Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-25 / 8. szám
I XXVI. évfolyam. Nagykároly, 1909. február 25. 8. szám. '(l[) 77 NAGYKAROUÍ ÉS VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. V» Nlegjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ..............................8-—- kor. Fél évre..................................4-— „ Ne gyedévre......................... 2-—• „ Egye s szám........................—‘20 „ Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: ] Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemb en) szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Laptulajdonos és kiadó : Sarkadi N. Zsigmond utóda. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. A feloszlatás lehetősége. Tagadhatatlan tény, hogy a koali- cziós kormány útja elé olyan politikai nehézségek kerülnek, amelyek a békés, nyugodt kormányzást csaknem kizárják. Napról-napra oly kérdések lépnek előtérbe, amelyek minden pillanatban felrobbanással fenyegetik az annyira féltett és őrzött békét. A pártok közötti villongások, egyesek egyéni érvényesülésének vágya, a minden oldalról tömörülő ellenségek sokasága egy cseppet sem teszik irigyletessé a We- kerle kormánynak nehéz helyzetét. Pedig még messze vagyunk attól, hogy a koaliczió által elvállalt feladatokat megvalósítsuk s az átmeneti kormány legfontosabb feladata: a választójog reformja még a távoli jövő zenéje s már is oly hangok hallatszanak, hogy az sincsen kizárva, hogy a nemzetet egy újabb választás izgalmának fogják kitenni és a képviselöházat feloszlatják. Habár a feloszlatás lehetősége még csak egyes elejtett szavakból és folyosói beszélgetésekből áll, mégis csaknem megdöbbenve kérdezzük magunktól, hogy akkor, amidőn a nemzet három évvel ezelőtt példátlan lelkesedéssel és bizalommal a nemzeti ellentáliás súlyos harczát becsülettel megviva, a függetlenségi és 48-as pártnak oly többséget adott, amely a parlament abszolút többségévé lett és ezzel kétségtelenül és félreérthetetlenül kifejezést adott abbeli akaratának, hogy az ország kormányzását csakis a nemzet elismert vezéreire kívánja bízni, miért szükséges azzal az eszmével foglalkozni, hogy a képviselöházat feloszlatják ? És feloszlassa épen az a kormány, amelynek támogatására egy oly hatalmas tábor áll rendelkezésére, amely a parlamentárizmus történetében csaknem páratlanul áll. Hiszen a koaliczió három évi kormányzása alatt a függetlenségi párt nem egyszer bebizonyította, hogy teljesen meg tud alkudni azzal a helyzettel, amelyet a viszonyok teremtettek, fel tudja fogni azokat a feladatokat, amelyek a békés, nyugodt kormányzás érdekében köte- lességszerüleg reá háramlanak s a legnagyobb önmérséklettel, higgadtsággal és politikai bölcseséggel igyekszik mindazt megvalósítani, amit az ország érdekében helyesnek és üdvösnek tart. Hiszen a letűnt rendszer alakjai és támogatói szüntelenül épen azt vetik a párt szemére, hogy a hatalom megtartása miatt lemondott azelőtt hangoztatott elveinek megvalósításáról s ugyanazon az ösvényen halad, amelyen a régi 67-es alapon való kormányzás haladt. És mindezek daczára a párt mégis ment a maga utján, nem törődve a reá szórt rágalmak özönével, megvalósított egy egész csomó oly alkotást, amelyre büszkén hivat- kozhatik s amely mély nyomokat fog hagyni a nemzet életében és a jövőre nézve nagy kihatással lesz. És bizonyára nem csekélyebb lelkesedéssel, nem kisebb buzgalommal fog haladni a kitűzött czél feli? ezután sem, a melynek végeredménye a nemzeti állam teljes kialakulása kell, hogy legyen. De az önálló bank kérdése, úgy látszik, egy olyan bökkenő, amely teljesen váratlanul súlyos helyzetet teremtett és a függetlenségi pártot az elé a dilemma elé állította, hogy vagy megmarad követelése mellett, vagy kormányválságot idéz elő, vagy pedig a nemzet Ítéletére bízzák azt, vajjon- kivánja-e az önálló bankot, vagy nem és ez esetben természetesen a képviselőhöz feloszlatása következnék. Mi azt hisszük, hogy ez egyszer a függetlenségi párt, mint egy ember fog állani az önálló bank kivihetése mellett és bármily áron sem fogja ezt elejteni. Hiszen a nemzet már kinyilvánította akaratát akkor, midőn az önálló bank és vámterület programin- pontjával fellépő képviselőknek megadta a mandátumot arra, hogy Ígéreteiket meg is valósítsák. Ez az Ígéret kötelező és azt feladni nem szabad. Minduntalan módja van a kormánynak arra, hogy a nemzet közvéleménye iránt tájékozódjék, hiszen a törvény- hatóságoknak egész halmaz felterjesztése és kérvénye fekszik előtte, a melyekben a nemzeti kívánságok és törekvések megvalósítását kérelmezik. Ezek nem mondva csinált, nem felsőbb megrendelésre szállított mülelkesedés- böl folyó kérelmek, hanem a nemzeti akarat meghamisitatlan kifejezői, a melyeket a kormánynak respektálni kötelessége. Nem hisszük, hogy a házfeloszlatás lehetősége bekövetkezzék. Nem hisszük azért, mert jól tudjuk, hogy a kormány tagjai között levő függetlenségi miniszterek és vezérféríiak teljesen azonosítják magukat a párttal és az önálló bank kérdésében ismeretes az ö maguktartása és nem tételezhetjük fel, hogy Kossuth és Apponyi oly tényhez adják beleegyezésüket, amely homlokegyenest ellenkezik a nemzet akaratával. S azután mit érnének el vele ? A nemzet e kérdésben nem ismer megalkuvást. Az önálló bank hivei bizonyára egy szálig ismét visszakerülnének a parlamentbe s végre is a nemzeti akaratnak győzedelmeskednie kell! Kölcsey-estély. Vége a farsangnak. A bálok és mulatságok saisonja elmúlt. Nálunk az idén szokatlanul élénk volt Karnevál herczeg uralmának ideje, egyik sikerült estély nyomon követte a másikat. Az egész mulatsági évad slágere azonban a f. hó 21-én a városi színházban rendezett Kölcsey-estély volt. Közönségünk rendkívüli érdeklődéssel, feszült várakozással nézett e«műkedvelői előadás elé s mint az eredmény igazolta, nem indokolatlanul. Színházunk soha úgy zsuífolva nem volt, mint ez estén; városunk egész intelligentiája elment, hogy gyönyörködjék a buzgó rendezőség s törekvő közreműködők segélyével előállított fényes estély látványosságaiban. Mert mindezek a diszitőjelzők az igazsághoz híven alkalmazhatók „Csipkerózsa“ mese képeire, melyeket a mese tündérének Kerekes Annának prológja után 3 képben varázsoltak elénk a szebbnél-szebb, csillogóragyogó jelmezekbe öltözött szereplők. Az első kép Csipkerózsa születését, az udvar hódolatát, a gonoszság tündérének átkát s a jó tündérek áldását varázsolták elénk megkapó ötletességgel s a színpadi hatások kiaknázásával. Az átok beteljesedését mesélte el a második scéna színes, hatásos keretekben. A harmadik kép az alvó udvart, a királyfi megérkezését, a varázs megszűnését s az udvar hódoló felvonulását festette oly mesés kontúrokban, aminőben azt a legmerészebb fantázia kiszínezheti. A legnagyobb művésziességgel voltak összeállítva a cso- portozatok s az összes jelenetek. A harmadik képben 6 pár fantasie-tánczot lejtett graciosus mozdulatokkal. A toiletteket leírni lehetetlen, egyik pompásabb volt a másiknál s ami fő, mindenik stilszerü. A jelmezek sokféleségében tarkázó szereplők mindenike méltóan illeszkedett be a nagyszabású s nálunk eleddig ismeretlen mozgóképbe, miért is dicséret illet mindenkit egyenkint és ösz- szesen. Csipkerózsát Reök Margit személyesítette í s a többi szerepek eképen voltak betöltve: i Királynő: Sztárek Dezsőné. Király: Sztárek r
