Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-18 / 11. szám
XXVI. évfolyam. Nagykároly, 1909. márczius 18. II. szám. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .............................81— kor. Fél évre.................................4-— „ Ne gyedévre.........................2-— „ Eg yes szám........................—-20 „ Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. j A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó: Sarkad! N. Zsigmond utóda. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben) Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Márczius Idusa városunkban. A szabadság hajnal hasadtának emlékét városunk polgársága mint minden évben, úgy ez évben is kegyelettel ünnepelte meg. Az ünnepély ez évben magasztosabb volt mint máskor, részben azért, mert az ünnepély tágabb mederben s egy része a Kossuth-szobor előtt folyt le, részben pedig azért, mert ezúttal avattatott fel a Kossuth-asztaltársaság kezdeményezésére városunk hazafias társadalmának lelkes gyűjtése következtében befolyt összegből beszerzett igen szép Kossuth-serleg. Méltóságosan, minden zavaró in- czidens nélkül folyt le az egész napi ünneplés és már a város külső kinézésén is meglátszott, hogy a polgárság együttesen — pártállásra való tekintet nélkül — egy érzelemben összeforrva ün nepel. Noha vásár napja volt s igy az üzleteket nem lehetett zárva tartani, a templomok megteltek ünneplő közönséggel. Az idő is kedvező volt, mert ha nem is volt tiszta az égbolt, sőt délelőtt 11 órától 12 óráig az eső esett, mégis szép tavaszi napunk volt enyhe levegővel, sőt elmondhatjuk, hogy már- cziusi szellő lengedezett úgy délelőtt a Taranyiszkói hős emléktáblája megkoszorúzásánál, mint a délután folyamán egész idő alatt. A középületek és sok TÁ RCZ A. Apotheozis. Soha meg nem szűnő nagy lelkesedéssel Köszöntjük a magyar szabadság hajnalát. S róla zengedezve dalban, énekléssel, Szívünk a múlt idők emléke hatja át. Szinte látni véljük őseinket — elöl, Negyvennyolczban, mikor csatasorba álltak, Hogy a reánk törő sok ellenségektől Megvédjék szeretett, imádott hazánkat. Hej, mert sokan voltak ellen a magyarnak! Még testvérei is elpártoltak tőle . . . Örökös rablánczot fűzni rá akartak S ők: győzedelmesen nyomultak — előre! Kit szembe találtak: futnia kelletett, Ha az életével nem volt könnyen játszó. magánépület fellobogózva köszöntötték a nagy nap hatvanegyedik évfordulóját. Az ünnepély egyes részleteiről a következőkben számolunk be: Istenitiszteletek. Az ünnepségek sorozata az isteni- tiszteletekkel vette kezdetét. Délelőtt 9 órakor a rórn. katholikus templomban ünnepélyes szent mise volt, amelyen Récsei Ede kegyesrendi házfönök cze- lebrált Horváth Jenő és Branyeczki József kegyesrendi tanárok segédlete mellett. A misén részt vettek a városunkban levő állami hivatalok, a vármegyei, városi, ecsedi-láp lecsapoló stb. hivatalok tisztikara, a függetlenségi és 48-as párt végreiiajtó-uizottsága, a Kossuth Lajos asztaltársaság tagjai és nagyszámú ájtatoskodó közönség. A mise végeztével felcsendült a „Hymnus“, melynek fenséges hangjai mellett ért véget az ünnepély. A róm. kath. templomból a közönség nagy része a református templomba vonult. A szokásos egyházi énekeknek a közönség által történt eléneklése után Bogdán János segédlelkész ment fel a szószékre és ott előbb egy imát mondott, aztán lendületes, szép, hazafias lelkesedéssel elmondott, eszmékben gazdag beszédben méltatta Márczius Idusának jelentőségét. Majd elmondotta a „Mi Atyánk“-ot és a meghatott ünneplő És megsemmisítve az osztrák sereget: Diadalt hirdetett a nemzeti zászló! A csúf verés után: rémítő nagy haddal Reánk tört a muszka — hívogató szóra, Hogy majd egyesülve az osztrák csapattal, A harczrakész magyart rútúl letiporja. S a lelkes kis sereg: halált nem rettegve, Mindvégig kitartott az igaz ügy mellett!... S csapást csapásra mért az ellenfelekre! Mindenfelé halálthozó sebet ejtett. S Világosnál: mikor Görgey szavára A maroknyi csapat a fegyvert lerakta: Mint mikor az égből villám sújt a fára, Úgy hatott ez a hír a szegény magyarra. Mindenkinek szívét a bánat lepte meg, Hogy le kellett tenni kézből azt a kardot, Melylyel a csatában az ellenség felett De sok fényes, véres győzelmet aratott! . . . j közönség áltat elénekelt „Szózat“-tál az ünnep véget ért. A főgimnáziumi ifjúság ünnepe. Ezután az ünneplő közönség egy része a városi tornacsarnokba vonult, ahol d. e. 11 órakor kezdödöleg a helybeli főgimnázium ifjúsága tartotta meg hazafias ünnepségét. Itt a közönség oly nagy számban jelent meg, hogy sokan az utczán maradtak s ott várták be az ünnepség végét. A Hymnus- nak a fögimn. zenekar kísérete mellett a fögimnáziumi vegyeskar által történt eléneklése után Eröss Tibor Vili. o. t. szavalta el szépen Szabolcska Mihálynak „A hazaszeretetről“ irt remek köl- I teményét, majd a vegyeskar énekelte el Hubay „Nemzeti dal“-át, ennek bevégezte után Ruff Endre VIII. o. t. a Kölcsey-önképzökör elnöke olvasta fel márczius 15-röl szóló, hazafias szel- i lemben tartott csinos kis müvét. A zenekar játéka után Nonn Gyula Vili. o. t. értelmesen előadott szavalata, majd a vegyeskar éneke következett, mely után dr. Komáromi Károly kegyesrendi tanár mondotta el az ünnepi beszédet, méltatva a márcziusi eseményeket és intve az ifjúságot ezek kegyelettel való emlékben tartására és hazaszeretetre buzdítva őket. A szép előadást zajos éljenzéssel honorálta a lelkes közönség, mely a műsor minden egyes számát tapsokkal jutalmazta. Ezután a zenekar A zsarnoki önkény: féktelen dühében — Még rá gondolni is, szemünk könnybe lábad, A nemzet nagyjait halálra ítélte. Igen. Ott Aradon. Azt a Tizenhármat! . . . ■ Golyó s kötél volt az ö gyászos haláluk, Kik értünk küzdöttek s bátran meg is haltak j S akiknek szent nevét mindörökké áldjuk, i Míg csak egy magyar él Isten ege alatt. És, ha majd egykoron ütni fog az óra S védni kell hazánkat az ellenség ellen: A Ti szellemetek legyen buzditója A magyar szíveknek a nagy küzdelemben. Oh, akkor szeretett hazámat nem féltem, Ha egy szív, egy lélek lészen minden magyar ! S ha meg is kell halni ott — a csatatéren: Ne féljetek!... E föld „hantjával eltakar“. Sallay Lajos.
