Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-25 / 52. szám
Melléklet a Nagykároly és Vidéke 1912. évi 52-ik számához. Jr Karácsony ünnepén. Zendülj magasztos angyal-ajkú ének: Dicsőség légyen a menny Istenének, Jó akarat az emberek szivébe’ S a földön béke! Kondulj harangszó, hívogass imára: Ma született a szeretet királya! Térd meghajoljon, szív hálát dobogjon, Néki hódoljon! Ragyogj fel csillag, szép hajnali csillag, Melynek suqári üdvösségre hívnak; A nap lcözelget, oszlik már az éjjel, Fény űzi széjjel. A szent próféták ígérete bétölt: Krisztusban újjászületik az ég s föld. A teremtettség maga is felsóhajt, Váltságot óhajt. Korhadt fa volt az ó világ, szúette, Immár a fejsze gyökerére vetve. Szelíd olajfa nő, hajt már az ága, A hit virága. A tűz meggerjedt, hamu lesz a régi: Tüze haragnak. Uj láng fénylik, égi. Szeretet lángja ég szelíden, áldón, Egész világon. Fel, Krisztus népe, fel, buzgó imára, Eget hasson ma áz öröm, a hála, Legyen Istennek, kit imád a föld s ég, Örök dicsőség! Sántha Károly. flz élet vallása. Karácsonyi elmélkedés. — Irta : dr. Masznylk Endre. Ünnepelünk. Ünnepet nem a test, — csak a lélek ülhet — s a lélek csak eszmét, életigazságot ünnepelhet. A kereszténység ünnepei a legmagaszto- sabb eszmék, az örök életigazságok, az isteni kegyelmi tények nagy mértföldmutatói a földön, amint rendre, egymásután fel- és elvonulnak szemünk előtt. Karácsony — ez ami mai ünnepünk — magának az örök Eszmének megszületése: az Ige testben, a Jézus Krisztus személyiségében való történeti megjelenése. A kezdet. Nagy Péntek a testnek, a véges érzéki létnek s mindannak, ami azzal összefügg, az érzéki vágyaknak és törekvéseknek, az önzésnek, a bűnnek a testben megfeszittetése az Eszméért, az Igéért való feláldozása. Husvét az Eszmének, az Igének megdi- csőült, immár nem érzéki, hanem szellemi testben való életrekelése, a koporsóból, a halálból feltámadása. Áldozó Csütörtök a halált meggyőzött és a mennyet, az örök életet kivivőit Eszmének, Igének a múlandóság alá vetett véges, érzéki körből, a földről az örökkévalóságba felemeltetése, mennybemenetele. A vég. És Pünkösd? Pünkösd az uj kezdet: a megdicsőült Jézus Krisztus uj élete az 0 hiveiben, az Istennek, az örök dicsőségre emelt Eszmében, az Igében, velünk bűnös emberekkel, mint az Ő, immár megváltott és kiengesztelt népével, a minden igazságotfelvezérlő Szent- Lélekben egyesülése, időtlen időkre szóló szellemi szövetségkötése. S maga a keresztyénség ? A keresztyénség a Szent-Lélekben mindannak az isteni kegyelmi tényeknek, amiket ami nagy ünnepeink, mint az Eszme, az Ige örök igazságaik ábrázolnak, a kezdettől a végig való újra átélése, egyszóval az élet, még pedig az igazi, az isteni Krisztusi örök élet,vallása, megbizonyitása. Élet csak ott van, ahol az Eszme, az Ige az ember szivében megszületik, ahol az testet ölt. Megszületett, testet öltött benned? Ha igen, — úgy van Karácsonyod, akkor a lelked karácsonyi szent örömöt érez, karácsonyi szent ünnepet ül. Élet csak ott van, ahol az Eszme, az Ige meggyőzi benned az érzéki vágyakat, megtöri az önzésnek, a bűnnek pusztító, kárho- zatos nagy hatalmát, keresztre feszíti a testet. Megtörte, keresztre feszitette benned ? Elmondhatod: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus ?“ Ha igen, — úgy van Nagy Pénteked, — akkor halálos órádban is az élet diadalát érzed s elmond- j hatod: „Atyám, a te kezeidbe ajánlom lel- | kémét!“ Élet csak ott van, ahol az Eszme, az Ige a megöldösött érzéki vagyak felett diadalt aratva, úrrá lesz benned és egész valódat, gyarló testiségedet is átformálja, a szellem j szolgálatába vonja és állítja, ahol — bár külső embered, földi sátorházad naponként j leomlik, benső embered naponként megújul. Uj emberré, a szellem, az Isten szolgájává lettél ? Elmondhatod : „Az az én ele- j delem, hogy az én mennyei Atyám akaratját | teljesítsem ?“ Ha igen, — úgy van Husvétod, akkor a lelked húsvéti , szent örömöt érez, húsvéti szent ünnepek ül. Élet csak ott van, ahol az Eszme, az Ige la siralom eme völgyéből, az érzéki véges lét köréből már felemelt s megláttatta veled már itt, ezen a földön az égi csúcsokat, ama magasabb és tisztább szellemi kört, ahová a lélek vágy és siet s ahol örök, zavartalan boldogságra talál. Felemeltettél már oda ? Ha igen, — úgy van Áldozó Csütörtököd, akkor bár itt a földön légy, mégis nem itt, hanem amott fent, a mennyekben élsz s elmondhatod: „Nem nézek azokra, amik láttatnak, hanem amelyek nem láttatnak“, — akkor te már fel a mennybe mentél. Igen, élet csak ott van, ahol örökös Pünkösd van, ahol a minden igazságra elvezérlő Szent-Lélekben Isten velünk s mi Istennel időtlen időkre szóló szellemi szövetséget kötöttünk. Úgy, amint ezt maga, ami hitünk fejedelme, a Jézus Krisztus cselekedte. Aki az élet vallását vezette be az élet nélkül való világba, a halál völgyében ülő bűnös emberek szivébe. Aki nekünk hitvány ölő betű helyett dicső, megelevenítő szellemet adott. Aki nem holt tanokat, száraz, lelketlen, elavult hitformulákat, hanem evangéliomot, örök eszmei igazságokat hirdetett. Aki nekünk nem puszta teóriát, hanem életerőket és életpéldát hagyott. Igen, aki maga mondta: „Példát hagytam nektek, hogy az én nyomdokaimat kövessétek !“ El hát a róla szóló emberi tanokkal s elő az ő isteni példájával! El az avult hagyományokkal s elő az örök evangéliomokkal! Hadd világosítsák meg ezek, amint amazok elhomályosítottak: az ő szent személyiségét és az ő szent példáját, hogy nyomdokaiba léphessünk. Mert amily igaz, hogy nekünk, evangéliomi keresztyéneknek csak egy kegyelmi eszközünk van és ez az Ige, oly igaz, hogy legnagyobb szentségünk épp a megtestesült Ige, maga az Ur Jézus Krisztus vagy — mint Luther mondja — „az Ur Krisztus példája, mivelhogy ez a legnagyobb élethatalom, amely n9m csupán tanít, ahogyan ezt az atyák példái cselekszik, hanem munkálja is mi bennünk azt, amit tanít, nyújtja, közli az életet, a feltámadást és a halálból való váltságot“. Úgy van. Az igazi keresztyénség nem a tan, hanem az élet vallása: Krisztus élete mi bennünk. Őt magát állítsuk lelki szemeink elé az evangéliumok által s őt, egyedül őt hallgassuk és lássuk. S őt hallgatva s látva, induljunk utána, hogy lassanként elváltozzunk az ő szelemi képe mására. Tanuljunk tőle s akkor megértsük, mit teszen: lenni olyanná, aminő ő volt, élni ugyan, ahogy ő élt, halni ugyan, ahogy ő halt! Megértjük, hogy ez az Isten országa, ez az örök élet. Megértjük, hogy az igazi keresztyénség az élet országa. A mai Betlehem, Milyen volt az a hely, hol a mi édes Megváltónk megszületett? . . . Olyan kérdés ez, mely bizonnyal foglalkoztatja az ember szivét. Hiszen kedvesek előttünk azok a helyek, melyekhez gyermekkorunk, ifjúságunk avagy a küzdelmes meglett kornak emlékei kapcsolnak. Kedves nékünk az a község, az a gunyhó, pedig talán sohase láttuk, melyben édes atyánk, édes anyánk bölcsője ringott, az a kert, az a pagony, melyben gyermekjátékaikat játszották. De mennyivel kedvesebbnek kell előttünk lennie annak a helynek, mely először hallotta az angyali izenetet: „nagy örömet hirdetek, ma született néktek a Megtartó !“ . . . Ha Betlehemre gondolunk, úgy érezzük, mintha ezen gondolatunk által is közelebb jutnánk ami Krisztusunkhoz. De hát lássuk csak, milyen is az a Betlehem ? . . . Egy kisebb, csinos város. Jeruzsálemtől délre, mintegy 7 kilométernyire fekszik. — Gyönyörű hegygerincen terül el. Rajta fekszik és körülveszi a természet minden szépsége. Az árnyas ligetek, ezüstlevelii olajfák, a keleti vidékek száz és száz gazdasága. Kis fehér házai messze csillognak a verőfényben. Olyanformán építették ezeket a házakat, hogy mindegyik magasabban fekszik az előtte lévőnél, mintha egyik se akarná elveszíteni azt a gyönyörű kilátást, mely eléje tárul. A meglehetősen szűk utcákon élénk élet uralkodik. Az asszonyok lágyan omló, sávos rnháikban festői látványt nyújtanak. Ruhájuk felső része tarka hímzésekkel és kendőkkel van díszítve. Fejükön gyöngyökkel kivart sapkát viselnek, melyről hátul hosszú fehér fátyol omlik alá. De egyébként is ugyancsak hangos az utca. Kereskedők, árusok szaladgálnak, hangosan kinálgatva szebbnólszebb árujukat. Az iparosok műhelyéből kihallatszik a kalapács zuhogása, a gépkerekek zakatolása és mindebbe beleszövődik a legények vidám éneklése. Sok temploma van. Mellettük egy egész sor kolostor, iskola. Legszebb temploma az, mit „Jézus születése templomának“' neveznek. Hatalmas, nagy templom ez. Széles főhajója mellett, két oldalt két szép mellékhajó van. A főoltártól jobbra és balra lépcsők egy mélyebb, földalatti templomba vezetnek. Éz a rész 12 méter hosszú és 4 méter széles. Ablakai nincsenek, hanem díszes lámpák és mécsesek oszlatják a sötétséget. Az egyik fülkében fényes ezüst csillag ragyog felénk. Ez a hely, hol állítólag a Megváltó született. Szemben ezzel egy mélyedést mutogatnak, hol a jászol állott. Ezenkívül is sok emlékeztető szól Jézus életéről. Az egyik a
