Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-18 / 11. szám

3 hogyan kezdődik meg az újjászületés kor­szaka. Áttérve ezután a Kossuth-szoborra igy folytatta: E város lelkes közönsége áldozatkészsé­géből ott áll a szobor városunk főterén. Nem a harczra buzdító szónokot, de a bölcs államférfiul, nemzete jövöjén elmélkedő nagy törvényhozót örökítettük meg. A 48-as idők nagy alkotóját, szabadsá­gunknak, alkotmányos életünknek megte­remtőjét állítottuk városunk falai közzé, hogy érczbeöntött alakja állandóan hirdesse az eszme diadalát. Tisztelt Uraim! Tudjuk, hogy Kossuth alkotásai nem a futó homokban, hanem a történelem lapjaira vannak beírva. E nagy alkotásokhoz, alkotmányos éle­tünket biztositó törvényeinkhez a koronázott király is hozzájárult. Ezek az alapkövek, melyen a nemzet áll, Kossuth Lajos nagy érdemeit dicsőítik. A fejlődő nemzet óriási haladását irigy­séggel és gyűlölettel vették körül a nemzet ellenségeinek ezrei. Elkövetkezett 1849. Hogy működött ekkor Kossuth s mily szigorú erő­vel igyekezett a 48-as diadalokat megvédel­mezni, ezeket a történelem márványlapokra irta fel. Szónok ezután vázolta Kossuthnak An­gliában és Amerikában való működését, diadalutját, az 1848. és azután következő eseményekre való befolyását s ezután igy folytatta: E város, tisztelt uraim, minden időben áldozott azoknak az eszméknek, melyeket Kossuth teremtett meg Magyarországnak. Áldozott akkor, amikor idehozta falai közzé Kossuth érczszobrát, hogy hirdesse az ö esz­méit és ezeknek áldozott akkor, amidőn a Kossuth-asztaltársaság indítványára megal­kotta a Kossuth-serleget. Elismerés illeti ezért az asztaltársaságot, amely az eszmék­nek él, amely tudta azt, hogy szüksége van a magyarnak minél több symbolumra, hogy J az eszmék lelkében maradjanak, de elismerés illeti Nagykároly város hazafias közönségét [ is, mely vallás- és pártkülönbség nélkül igyekezett lehetővé tenni, hogy a serleg meg- alkottassék. Mi, tisztelt uraim, halandó emberek va­gyunk. Elporladunk, elmúlunk, újabb nem- j zedékek jönnek, talán erősebb eszmékkel, talán erősebb akaraterővel, talán más czél- zattal, de azoknak az eszméknek, melyeket ő belénk csepegtetett, elmulniok nem szabad, ezeknek fenntartására és állandósítására al­kottuk meg a Kossuth-serleget, hogy minden időben emlékeztesse Nagykároly város pol­gárságát arra, hogy a nemzet fennmaradása j csak azon eszmék alapján van biztosítva, i melyeket ö hirdetett és tételes törvényekben megalkotott. Ezután vázolta a Kossuth-serleg jelentő­ségét és igy végezte beszédét: Tisztelt uraim! Kegyelettel és áhítattal emelkedünk fel a nagy szellemhez, Kossuth Lajos szelleméhez, hogy lelkének mérhetet- i len kincséből szerezhessünk a további küz­delemhez, hogy megvalósítsuk az ő igéit és azt a jelszót, amelyet erre a kehelyre irtunk, „Szabadság, Dicsőség, Jóléf és Boldogság a magyarnak“. Te nagy szellem ott fenn a magasban, könyörögj érettünk odafenn az ur zsámolyánál a Magyarok Istenéhez, hogy védje meg ezt a Hont és annak minden fiát, árasszon el bennünket az ő áldásos kegyel- j mével, adjon erőt, egyetértést és kitartást a ; Szabadság, Testvériség és Egyenlőség hár­mas jelszava megértésére, adjon erőt, hogy ezt a sokat szenvedett hazát végre már füg­getlenné és erőssé tegyük és védje meg nemzetünket a sors csapásai ellen. Midőn felemelem a Kossuth-serleget, melyen Ma­gyarország és Nagykároly czimerei között Kossuth Lajos képe tekint reánk, legyen ezen serleg a város közönsége előtt a sza­badság eszméjének mindenkoron symboluma és mindenkor szabadsággal, jóléttel és di­csőséggel ürítse ki azt a magyar. A magyar szabadság szent bajnokának a hallhatatlan nagy Kossuth Lajos emlékére ürítem ezt a serleget! A főispán gyengélkedő állapotban jött el a társasvacsorára; beszédét — melyet a jelenvoltak teljes csendben, templomi áhítattal hallgattak meg — halkan kezdette, de mindjárt az első gondolat elmondása után belemelegedve, élénkebb és élénkebb hanglejtéssel foly­tatta és szónoki hévvel és lelkesedéssel elmondott szép és eszmékben gazdag beszéde valóban magával ragadta a hallgatóságot, mely közben ismételten helyesléssel fogadta fejtegetéseit, majd a beszéd bevégeztével lelkesen meg­éljenezte és megtapsolta a szónokot. Debreczeni István polgármester szó­lalt fel ezután s elmondotta, miszerint mindenekelőtt szükségesnek véli, hogy a főispán szép felavató beszéde meg- örökittessék, miért is azt az alapitó oklevélbe felveendőnek tartja; mert bár meg van győződve arról, hogy a min­denkori bizottság csak oly férfiút fog megbízni, hogy a Kossuth-serleggel ke­zében beszédet mondjon márczius 15-én, ki ezen eszméknek híve, mind­azonáltal azt óhajtja, hogy a kijelölendő szónoknak alkalom adassék arra, hogy lássa, minő eszmék szolgáltak irány­adóul a serleg készítésénél és felava­tásánál s hogy ezen eszméket újítsák fel és tartsák ébren a szónokok. Ami­dőn a serleget átveszi — úgymond — Ígéri, hogy mint polgármester e szent jelvényt hűségesen és becsületesen fogja őrizni és megőrizni. A polgármester szavait is lelkesen megéljenezték. A felavató beszéd után és később is dalárdánk szebbnél-szebb hazafias dalokat énekelt, melyek közül különösen feltűnt a Nemzeti dal, Gaál Ferencz- töl. Természetes dolog, hogy a dalár­dát is megéljenezték és minden egyes számát megtapsolták. Minthogy a rendezőség elhatározta, hogy a felavató beszéden és a serleget átvevő polgármesteri kijelentésen kívül más beszéd ne legyen, az olvasókör­ben más felszólalás nem is történt. A jelenvoltak a jó vacsora és jó borok által keletkezett kedvező hangulatban kellemesen töltötték el a jól sikerült estét, a társaság egy jelentékeny része pedig a Magyar Király kávéházba vo­nult, ahol kedélyesen folytatva a mu­latságot, vig poharozás mellett folyt a politizálás és eszmecsere s a társaság tagjai mindannyian a szépen sikerült nemzeti ünnep és főleg a Kossuth- serleg és a felavató beszéd hatása alatt állottak s a mulatság mindkét helyen csak a hajnali órákban ért véget. A Polgári Olvasókörben megjelent polgárok sorban megnézték a szép Kossuth-serleget, kézröl-kézre ment a jelvény, mely a szabadság, egyenlőség és testvériség szent eszméinek látható symbolizálása. A Kossuth-serleg meglepően szép, művészi kivitelű antik ezüstből, magyar stylben készült; súlya 1600 gramm és két részből áll. Az egyik rész egy szé­les alapon nyugvó oszlopszerü alkot­mány, melynek tetején áll a tulajdon- képeni billikom, melynek alsó része búzakalászszal van díszítve, felső ré­szén Hungária alakja mellett a magyar czimer, ezután Hungária alakja, majd NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ az 1848-iki Kossuth képe, alatta e jel­igével : „Szabadság, dicsőség, jólét.és : boldogság a magyarnak!“ ; ezután is egy Hungáriát képező női alak jön, utána í Nagykároly czimere remek kivitelben, majd ismét egy Hungáriát képező női alak, ezután e felirat: „Nagykároly város hazafias társadalmának lelkes gyűjté­séből 1908 — 1909.“ A serleg belsejébe egy aranyozott ezüstkehely van illesztve. A serleget szakértők is remeknek talál­ták, ára 420 K, ami rendkívül csekély ár a művészi kivitelhez képest, mert a czimerek és alakok mind massiv dom- bormüvek. A serleget Klein D. egy fiatal, törekvő, budapesti ezüstgyáros készítette, ki most gyárát ki akarja bővíteni. Gyárában kizárólag magyar munkások dolgoznak. A mű a magyar ötvösmunkának díszére válik és a ma­gyar ipar előrehaladottságát igazolja, mert a serleg a szó legnemesebb ér­telmében vett művészi munka. Főispá­nunk a serleget az országos független­ségi és 48-as pártkörben is bemutatta s ott annak művészi kivitele általános tetszést aratott. A serleghez nemzeti- szinü szalaggal átszőtt fehér selyem- atlaszból egy remek kis takarót Akker- mann Antal saját költségén készíttetett, a felavatásra a bort — még pedig 1848. évi erdélyi aszút — Singer Lipót fa kereskedő, a Bing Mór és társa czég beltagja adta. Értekezlet a Kossuth-serleg ügyben. Dr. Adler Adolf, lapunk szerkesz­tője, mint a Kossuth-serlegre gyűjtő j bizottság elnöke, múlt vasárnapra gyű­lésre hívta össze mindazokat, kik a serlegre való gyűjtésben részt vettek és bemutatva a serleget, jelentést tett a gyűjtés eredményéről; bemutatta a ser­legről szóló számlát, a kifizetést igazoló postafeladási chekklapot és ezek meg­történte után áttértek az alapitó okirat elkészítésére. E tekintetben Sróff Gábor kegyesrendi tanár, a serleg eszméjének a megpenditője terjesztette elő javasla­tát s többek hozzászólása után az ér­tekezlet elhatározta, hogy az alapitó oklevélbe felvétessék a serleg létesíté­sének egész története, az adományozók lajstroma, a gyűjtők névsora, a felavató beszéd egész terjedelmében és állapit- tassék meg az, hogy a serleg a város polgármesterének adatik át megőrzés végett, a márczius 15-iki mindenkori szónokot a város polgármestere, a választókerület országgyűlési képvise­lője, a függetlenségi párt elnöke, a Kossuth-asztaltársaság elnöke és a hely­beli főgimnázium magyas irodalmi ta­nárából álló bizottság fogja kijelölni. Elhatároztatott továbbá, hogy a serleg­hez egy díszes tok készíttessék, az alapitó oklevél két példányban készít­tessék el, egyik példány a városi levél­tárban, a másik a vármegyei múzeum­ban helyeztessék el s ezen költségek, valamint a Kossuth-szoborra elhelye­zendő koszorú költségei a még rendel­kezésre álló és ezután még befolyandó öszegekből fedeztessék. Ezen határoza­tok végrehajtására a bizottsági elnök és előadó, valamint Kabelik Gyula kéret­tek fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom