Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-18 / 11. szám
2 a Hunyadi-indulót adta elő, melynek bevégeztével a tanuló-ifjuság a tanárikar vezetése alatt a közönség kíséretében a szomszédságban levő kegyesrendi társház falába illesztett Erdösi emléktábla elé vonult, ahol Sternberg Ferencz Vili. o. t. a márcziusi eseményekből kiindulva igen szépen kidolgozott és csinosan előadott beszédében felelevenítette Erdössy Imrének, a hős piaristának emlékét és ismertetve szereplését a szabadságharczban, a Köl- csey-egyesület nevében megkoszorúzta a branyiszkói hős emléktábláját. A szépszámú közönség a beszédet lelkesen megéljenezte. A Kossuth-szobor és Petőfi-emléktábla előtt. Délután 4 órakor a Kossuth-szobor előtt jelent meg a közönség szép számban s a dalárda éneke után Nagy Elek szavalta el a „Talpra magyarM, majd Papp Béla országgyűlési képviselő a következő beszédet mondotta el: Tisztelt közönség! Ünnepe van ma a magyarnak. Hatvan- egyedik éve immár, hogy kegyelettel ünnepeljük 1848. márczius 15-nek emlékét. Annak a napnak évfordulóját, melyet méltán nevezhetünk a nemzeti újjászületés nagy napjának a magyar szabadság, függetlenség a jogegyenlőség és közszabadság első hajnalhasadásának. Kezdőpontja e nap egy leigázott, vérig sértett nemzet gigászi küzdelmének, melyet a bitorló hatalommal szemben létéért, fennállásáért megvívni kénytelen volt. Egyik epizódja ama négy százados harcznak, melyet a beolvasztó törekvésekkel szemben szakadatlanul folytatott alkotmányáért, nyelvéért, szabadságáért. Folytatása ama függetlenségi törekvéseknek, melyekért Bocs- kay, Thököly, Rákóczi zászlói alatt harczol- tak elődeink. A kurucz tárogató hangjai s a Kossuth - nóta dallamai egyaránt azt hangoztatták, hogy önálló, független és szabad akar lenni a magyar. * * Emlékezzünk régiekről .... És elvonul lelki szemeink előtt márczius 15-ének dicsőséges története. A nemzet ifjúságának lelkesedése, melylyel a 12 pontban foglalt nemzeti kívánalmakat megvalósítja, a lánglelkü költő Petőfi Sándor alakja, amint gyújtó nemzeti dalát a „Talpra magyarM szavalja, a lelkesült fővárosi polgárság, mely az if- jakkal karöltve rázza le a rablánczokat s minden erőszak és véráldozat nélkül csupán a lelkesedés szent hevével küzdi ki a gondolatszabadság első termékét a szabaddá tett sajtón kinyomtatott 12 pontot, és „Talpra magyarM. * * * És elvonult lelki szemeink előtt az a legendás korszak, melynek kezdete már- czin- 15-ike volt. Az 1848—49-iki dicső önvou ' iiarcz, a nemzet lelkesedése, melylyel szabausagáért, jogaiért oroszlánként küzdött, a hősi harczok sorozata, a föld népéből alakított gyakorlatlan kellőleg fel sem fegyverzett honvédcsapatok diadalmas küzdelme ama félistenek emléke, kik a lelkes sereget győzelemről győzelemre vezették, az árulás, az önvédelmi harcz vérbefojtása félisteneink mártír halála. Az üj épület ... az Aradi golgotha. * * * És feltámad e napon halottaiból nemzetünk Megváltója Kossuth Lajos. Megjelenik előttünk a nagy szellemóriás eszméiben, tanaiban. Látjuk a nagy reformátort a bölcs törvényhozót, látjuk a nagy agitátort, aki minden segédeszköz nélkül csupán lángszavának varázsával bámulatos akaraterejével hadverő sereget teremt a semmiből s megvívja a legszebb harczot a szabadság, a népjog szent csatáját. * * * Kossuth Lajos államférfim bölcsessége és alkotó ereje két irányban nyilatkozik meg: Lerakta s egy újabb ezredévre biztosította az önálló független és szabad Magyar- ország alapjait s megalkotta a jogegyenlőség alapján álló demokratikus uj Magyar- országot. Az 1848-iki törvények biztosítják Magyar- ország önállóságát, függetlenségét s nem a törvények hibája, hogy ez a függetlenség a valóságban és teljes mértékben ma sincs meg, hanem azé az áldatlan viszonyé, mely bennünket Ausztriához lánczolva tart s mely függetlenségi törekvéseinket az összbirodalmi eszme és nagyhatalmi hóbort jelszavai mellett mindannyiszor meggátolni törekszik. A jogegyenlőség elve alapján bevonta az alkotmány sánczaiba — születés, vallás és nemzetiségi tekintet nélkül — az eddig jogtalanokat ; s megteremtette a demokratikus Magyarországot. A demokratikus felfogás a jogegyenlőség elve alapján az alkotmányos életműködésben való résztvételt mind tágabb körre terjesztvén ki, — az ország minden lakójában megérleli azt a meggyőződést, hogy szabad hazának szabad polgára. Ez a meggyőződés ápolja a hazaszeretet s összetartozás érzetét és felkölti a tudatot, hogy közös czélunkért, imádott hazánk függetlenségéért, szabadságáért, utolsó lehelletünkig mindnyájunknak küzdenünk kell. S bár vérbe fűlt a dicső szabadságharcz, száműzetésben halt meg annak lánglelkü apostola Kossuth Lajos, de megmaradtak alkotásai, megmaradt a szabadság iránti vágy lelkűnkben s nem fog kihalni, mig magyar földön magyar szív dobog. Hatvanegy éve immár, hogy minden évben megünnepeljük márczius 15-ének óv- í fordulóján a nagy idők legnagyobb alakjának, I Kossuth Lajosnak szent emlékét, felidézzük nagy szellemét, hogy buzdítson, lelkesítsen a további harczra, a további küzdelemre. És hogy az ő emléke, az ő eszméi mé- ! lyen be vannak vésve minden magyar szívbe, í annak bizonysága az az érczszobor, melyet hatvan év elmúltával a múlt évben emelt dicső emlékének Nagykároly város hazafias közönsége. Áll a szobor. S most, midőn első Ízben I zarándokolunk el márczius 15-én a nagy halhatatlan érczszobrához, hogy lerójjuk a hála és kegyelet adóját: nem én beszélek, hanem az ő lánglelke, az ő nagy szelleme szól hozzátok : Jertek el hozzám minden évben. Idézzétek emléketekbe az én tanaimat. Küzdje- tek, harczoljatok, pihenést, fáradtságot nem ismerve, önfeláldozással, nem félve szenvedésektől, nem félve haláltól. Küzdjetek mindaddig, mig azt a szent czélt, melyért én küzdöttem, meg nem valósítjátok. Ä történelem kérlelhetetlen logikája igazat fog adni nekem. Az én eszméim feltámadnak. És el fog jönni az a nap, mely a független, önálló, szabad és boldog Magyarországot fogja aranyos sugaraival beragyogni. + * * És mi megértjük a lelkes biztatást, mely ez érczszobor néma ajkairól szól hozzánk. Hiszen Kossuth Lajos nem halt meg! Él, közöttünk van eszméiben. És az ő nagy szelleme vezeti nemzetét ma is a nemzeti nagyság felé vezető utón. És ha majd eldől nemzetünk sorsa: „ ... Ha majd minden rabszolga-nép Jármát megunva, síkra lép . . .“ , akkor az ö szent nevével ajkunkon fogjuk kivívni szabadságunkat, függetlenségünket. Kossuth Lajos neve a mi talizmánunk, mely megnyugvást ad a múltra, bizalmat, reményt nyújt a jövőre. És én hiszem a hit megdönthetetlen fa- I natizmusával, hiszem hogy Kossuth Lajos jóslata be fog teljesedni. És most midőn leteszem a hála és kegyelet soha nem hervadó virágaiból font koszorút érczszobrának talapzatára, imára kulcsolom kezeimet s imádkozom: NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Mi atyánk . . . Kossuth Lajos! jöjjön el a te országod. Amen . . . ügy legyen. A beszéd bevégeztével Papp Béla megkoszorúzta a Kossuth-szobrot. Ezután a közönség a városháza elé vonult, ahol Sróff Gábor fögimnáziuini tanár méltatva Petőfinek a márcziusi eszmék létrehozása körül szerzett érdemeit, a Petöti-emléktáblát koszoruzta meg. Majd Sallay Lajos szavalta el lelkesedéssel „Apotheozis“ cziriiü szép költeményét, melyet tárcza-rovatunkban közlünk, ügy a beszédeket, mint a szavalatot lelkesen megéljenezte a nagy közönség. Végbefejezésül a dalárda éneke következett s ezzel az ünnepély e helyütt véget ért. A Protestáns Társaskörben. A Protestáns Társaskörben az ünnepély a következő lefolyású volt. Délután 6 órakor a „Szózatának a közönség által történt eléneklése után Sallay Lajos itt is lelkesedéssel szavalta el „Apotheozis“ czimü költeményét, majd Darabánt András polgári iskolai tanító tartotta meg nagy gonddal kidolgozott, eszmékben dús, tartalmas és hazafias szép alkalmi felolvasását, ezután Szabó Eszter, majd Kölcsey Béla lelkes szavalata következett, mire a Hymnusnak a közönség által történt eléneklésével az ünnepély itt véget ért. Megemlítjük még, hogy a helybeli állami polgári fiúiskolában délelőtt 10 órakor tartották a nagy nap emlékéhez méltó ünnepélyt, amely alkalommal az ünnepi emlékbeszédet Darabánt András tanár tartotta, a helybeli gör. kath. magyar elemi népiskola pedig a hétfői hetivásárra való tekintettel ünnepélyét vasárnap délután tartotta meg. Társasvacsora és a Kossuth-serleg felavatása. / Este fél 8 órakor társasvacsora volt a „Polgári Olvasókörében, melyen a város polgársága szine-java nagyrésze — mintegy 200-an — vettek részt. A föasztalon a főispánnak fenntartott helyen állott a Kossuth-serleg, melyben 1848-iki erdélyi aszubor gyöngyözött. A második fogás után Dr. Falussy Árpád főispán mondotta el felavató beszédét, mely kivonatilag igy szólott: Tisztelt Uraim! A magyar nemzet legszebb ünnepére, Márczius Idusára jöttünk össze, hogy Nagykároly város lelkes közönségének gyűjtéséből megalkotott .Kossuth-serleget felavassuk. Mindenekelőtt engedjék meg kijelentenem, hogy én betegen jöttem ide, de‘erőt ad nekem az a magasztos feladat, melyet polgártársaim bizalmából nyertem akkor, amidőn megbizattam azzal, hogy e nagy férfiú emlékére alkotott serleget, a magyar szabadság ezen szimbólumát felavassam és e serleggel kezemben megemlékezzem a múltról, az alkotmányos küzdelmünkről, Kossuth Lajos életéről és alkotásáról. Ezután ecsetelte szónok a XIX-ik század kezdetének nagy küzdelmeit a szabadságért és nemzeti nyelvért küzdő nemzetünk 800 éves elnyomatás után való ujjáébredését, hogyan igyekezett magáról lerázni a rabbilincseket, hogy beléphessen az európai szabad és független nemzetek sorába. Szépen vázolta szónok az 1848-iki eseményeket, a sajtószabadság kivívását, hogyan tör utat az emberek leikébe a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméje s
