Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-22 / 51. szám
*2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE témák embere vagy s szemed elszokott a tiszta látástól. Nem tudsz a lélek misztikumait sejtető, értető gondolatvilágban elmélyülni. Szereted a sekélyes partokat, félsz a nyílt tengertől. Kevés a bátorságod, gyáva vagy, rettegsz az élettől... Nincs hited, nincs karácsonyi lelkü- leted! Ez az élet nem lehet czél. Nyiss forrásokat, amelyek az önös világot forrásba hozzák. Keress ideálokat, vezető gondolatokat. Tanulj szeretni, tanulj áldozatos lelkületet. Tanulj embernek lenni. Éld bele magad a karácsonyi hangulatba! Ne várd, hanem keresd a betlehemi igazságot! Szentiványi Béla. Képviselőtestületünk közgyűlése. Városunk képviselőtestülete vasárnap rendkívüli közgyűlést tartott. Debreczeni István polgármester d. e. 10 órakor a gyűlést megnyitván, üdvözölte az igen gyér számban megjelent képviselőtestületi tagokat s jelezte, hogy a múlt rendes közgyűlés tárgysorozatába felvett, de az idő előre haladottsága miatt le nem tárgyalt ügyek tárgyalása tette szükségessé a mai rendkívüli közgyűlés összehívását. Áttérve a tárgysorozatra bemutattatott az önkéntes tűzoltó egyesület megalakulását és! Demidor Ignácz rendőrkapitánynak tűzoltó fő- parancsnokká történt megválasztatását tudató bejelentése. A képviselőtestület a megalakulást | tndomássul vette s a hivatásos és kötelezett tűzoltóság együtt működése czéljából utóbbiakat a felszereléssel együtt az önkéntes tűzoltóság1 főparancsnokának alárendelte az átadás esz j közlésére az alkapitányt, városgazdát és számvevőt kiküldötte, az eddig a parancsnoknak fizetett 800 koronát az önkéntes tűzoltóságnak atutaltá azzal, hogy a parancsnok a várostól díjazásban nem fog részesülni, azonban úgy a 1 hivatásos, mint a kötelezett tűzoltókat oktatni az önkéntes tűzoltóság parancsnoka köteles. Bemutattatott ezután a közcsendháboritás megakadályozásáról alkotandó uj szabályren- ! delet tervezete, mely a jogügyi bizottság és a tanács véleményével egyezőleg elfogadtatott s megállapittatott és jóváhagyás czéljából a bel- j ügyminiszterhez felterjeszteni rendeltetett. A máv. debreczeni üzletvezetöségónek azon értesítése, hogy a Kálmánd-uti átjárónál a sorompó kezelésére vonatkozólag az eddigi eljárást fenntartja tudomásul nem vétetett, hanem elhatároztátott miszerint újból felírnak az üzletvezetőséghez, hogy ezen kérdés megoldása czéljából helyszíni tárgyaláson vegyen részt, hogy esetleg pályaáthidalással a kérdés megoldható legyen, mely esetben a megfelelő költségekről gondoskodjék. A magyar városok országos kongreszusá- nak a városok állami segélyezése tárgyában intézett megkeresésére vonatkozólag elhatározta a képviselőtestület, hogy rhegkeresi Károlyi József gróf választókerületűnk országgyűlési képviselőjét az iránt, támogassa a városok azon kérelmét, hogy a segélyösszeg 3 millió esetleg 4 miliő koronára emeltessék s ha jövő évben nem lehetséges, legalább a következő évekre biztosíttassák az állami segély fokozása. Az Atilla-utczának a vasutig. leendő meg- hosszabbifása tárgyában tekintettel arra, hogy ez a közmunka alapból meg nem valósítható, megbízta polgármestert, hogy ezt az útrészt a vámos közutak közzé vegye fel és annak a jövedelméből építtesse ki. Kécz községnek a Margittai-ut kiépítése megsürgetése iránti megkeresése folytán elhatározta a közgyűlés, hogy a kiépítést a maga részéről is sürgősen szükségesnek tartja, miért is megkeresi vármegyénk törvényhatósági bizottságát, bírja rá Biharvármegye közönségét ezen útnak kiépítésére. Dr. Adler Adolf és társainak a Kossuth- utcza árkának betoncsövei való ellátására vonatkozó kérelmére elhatározta a képviselőtes tület, hogy a kérelem ügyében ezúttal érdemleges határozatot nem hoz, hanem megbízza polgármestert, hogy 1912. évre terjesszen elő idevonatkozólag javaslatot, minthogy 1911-re az összes rendelkezésre álló összegek már le vannak kötve és 1911-ben a Széchenyi-utczai árkok betoncsővel való ellátásának ügye úgyis tárgyaltatni fog és ezzel kapcsolatban lesz ez a kérdés is tárgyalás alá veendő. Tasnád községnek vásárnap áthelyezése iránti kérelméhez a képviselőtestület hozzájárulását határozta el. A helybeli izr. nőegylet kérelmére a közgyűlés a népkonyha czéljára 400 korona segélyt szavazott meg. A helybeli atlétikai klub annak megengedését kérte, hogy jelvényeiben és zászlóján a városi czimert használhassa. A tanács a kérelmet teljesíthetőnek nem találta s ily érte- telemben a kérelmet elutasítani javasolta. Dr. N. Szabó Albert a kérelem teljesítése mellett foglalt állást. A kérdésre szavazás rendeltetvén el, a többség a tanáes javaslatát fogadta el. A fögymnasíum igazgatója megkereste a képviselőtestületet, a gymnasiumi udvar kibővítése iránt. A képviselőtestület elhatározta, hogy ezen kérdés megoldása czéljából megsürgeti a közoktatásügyi ministernél az állami segély iránt a múlt évben beadott kérvénye elintézését. A magyarországi rendőrtisztviselők országos egyesületének az egyesület köz- és válaszmányi öleseire egy reudőrtisztviselő kikülöetése iránti megkeresésére s a r. t. városok polgármesterei országos egyesülete illetve a magyar városok országos kongreszusa köz- és választmányi üléseire a polgármester, a bizottsági ülésekre az azokba beválasztott városi tisztviselők kiküldetése tárgyában való megkeresésére elhatározta a képviselőtestület, hogy a megkereséseknek helyt ad és feljogosítja a tanácsot, hogy ezen kiküldetések alkalmával felmerült költségeket a város terhére utalványozza. Kohn Sámuel helybeli lakos mozgószinház létesítése és öt évre kizárólagossági jog engedélyezése iránti kérvénye további tárgyalás, a feltételek megállapítása és javaslattétel czéljából kiadatott a városi tanácsnak. Weinberger Ferencz helybeli lakos kérelmére a Klein Zoltán betoncsőgyáros javára engedélyezett 5 évi pótadómentesség a kérelmezőre átruháztatott. Scholtz Ferencz helybeli lakos kérelme folytán ennek honosítása esetére a város kötelekébe való felvétele kilátásba helyeztetett. Bársony Sándorné, Somkután János, Horváth Géza, Gyomai Mária és kk. leánya Gyomai Juliánná, valamint Papp Tamás és fia illetőségi ügyében a közgyűlés kimondotta, hogy nevezettek helybeli illetőségét nem ismeri el. Manyák Károly Kaszinó-utczai telkéhez csatolt 14'42 m* terület kártalanítási ára négyzetméterenként 2 koronában, a konviktus Fény- utczai telkéhez csatolt 42’46 m2 utcza terület kártalanítási ára négyzetméterenként 6 koronában állapíttatott még; egyúttal azonban dr. Vetzák Ede indítványára kimondotta a képvi- I selőtestület, hogy miután a konviktus cuiturá- lis czélt szolgál a most erre kirótt kártalanítási összeg nem fog behajtatni, illetve elengedtetik. A folyó évi szeptember, október és november havi pénztárvizsgálatok alkalmával felvett [jegyzőkönyvek bemutattatván, tekintettel arra, hogy különös intézkedés szükségessége fenn j nem forog, azok irattárba tétetni rendelt* t- j nek. Harmonikus, szép házasság Ígérkeznék itten. De ha nem akar létrejönni! Talán Endrének természetében van a tétovázás. Valami külső lökésre vár. Ha volna, aki megindítsa . . . Én, mint a lány rokona, nem tehetem.“ A ház hölgyei jöttek be újra, uj vendéget vezetve be párjával, hármasával. A falu társasága : tiszttartó ur, anyakönyvvezető ur meg a körorvos ur, akit ugyan már az imént is hivott be a járásorvos, de akinek akkor okvetlenül el kellett előbb néznie a saját lakására. Lehet, hogy dolga volt ott, de az meg bizonyos, hogy se nem gyűrött, se nem poros, mintha csak hirtelenében átöltözött volna. De hát ez lehet puszta véletlen is, ép úgy, mint az, hogy úgy ráfeledkezik a halxány rózsára, melyet a házikisasszony a hullámos, barna hajában visel. Szép szál rózsa is az, jól ismeri, mert hiszen ő maga hozta most e percben. Mégis ugy-ugv el tud benne gyönyörködni, amióta a lány a hajába tűzte, tükör nélkül, csak úgy, ahogy jött. Járásorvosunk azonban készül elköszönni, amely szándék, háziak és idegenek körében nagy ellenmondást kelt. — Ne menjen el, kérjük: maradjon !-—• Várnak otthon. — Ne menjen ez egyszer. Mindjárt itt lesznek a többiek is. Maradjon közöttünk. Töltsünk együtt egy kedélyes estét. — Mondd inkább: egy görbe napot, feddi a tiszttartó, aki agglegény létére már csak a nemes boritalban leli gyönyörűségét. Görbe napot, iszunk nagyot.-— Hát aztán mire isznak ? kérdi az öreg doktor szelid képpel, de ki tudja, milyen gondolattal. Hej ! az ilyen városi embernek néhanapján hamis lehet az eszejárása. — Iszunk a harangszóra, mondja a bölcs tiszttartó. Arra is jó innya. — Még az igaz lehet. Csakhogy én nem szoktam ok nélkül mulatni, — Ivás közben jön meg a titulus bibendi. — Késő lenne. Hanem itt maradok . . . itt megállóit s rápillantott a nagy szoba tuisó végén egymás mellett ülő párra. A látvány biztató lehetett, mert fölemelte rá a hangját, hogy kivágja: — Itt maradok , . . ha megtartjuk az eljegyzést. Általános, élénk helyeslés, melyből kiválik a házigazda hangos szava: „Megtartjuk!“ Az öreg doktor komoly képet vág a jó tréfához. ' —- Lassan ! Nem magát kérdeztem. Halljuk, mit szól ez érdekelt fél: öcsém kollega! Öcsém kollega csak ránéz a neki pirult, nevető leányra s mint aki éppen végszóra várt, siet ráfelelni: „Ha Margitka akarja, megtartjuk.“ — Nosza kérem, akarja-e szép húgom Margitka ? Akkor immár lesz okunk örülni. Akkor én is itt maradok. Azaz hogy nem ... a jegyváltás egy szép Ígéret, de még szebb annak beváltása. Ne álljunk meg az elsőnél. Itt maradok, tanú leszek : tartsuk meg az esküvőt. Kitörő lelkesedés. Tomboló tetszés-zaj. Helyeslést ujjong mindenki. Rögtönzött esküvő, hevenyészett lakodalom: soha ennél jobbat! Nevet, örül, éljenez az egész társaság és senki se tudja már, meddig itt a tréfa s hol kezdődik a komoly valóság. Jegyző ur ismét kiáltja: „Megtartjuk!“ A doktor ismét rendre inti: „Ácsi! megint nem magát kérdeztük. Szóljon a vőlegény.“ Endre doktor szeme felragyogott a szép szóra. Szerette volna megpödörni a bajuszát. De mikor le volt nyírva szegénynek! Beh csúnya egy divat is az ! Mit is kezdjen már az ember őrömében-bujában ? i Nem is magyar ember volt, aki kitalálta a nyírást s evvel az ostoba ötlettel végét vetette a boldog, a büszke bajusz'pedrcsnek. Hanem a vágott bajusz sem késik szólani: — Ha Margitka akarja, megtartjuk. Margit ugyan szót se szólott s azt is laslan mondta, de azért, hogy hogy nem, megértették a szive szándékát. — Akkor jól van, nyugodott meg a doktor (mind a kettő). Már most jegyző ur, forduljon az irodába. Sürgönyözzön az alispánhoz dis- pensatióért s küldjön kocsit a papért. Anyakönyves ur siessen haza, Írja be a matrikulát s térjen vissza a nemzetiszin vállszalaggal. Az urak indultak jobbra-balra s ment minden, mint a karikacsapás. Már a várt vendégek is megérkeztek, az asztal is meg volt terítve. Egész tisztességes lakodalmi asztal. Csak barátságos vacsora készült ugyan, de a falusi vacsorák még mindig beválnak városi lakodalomnak. Az anyakönyvvezetö felölti a nemzefiszin vállszalagot s a hozzá illő hivatalos képet. — Tessék felállani.
