Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-14 / 50. szám
XXVIII. évfolyam. Nagykároly, 1911. deczember 14. 50. szám. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .........................8-— kor. Fé l évre.............................4‘— „ Ne gyedévre......................2-— „ Eg yes szám......................—-20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza Fegyverzörej. Mikor Edison, a nagy amerikai feltaláló itt járt, legtalálóbban azzal jellemezte Európát, hogy „itt túlsókat foglalkoznak a háború gondolatával.“ Most karácsony táján, — amikor széles e világon mindenütt a testvériség, az emberszeretet ünnepét ülik, — éppen stilszerü és rikító ellentét az a háborús zörej és fegyvercsörgés, amely egész Európában hallik. — iNe áltassuk magunkat, Európa ma puskaporos hordón alszik, csak egy vigyázatlan szikra és lángba borul az egész kontinens. Olaszország — a pápaság hazája, mely leginkább tisztában lehetne a keresztényi erkölcsökkel, — se szó, se beszéd nekiront a törököknek és el akarja venni birtokukat. Tripoliszban patakokban folyik a vér. — De alig indult meg a tripoliszi háború, nyomon követte a perzsa—orosz affér. — Most olvassuk rémüldözve az angol külügyminiszter és a német birodalmi kancellár beszédeiből, hogy micsoda vészfelhök tornyosultak a nyáron Európa egén és micsoda hajszálon múlott, hogy világháború nem keletkezett. Nálunk, mint derült égből a villámcsapás — jött a vezérkari főnök hirtelen távozása nyíltan azzal az indoklással, hogy egy esetleges osztrák—olasz háború esetén, — amely könnyen előállhat, — a felelősséget nem viseli a hadsereg — szerinte — készületlensége miatt. — Tehát tagadhatatlan, hogy nálunk is háborús szellő fujdogál. — Egyre jönnek a hirek a két szomszédos állam háborús készülődéseiről: a határokat erősitik, a csapatokat összevonják. — Az egész Európára kiterjedő feszültséget letagad- hatlan cáfolatul erősiti meg a pénzpiac, mely pedig legbiztosabb hőmérője a politikai változásoknak: a pénz, az érték minden államban elbújik; fél. Nem akarjuk hinni, hogy Olaszországgal háborúba keveredünk, ezzel az előttünk annyira rokonszenves néppel, mely Kossuth Lajosunkat üldöztetése napjaiban védelemben részesítette. Mindent el kell követniük politikusainknak, hogy az be ne következzék. Nemcsak a kölcsönös szimpátia miatt, de azért is, mert egy esetleges olasz—osztrák—magyar háború ellentétben állana a magyar érdekekkel. Századokon át, mint átok ül rajtunk az a vegzet, hogy háborúkat viselünk az ország érdeke ellen a közösségnél fogva. Csak osztrák érdekek miatt háborúskodtunk Mária Terézia alatt, Napoleon ellen. De nézzük az utóbbi évtized történetét. A leigázott Magyarország kénytelen volt végigküzdeni az 59-iki olasz—osztrák, majd a 66-iki porosz, osztrák háborút. Magyar érdek volt ez? Vagy magyar érdek volt Bosznia okkupációja? Hiszen német ott minden! Magyar érdek volt Boszniának 1908-iki annexiója, ami miatt majdnem világháborúba keveredtünk? Hiszen ma sincs Magyarországhoz visszacsatolva, nem is akarják, holott a magyar szent korona jogán annektálták! Pedig a hitlevél szerint a visszaszerzett hajdani magyar területek Magyarországhoz visszacsatolandók. És ma miért a huzakodás Olaszországgal? Csak és kizárólag osztrák érdekekekért! — Az olasz irredentizmustól fél Ausztria egyrészt, másrészt pedig Bécsben nem tudják felejteni a gyönyörű olasz tartományokat, a miket 59-ben elvesztettek. Nehány beteges ambícióban szenvedő osztrák tábornok az olasz hadsereg tripoliszi veszteségei folytán az olasz hadsereget elég gyöngének és az időt elérkezettnek látja arra, hogy Olaszországgal Ausztria— nem Magyarország — leszámoljon. Ez megint olyan veszedelmes kaland, a melynél Magyarország csak áldoz, de nem nyer, mert a nyereség, — ha származik, csak Ausztriáé. A függetlenségi párt tudni fogja a kötelességét. Ha eddig az ország szegénysége miatt megakadályozta a katonai terhek emelését, kétszeresen teszi ezután, | amikor tisztán áll előtte a vezérkari fő | nők bukása óta, hogy a nagy hadsereget támadó, agresszív politikára akarják osztrák érdekben felhasználni. Csodálatos, hogy Krisztus tanitása után 2000 évvel itt vagyunk. — De igaza van Justh Gyulának, mikor agfc mondotta kanizsai beszédében, hogy . . . „lehetetlenség, hogy a nép végre el ne jusson odáig, hogy nekünk nem a háborúért, hanem a békeért kell küzde- nünk. Micsoda értelme van annak, hogy népek, melyek egymásnak nem vétettek, soha nem látták egymást, — a vasat egymás szivébe mártsák ? Itt az olasz— török háború. Összejönnek népek, kik akkor találkoznak először, mikor célba veszik egymást. Hát az emberszeretet hol marad? Hol van a humánus gondolkodás? A háborúnak véget kell vetni és törekedni kell az általános lefegyverzésre.“ . . . Visszaélés a jótékonysággal. Nehéz időket élünk. A drágaság nemcsak az élelmi cikkek, hanem a ruházati cikkek áránál is mutatkozik. Hiszen ez természetes dolog. A munkabérek minden vonalon emelkedtek, tehát emelkedni kell a nyersanyagok és az iparcikkek árának is, mert amazok termelése, emezek előállitása is sokkal többe kerül, mint amennyibe eddig került. A jövedelmek azonban nem nagyon emelkednek; s ha egyik-másik polgárnál emelkedik is a jövedelem, azt az emelkedést elviszi a a kiadástöbblet, mely a háztartási és egyéb szükségleteknek előáll. S dacára ennek, hogy a középosztály óriási küzdelmet folytat a megélhetés gondjaival, ré- 1 szint egyéni hiúságból és szereplési vágyból, ' részint egyesek túlbuzgóságából nyakra-főre alakul a sokféle egylet, melyeknek egyedül az a hivatásuk, hogy a középosztály zsebéből ki- I vegyék azokat a filléreket, melyeket a minden- i napi szükségletnél kell megtakarítani. Családapák, kik váltómüveletekkel segítenek magukon, mikor a legszükségesebb dolgokat kell a családtagok számára beszerezni, kénytelenek, ha nagy gyermekeik vannak, százféle formában jótékonyságot gyakorolni, ha azt akarják, hogy meg ne szólják őket. Leghíresebb tanárok előírása szerint beszerezhetők különféle kötszereit, úgyszintén sérvkölók, haskötők, ef a unni harisa ff a k. irit/alorok, tßi attakotok, fecskendők, vatták, guntniikülőnlegességek urak és hölgyek részére, — So.rlet/i-késztetek, úgyszintén illatszerek, szappanok, pouderek, fésűk, fogkefék, továbbá a betegápoláshoz tartozó cikkek-I- BLAU KÁROLYNÁL N-A NAGYKÁROLY, Keresk. Bankpalota. (Zárdával szemben.) SE “I" Külön próbateremi
