Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-22 / 21. szám
f 2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE t » t v\ tudatos bizonvságtétel fénylő villámával lesújthatod ; ne késedelmeskedjél a küzdő lelket megnyugtatni akkor, amidőn az igazság tüzszikrája a már-már csüggedő lélekben életre kelni látszik; légy készen a gúnyolódás szavát: Édes bortól részesedtek meg ezek“, — tüzes nyelvekkel visszaverni; ne ijedj meg és ne rettegj a kérdéstől: „Vájjon mi lészen ebből? “ — hanem hirdesd az igét tüzes nyelveken : „amint a Szentlélek ád vala szólnod!“ Óh mily dicsőségesen győzedelmes munkák lesznek igv nyilvánvalókká, melyek mindmeganyian „Isten szerint valók.“ És ha ez Isten szerint való munkák az igazság diadalmaskodó hajnalfényében napvilágra jutnak s egymásra halmozódnak: akkor fnegépitettük a mi gyözedelmünknek dicsőséges einlékosz lopát. Akkor, ha e nagy Pünkösdnek dicső napja teljesül, a győzedelmi oszlop fölött hangozni fog a menynek zúgása, mint hatalmas „szélnek zendülése“ s a „tüzes nyelvek hirdetni fogják mindörökké : .Erős várunk nekünk az Isten !“ A magyarországi városok kongresszusa. A magyarországi városok Il-ik kogresszusát — melyen városunk részéről mint kiküldöttek Debreczeni István kir. tanácsos, polgármester és dr. Adler Adolf képviselőtestületi tag vettek réázt — f. hó 17. és IS ik napjain tartották meg Budapesten a városháza nagy gyüléster- mében, Bárczy István dr. budapesti polgármester elnöklete alatt. A kongresszus impozáns módon folyt le, a tárgyalások alatt magas színvonalon álló beszédek hangzottak el. A kongresszus arányáról fogalmat adhat az, hogy azon 138 közül 131 város 286 taggal képviseltette magát, jelen volt ezenkívül a belügyi kormány képviseletében Némethy Károly államtitkár, a kereskedelmi minisztériumból Kálmán Gusztáv államtitkár, továbbá Andrássy I Gyula gróf, Lukács György volt miniszterek, 88 országgyűlési képviselő és 82 meghívott. A törvényhatósági városok közül egyedül i Debrecen, a rendezett tanácsúak közül Szepes- j olaszt es Zenta nem lépett a szövetségbe. Különös fontosságot adott a kongresszusnak a törvényhatósági városok polgármestereinek és a rendezett tanácsú városok szövetségének a városok kongresszusába való beleol- vadása és a városi törvény tervezetének tárgyalása. Bárczy polgármester megnyitó beszéde után Némethy államtitkár a belügyi kormány nevé- ! ben kijelentette, hogy a kormány át van hatva a vidéki varosok igazgatásának és fejlesztésé- j nek fontosságától s aktiv tényezője kíván lenni ; a városok egészséges fejlődésének, meg akarja i nyitni anyagi és erkölcsi támogatásával azokat | az erőforrásokat, amelyek gazdasági irányú \ fejlődésük és intézményeik kiépítésének föltételei. A központi igazgatóság és a városok szervezetének általános reformjának tető alá jut- | hatása előtt elkerülhetetlen a legkiválóbb I hiányosságokon segítő ideiglenes reform. Az | erre vonatkozó törvényjavaslatot a belügyminisztérium elkészítette s legközelebb parlamenti tárgyalás alá kerül. A jövőt biztatónak látja s az általános közigazgatási reform törvényhozási tárgyalását épen a varosok egyetem'es gyűlésének munkálatában bizva, már a közel jövőben lehetségesnek tartja. A gyűlés rendkívül nagy tetszéssel fogadta j az államtitkár jelentéseit es áttérve a napirendre, tudomásul vettek az állandó bizottság működé- sérol szóló jelentést, amelynek kapcsán Melly Béla fővárosi árvaszéki ülnök indítványára I megbízták az állandó bizottságot, hogy javasla- í tot készítsen a gyermekvédelemnek a közigaz- | gatas részéről való intenzivebb támogatásáról. Thirríng Gusztáv dr.-nak, a fővárosi statisztikai hivatal védőjenek, elismerést szavaztak a j városok statisztikájának elkészítéséért. A városok kongresszusának uj szervezetét az egyetemes gyűlés elfogadta és az elnök- i séget valamint az állandó bizottságot már e szervezet alapján alakította meg. Az elnökség változatlanul maradt, az állandó választmányab 30 polgármestert, továbbá tiz tagot az országgyűlési képyiselők é$. szakértők közül választottak be. Azután megkezdték a városi törvény tárgyalását, melynek keretében a városi életre | nézve rendkívül fontos elvi megállapodásokat hoztak, a melyek, ha a városi törvény megalkotásánál figyelembe fognak vétetni, a mi remélhető, akkor a városok fejlődésének meglesz az erős alapja és lehetősége. A kongresszus .tagjai a gyűlés első napjain tisztelegtek a miniszterelnöknél, másnap a Máv tarifaküldése elleni felirat küldését határozták el és utasították az állandó bizottságot, hogy az 1917. évben lejáró kereskedelmi szerződés meghosszabbítására vonatkozólag az adatokat gyültse össze és készítsen idevonat- kozólag egy memorandumot. Szombaton a főváros a kongresszus tagjai i részére ebédet adott. A városi törvényre vonatkozólag hozott elvi megállapodások ismertetésére visszatérünk. Paedagógusok gyűlése. Szatmármegye Általános Tanitóegyesületé- I nek Nagykárolyi Járásköre folyó hó 20-án tar- ! tolta városunkban évi gyűlését, melynek gazdag tárgysorozatában fontos és figyelemre- i méltó pontokkal találkoztunk. A gyűlést előzőleg Nagy József nagykárolyi tanító saját találmánya olvasógépén mutatta i be az izr. iskolában az olvasás tanítás terén tapasztalt észleleteit, melyek sok tanulságos anyagot tartalmaznak. Innen a 120 főből álló tanítóság a városháza nagytermébe vonult, ahol 10 órakor kezdetét vette a gyűlés. Már maga is azon körülmény, hogy ezen alkalommal Gábel Gyula székesfővárosi tanító tanügyi körökben szenzációt keltett irva-olva- sás tanítás tanmódját — a melynek lehetősé- I géről pár évvel ezelőtt álmodni sem mertünk volna — személyesen fogja bemutatni s a tanítókkal megismertetni, — nagy számban vonzotta azon felekezeti tanféríiakat is, kik ezen körnek nem tagjai. Gabel Gyula előbb egy 5 éves gyermeken, majd a helybeli honvédzászlóalj több analfabéta honvédlegenységén mutatta be módszerét, mely minden tekintetben méltó becsületére válik zseniális mesterének. Az irni-olvasni nem tudó Pitypang-virág. — Rajz. — Ki ne ösmerné azt a kora tavasztól késő őszig nyiló kis növényt? Mennyi bosszúságot okoz sárga, szapora virágja a kertésznek, mikor ezrivel lepi el a tavaszi ágyasokat; s mennyi örömet nem szerez bolyhos bóbitás gyümölcse a gyermekeknek, kik láncot csinálnak csöves szárából, a „fejét“ meg fújják: „Hány évig élek még?“ — a meddig minden szárnyas mag el nem szállt. A gyermek láncvirágnak hívja, a nép pitypangnak, a természetbúvárok taraxacumnak, a szerelmes lányok meg férfi-hűségnek, mert ép oly könnyen száll el egy gyenge fuvásra, mint az (a mint ők hiszik); — mért ne nevezhetné hát ép ily réven a szerelmes siheder is női hűségnek ? * * * Fiatal pár sétálgat a kertben. A lány üde, hamvas arcán az ifjúság harmata; a fiatalemberen is meglátszik, hogy nemrég léphette túl az ifjúkor határát. Komolyan nézve maguk elé, szótlanul haladtak egymás mellett, mintha szemrehányás volna e kölcsönös hallgatásban; egyik sem szólt, egyik sem akarta megkezdeni a beszélgetést. Pedig rég nem látták egymást s menynyi mondanivalójuk lett volna; de áldatlan makacsság szállta meg őket, mintha mindegyikük azt hinné a másikról, hogy annak volna kötelessége szót kezdeni, de ki tudja, mi nyomja lelkét, a mit restel, vagy nem akar elmondani, bevallani; hej! néhány év óta sok minden változhatott; hány emléket, hány édes szót nem feledtet; azok elmosódnak, elszállnak az idő szele alatt, mint a pitypang-virág magva. A fiatal ember lopva végignézett a leányon. Mikor utoljára látta, még csak gyermek volt. Azóta hajadonná serdült. Termete karcsúvá, I magassá nőtt; a kerek gyermekarc kissé megnyúlt ; a gondatlan, vidám szemek merengőkké j váltak; ajkán a mosoly nem olyan pajkos’ már, mint akkor, csak kis gömbölyű álla még a régi. A fiatal ember érezte, hogy mégis j csak néki kellene szólni, csak néhány közöm-1 bős szót, egy-két mindennapi kérdést — mást i mit is mondana ? — Sokat mulatott a télen, Ilona? — Oh azelőtt is, nagyon sokat; a télen is végigélveztem a farsangot. — Talán állandó társasága volt ? — Az; voltunk egynéhányan, mindig összetartottunk s igy bármely mulatságon is soha nem kellett attól tartanunk, hogy unatkozunk, I Tudja, olyan bizalmas kis kör, néhány leány, néhány fiatal ember — — oh, nincsen annál semmi kedvesebb dolog! — Bizalmas kör 1 — mondá félhangon Zoltán s ajkán pillanatra alig észrevehető gúnyos mosoly jelent meg. Nekem is volt ily bizalmas köröm a fővárosban, — folytatá majdnem nagyon is hmgosan, — ösmeri talán ; hírből a szép Gserey Irmát ? Ah, pompás leány, milyen szellemes, milyen élces, csak úgy pattog belőle a szikra; és milyen kedvesen tud kacagni I — ügy látszik, természete megváltozott, — szólt Ilona hidegen — azelőtt sohasem hallottam, hogy az olyan kacagó lányokat dicsérte volna. — Meglehet — válaszolt Zoltán — aztán elhallgatott egy kissé, majd hirtelen hozzátette : — Hja 1 változik az idő, változik az ember! Ilona lehajlott, letépett egy bóbitás pitypangot : — Ösmeri ezt a növényt? Férfihüségnek hívják. — Én női hűségnek hallottam nevezni — mondá Zoltán és szintén szerte fújt egyet; s a virág kelyheit remegve vitte szét a szél és összekeveredve szálltak lassan alá. .... Hátha a pitypang sem mond igazat ? — * * * Két év múlva ismét ott sétált a fiatal pár. Ilona oda simult férje vállára, ki félkarjával átölelve, csendes, suttogó hangon beszélt hozzá : — Nézd édes, pitypang-virág! Emlékszel-e még ? S a kis menyecske letépve egyet, pajkosan oda tartotta férje szája elé. Zoltán ráfujt. — Lám, nem tudtad egészen lefújni, rajta j maradt a fele. — Hiszen te sem fújtad le akkor egészen, láttam 1 — De te sem, én is láttam! — Haragudtál akkor rám ? — Egy kicsit; de szerettem volna nagyon, nagyon haragudni; olyan — — tudom is én milyen voltál. — Hát most milyen vagyok? A menyecske feleletül átkarolta Zoltán nyakát: — Ugye, hogy nem kell mindig hinni annak a pitypang-virágnak ?! Tolnai Vilmos. :: Modern ruhafestés :: ■■ jí i i r n DT\I :: tallérok gőzmosása :: :: bármily divatszinre :: M U I A J L K iML tükörfény nyel, hófehérre. Hagykároly, Széchenyi-U 43. SZ. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett.) *
