Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-16 / 50. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE keresztül letörni bennünket, úgy nem fog sikerülni ezután sem. Ez a nemzet élni és erősödni akar ! Mi várhatunk türelemmel, mert erős védbástyánk nekünk alkotmányunk. Nekünk nem kellenek sem Dreagnouthok, sem létszámszaporitás, sem pedig haditengerészeti milliók s ha pedig erre a nagyhatalmi állásnak mégis szüksége van, tessék módot nyújtani arra, hogy ez a nemzet a vele járó tehertöbbletet viselni tudja. Mert e nélkül ha százszor ex-lexbe jutunk is, alkotmányos és törvényes utón egy garast sem vagyunk hajlandók áldozni. Kossuth Lajos nyílt levele Qeák Ferenczhez.* Páris, május 22-én, 1867. I. Barátom! Engedd meg e megszólitást, azon múlt emlékének nevében, mely a hosszú számkivetés keservei, a hazafi bánat és családi bu minden súlya alatt előttem mindig szent maradt. Mi nem csak elvrokonok, de barátok is valánk a szó nemesebb értelmében férfi korunk szebb szakán keresztül, midőn még egy irányban haladtunk a hazafiui kötelesség ösvényén. Együtt állottunk őrt a nemzet jogai mellett az 1848-iki válság előestéjén, midőn mint minisztertársak közegyetértéssel megköveteltük a bécsi udvartól és kormánytól, hogy „hazánknak törvényes önállása és szabadsága minden tekintetben, — a pénz és hadügyek önálló független és minden idegen avatkozástól ment kormányzatát is világosan oda értse, — nyíltan elismerve és megóva legyen“. És együtt izentük meg e jogszerő követelés folytán a bécsi kormánynak, hogy: „az összes nemzettel egyetértöleg változ- hatatlanul el vagyunk határozva a magyar * A mai politikai helyzetben is alkalomszerű e nagyjelentőségű levelet, közli és megjegyzésekkel ellátja Csutoros Albert érendrédi ref. lelkész. nemzetnek önállásából, semmi áron egy hajszálnyit sem engedni s a szövetséges barátságra hasonló barátsággal, ellenségeskedésre jogszerű visszatorlással felelni“. A perez csakhamar elkövetkezett, midőn választanunk kellett, ha beváltsuk-e a jogszerű visszatorlás változhatatlannak nyilatkozott határozatát, vagy védtelenül fogadjuk a halálos csapást, mit az önkény hazánk nemzeti s állami életére mért. Te, mert nem bíztál nemzetünk erejében, a visszavonulást választottad. Én azok soraiban állottam, kik Istenbe, jogaikba s önmagukba bízva az ellenséges megtámadásra jogszerű visszatorlással feleltek, miként ezt együtt a nemzet nevében a hatalomnak megizentük volt. Nem dicstelen a lap, melyet a magyar nemzet az elhatározás folytán a történelem könyvébe iktatott. S habár egy idegen nagy hatalom jogtalan fegyvereinek súlya alatt sikerült is az átalakulásnak nemzetünk önbizalmát megrendíteni s a megrendített önbizalommal karját elzsibbasztani; — a hősiességet, melylyel jogát védte volt, csodálattal kisérte a világ; nem érdemlett bukásának rokonszenvvel adózott s nemzetünk életrevalóságának amaz óriási revalatiója — melynél a sikerhez csak egy kissé több kitartás hiányzott — annyit mindenesetre eredményezett, hogy úgy a hatalmak politikájában, mint a népek érzelmeiben, a magyar nemzet még bukásában is azon önczélu életerős tényezők közé lön sorolva, melyekkel az európai történelem progres- susában számolni lehet, számolni kell s melynek a történelem logikája jövendőt igér, ha csak a história önálló tényezői sorából öngyilkos kézzel maguk magukat ki nem törlik. Nagy vívmány ez barátom, melyet feladni bűn! s a nemzet, mely oly körülmények közt is képes volt az állását kivívni, annyit legalább megérdemel, hogy önállásának megvédése s jogainak valósítása körül, ereje iránt ne essenek kétségbe vezérei. A mint akkor a válság perezében elváltak utaink, elválva maradtak 19 hosszú éven át mind e mát napig. Nekem a hontalan bujdosás jutott osztályrészül; — neked a nemzet tiszteletétől s a tényező elemek többségeinek bizalmától környezett vezéri szerep. De jutottak a vezéri szereppel osztályrészedül nagy kötelességek is és roppant felelősség. Elvált utainkon kiindulási pontunk s utunk iránya különbözik, csaknem mondhatnám ellenkezik. pélyeiken gyönyörködtetik a hallgatóságot, hanem más ünnepélyek fényét is a legnagyobb készséggel emelik. A sikert, a tapsot és elismerést a múlt alapján szinte előlegezzük és nem érdemtelenül. Az összjáték preczizitása, a nehezebb darabok előadásában is a játszi könnyedtség, hajlékonyság minden egyes alkalomkor kitörő tapsra ragadja a hálás közönséget. Nem is lehet az ember szivéhez más eszközzel oly gyorsan férkőzni, mint a zenével. Derék elnöküknek Obholczer Gyulának nincs is más óhaja, mint hatalmassá fejleszteni a mostani zenekart, s azért aki tud zenét, ajánlja föl erejét, tudását s ez által segítse a lelkes elnököt czélja elérésében. A fent említett zenedarab előadásában gyönyörűen olvadt össze Péchy László cellószólója az elnök hegedűszólójával, amelyekhez lehelletszerüen simult a kiséret. Következett Szentiványi Béla kegyesrendi tanárnak ünnepi előadása. Tapssal fogadták és beszéde végén tapssal mondták neki — „a viszontlátásig!“ Beszéde tárgyául a középkori ember gondolkodásának és világfelfogásának ismertetését választotta. Olyan tárgy, amelyről mindenki tud valamit s igy annál nehezebb a szónok feladata, hogy állandó érdeklődésben tartsa hallgatóságát. Szentiványi szónoki erővel, az irodalom remekein csiszolt stílusával, logikus következtetéseivel fűzte össze gondolatait egy csokorba s egyszerre meghódította a közönség szivét. Gondolatmenete, beszédének tartalma a következő: A középkorban két kultúrintézmény van: a kolostori és a lovagi élet. Mindkét intézménynek a vallásosság az éltető eleme. A vallás minden cselekedetük rugója, érzelmeiknek, szavaiknak zsinórmértéke. A lovagok s a többi emberek akkor is kerestek testi jót, kitüntetést, elismerést, de az egyéni érvényesülést a vallási meggyőződésük korlátozta, sőt a minimumra szállította le. Ez az önmegtagadás nemcsak az érzelem mélységén alapult, hanem az erős akarat, a ránevelt akarat körébe tartozott. A keresztes hadjáratok hőseit nem csupán az igaz érzelem vezette a bizonytalan útra, sőt a biztos halálba, hanem az akarat szilárdsága. Ha az első százezer ember elpusztult, útnak indult a másik százezer. Ezt tisztán érzelmi utón nem lehet megmagyarázni. A huszadik század emberét a kritikus szellem jellemzi. Mindennek az okát kutatja. Ez nem volt meg a középkori embernél. A középkori ember csak egyszerűen megállapítja a tényt, s ha mégis érdeklődik a dolDe nem mondhatod, hogy utadban állottam, nem mondhatod, hogy nehézségeket iparkodtam elődbe gördíteni, vagy számvetéseidet megzavarni. Azonban hazafi vagyok, nemzetem sorsa szivemen fekszik. S az érdekeltségnél, a kötelességnél fogva szemmel kisértem folyvást polgári működésedet, személyedre néha, aggódva sokszor, figyelemmel mindig, — de nem szólottám. Most szólok és hozzád is nyíltan szólok, mint úgy látom — s az évek és szenvedések terhe alatt meghiggadt Ítélet tekintetével látom úgy, hogy nemzetünk a jogfeladások sikamlós meredélyén veszélybe, többe mint veszélybe, halálba sodortatik. Midőn 1861-iki feliratodat olvasám, melyek nevedre annyi dicsfényt özönlöttek, megnyugtatást kerestem s találtam a gondolatban, hogy a nemzet önállásából s alkotmányos jogaiból, miket nem kevesebb férfiassággal, mint bölcsességgel világosságba helyezél, nem fogsz engedni egy hajszálnyit is semmi áron. Mert olyannak ismerlek, ki mérséklettel szab határt kívánalmainak, komolyan megfontolja amit követel; de a joghoz, melyet igy megfontolva követelt, tántorithatlanul ragaszkodik. Engem — ki bizonyos kapcsolatokban az ellentéteket kiengesztelhetetleneknek ítélem, nem elégített ki a határ, melyet kitűztél, de meg tudtam fogni, hogy ha nemzetünk vezérleted alatt békés utón eljut azon határhoz, lesz oka többet, nagy szenvedések árán, nem reményleni; ha pedig el nem jut, nyitva maradónak hittem a tért a jövendő számára, mert nem lesz semmi jog feláldozva. Pedig magad mondád s helyesen mondád: hogy a jogot, melyet az erőszak elveszen, vissza lehet szerezni s veszve csak az van, a miről a nemzet maga lemondott. Nem vélek hibázni, midőn állítom, hogy azon nagy, azon példátlan befolyás, melyet a nemzet határozatára gyakorolsz, azon álláspont következése, melyet 1861-ben választottál. S nem vélek hibázni, midőn állítom, hogy a roppant erkölcsi hatalomnak, mely kezeidben van, kulcsa abban fekszik, hogy a romlatlan nép ösztönszerüsége téged, a nemzeti jogok békés utón visszaszerzésének terén vezérét, még mindig az 1861-iki jogalapon vél állani. Pedig már rég nem állasz ott. A jog visszaszerzés álláspontjáról a jog feláldozás sikamlós terére jutottál s mert minden álláspontnak meg van a maga kérlelhetetlen gok keletkezése, az egyes jelenségek magyarázata után, akkor a képzelethez fordul. Ha nem tud valamit megfejteni — de nem is kutatatja nagyon — a csodálatost fogadja el. így a tordai hasadék keletkezését úgy magyarázza a középkori ember, hogy ez az isteni gondviselés müve, mert az ellenség már sarkában volt Szt. Lászlónak, s azért a sziklában egyszerre nagy szakadék támadt Szt. László és az öt üldözők között. Szt. Antal, mivel az emberek nem hallgatják beszédét, a halaknak prédikál és ezek — figyelnek szavaira. Szt. Erzsébet ölében a kenyér rózsákká változik át, nehogy az isteni gondviselés meghazudtolja Szt. Erzsébet szavait. És még számos más példa mutatja a középkori ember fantáziáját, amellyel magának magyarázatot ad. Vallásos a középkori ember szive, értelme, - akarata, művészete, szobrászata és festészete egyaránt. Isten tiszteletére fényes templomokat emel; a szobrászat és festészet Isten dicsőségét hirdeti. A középkori élet a testületi élet megtestesítése. A céhrendszer ebből az időből veszi eredetét. Ma is testületi élet, szervezkedés van mindenfelé, de nem állnak biztos alapon, az épület nem támaszkodik biztos sarkkőre, a vallásra, s vallásos meggyőződésre; Nagykárolyban a legnagyobb óra- és ékszerraktár! órás és ékszerész Nagykárolyban, Deák-tér, a közelgő karácsonyi és újévi vásár alkalmával mélyen leszállította az árakat mindenféle arany- és ezüstnemüek, valamint órák, tajtékpipák és szipkák, brilliáns és gyémánt, valamint mindenféle chinai és valódi ezüsttárgyakban, Gramofonok és lemezek nagy választékban, Kepets Herman
