Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-14 / 50. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Könyöradományokat kell adnia százféle főt mában annak, ki talán maga is könyörado mányra szorul, s jó arcot kell vágni hozzá mikor az utolsó tiz koronást kell felváltani hogy annak egy részét jótékony célra adomá nyozza. Hiszen minden embernek megvan a magé társadalmi kötelessége és köteles áldozni a jó tékonyság oltárára mindenki annyit, amenny telik. De hogy a mai nehéz viszonyok között, különösen a vidéki ember, akire minden ol dalról ránehezednek, — köteles legyen mindet kultur-egyesület és szanatórium-egyesület sors játékában részt venni, az összes vakok é; siketnémák intézeteit támogatni, az összes hely egyesületek kiadásaihoz hozzájárulni és nem csak a helybeli szegényeket, de az egész or szág könyöradományra szoruló egyéneit segélyezni és mindenféle íelekezet templománál felépítéséhez hozzájárulni, — ez egy kisst már sok. Hibáztatjuk a hatóságokat, hogy annyi kö nyöradománygyüjtőnek, tüzkárosultnak és tem plomépitőnek engedélyt adnak a gyűjtésre engedélyt adnak olyan embereknek, kik üzletel csinálnak a gyűjtésből és közköltségen beutazzák az egész országot. Ha egy községet vagy egyes embert nagy szerencsétlenség éri, azon segíteni kell, meg kell engedni a könyöradománygyüjtést, de hogy miért legyünk — kik mindennapi munkánkkal keressük meg kenyerünket — kötelesek a már- maros vármegyebeli zsidóknak vagy a felsőmagyarországi tótoknak a templomépitési költségeihez hozzájárulni, apáca-zárdákat, legátusokat segélyezni, supplikánsokat utaztatni, azt egyáltalán nem tudom megérteni. Ha valahol nincs templom és nem tudnak olyat saját erejükből építeni, hát ne építsenek; imádják az Istent a szabad ég alatt, vagy pedig egy magánházban, forduljanak segélyért vármegyéjükhöz és az államhoz, de ne terheljék meg embertársaikat oly terhekkel, a.uiöt ezek ki nem bírnak. Hiszen ugyanezen jogcímen igaza volt azon kökényesdi embernek is, ki a napokban kö- nyöradományért járt nálam s midőn azt mondottam neki, hogy csak a múlt hónapban volt itt s majdnem minden hónapban megfordul városunkban, mikor azt mondotta, hogy most azért jött, mert váltótörlesztése van. Hát valóban már kissé sok, amit különösen városunkban müveinek! Legutóbb a gyermekszanatórium javára folyik a gyűjtés. Helyes ! De akik a gyűjtést intézik, osszák fel a város utcáit úgy, hogy ne legyen egy ember többek zaklatásának kitéve s ne kelljen húszszor exkuzálni magát az embernek, hogy a jelzett célra már adott valamit. Szép dolog a jótékonyság, tessék is azzal élni, de ne tessék azzal visszaélni. Ismételten kérjük vái ősünk rendőrkapitányát, ne adjon engedélyt könyöradománygyüjtésre mindenkinek; válogassa meg alaposan, kinek ad engedélyt, mert neki nem az a feladata, hogy az idegenek érdekét méltányolja, hanem hogy tekintettel legyen e város polgárságára, mely majdnem 100 percent pótadót fizet s melynek úgyis elég nagy feladat jut saját társadalmi intézményei fentartásával. S ha humanisztikus célokra kell is gyűjtést eszközölni, a rendőrség feladata arra ügyelni, hogy e tekintetben visszaélés ne történjék s a közönség a zaklatástól megkiméltessék. Kölcsey-estély. (ifj.) A mindent átfogó természettudományos világnézet szempontjából tekintve, az emberi kultúra is természeti jelenség. Van egy jellemző sajátsága. Tudományos nyelven szólva: expanzív arányaival együtt nő intenzív ereje. Becsületes magyarsággal mondva: minél szélesebb körre terjed a kultúra, annál mélyebb lesz a benső hatása. Igazolja ezt a tételt városunk föltétlenül legelőkelőbb kulturális egyesületének, a Kölcsey-Egyesületnek működése, íme az e hó 9-én tartott estély keretében az egyik előadónak ajkáról ez a szó csúszott le: a Kölcsey előkelő, tudományos egyesület. Jegyezzük meg ezt a szót. Az illető úriember magas képzettségű, világlátott, nagyon olvasott, r- irodalmi ember. Azonban — tudjuk — még i- nem régen jött körünkbe s a mi intézményeink t, közül, az idő rövidségénél fogva, még nem is- i, meri teljesen a dörgést. Mit jelent tehát ez a .- szó az ilyen ember ajkáról ? Bizonyosan azt, hogy az illető testületnek összeállításával még a teljesen meg nem ismerkedvén, annak lénye- i- get, életműködésének külső megnyilvánulásából d — az általa rendezett estélyekből — Ítéli meg, Ezen az alapon nevezhette a Kölcseyt „tudo- , mányos“ egyesületnek. Tegyük el ezt a szót- legszebb emlékeink közé ! Tegyék el különösen a a Kölcsey-Egyesület vezetői és mozgató szel- léméi! s Stílszerűen artisztikus keretet adott a vár- i megyeház nagytermében tartott estélynek az- ugyanott épen kiállított festmények és képek- díszlete, amivel pompás összhangban állott- a művészi és irodalmi előadások magas nívója, it Szentiványi Béla és Bédey Károly urak 3 alapos tanulmányokon felépült eredeti munkái majd önmagukat fogják dicsérni, mert a- szerzők szívességéből mindkét szép tanulmányt- j lesz szerencsénk lapunk hasábjain közölni. ; Solymosy Paula urleány nemcsak teljes mü- t érzékkel játszik a zongorán, hanem — a mi- egy Chopin-szerzemény előadásánál még sokkal fontosabb — meleg átérzéssel s önálló f felfogással is meghatja szivünket. Kimer Anna r, urleány kitűnő, közvetlen modorú szavallata l igen élvezetessé tette a hangulatos költeményt, 1 melyet Huszthy Zoltán kisért a Marseillase- hangjaival. Az ilyen hatásos szavallót gyak- rabban is óhajtanánk hallani. Kürtliy Zoltán ■ sok igyekezettel adott elő egy hegedűszólót- Vitek Károly zongorakisérete mellett. Gyönyörű t befejezése volt a sok műgonddal és tapintaj tosan összeállított műsornak a Demidor quiutett : \ által előadott remek müdal, melybe az éneklő ; urak egész képességüket és művészetüket bele- ; j vitték.- { A hölgyek fáradozását szép és meleg tap- j : sok hálálták meg. Meg kell említeni még egy : különös körülményt, hogy ne mondjam, rendkiüli esetet. Mindnyájan tudjuk, milyen hal- i vérü, hideg közönség vagyunk mi nagykárolyiak. ■j Ezúttal azonban — nyilván a valóban ritkán ! nyerhető műélvezet hatása alatt — a közönség szokatlanul melegen, szinte tüntetőleg tapsolta és éljenezte a szereplők mindenikét. Ez a közönség pedig igen nagyszámú, díszes és társadalmunk legmüértőbb tagjait is magába foglaló volt. A közigazgatási bizottság ülése. Vármegyénk közigazgatási bizottsága folyó hó 7-én tartotta rendes havi ülését Csaba Adorján főispán elnöklete alatt. Az alispáni jelentés szerint a személy- és vagyonbiztonságot oly esetek, amelyek különö- I sebb intézkedések megtételét tették volna szűk-! ségessé, nem zavarták. Az elmúlt hó folyamán a vármegyéből útlevelet kért 208, visszavándo- j rolt 44 egyén. A bizottság a Péchy László mátészalkai főszolgabíró elleni fegyelmi ügyben | dr. Böszörményi Emil helyett vizsgálóbiztosul dr. Schönpflug Richárd vármegyei tiszti főügyészt küldte ki. Dr. Schönpflug Béla vármegyei főorvos jelentése szerint a vármegyei közegészség ügyében örvendetes javulás mutatkozik. A járvá-j j nyos betegségek több helyen megszűntek. Ilosvay Ferenc árvaszéki elnök jelentése j szerint elintézés alá került a múlt hóban | 2889 ügydarab, melyből hátralékban maradt j 247 ügydarab. Hegedűs Ferenc h. pénzügyigazgató előadja, hogy egyenes adóban januártól novem-j bér hó végéig befolyt 2.360,888 korona 51 fii- j lér, hadmentességi díjban 52,890 korona 32 fillér, bélyeg és közvetlen illeték fejében no- | vember hóban cefolyt 131.635 korona bö fillér, i Fogyasztási és italadóban befolyt 16,084 ko- i róna 17 fillér. J í Kacsó Károly műszaki tanácsos jelentése \; | szerint a vármegyei törvényhatósági utak jó- ; ■ karban voltak. Útadóból befolyt 90,221 korona 1 65 fillér. Az államépitészeti hivatalhoz beérke-1 zett 4543 ügydarab, hátralékban maradt 153 i ügydarab. i Bodnár György kir. tanfelügyelő jelentése j i szerint a vármegyében ezen tanévben van 54 j: községbén 68 állami elemi iskola, 218 tante-|l remmel 128 férfi és 85 tanítónői, összesen 218 tanítói állás. Ezen állami iskolákban beirat- j kozott a folyó tanévre 12,449 mindennapi tanköteles, 6546 fiú és 5899 leány. Vallásra nézve i róm. kath 1649, gör. kath. 5055, gör. keleti 444, református 3290. izr. 1936, bapista 1. Anyanyelvre 8247 magyar, 126 német, 4014 oláh, 55 tót. Egy tanteremre jut 57 növendék s a mindennapi tankötelesek létszámát tekintve azok egyhatod része nyer állami iskolákban oktatást. Mándy Zoltán közgazdasági előadó jelentése szerint a november havi melegebb időjárás folytán nemcsak a szokásos mennyiségű őszi vetés nyert idejében befejezést, hanem még ezenfelül is sok terület lett bevetve és tavaszi vetés alá is előkészítve. Az őszi vetések állása általában kielégítő. Az állategészségügy szintén kedvezően alakult. A takarmányozási v'szonyok is igen kedvezők, úgy, hogy a telel- tetés elé is kevesebb gonddal nézhet a gazdaközönség. Dr. Fabó Zoltán kir- ügyész jelentése szerint a múlt hónapban a felügyelete alatt álló fogházakban letartóztatva voli 214 egyén, a hó végén letartóztatva maradt 41. Czilli György kir. főállatorvos jelenti, hogy az állategészségügy kedvező volt. Szatmáron a múlt hónapban husvizsgáló lanfolyam tartatott, hol 8 megyebeli husvizsgáló nyert képesítést. Teremtsünk okos és hasznos karácsonyi ünnepet! Közeledik az év legnagyobb napja: a karácsony. Ilyenkor boldog, boldogtalan azon töri a fejét, miféle ajándékkal lepje meg szeretteit. A szeretet napja tehát nemcsak ünnepet, hanem világvásárt is jelent, mert a nagyközönség karácsony előtt vásárolja meg ajándéka tárgyait, sőt egyéb szükségleteit is. E két szempontból ma a karácsonyi vásárok felmulják forgalom dolgában a régi középkori, hires vásárok jelentőségét is. Senki sem hiszi, mennyi pénz vándorol ki tőlünk a gazdag külföldre karácsony előtt. Tegyünk csak egy kis számítást. Magyarország 20 millió lakosából legalább 10 millió többszörösen kap karácsonyi ajándékot. Tegyük föl, hogy minden ajándéktárgy csak egy pár koronát ér, akkor is kerek 100 millió koronára tehető a karácsonyi ajándékok értéke. A valóságban azonban ez az összeg jóval nagyobb, hiszen a divat hatása alatt sok ezer család szinte erején felül költekezik, a gazdagok pedig valóságos vagyont áldoznak. Ha e tömérdek pénz bent maradna az országban, rendén volna minden. De amikor azt veil tapasztalnunk, hogy e ropp nt összeg leg- lagyobb részben külföldre vándorol, meg kell iöbbenünk közönségünknek öngyilkossággal ha- ;áros közömbösségén. Panaszkodunk, jajgatunk íz elviselhetetlen drágaság miatt. Agráriusok, nerkantilisták egymásban látják a hibát; gyü- ésezünk, bankettezünk, mindenkiben bűnbakot veresünk, csak magunkban nem látjuk a hibát. Jedig az elviselhetetlen drágaságnak egyik tő- )ka a külföldi iparcikkek vásárlása s a rettenetes fényűzés. Hazánk ezernyolcszázharminckét nillió korona értékű árut hozott be az elmúlt ívben. Ebből ezernégyszázmillió tisztán ipari íikkekre esett. Vagyis hazánk, tisztán csak a íülföldre vándorló munkabért véve alapul, hét ivenként vesztett háború nélkül is gazdasági éren egy-egy szédáni katasztrófát kénytelen ilviselni csak azért, mert erején felül köiteke- ;ik s a hazai ipart nern támogatja. Ha nem akarunk tönkremenni, szervezkednie ;ell az egész társadalomnak, még pedig köz- íégenkint. Minden faluban a birtokos, a pap, anitó, jegyző, mint a nép hivatott vezetője, lecember hó első felében hívja össze a népet l községházába, magyarázza meg ott a magyar parpártolás országos jelentőségét s vegye rá l közönséget, hogy csakis magyar gyártmányt ásároljon. Fejtse ki, hogy ez nem iparosérdek, lanem kinek-kinek a saját haszna, mert a ússzatartott milliókból mindnyájan részesedünk, :pen úgy, mint ahogy a bő termés vevőnek, iladónak egyaránt áldást jelent. Értessük meg nindenkivel, hogy karácsonyi ajándékul bár- nely csinos honi tárgy alkalmas. Ezek után a lelyi vagy környékbeli iparosokat, kereskedőket
