Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-03 / 14. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉK t 13 Hölgyközönség figyelmébe! Van szerencsém a nagyérdemű közönség tudomására adni, hogy Nagykárolyban, Wesselényi-utcza 37. sz. alatt a Népkonyha épületében folyó hó 9-én délután 2 órai kezdettel a mai kor igényeinek megfelelő női felső ruházati és rajztanitási tanfolyamot nyitok. — Felhívom az érdeklődők becses figyelmét, kik a női ruházat alapos módszerét és annak elméleti tudását óhajtják elsajátítani, az általam feltalált reform módszerével, mely a szabás összes művészetéhez alkalmas, bárki a szabás tudását elsajátíthatja. Az alapos tanításért és kiképzésért felelősséget vállalok. Több hatósági elismerő oklevél az ország különböző részeiből! Tandíj 14 napra 16 korona, melyből 4 korona beiratási díj előre fizetendő, az utólagos 12 korona pedig szabásaim teljes elsajátítása után. Önálló varrónőknek 14 napra összeses 12 korona. Privát oktatást elvállalok 8 napra 20 K-ért. Az összes divatminták kívánatra kaphatók. Tanulni óhajtók jelentkezhetnek Neumann Menyhért ur üzletében, Fő-utca. Tisztelettel MEIJMAM €1. szabástanitó. Mit szól hozzá ? (ifj.) Virágvasárnap. Az ember fia, a nagy- szivü és tisztalelkü fölment a városba, hogy e romlott világ bűneiért magára vegye, amit önként vállalt, a kínszenvedésnek halálát. Ifjúsága, szelídsége, vigaszthozó hangja, csodatevő hire a szivekbe markolt; a tanítványok hite magával ragadta a tömeget, hogy mindnyájan ágakat szegdeltek a pálmafákról s útjára teríték és feléje lengették a zöld pálmaágakat üdvözletét kiáltván elébe. Az egyház pedig fönntartani s évről-évre megújítani rendelé a megható jelenet emlékét. S mi lett e szép gondolatból? A lelkesülés spontán kitörése átváltozott sablonszerű szertartássá, a pálmafa lombja füzfahájtássá. Hideg egünk alatt, mi hideg szivünkben igy sülyed le minden, ami valahol a napfényes vidéken valaha a lángolóbb kedélyekben ég felé tört forró buzogással. Természetkutató materialisták kézzelfogható bölcsesége nem árt annyit a természetfölötti kinyilatkoztatás transcendentalis uralmának, mint a jámbor igaz hívők rossz Ízlése, mely beéri pálmalombok helyett a barkával, eszme helyén az okoskodással, érzés hiányában ceremóniával. Avagy azt hiszitek, Haeckel maga át nem érzi az élet hiábavalóságának ellágyult hangulatát? Nem fáj-e az ő szive is a gyermekkor elszállott illúzióiért? Nem szólanak-e neki is sejtelmes hangon a húsvéti harangok ? Mi haszna?! Nem ő tette, nem is ő az oka, nem is rajta múlik, .... de lehetetlen vaknak tenni magát, hogy meg ne lássa a szembeszökő valóságot : ami az első, ujongó, ihletszállta népnek élet volt s valóság, az a 2000 esztendős fáradtságtól fásult emberiségnek éltehagyott szimbólum. Fűzfa lett a pálmafából! Hithü keresztények, ájtatos muzulmánok, buzgó zsidók egyforma áhítattal s egyformán nagy számmal igyekeznek a Szentföldre. Oda- huzódnak meghalni Jozafát áldott völgyébe, ahol a legenda szerint először fog megharsanni a holtakat fölkeltő angyal harsonája. Óh, ti jámbor lelkek! Mért nem jut már eszetekbe, egy másik angyal elébe énekelni rórátét. Egy olyan riadót könyörögni le a bezárkózott, magas egekből, mely nem a holtaknak, hanem az élőknek hozná meg az élet szózatát. Amely megtanítsa rá az embert, hogy mit tesz emberi módon élni, mert senkinek se való úgy élni, mint a baromnak. Amely kihirdesse szerte a hazugság, a rútság, az alacsony nemtelenség e világán, hogy az élet: igazság és szépség, hogy az igazság a szépség s hogy sacrilegiumot tesz a nagy, szent igazságon, az örök szépségen, aki fűzfát nyom a pálmalengető kezébe. Igazságnak szép angyala jövel! * * + A Magyar Anekdotakincsbe is bejutott a derék, jóravaló mérnök-ember tragikomikus emlékezete, akit szegényt, jó Debreczen nemes városában minden szabadkozása ellenére közerőszakkal megtettek szoborszakértőnek, azon a czimen, hogy Itáliából szakadt ide s ha a művészetek hazájából származik, muszáj neki érteni a művészethez. Odaczipelték az akkor készült Csokonai-szobor elébe s várták-lesték a szakértő orákulumot, amit a szegény talián hosszas fontolgatás után kinyögött efformán: „Hát ha hasonlít, jó ; ha nem hasonlít, nem jó.“ Nincsen benne kétség, hogy azok az urak, akik összeségükben a helyi Gaál-szobor bizottságot alkotják, a debreczeni indzsellérnél szakértelmük, művészi készültségük, mübiráló képességük által mind hivatottabb mübirálói az elkészült Gaál-szobor, azaz hogy portraitnak! Mert hogy a hatalmas szobormű utoljára szerény olajfestésü arcképpé zsugorodott össze, az ugyebár nem csoda ? Szüle időket élünk e drága világon ! Mit szól hozzá ? UJ sörnagyraktár! a Van szeréncsém a nagy■ érdemű közönség tudomására m hozni, hogy Nagykárolyban, ■ a Nagypiactéren ■ m sörnagyraktárl ü H 0381 létesítettem, hol mindenféle m üveges és hordós söröket fogok fl-m. raktáron tartani. _ A n. é. közönség rendelB m ményeit kérve, vagyok m tisztelettel ■ ifj. Matolcsy Sándor. ■ Haggenmacher-féie tjfc sörök! ^ hírek. Lapunk előfizetőinek, olvasóinak és munkatársaink kellemes húsvéti finnepet kivánunk. Kinevezés. A király Dávid Samu szatmár- németii kir. törvényszéki betétszerkesztő bírót a VII. fizetési osztályba sorozott törvényszéki bíróvá kinevezte. Eljegyzés. Preisz Miklós adóügyi-jegyző eljegyezte Bunda Miklós építész nevelt leányát Berey Ilonkát Nagykárolyban. jóltevője, pirositó kimérője legyen, mikor a nőnek egy sokkal szebb, egy sokkal ideálisabb hivatása van, mint a kenyérkereset. És ha most már csak az volt a vágya, hogy ezt a nemes hivatást betölthesse — részben el is érte a célját akkor, amikor a hideg matematikát eldobta magától és helyette föltárta szivének számtankönyvét. Itt azonban már más számokkal dolgozik az ember, mert nem igen von ki; nem igen ad össze ; de annál többet oszt s még annál is többet sokszoroz. Persze, ez sokkal könnyebben megy, mint megszerezni az orvosi diplomát, a gyógyszerészi oklevelet. Már tisztában lehetett a szerelem fogalmával egészen, mert igen gyakran megfigyeltem őket, amint boldogan turbékolgattak, szerelme- teskedtek együtt. Örültem neki nagyon, hogy a jóslatom beválott. De akkor még nem is sejthettem, hogy az a szerelmes kis galamb, milyen hamar szárnyatörött lesz. Pedig gondolhattam volna, hiszen egy felsőleányiskolából kikerült leány és egy igazi pesti dandy között, ha fejlődik is ki egy kis szerelem, az nem lesz olyan tartós, hogy annak a melegéből majd Budapestről—Batizfalvára is eljusson egy parányi. Bizony nem jutott el abból rövid idő múltán már semmi, mert Simándi Pista — a fivér jóbarátja — furcsa fogalmat alkothatott magának az erkölcsről; arról az erkölcsről, amely neki már kötelességévé tette, hogy a leány sorsa iránt érdeklődjék; mert annak a sorsa erősen oda van kapcsolva az ő sorsához, egy széttéphetetlen, erős kapocscsal. Aztán telt az idő, a tavasz, a nyár s már közeledett az ősz is és vele együtt a búsgyötrelmek rettenetesen lassan múló napjai; csak Simándi Pista nem jött el többé soha. A leány helyzete már tarthatatlan volt; bűnét már alig tudta palástolni. És hogy némileg mégis elrejthesse, éjjel-nappal tanult, — de ez csak arra szolgált, hogy szüleit félre vezesse vele — igy legalább indokolt volt, hogy miért halványabb napról-napra az orcája ... Hogy közelebb legyen lelkének meggyötrőjéhez, magasra törő álmai rombadöntőjéhez, felvétette magát az egyetemre és szinleg tanulni kezdett, órákat hallgatott, de minden ambíció, minden cél nélkül. Egyedüli célja az volt, hogy Mefisztóval, akit még mindig imádott — újra összehozza a sors. Ez sikerült is neki. De amikor szemei lopva belepillantottak azokba a ravasz, fekete szemekbe, Gömbös Margit úgy vette észre, hogy azokból ő reá nézve örökre kialudt az a varázslatos melegség, amely pár hónnap azelőtt magasra törő szándékától eltérítette. És ez a feltevése csak megörökítést nyert akkor, amidőn látnia kellett, hogy az imádott férfi más leánnyal jelenik meg nap-nap után a Duna- parti korzón s boldogan lejtenek el előtte, mialatt ő egy újság lap mögé bújva követi lépteiket egy csendes kis cukrászda ablakából.. . A vége aztán mégis csak az lett a dolognak, hogy folytatnia kellett tanulmányait; — mert ha régebben élt is a lelkében egy kis ambíció, hogy önmagának kenyerét saját keze munkájával szerezze meg — most annál nagyobb szüksége volt erre, hogy ezt be is váltsa, mert most már közel volt az idő hozzá, hogy erre a kenyérre ezután ketten is tartanak számot. És amikor a gyógyszerészi oklevelet annyi küzdelem, annyi nagy dij árán megszerezte, boldogan zárta karjai közé édes kis leánykáját, akiért most már mégis csak még kellett mászni azt a rettenetes magaslatot, amely magaslatról egy önfeledett pillanat visszarántotta, hogy beszéljen előbb a szivével és csak azután, ha már avval is tisztában van — induljon el arra a fárasztó útra... Most már beismeri ő is, hogy nincs az a hatalom, nincs az a szilárd akarat, mely a szív vágyaival szembe merjen szállani; most már beismeri azt is, hogy a nők mégis csak gyengék ... És már most szeretné gyermeke leikébe beoltani anyai szivének leghőbb óhajtását, hogyha majdan eléri azt a kort, midőn a szerelem napja az ő egén is felbukkan — sohase állítsa ellentétbe szivével az eszét; mert mégis csak akkor lesz ment annyi rengeteg szenvedéstől, ha azokat egymással karöltve engedi járni az élet göröngyös utain. TTlodern tartós 7 plisérozás és gouvlérozás NÁJTÁJER PÁL : Legszebb ruhatisztitás : Vegyileg száraz utón I Hagykároly, Széchenyi-U. 43. SZ. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett.)
