Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-06-04 / 23. szám
XXX. évfolyam. Nagykároly, 1913. junius 4. 23. szám. NAGYKÁROLY És VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre . .........................8-— Fé l évre . . .........................4-— Egyn edévre .........................2- Egye s szám .........................—-20 Ta nilóknak egész évre . . 6-— 11 nagy pör Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petófi-nyomda Részvénytársaság’*. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk, ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 öli. Kéziratok nem adatnak vissza. Bizonyított Qésy. A Désy-Lukács per főtárgyalása 27-én újra megkezdődött. Azért Írjuk igy, mert a közéletben, a közfelfogásban már ré- pen szerepet cseréltek a peres felek. Most már nem Désy van vádolva rágalmazással, hanem Lukács László panamázással, hűtlen sáfárkodással, az erkölcsi fertő, korrupció miazmáinak terjesztésével. Nem a biróság előtt cseréltek szerepet, de az előtt a Magyarország előtt, mely nem akar belefutni a korrupció szégyenletes mocsarába. A biróság előtt még most is Désy a vádlott, az az ember, aki feláldozta egyéni nyugalmát, köztiszteletben álló nevét kitette a kipellengérezésnek azért, hogy a Tisza—Lukács-féle rémuralom megszüntetését siettesse s követelte, hogy mint vádlott állhasson a biróság elé s ott alkalma legyen bizonyítani, hogy abban a gazdálkodásban, abban a korrupcióban, amelynek a munkapárt születését köszönhette, elsorvad az ország, koldus lesz a nép, virágozni fog a panama, űzött vadak lesznek a tisztakezü államférfiak s kövérre hiznak a mindenre kapható letört gavallérok. Hiába bujkáltatta a koronatanút, Elek Pált, a „megrágalmazott“ miniszterelnök, vallottak a becsületbirák, akik Elek Pál afférjában Ítélkeztek, vallott Elek Pál igazgató-társa, vallott Zichy János gróf, aki a Désy-Lukács per miatt lemondott a miniszterségről, de vallottak még azok az államtitkárok is, akiknek a vallomást nem engedte meg Lukács, nehogy azok is pőrére vetkőztessék le a nagy nyilvánosság előtt. Vallottak azzal, hogy nem volt szabad vallaniok . . . Az Ítélet nincs ugyan kimondva hivatalosan, a törvényszék még nem mentette fel Désyt a becsületsértés vádja alól, de már tisztázva van a 4.8 millió ügye, be van bizonyítva, hogy egyrészt a sószerződés meghosszabbításáért, másrészt a kereskedelmi szerződésért, s végül a Magyar Bank és az Államvasutak közötti kiegyezésért ennyit követelt és kapott Lukács László a munkapárti pártkassza részére. Az is világos, hogy e hatalmas összeget nem a munkapárt iránti szerelemből fizette be a pártkasszába a Magyar Bank, hanem ellenértékekért. Az állam, a kincstár rovására adott kedvezményekért, anyagi előnyökért. Be van bizonyítva a panamázás, a korrupció. Be van bizonyítva, hogy Désy igazat mondott, nem rágalmazta meg azt a miniszterelnököt, akinek állásánál fogva a közerkölcsök legfőbb védőjének, a tisztesség és megbízhatóság mintaképének z összes tavaszi és nyári divatujdonságokban a legnagyobb választékkal szolgál | divatáruháza Nagykároly, Deáktér |18. szám. (Hadnagy-féle házban.) TÁRCZA.-mmA csillagok között. Irta: Kosztka Mihály. Az éji órán jösz te hozzám Rejtelmes lelkű szép virágom. Ha fáradt testem szárnyra kelve Az álmok országát hejárom. Vergődő, lázas vágyban égve Megérkezésed félve vágyom, S ujjong szivem, ha jönni látlak, Pillangós szárnyú rózsaágyon. Selymes karod karomba öltve Kószálva bolygjuk át az éjét, S felkacagunk, ha csillag támad, Hová ezüsjt fényű cipőd lelépett. Hajadat, fényes holdsugárból Feldiszitem ragyogó ékkel, 3 körülrajonglak szivem ittas, Érted rajongó szerelmével! Nincs nálam boldogabb a földön, Még tart e fényes tündérálom, De százszor jaj nekem, ha pirkad Es újra eltűnsz szép virágom. Rózsika temetése. Rózsika markotányosnő volt a Kossuth huszároknál. Szép, magas, barna, parázsszemü leányka, akit a szive hozott a táborba. Bujdosó Rózsi volt a neve és Deésen állott be markotányosnönek. Olyan üde volt mindig, mint a harmatos rózsa a májusi napsugártól körülragyogva. Hivén követte a huszárokat mindenfelé. Ott volt Piskinél, Nagyszeben bevételénél. j Pompás hangja, igéző termete, darázs dereka, tüzes fekete szeme a huszárok kedvencévé tette. Mindenki csak Rózsikának hívta s valamennyien bolondultak érte. De ö csak egy daliás közkatonát szeretett, egy fiatal iparos segédet, aki szintén Deésen csapott fel huszárnak. Mindig vidám volt s örökké édes dal zengett az ajkáról. Követte a huszárokat a bánáti táborba is. A vidámság és kedves kacagás sohasem fogyott ki belőle. Amikor dörögtek az ágyuk, ropogtak a puskák s a füstfelhő, mint hallotti szemfödél lebegett' a csatatér fölött, Rózsikét rendesen ott lehetett látni, ahol a sebesülteket kötözték. Megmosta a vértől sápadt huszárokat, aztán ment zsemlyét, gyümölcsöt és italt kinálgatni a csatatüzben álló hősöknek. Nem félt a golyóktól. Utána szaladt a fáradtan bukdácsoló vastekéknek s mikor veszett forgásukban végre megállották, tenyerébe kapta, megrázta és felkiáltott: Elvállal fehérnemüeket mosni és vasalni, bármilyen nöi- és férfi-ruhanemüeket vegyileg tisztitani és festeni. Csomagolás és szállítás dijta- o-o lan. o-o képviselve:
