Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-19 / 20. szám

tése után díszes csokorral kedveskedtek. Gró­funk e községben mindössze Soltész kanonok­nál tett látogatást. Börvely községnek a függetlenségi eszmék iránt való rendületlen kitartását már régóta ismerjük. Ezúttal is megmutatták, hogy ők nem­csak szinmagyarok, hanem kurucz magyarok is. A fogadtatás impozáns volt. A községháza előtt képviselőjelöltünket Löffler Béla földbirtokos üdvözölte. A programmbeszédet Havas Gyula ref. lelkész köszönte meg. Itt jelöltünk a lel­készt,, Bodoky Gyula körjegyzőt, valamint Löff­ler Béla nagybérlőt látogatta meg. Ünnep másodnapján délután fél négykor jelöltünk Fény és Csanálos községekbe ment ki s ezzel a látogatási turnus befejeződött. Bandérium, zenekar, fehérruhás leánykák és sok száz választópolgár hallgatta meg e köz­ségekben is jelöltünket, akinek eszmegazdag szavai egészen elbűvölték a figyelmes hallga­tóságot. Mezőfényen a programmbeszéd után a közönség Dr. Lang György szaniszlói orvost is kívánta hallani, aki engedve a közóhajnak, tüzes beszédben emlékezett meg az osztrák túlkapásokról és az uralkodni óhajtó munka­pártról. E községben Moldován Endre plébános üdvözölte a grófot, aki később a lelkészt meg­látogatta. Azon idő alatt, mig a jelölt a plé­bánosnál járt, kocsiját gyönyörűen feldíszítették virággal; nemcsak a kocsitest, de a kerekek is fel voltak virágozva s az egész körúton nők úgy, mint férfiak, virágcsokrokkal és virággal fogadták a jelöltet, ki nemcsak a férfi-szavazó­kat, de a nőket is meghódította s alig győzte megköszönni az ovácziókat. — Csanáloson a községháza udvarán Bónay István plébános fogadta jelöltünket. Látogatásokat két helyen tett grófunk, u. m. előbb Szabó Dezső kör­jegyzőnél, majd a plébánosnál. Ezzel befejeződött a fáradságos diadalut, amely alatt mindnyájan arról győződtünk meg, hogy Dr. gróf Károlyi Józsefben nemcsak ki­váló tudásu hazafit, hanem a függetlenségi eszméknek tántoríthatatlan apostolát nyertük meg. Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága f. hó 12-én tartotta tavaszi rendes közgyűlését. A gyűlés elnöke Csaba Adorján főispán volt, aki mint elnök először szerepelt a törvényhatóság gyűlésén. Üdvözölve a szokatlanul nagy számban egybegyült megyebizottsági tagokat, a hozzájuk intézett beszédében kifejezést adott azon re­ményének, hogy a közgyűlés a politika mellő­zésével csakis a közügyeket fogja szem előtt tartani. Az elhangzott beszédet párthívei meg­éljenezték. Luby Géza ekkor sürgős interpellácziót in­tézett a főispánhoz. Az angyalosi bírót ugyanis a járási főszolgabíró azért, mert ellenzéki ér­zelmeinek kifejezést adott, állásának lemondá­sára kényszeritette. Van-e erről a terrorról fő­ispánnak tudomása s milyen intézkedéseket fog tenni a főszolgabiróval szemben? Elnök ki­jelentette, hogy eddig nem értesült az esetről, azonban azt meg fogja vizsgálni és igazságos, gyors intézkedéseket tesz az ügyben. A választ úgy a közgyűlés, mint interpelláló tudomásul vette. Napirend előtt elnök meleghangú beszéd­ben emlékezett meg VII. Edvárd angol király haláláról, valamint az ököritói tüzkatasztrófa áldozatairól. Indítványára határozatba ment, hogy a katasztrófa színhelyén részben a vár­megye áldozatkészségéből, részben önkéntes adományok utján emlékoszlopot állítanak fel. Elparentálta azután a főispán a törvény- hatósági bizottság utóbbi halottait és pedig Szuhányi Lajost, Szerdahelyi Ágostont, Kölcsey Zoltánt és Szeöke Barnát, valamint Dr. Halász Jenő tb. vm. főorvost, akiknek emlékét a köz­gyűlés jegyzőkönyvben örökíti meg. A tárgysorozat az alispáni féléves jelentés­sel vette kezdetét. Mivel ez minden bizottsági tagnak megküldetett, felolvasottnak jelenttetett ki és tudomásul szolgált. A jelentésből közöljük a következőket: Alispáni jelentés. A jelentés mindenekelőtt a f. évi márczius 27-én történt ököritói katasztrófáról emlékszik meg. Megható szavakban Írja le a rettenetes L NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ veszedelmet, amelynek 324 halott és 109 égett áldozata volt. A kimutatás részletesen, név és kor szerint sorolja fel a „haláltáncz“ szeren­csétlen résztvevőit, akik közül a felismerhetet- lenségig összeégett 150 egyén, felismert halott 187, sebesült 122, egynéhány nyomtalanul eltűnt. A közigazgatási munkásság áz egész vár­megye területén kifogástalan volt és referáljuk a jelentésből az alábbiakat: Háztartási ügyek. Tekintettel az ex-lex állapotra, a vármegyé­nek jóváhagyott költségvetése nincs. Az utal­ványozásoknál a múlt évi költségelőirányzat az irányadó. Fegyelmi ügyek. Ez idő szerint hat súlyosabb mérvű fegyelmi eset vár elbírálásra. A vámfalui körjegyző elleni fegyelmi ügyben pótvizsgálat rendeltetett el, a szakállasfalui és szamosdobi körjegyzők ügyei a tiszti ügyészségnek adattak ki véleményadás végett. A nagy- és felsőbányái rendőrkapitányok ellen szintén fegyelmi van folyamatban, a nagy­károlyi rendőrkapitány ellen megindított eljárás pedig felmentéssel nyert befejezést. A vámfalui helyettes körjegyző állásától felfüggeszttetett, hivatalvesztést kimondó fegyelmi határozatot az avasujvárosi körjegyző és társai ellen hoz­tak. Jelenleg 6 körjegyző van állásától fel­függesztve. Közegészségügy. A közegészségi állapot múlt év szept. 1-től 1. év márczius 31-ig kedvezőtlen volt. Üralkodó kórok a légzőszervek megbetegedései, influenza és csuz voltak. A hevenyfertőző kórok közül a tífusz emelkedett nagyobb jelentőségre. Intéz­kedés tétetett az ivóvíz szolgáltatásának meg­javítása iránt. Járványos jelleggel uralkodott inég a kanyaró, vörheny, hökhurut, a fültő- mirigylob, trachoma. A halálozások száma 3780 I volt, gyógykezelésben nem részesült 878 egyén. Elmebetegség 31 esetben merült fel. Számos statisztikai adatot sorol még fel a jelentés, amely szomorúan konstatálja végül a tüdővész nagyarányú terjedését. Árvaügyek. Az 1909. év szept. végén hátralék volt 220 drb, okt. 1-től f. évi május hó végéig érkezett 16,943 drb, melyből elintézést nyert 16,874 drb. A vármegyei gyámpénztárban kezelt tőkék után 4°/0 fizettetik. Kivándorlás. A kivándorlás csökkent, a múlt évi 3058 útlevelet nyert egyénnel szemben 1291 egyén nyert útlevelet. Több közgazdasági ügyet karol még fel a jelentés, amelyek azonban kevésbbé lévén ér­dekesek, közlését mellözhetőnek tartjuk. A választások. Bendkivül nagy érdeklődés nyilvánult meg a Csaba Adorjánnak főispánná történt kine- veztetése folytán megüresedett szatmári fő- szolgabirói állás betöltésénél. Két pályázó je­lentkezett ez állás elnyerésére és pedig Kovács Sándor erdődi főszolgabíró és Galgóczy Árpád csengeri I. oszt. szolgabiró. A kandidáló bizott­ság tagjai lettek: Kende Zsigmond, Luby Géza és Madarassy Dezső, mint választottak, Gróf Teleky Sándor, N. Szabó Antal és Kölcsey Antal, mint a főispán által kinevezettek. Meg- alakittattak továbbá a szavazatszedő küldött­ségek. A virilis megyebizottsági tagok a fő- ispáni-, a választottak az alispáni kisteremben szavaztak. Amott elnök Sántha Kálmán, tagok : Dr. Adler Adolf és Madarassy Gyula, jegyzők: Szintay Gábor és Dr. Luby László, utóbbi he­lyiségben elnök Papolczy Béla, tagok: Kozma Gyula és Luby Béla, jegyzők: Dr. Németh Béla és Dr. Gyene Pál lettek. Visszavonulva a kandidáló-bizottság, meg­hozta határozatát, hogy mindkét pályázót ajánlja az állásra. Elnök újból megnyitva a gyűlést, ! kihirdette a határozatot, mely szerint első j helyen Kovács Sándort, második helyen Gal­góczy Árpádot hozták javaslatba. Rendkívül nagy zaj keletkezett egyszerre a teremben. Minden párt a saját jelöltjének nevét kiáltotta, de már ekkor kivehető volt, hogy a többséget Galgóczy fogja elnyerni. Feszült érdeklődés kíséretében indult meg a szavazás, melynek eredménye az lett, hogy Galgóczy Árpád 247, Kovács Sándor 122 sza­vazatot kapott s igy elnöklő főispán Galgóczy 3 Árpádot 125 szótöbbséggel szatmári főszolga­bíróvá megválasztottnak jelentette ki. A csengeri I. oszt. • szolgabirói állásra Gal­góczy István, Serly István és Báthy Lajossal szemben Jékey István nagy szótöbbséggel vá- laszttatott meg. II. oszt. szolgabiró, mivel Schön- pflug László, Dienes Sándor és N. Szabó István visszavonták pályázatukat, egyhangúlag Ináncsy József lett. Elnöklő főispán a választások befejezése után — tekintettel az előrehaladott időre — a gyűlést délután 4 óráig felfüggesztette. A délutáni gyűlés már rendkívül megcsap­pant érdeklődés mellett folytatódott és a több mint 400 tárgysorozati pontot rövid három­negyed óra alatt intézték el az állandó választ­mány határozata értelmében. Végül elnök törvényadta jogánál fogva Dr. Gózner Elek tb. alügyészt, Dr. Simon Miksa nagysomkuti ügyvédet tb. főügyészekké, Dr. Isaák Elemér rozsályi nagybirtokost és Káliay Szabolcs szolgabirót tb. főszolgabirákká, Dr. Sárközy Adorján járásorvost tb. tiszti főorvossá nevezte ki. Azután a gyűlés véget ért. A „Kölcsey-egyesület“-röl. Városunk egyetlen irodalmi egyesülete a „Kölcsey-egyesület“ a folyó évben évkönyvet adott ki, melyben az 1907—1910. három évi működéséről ad számot. Érdekkel lapozgattuk e kis 72 oldalra ter­jedő füzetet. Az évenkint elkülönített titkári jelentések bőven beszámolnak az egyesület mű­ködéséről, amelynek azonban csak egyik szak­osztálya, az irodalmi szakosztály tevékenysé­gét tünteti fel, mert a társadalmi szakosztály a lefolyt három év alatt egyáltalán nem adott magáról óletjeit. Mielőtt ismertetnénk a füzet tartalmát, egy pár megjegyzést óhajtunk tenni az egyesület működésére nézve. Az egyesület alapszabályaiban oly szép és nemes programmot tűzött ki czéljául, hogy az a lelkes csapat, mely az egylet támogatására sorakozott, az ő működésétől várta és remélte városunk széttagolt társadalmi életének fellen­dítését, a szerte huzó és klikkekre szakadt in­telligens osztálynak tömöritését s ez által egy erős, pezsgő társadalmi élet megteremtését. Az alapítók intentiója ez volt. Most 12 évi működés után felvetjük azt a kérdést, vájjon sikerült-e ez az egyesületnek, vájjon megfelelt-e az alapszabályaiban lefektetett elveknek? Sajnos, erre a kérdésre „nem“-mel kell vála­szolnunk. Társadalmi életünk ma is abban a régi tespedő széttagoltságában maradt meg, a melyben az egyesület megalakítása előtt volt és bizony ma sem állunk közelebb egymáshoz, mint 12 évvel ezelőtt! A „Kölcsey-egyesület“ összes kitűzött czél- jai közül csupán egyet kultivált: a szórakoz­tató estélyek rendezését, belépődíj mellett, vagy a nélkül. Az utolsó három év tevékenysége is kizá­rólag ebben merül ki. Volt ugyan egy csekély számú résztvevővel rendezett kirándulás Nagy­bányára és Felsőbányára, melyet azonban az első kitűzött időről — résztvevők hiánya miatt — el kellett halasztani. Joggal kérdezheti mindenki, mi az oka an­nak, hogy ez az irodalmi egyesület miért nem tudott nagyobb tevékenységet fejteni ki, — miért nem képes, vagy nem akarja működési körébe bevonni a társadalmi feladatok megva­lósítását ? Erre a kérdésre nagyon nehéz a felelet. Lehet, hogy a közönségben is rejlik a hiba, de mindenesetre abban, hogy mind mostanig nem sikerült különösen a társadalmi szakosztály élére olyan egyént állítani, aki kereste volna a társadalmi szakosztály feladatait s azokat meg­valósítani igyekezett volna. Hisszük, hogy ezen­túl máskép lesz! A társadalmi szakosztály feladatát tulajdon­képen az irodaim: szakosztály vette át. Ez rendezte az estélyeket és a szórakoztató fel­olvasásokat. És ebben legtöbbször igen szeren­csés választásokat tett az egyesület. Sikerült az irodalmi szakosztály élére oly egyéneket megnyerni, akik nemes ambiczióval, igaz lel­kesedéssel és fáradhatatlan buzgalommal töre­kedtek árrá, hogy egyetlen irodalmi egyesülő-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom