Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-20 / 42. szám

2

. -—. —;------— ----"l^r—•—.-------------------------: Sc

hönflug Yiktor, dr. Jászi Ferencz, Baudisz Jenő, Borosa János, dr. Adler Adolf, Kende György, Debreczeni Istvánt, N. Szabó Antal, dr. Fürlh Ferencz, dr. Kovács Dezső, Palczer Ernő, Cseh Lajos, dr. Váradi János, dr. N. Szabó Albert, dr. Gózner Elek, Gorzó Bertalan.

Az igazoló választmány tagjaivá választattak : Reök Gyula, dr. Adler Adolf, Nonn Gyula, dr. Vetzák Ede és Schuszterich Ferencz. Csaba Adorján főispán az igazoló választmány einö kévé: Debreczeni István, tagjaivá: Madarassy Gyula, dr. Váradi János és Kaufmann Jenő bizottsági tagokat nevezte ki.

Ezután megszavazott a közgyűlés közlés közművelődési czélokra 3:i"l0, h. é. vasutak segélyezésére felvett kölcsön törlesztésére 1 72°/oi különféle czélékra felvett kölcsön törlesztésére 1 7,70, tisztviselői nyugdíjalapra 1 pótadót. Mivel pedig már fél 2 volt, elnök a gyűlést felfüggesztette s folytatását másnap d. e. 10 órára tűzte ki.

Ezen a gyűlésen már alig nehány bizottsági tag volt csak jelen s az 500 pontból álló tárgysorozat letárgyalása gyors egymásulán- ban ment végbe. A fontosabbak ezek voltak:

Bejelentetett a számonkérőszék eredménye.

Megállapittatott az 1911—-2. évi közúti költségelőirányzat.

Köszönetét mondott a közgyűlés az ököritői tüzkárosultak részére küldött segélyekért.

Előadták a kereskedelemügyi miniszter leiratát a Margittá—nagykárolyi h. é. vasút előmunkálati engedélye tárgyában.

Jelentést tett az alispán a vármegyei te lephon-hálózat ügyében, valamint a hivatalos órák megállapítása tárgyában. Előterjesztést tett továbbá az alispán a közúti alapot terhelő kölcsönök convertárlása és ezzel kapcso- latósan az összes törvényhatósági közutak kiépítésére 1200000 K kölcsön felvétele tárgyában, amire nézve azonban még a vármegye nem határozott.

Nagy vitát provokált a tárgysorozat 21. pontja, amelyben a láposvölgyi vasút engedményesei kértek 3000Ö0 K hozzájárulást a vármegyétől. Alispán és Kacsó Károly 200000 koronát ajánlottak megszavazni, a mi elleu azonban N. Szabó Antal és Luby Géza orsz. képviselő hevesen keltek ki és semmi vagy legfeljebb 40000 K megszavazását ajánlották. Végre az alispán és főispán többszöri felszólalása után a bizottság 100000 kornnát szavazott meg a láposvölgyi vasút részére.

Vetés, Óvár és Csenger községek képviselőtestületének kötelme a Vetés—csengeri viczi- nális útnak a törvényhatósági úthálózatba való felvétele iránt; — valamint Nagyar község kérelme a Fehérgyarmat—kisari, a Kö- mörő—nagyari viczinális útnak a törvényhatósági úthálózatba való felvétele iránt, elutasit- tatott.

Kende Zsigmond és társai kérvénye a Ti- szabecs, Sonkád, Kölese, Fülesd, Turisvándi viczinális útnak a törvényhatósági úthálózatba való felvétele iránt a kereskedelemügyi miniszter jóváhagyásától feltételezetten megadatott.

Elhatároztatott, hogy Gorzó Bertalan vm. levéltárnoktól kérelmére 100 példányban veszi meg a vármegye a kérelmező által irt „Szat- márvármegye nemes családjai“ ez. munkát s azt hivatalos utón küldi szét, illetve adja tovább.

Dr. Adler Adolf tb. t. főügyész jelentése a Czerjék-féle kártérítési per ügyében tudomásul véte.tett.

Ilosvay László p. ü. számellsnőr kérvénye az általa szerkesztett községi távolsági kimutatási kézikönyvnek a vármegyei és községi hivatalok részére való megrendeltetése iránt, határozatba ment.

Nagymaltény község képviselőtestületének határozata a Királydarócz—nagymajtónyi vasúthoz járó úthoz való hozzájárulás tárgyában, valamint Királydarócz község képviselőtestületének hason tárgyú határozata, jóváhagyatott.

A törvényhatósági kir. állatorvos jelentése alapján egy napidijas alkalmazását határozta el a közgyűlés.

Jóváhagyattak még: Csanálos község határozata Pikó Borbála volt óvónő tiszteletdija

NAGYKÁROLY £S VIDÉKE

tárgyában; Szaniszló község csendőrlaktanya építése.

Nagykároly r. t. város határozata az 1909. évre kiutalt államsegély felhasználása tárgyában jóváhagyólag tudomásul vétetett.

Bizottságot alakított ezután a közgyűlés az esküdtbiróság tagjainak kisorsolásához.

Nagy vitára adott alkalmat az alispán előterjesztése az 1910. deczember 31-én üresedésbe jövő választott törvényhatósági bizottsági tagsági helyek betöltésére vonatkozólag. A két jelen volt orsz. képviselő: Luby Géza és Szuhányi Ferencz szólaltak fel a választók érdeke miatt és sikerült is nekik minden egyes kandidátust a saját párthiveik javára dönteni el a választmány jelöltjeivel szemben.

A gyámpenztári tőkének 1911. évre leendő elhelyezése határozatba menvén, javaslatba hoztak számos szatmármegyei pénzintézetet, melyekben a gyámpénztári tőke elhelyezendő, illetve arányosan megosztandó lenne. Minthogy a fehérgyarmati takarékpénztár e pénzintézetek közé'felvéve nem volt, Luby Géza nem mulaszthatta el, hogy a fehérgyarmati takarék- pénztár érdekeit meg ne védelmezze. Szavazásra kerülvén a sor, a pénzintézetek közé a fehérgyarmati takarékpénztár is felvétetett.

A pót tárgysorozat említésre méltóbb pontjai közé tartozik a Csengerben felállítandó járásbíróság ügye, melyre vonatkozólag határo- j zatba ment, hogy a vármegye a járásbíróság fel- állithatása érdekében felír az igazságügyminiszterhez.

Törölte a bizottság a nagykárolyi népneve velesi egyesület 450 korona tartozását.

Az alispán megbizatott a vármegyei székház fedél nek a beadott költségvetés értelmében való kijavíttatásával.

Alispán előterjesztése folytán Nagykároly r. t. város igazoló választmányához elnök helyettesül dr. Péchy István küldetett ki.

Hordó-jelző hivatal felállítására 200 koronát szavazott meg a bizottság.

Pártszervezés.

A vármegyei függetlenségi párt már évek óta érzi a tömörülés szükségességét, hogy igy egyesült erővel vehesse fel minden téren a küzdelmet az egyéb pártokkal szemben, ha annak szükségessége előfordul

Mert sajnos, az utóbbi években az együvé tartozás annyira meglazult, hogy a különben erős függetlenségi pártot főkép a politikai küzdelmekben egymás után érték a csalódások.

Ennek tudható be például a legutóbbi képviselőválasztás eredménye is, amikor három függetlenségi mandátumot kellett | átadni az ellenpártnak, ami pedig nem következik be, ha a párt tagjai egy test, egy lélekkel állanak sorompóba s a széthúzás helyett karöltve veszik fel a küzdelmet.

Létezett ugyan vármegyénkben eddig is vármegyei függetlenségi szervezet, azonban ennek működése inkább csak papiroson volt konstatálható, mert mikor arról volt sző, hogy mint párt, közös elhatározással lépjenek ki a küzdőtérre, alig volt pár ember a vezérférfiak közül, akik ezt megcselekedték.

Egyedül a Nagykároly kerületi párt- szervezet volt az, amely mindvégig megőrizte hivatását és teljesitette kötelességét. Épp ezért az itteni párt erős, mely bármikor képes sikra szállni a győzeiem pálmájáért, és pedig a siker biztos reményével. Hogy pedig ez a ke?ület kilépett a vármegyei függetlenségi pártból, oka abban található, mivel a megyei párt működése eleddig inkább csak abban merült ki, hogy egymás között civakodtak, személyeskedtek s amelynek láttára

a jobb érzésű függetlenségiek a csatlakozástól elriasztattak.

Érezve azonban most a megyei párt az újjászervezés szükségességét, f. hó 12-én Szatmáron népes gyűlést tartott, melyen nagyfontosságu határozatokban állapodtak meg.

A gyűlés lefolyását a következő sorokban ismertetjük:

Luby Géza pártelnök megnyitván a gyűlést, ösmertette az elmúlt képviselőválasztások szomorú eredményét, — melynek okát abban látja, hogy a párt nein tudott megküzdeni a kormány erőszakosságával és a vesztegetésekkel. Utal arra, hogy a párt több tagja a múlt héten értekezletet tartott, ahol a párt újjászervezését határozták el és ellene bizalmatlansággal viseltetnek. Védekezik a bizalmatlansági kérdés vádjai ellen. Indokolja Nagy Lászlóval fénállott barátságát és feiolvastatja Csaba füispán levelét, melylyel azt véli bebizonyítani, hogy őt a kormáuy a választás alatt hivatalosan nem támogatta.

Az elnök megnyitó beszéde után egy ös- meretlen ur állott fel — akiről kisült, hogy könyvelő és a pártnak soha sem volt tagja — és Luby Gézának bizalmat indítványoz és egyben azt indítványozza, hogy dr. Jármy Bélát a párt zárja ki tagjai sorából.

Ezen „sugalmazott felszólalásra elementáris erővel tört ki a felháborodás és zajos „eláll“, „üljön le“, „kicsoda maga?“ felkiáltással zúgtak rá az ösmeretlen eszközre, akit még erősebb kifejezéssel is illettek.

Alig csillapodott a titokzatos politikus merész indítványa nyomán kerekedett zaj, dr. Falussy Árpád emelkedett szólásra.

— Néma hallgatója akart lenni — úgymond — a gyűlésnek, mert azt akarta látni, történik-e ma olyan irányú törekvés, hogy a párt tettekkel lépjen elő, fog-e igyekezni régi, három és fél éven át megtartott hatalmát vissza szerezni, e célból tömörülni. Sajnálattal látja azonban, hogy semmi ilyen dolog nem történik, hanem személyes ügyek huza-vonákat visznek bele a párt ügyeibe, ami megbontja az egységet és előbb-utóbb megszünteti a pártot. Nem civakodásra, hanem egységre kellene pedig a pártnak törekednie, hogy ezáltal ismét erőssé tegye a függetlenségi zászlót, amit odafent a vezérek elgyöngitettek. Személyes inzultust célzó indítványokkal aláaknázzák a pártot és örömet szereznek a császári kirendelt munkapártnak. Kizártnak tartja, hogy az imént elhangzott indítvány a gyűlés bármely tagjánál visszhangra találjon, de ha ezt mégis elfogadnák, ő nyomban kilép ebből a pártból, amelyet az indítvány elfogadása esetén nem tart érdemesnek arra, hogy tagja legyen. Az indítvány nyomán keletkezett incidens arra készteti, hogy a párt eddigi vezetésének egész sorozatos hibáit ösmertesse. Megengedi ugyan és minden párttag meg van győződve arról, hogy az elnök mindig jóhiszeműen járt el a párt ügyeiben, de nem lehetett fizikai ideje és nem engedte a távolság, hogy azokkal olyan behatóan foglalkozzék, mint kellett volna. Nem osztja az elnök ama nézetét, hogy az elmúlt képviselőválasztások alkalmából minden intézkedés megtétetett a párt érdekében. Krassón például felléptettek két jelöltet is, akik közül egyik sohasem gondolta, hogy megválasszák (dr. Pilisy István) rég eljátszotta magát a kerületben. A választások előtt sohasem hivták össze a pártot a jelöltek felállítása céljából, az aranyosmedgyesi kerületre senkinek gondja nem volt és a kerületek — Nagybánya kivételével, ahol tisztán a polgárok lelkesedése mentette meg a zászlót — teljesen el voltak hanyagolva. Erős szervezkedést, ellenállási képesség céljából való tömörülést nem mutatott a párt, holott a hatalom most uj ember kezébe került. Jól tudom, hogy ez az ember talpig becsületes ember, tudjuk mindnyájan, ösmerem. mert alattam szolgált, de az ő meggyőződéseit felülről dirigálják és ennek értelmében neki össze kell törni a függetlenségi pártot. E célból harc indult meg ellenünk, ki akarják irtani a vármegyénél a függetlenségi tisztviselőket, a függetlenségi bizottsági tagokat s ha ez nem találna erős ellenállásra készen, akkor elbukunk az uj képviselőválasztásokon is. A párt eddigi működése abban állott, hogy összejöttek az iparos kör-