Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)

1913-05-07 / 19. szám

9 XXX. évfolyam. Nagykároly, 1913. május 7. 19. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre ......................... . 8-— kor. Fél évre...........................4r— „ Eg ynedévre .... . . 2- — „ Egyes szám.................—’20 „ Tanítóknak egész évre . . 61— „ Főszerkesztő : Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-iyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Szemlélődés. Gazdasági életünk és a háború. A háború réme tört be gazdasági életünk sáncai közé. Rég óta állunk fegyverben. Az a pusztítás, amely a Bal­kán népek küzdelmeit kisérte, lépten- nyomon éreztette hatását velünk is. Vér- telen hadjáratot folytatunk a háború ki­törése ellen és az óvintézkedések annyi1 pénzbe kerültek és olyképpen bénították meg gazdasági tevékenységünket, mintha katonáink már tényleg is harci sorban állanának és a háború kíméletlenségei szántanák végig gazdasági életünk leg­szebb vetéseit. Hónapokig hányódott lel­künk, vállalkozási kedvünk a legszűkebb korlátok közé szorított, gazdasági tevé­kenységünk a félelem és remény pólusai között, amelynek egyikére a háború, a másikára a nemzetek jólétének fejlődését biztositó béke reménye van felírva. A múlt két közepe óta mintha megfordult volna Jánus feje és háborús arcát fordí­totta volna felénk. Még van valamelyes reményünk, hogy elkerülhető lesz az összeütközés. De azért már nem az ag­gódás és a remény végzi bennünk küz- ködő játékát, hanem a véres valóság mutogatja legsötétebb képét. Mert az el­dobott kő már szeli a levegőt és „ki tudja hol áll meg s kit hogyan talál meg?“ Mi ugyan váltig azt mondjuk, hogy mást nem akarunk csak azt, hogy Szkutari az albánoké legyei1 és az önálló albán fejedelemség legyen védelmezője és meg­testesítője a mi nagy érdekeinknek dél­felé. Ámde, hogy ez a törekvésünk meny­nyiben sikerülhet vagy mennyiben nem és a már megindult háború milyen kom­plikációkat teremthet, azt senki sem látja be és senki sem tudhatja. Kétségtelen, hogy a gazdasági mun­kásság lesz ennek a bizonytalan helyzetnek, meg a háború rémségeinek első, biztos sebesültje. Még mielőtt az első gyilkos golyó kirepül a fegyverekből, a gazdasági élet már is betegen fetreng, a vállalko­zás lehetősége meg van bénitva a munkás keze, szorgalma le van kötve, a töke ijedten vonul el rejtekhelyébe, a félelem lesz úrrá minden kombináció felett és a termelés tényezői megbénítva várják a jobbrafordulás lehetőségét. Az uj gör. kath. magyar püspökség. Az uj gör. kath. magyar püspökség kérdésével a minap az „Országos Köz­művelődési Tanács“ behatóan foglalko­z összes tavaszi és nyári divatujdonságokban a legnagyobb választékkal szolgál divatáruháza Nagykároly, Deáktr 18. szám. (hadnagy-fle házban.) TÁRCZA. •aWie­Esztétikusán. A pillanat száll. Forog az élet-orsó, Sodródik róla a szál, Ki tudja, nem az utolsó . . . ? S ha megpihen az orsó: Megindul a koporsó . . . Miefrt nem lehet úgy eltűnni — menni; Hogy a lényünkből ne maradna semmi. Se siralom, se ravatal, Se sirhalom, mi elta/car. Csak úgy elmúlni, mint a sóhajtás a légbe; Vagy mint a szivárványnak ahogy vége; ügy mint a villany, ha kilobban, halva : Pernyéje sincs, se hamva. Vagy mint a hó a téres-téren át Kiegyenlíti lassan önmagát. Ahogy elillan virágból az illat; Ahogy az égről leszalad a csillag; És elenyész az éj, ha jő a hajnal; Ahogy a szó kiröppen és elhal; Vagy mint a hó elszivárog tavaszkor; Ahogy lebágyad a mosoly az ajkról: Esztétikusán, halkan, szépen Simulni vissza észrevétlen, Mikor a szívverésnek vége, A semmiségbe . . . Jörgné Draskóczy Ilma. Láthatatlan milliók. Irta: Draoh.e-Lázár -A-lfréd.. Valahányszor elmeséltem valakinek, "hogy levélbélyeggyüjtéssel is foglalkozom, az illető — ha véletlenül nem hódolt szintén ennek a szenvedélynek — egyszerre egészen másképp nézett rám s aligha tévedek, ha azt állítom, hogy a legtöbb ember szemében vesztettem a vallomás következtében. Határozottan tisztelem az embertársaimnak rólam alkotott véleményét, de ez esetben nem tántorít meg sem a rosszul leplezett gunymo- soly, sem a meggyőződésnélküli csodálkozás. Tovább gyűjtöm apró kincseimet s szivem mélyéből sajnálom azokat, akiknek eziránt nincs érzékük. Mert, minden egyébtől elte­kintve, elesnek egy könnyen megszerezhető él­n'ini'rir^nm'jjjji/mrTTirnTrrrrp-rrr^TtTn^ HMmm ■lírrrrrii-tTTvr'tTTTni/Jf miliumiIJmin unni; Megérkezett! GAZDAG CIRKUSZ Megérkezett! ^rrrrrr-iTTrr-irTTTTT:rrri^r:^T-r^rrrT\TTrrrTTr:^rrTTT7:TTTt-7'iirrfrrx.rTTrjjf jrrrT:rrTrTT;rrrrrrrTrrxi:fTJ,rTr:fJTJrjrr^ ■J Folyó hó 8-án, csütörtökön, a Nagypiac-téren felállított, 2500 személyre kényelmesen berendezett ° teljesen vízmentes amerikai sátorban megkezdi előadásait 40 elsőrendű kül- és belföldi művész! 20 idomitott fajló! Villanyvilágítás! ii Saját elsőrangú zenekar! = t Bővebbet a napi falragaszok!!! 5 v V

Next

/
Oldalképek
Tartalom