Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-03 / 14. szám

2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Oh, higyjünk hát a feltámadott Krisztus­ban ! Ö maga „az ut, az igazság és az élet“ mireánk nézve. Újra meg újra holt­nak nyilváníthatja Öt a hitetlen balgaság s lepecsételheti sírkövét az igazságtól félő emberi gonoszság, — ám Ö hatalmasabb az őrök seregénél, kik vigyáznak és vir- rasztanak sziklasirjánál. Ki hitte volna csak 30—40 évvel is ezelőtt, hogy a fel­támadott Jézus im még mindig él és teljes hatalommal uralkodik híveinek millióin. A legújabb természettudományok súlyos követ hengeritettek sírjára, de im „a súlyos kő elhengeritve sírjáról“ és Ö élve s igy diadalmasan lép ki onnan. Valóban nagy hatalommal uralkodik Ö ma is a lelkeken, — igen ! valóságos élő hatalom Ö ma is, melynek fenséges erejében szent hittel kiálthatjuk a hitetlen világ fülébe : „Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, — feltámadott !“ „Zengjen ma hangos hálaének A mindenség nagy Istenének ! Ünneplő lelkünk égbe szállva, Olvadjon össze hő imába. Ég, föld derüljön föl ragyogva: A Golgotádnak nagy halottja Föltámadott, föltámadott! Föltámadott! e szó legyen min ékünk : Örömben, búban biztatónk, vezérünk. Kőszirt a tenger vész — zilálta habján, Első imádság gyönge gyermek ajkán. Hirdesse ezt kihűlt arcok vonása, Haló-szivek utolsó dobbanása: Föltámadott, föltámadott!“ Egy szanatóriumról. Alig múlik el nap, hogy a fővárosi lapok egyikében vagy a másikában ne lenne olvas­ható, hogy X. beteget bevitték a Herczel-sza- natóriumba, ahol megoperálták és állapotában javulás állott be. Aki nem járt a Herczel-szanatóriumban és nem bir tudomással arról, hogy ott mi megy végbe, az nem tudja, hogy mily áldásos intéz­mény ez a szanatórium és hány embert ad vissza az életnek és rendeltetésének. Alig múlik el nap, hogy 3—4 műtét ne le­gyen ebben a szanatóriumban, még pedig sok­szor oly sürgősen, hogy a mentők által a va­sútról beszállított beteget még az érkezés éjjelén is megoperálják. Különösen a vakbélnyulványgyuladás az, ami ma oly gyakori, hogy február havában, mikor 24 beteg feküdt a szanatóriumban, ezek közül 17 vakbélgyuladás miatt megoperált volt. Hogy mitől ered e baj, azt az orvosok se tudják ma még megállapítani, de hogy ez a baj — még ha gyakori is — igen kevés kivé­tellel, operációval biztosan megszüntethető — ez bizonyos. Számtalan példa bizonyítja, hogy még el­hanyagolt — gennyes vakbélgyuladásban szen­vedő egyén is gyógyulva kerül ki e szanató­riumból, mely az emberiségre nézve valóságos áldás. Hiszen tudjuk, hogy nemrég József főher­ceg is ezzel a bajjal került be a szanatóriumba s mintegy két hete, mielőtt a Riviérára utazott, megjelent neje Auguszta főhercegnő társaságá­ban dr. Herczel tanárnál és nejénél hogy köszöne­tét mondjon a tanárnak sikeres fáraradozásá- ért és a tanár nejének pedig azért a körültekintő szakavatott ápolásért, melyben a szanatórium­ban részesült. Mert tudni kell, hogy a Herczel-szanatóri- J umban nemcsak páratlanok a műtétek, amelye- ! két dr. Herczel Manó tanár, dr. Hirtenstein Leo főorvos, dr. Vajda altató orvos és dr. Katona orvos assistálása mellett végez, hanem rend­kívül figyelmes, körültekintő és szakavatott a bánásmód is, melyben a főorvos és segédor­vos és a kiképezett ápolónők részéről is a be­teg részesül. A tanár maga kétszer, a főorvos és a segédorvos többször meglátogatják naponta az az összes betegeket, a nagystílű konyhában minden beteg számára a betegség minomüsé- j gének és az állapotnak megfelelőleg szolgál- \ tátják ki, a méltóságos asszony mindenre ki- ! terjedő figyelmes ellenőrzése mellett készített | ételeket, az ápolónők pedig s különösen az osztályvezető ápolónők oly a legapróbb nüan- szokra is kiterjedő figyelmes körültekintéssel bánnak a beteggel, hogy a szakavatott, gyön- i géd, de azért szigorú kezelés feltétlenül hozzá­járul a beteg felgyógyulásához. Nem csoda tehát, hogy nemcsak a mágnás világ nagyrésze, de még a jobbmódu közép- osztály nagyrésze is oda viszi betegeit s hogy a 24 betegszoba annyira el van foglalva, hogy sokszor a lábbadozó betegeket kérni kell, hogy szállodába menjenek és adjanak helyet az uj betegeknek. Nem csoda az sem, hogy Ausztriából, sőt Bécs mellől is hoznak a Herczel-szanatóriu- mába beteget. Hiszen a minap történt, hogy egy embert, ki bejárta Bécs, sőt Berlin ta­nárait és 4 éven át minden orvos epekő bántalom ellen gyógyított, Herczel tanár a vizsgálat megejtésekor gyomordaganatban szen­vedőnek talált és egy 67 dekás daganatot tá­volított el a gyomrából, minek következtében a beteg meggyógyult. Sok szomorú arcot lehet látni a szanató­riumban, azok családtagjai szomorú arcát, kik műtét előtt állanak, de alig van rá eset, hogy a szomorú arcok vidámakká ne változzanak, mikor a műtét megtörtént és a beteg hozzá­tartozói látják a lassú, de biztos gyógyulást. A szanatóriumban a vendégek egymásnak adják a kilincset; de dacára a rendkívül sok látogatásnak, nincs zaj; mert ha a jókedvű ta­nárnak, valamint az orvosoknak minden beteg­hez és vendégekhez is van egy-egy nyájas szavuk, a szigorú rend és pontosság mellett a szanatóriumi csend megzavarását nem tűrik. Ne legyen szüksége senkinek arra, hogy szanatóriumba kerüljön. De ha mégis szüksége lenne rá, akkor kerüljön olyan helyre, mint a Herczel-szanatórium, ahol orvosi laboratórium és Röngten-szoba is segítségül van a diagnózis megállapításánál., ahol kiváló orvosi keze­lésben és szakszerű gondos ápolásban részesül minden beteg s ahonnan nap-nap után hálás szívvel távoznak azok, kik szomorúsággal el­telten vonultak be a szanatóriumba. Or. Adler Adolf. HiiillllIIiiliii IS Jó, szép és ízléses munkáért több al- §| kálómmal kitüntetve! ü-------------------------------SS 1 Drágíts István i Kjj ttjl ggj épület- és diszmü-bádogos m Nagykároly, Gencsi-utca (saját ház). Kg I Készit a legpontosabb és legcsinosabb ki- ífl vitelben mindenféle bádogos-munkákat, tetőfedé- sokét csatornákat, fedélfestéseket valamint az ifia összes szakmabeli munkákat Egyben tisztelettel tudatja a n é. közön- faji séggel, hogy nagy raktáron tart szőlő és gyümölcs ga permetezőket melyeket csekély napi használati dij mellett bo- csájt bárkinek rendelkezésére s a kölcsönzés tartama alatt a használatból kifolyólag előtör­ődül romlásokat teljesen díjtalanul javítja. Iskolai vízszűrőket raktáron tart. Fürdőkádakat készit a legjutányosabb árak mellett, legszebb kivitelben. Javításokat a legnagyobb gonddal teljesít. magamnak. Én meg akarom mutatni, hogy a nők nem mind pipogya lelküek. S higyje el, nevetek egy kicsit, mikor hallom a gúnyos megjegyzéseiket, hogy: gyönge nem. — Hát szép dolog, — mondottam egyked- räen — de nem gondolja, Margit, hogy azokba i magasra törő vándorlásokba, hamar bele fog fáradni ? Nem gondolja, hogy azon a magas negytetön, ahová fölkivánkozik, nem fogja megtalálni azokat a kellékeket, amelyek egy ilyen viruló, ifjú élethez feltétlenül szüksége­sek? Én azt hiszem, hogy maga sohasem fog feljutni arra a magaslatra, amelyet magának kiszemelt, mert a félúton bele fog fáradni és vissza fog jönni. — Rosszul sejti, nincs a világon az a dncs, amely szándékomat megmásítaná. Én határozott, szilárd jellem vagyok s van bennem vasakarat bőven. — Hát ezt elhiszem; de nem is ebben ké- ;elkedem én, hanem más valamiben. — Ugyan miben ? — Hát tudja, megmondom, ha úgy akarja ... iát csak a maga szivében. Csak a szivét fél­em, mert, mint mondja, még nem ismeri a szerelmet, Lássa, ez az. Én előre látom, hogy naga félig sem fogja elérni azt a magaslatot, nert ha más nem, hát visszafogja csalogatni így égető szempár ... S ha még éltének egén íem tűnt fel a szerelem napja, már csak na­gyon kevés idő választhatja el attól, hogy meg­érje ezt a rózsás hajnalt, amelyet kell, hogy megérjen minden leány. így hát maga sem kerülheti el, édes doktor kisasszony, bájos pa- tikárosom ... — Jó, jó, csak gúnyolódjék, majd a tények befogják igazolni, hogy mennyiben tévedtem. Aztán, ha beteg lesz és orvosra lesz szüksége, reményiem . .. — Igen, igen, legyen nyugodt, ha nem mást, de a pirositót magától fogom beszerezni. Orvosra nem lesz szükségem, mert úgy is tu­dom. hogy mi fog engem meggyógyítani; de ami a patikát illeti, arról már biztosíthatom. # Beszélgetésünk után két nap múlva Göm­bös Margit nagytakarítást rendezett s takarítás közben valami vidám nótát dúdolgatott. Én rá­könyököltem az udvarukra néző kisablakra és gyönyörködtem a Margit lágy, kellemes hangjá­ban. Észre vett és vidáman kiáltotta át hozzám: — Vendéget kapunk, Béla. Feri haza jön és magával hozza a legjobb barátját : Simándi Pistát is. Valódi pesti ember, segédtitkár a kéreskedelmi minisztériumban s úgy hallom, szép fiú. — Hát ez a legkevésbbé érdekelheti magát, Margit. A férfi-gyűlölők nem szoktak kivételt tenni szép és csúnya között — jegyeztem meg kicsit gúnyosan. Vagy igen ? — óh, én'nem mondtam, hogyén férfi-gyű­lölő vagyok, csak azt, hogy nem megyek férj­hez. Ez pedig még nem bizonyít amellett. A tények, a tények — gondoltam magam­ban — a tények befogják igazolni tehát nem sokára, hogy mennyire téved ez a magasra törő leány; aki megakarja hazudtolni, hogy a nő nem gyönge, azt csak a férfiak fogták a nőkre, a büszke, elbizakodott férfiak. És egy pár nap múlva már bizonyítani kezdték a tények, hogy Gömbös Margit, — aki álmaiban már a neve elé firkálta azt a két betűt, amely álmaink koronáját képezte s amely két betűben, a: dr. — nyer kifejezést — már nem is igen gondol arra, hogy azt a ma­gaslatot, amely eddig fényes álmokkal csalo­gatta, megközelítse, ügy kell lenni, hogy csak a magaslat aljára ért el és amikor turista bot­ját a kezébe vette, melynek segítségével a szírtet megközelítse — a Simándi Pista sze­méből valami ismeretlen, megrészegítő világ mosolygott fejéje, mert a turista botot eldobta magától és öntudatlanul vetette magát a Si­mándi karjai közé. És úgy lett, amint megjósoltam. Dehogy is gondolt arra már Gömbös Margit, hogy bele­temesse magát a hideg, száraz betűk világába; dehogy is gondolt arra, hogy egy magas szírt áll előtte, melynek tetejéről a tudomány isten­nőjének képe mosolyog feléje biztatón ; dehogy is gondolt arra, hogy ő valamikor az enyhü­lést, a javulást áhítozó beteg emberiségnek TTlodern ruhafestés :: |i ^ |TÁ I F D DÄI : Qa,,érok 9őzmosása bármily divatszinre ■ M ü L- l\ iML tükörfény nyel, hófehérre. Ttagykároly, Széchenyi-U. 43. SZ. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom