Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-22 / 51. szám

XXVII. évfolyam. Nagykároly, 1910. deczember 22. 51. szám. 9 N. NAGYKÁROLY És VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Me^elenik minden csötcHöfeön. Előfizetési árak: Egész évre .............................8-— kor. Fé l évre......................................4-— „ Negyedévre.........................2-— „ Eg yes szám...........................—'20 „ A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó : Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. a „Nauykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közőltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nein adatnak vissza. Karácsonyra. A nagy világ-renaissance közel kétezer­éves bölcsőjéhez zarándokol az emberi­ség. Decemberi csillogó, havas utón fehér lelkek milliója van útban Betlehem felé. A vágyódó lelkek, akiknek ambicziója az értékes élet, a, tartalom. • Nikodémusokkal is találkozunk. Az ingadozó, a ki nem alakult egyéniségek seregével. Akiket megfertőzött a világnéz­etek harczos küzdelme. A félénk, de jó- akaratu kutatók serege. Egy harmadik csoport éjjeli sötétből izzó, gyülölséges tekintettel fordul a világ- megváltó kisded felé. Lemosolyogják a karácsonyi hangulattól telitelteket, keserűn kaczagnak a bizonytalan járású nikodé- mus lelkeken. Az Élet ellenségei.. . Az Élet hívei pedig mennek. Oda, ahol a korhadt görög-római kultúra rom­jain, a Piátok és Epicurok bölcseletén messze fölülemelkedő irányzat van kiala­kulóban, ahonnan a krisztusi légkör, a keresztény álláspont datálódik. Oda, ahol vad triumfális zaj helyett a légi kar le­heletfinom ,.GIoriá“-ja száll, a római világ bűnös kéje helyén egy tisztaságos | Szűz szerénysége magasztosul fel, ahol az emberi ész lehetetlen gőgje letörve, a naiv pásztorlelkek felemelve vannak. A római imperátorok kora a zűrzava­ros disszonanczia ideje s benne Krisztus fellépte a harmónia. A lejtőre indult korabeli tudomány és művészet a rafinált komplexumok vi­lága s benne Krisztus átlátszó egysze­rűség. A testiségnek mezítelenre levetkőzött, ! alacsony szemérmetlensége mellett Krisz­tus születése az emelkedettség, a lelkiség képviselője. A halál bomlasztó hatása érezhető polilikában, közben es egyenoen, Krisz­tus az Elet hirdetője, Istene. A Krisztus élete örök. Az átalakuló, lelkeket nevelő, társadalmat idealizáló, népeket emelő, trónokat döntő krisztusi áramlat tehát jogosan kér helyet a husza­dik század gondolat és érzésvilágában is. A ma gyermeke fut a betlehemi istállótól. Szegényes neki a környezet, bántóan ri­deg, visszataszító a düledező romszerü négy fal. Csak szuette, ócska jászol neki a világ legdrágább monstrancziája. Met­szőén hideg a téli szél... Leikébe mar­kol egy ínséges, fázó család, a szentcsa­lád képe. A nyomor fáj, mert az élet sö­tét oldala. Futni akar... Megállj! Boldogulásra nyitja, a helyesen felfo­gott és értelmezett élet programmja van abban a jászolban. Nézd, a te világod tényleg hideg, de a krisztusi szív tűzhely ! A te világod sötét, de a krisztusi lélek vi­lágosság ! Szeretetlen a környezet, amely­ben élsz, te is az vagy. Részvevő irgal- j mat a szivekbe s nem gyüjtöives, nagy- képű, kongresszusos jótékonyságot! Jóté­konyságodban sót az üzleti számítás, kevés a szív! Mohón olvasod, falod a lapokat, amelyek kipréselt filléreidről har­sognak a világnak. Mindig keztyüs a ke­zed, kevés a közvetlenséged. Szeretetlen- ségednél, tehetségednél csak hiúságod nagyobb. Inficziált a szived, lelked, infi- cziált a tested, a véred. Tornázol, vívsz, sportolsz s megfeledkezel az éltekről, a tartalomról, a lélekről... Unott vagy, fá­radt, nem tudsz mosolyogni... A szisz­TÁRCZA.-*35í£*­Allegretto. „Jó előre óvást teszek, Hogy a mit most elbeszélek Nem én költőm . . . ! Ez megtörtént itt Szatmárhan, Annak egyik falujában, Valójában !“ * Körorvosnak lenni, egy hegyek közé bujt, víz mellé húzódott sáros kis faluban, nem eppen a legnagyobb gyönyörűség. Nagy munka­időben még a fű is szépen kizöldülhet az uj dok­tor háza küszöbén : nincsen aki letapossa. Em­ber, asszony a mezőn jár: nincs érkezése be­tegnek lenni. Egyszer mégis a falusi gyerekek azt gon­dolták ki, hogy ők bizony betegek lesznek. A járvány-szünetet kivánták-e meg, vagy az édes orvosságot, csak ki virult a házak elején a piros cédula. Amire ugyan a paraszt rosszaló- iag csóválja a fejét : „Mindegy az, uram, a halálnak!“ De nem mindegy a jó Istennek odafenn s a körorvosnak idelenn. Lám most is nem elég, hogy sorba járja a falut, naphosszat elvesződik a sok makran­cos gyereknépséggel, még Írásba is teszi őket. Nagy, vonalas papiroson jelenti az öregebbik doktornak -— a járásorvosnak — hogy itt jár a nagy kaszás : jöjjön, segítsen elűzni. Nem is késik, mindjárt masnap ott terem az öre­gebbik doktor, akit — úgy tetszik — csak úgy, rósz szokásból neveznek így. Eleven, piros arcával, gyors járásával, arany hí mes kedélyével ki akarnáőt öregnek mondani? Örökké eleven jósága mindig kész segiteni egészséges ember buján- baján ép úgy, mint a beteg szenvedésén. Késő délutánig járja a falut, hegynek fel, völgynek le. Fáradtan tikkadtan, porosán tér be késő délután a jegyyői lakásba, hova fogatát ren­delte. A jegyző és családja nagy szívességgel fo­gadja a kedves, régi ismerőst. Sőt kitörő örömmel: „Soha jobbkor! Úgyis éppen ven­déget várunk, mindjárt itt lesz a komám, a szomszédbeli jegyző családoslul.“ Lehet is tapasztalni valami sürgést-forgást a konyha tájéka felől. Onnan jönnek be éppen a hölgyek is. Ketten vannak: a jegyzőné, szép, fiatal, tűzről pattant barna menyecske s az unokahuga. Ez a szép lány árva gyermek, aki különben csak egy par hét óta időzik itt rokonainál, szívesen látott, kedves vendégül. De azért nincs szándéka sokáig itt maradni. Nincs. Hacsak örökre itt nem tartja valaki. Az a valaki alighanem Endre barátunk, a fiiatal körorvos lehetne. Régi már az ismeretség, lévén Endre földi, amonnan Nyitrából. Nem is igen titkolja, hogy már diákköri bámulója a szép Margitnak. Az öregebbik doktor miért is tartózkodnék gyöngéd módon, tapintatos célzást ejtve, kér­dezni a házigazdát. De az csak a vállát vo- nogatja kedvetlenül: „Tudja Isten! Nem megy össze a dolog. Szeretik egymást. A fiúnak meg van az állása. A lány egészen neki való. „BOURBON“ Cigaretta hüvely’és papír. % Legfinomabb minőség. % Hamu és zsir nélküli. Gyári főraktár és el- árusitás Somossy Miklós Do hány főtőzsdéjében Nagykároly.

Next

/
Oldalképek
Tartalom