírással elfujták fölötte az ébresztő mélabus daliamát. Hanem a szegény kis Rózsika nem pat­tant fel többé, nem szaladt végig a puszta föl­dön alvó századok előtt és nem kiáltotta csengő nevetéssel: —- Ti lusták, még se keltek ? Nem halljá­tok az ébresztő hangját?! Rózsika már csendesen pihent a jó puha anyaföldben, amelyet jobban szeretett az édes­anyjánál is, akitől búcsú nélkül ment el, hogy a honvédek szenvedéseit enyhítse, felvidítsa őket, ha búsulnak, megkacagtassa őket, ha vi­dámak. Sokszor verőfénnyé varázolta köztük a komor hangulatot és dalolva ment értök a ha­lálba. Es hány ilyen névtelen hősnője volt a szabadságharcnak! A sasokkal repültek a ga­lambok is a dicsőség vérmezője fölött. Farkas Ernőd. tett eleget közmegelégedésre és érdemeit mél­tányolták az egyházi kitüntetések, melyeknek ebben az időben lett részese. Az alig hat éves áldozópap 1890 ben pápai káplán és ugyan­azon év végén .szentszéki tanácsos lett. Életében 1893-ban újabb fordulat állott be. A tekintélyes sátoraljaújhelyi plébánia kegy- urnöje, gróf Wallis Gyuláné született Somogyi Ilona grófnő őt presentálta erre a felelősség- teljes állasra, melyet 1894. januárjában, mint lelkész és az újhelyi kerület esperese el is fog­lalt. Uj tevékenységi köre csak még nagyobb munkásságra sarkalja és a parochia hamaro­san megérzi áldásos működését. A filoxera ál­tal elpusztított szőlők felújítása, az iskola, majd a templom, végül a papiak alapos átre- noválása egymást követték az anyagi téren. Papi működése erős impulzust adott a hit­élet elevenebb lüktetésének s övé az érdem, hogy a magyarosításnak már előtte örvendete­sen tapasztalt lendülete a sátoraljaújhelyi gö­rög katholikusság körében most már semmi kívánnivalót nem hagy maga után. De tevékenysége nem merült ki a szoro­san vett papi funkciók példás szorgalmú ellá­tásában. A közügy minden kérdése érdekelte, ami belekapcsolódott nemcsak hívei, hanem a város és a vármegye érdekeibe. Bő alkalma nyílt úgy a papi működése első felében ren­dezett tanácsúvá átalákult városnál, mint a politikai hullámverések által gyakran hányatott vármegyénél. Szava, tanácsa, tapintatos fellé­pése sehol se tévesztették el hatásukat. Köz­életi szerepében kiváló szónoki képessége, bő és sokoldalú ismeretei biztosították számára a sikert s kivívta nemcsak híveinek szeretetét és ragaszkodását, de felekezeti különbség nélkül az egész város osztatlan tiszteletét és nagyra­becsülését. Amiben azonban valóban maradandó emlé­ket állított magának, az a tettekben, a sikeres fáradozásokban megnyilvánult s alkotásokkal betetőzött tevékenysége volt. A sátoraljaújhelyi, helyesebben a vármegyei közkórház létesítése körül éveken át fáradozott s a nehézségek elhárítása után ő valósította meg, mint a kór­házi és épitő-bizottság elnöke az intézményt, amelynek alapkőletételétől az utolsó szeg be- veréséig minden munkáját lankadást nem is­merő lelkiismeretes szorgalommal ellenőrizte. És hogy az a kórház az országban ritkítja párját, anélkül, hogy bármit is levonnának a tudós igazgató-főorvos érdemeiből, igen nagy részben szintén Miklóssy István érdeme. A re­novált templom, a díszesen megújított papiak, az iskolák is dicsérik áldásos tevékenységét. Üdvös agitáeiót fejtett ki a városi szegényügy rendezése körül és bár fáradosásai ezen a té­ren nem vezettek kellő eredményre, a kezde­ményezés dicsősége őt illeti meg. Érdemes munkásságát úgy püspöke, mint az uralkodó kitüntetésekkel méltányolták. 1905- ben zempléni főesperes lett; 1907-ben pedig a király a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Most pedig az egyházfejedelmi méltóság, de egyházfejedelmi gondok is várják hivatott emberüket. A híven és lelkiismeretesen teljesí­tett munka felemelő öntudatával lép Miklóssy István az apostolok örökébe és magával viszi az uj munkakör betöltéséhez szükséges bizal­mon kívül eddigi munkássága tanúinak el­ismerését. Zeneiskola városunkban. Midőn a hozzánk küldött alábbi felhívást egész terjedelmében készséggel közöljük, sza­badjon e nagyfontosságu s igazán közérdekű ügyre vonatkozólag s egyben városunknak a művészi zene iránt érdeklődő s azt kultiváló közönsége tájékozására a következőket felem­lítenünk : • Kerner József művész neve a művészi zene iránt érdeklődők és lelkesedők előtt nem ismeret­len. Igen sok kisebb értékes zeneszerzeményén kívül több operettet irt, egy nagyszabású ope-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom