Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-16 / 50. szám
XXVI. évfolyam. Nagykároly, 1909. deczember 16. 50. szám. és VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .............................81— kor. Fél é vre.....................................4-— „ Ne gyedévre.........................2— „ Egyes szám.........................—-20 „ A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó: Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. a „Nagykárolyi Petőfi-nyomda Részvénytársaság a Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchcnyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Ex-lex felé. Alig két hét választ el már bennünket az 1909. év végétől és a politikai helyzetben még mindig a régi bizonytalanság uralkodik. Döntés nincs és kilátás sincs arra, hogy a közel jövőben megtörténjék az az elhatározó lépés, amelyet olyan régen és türelmetlenül vár az egész ország közönsége. Az eddigi holtpontról azonban végre mégis csak egy lépéssel közelebb jutunk a kifejlődéshez, mert az eddig némaságra kárhoztatott parlament pénteken összeül és megkezdi tanácskozásait. Hogy meddig? Ki tudja! Valószínűleg rövid ideig, mert sorsa alighanem az lesz, hogy feloszlatják és ismét egy téli választásnak nézünk majd elébe. Mert a parlament összehívásának egyelőre egyedüli czélja az, hogy a kormány elöterjeszhesse az indernni- tás iránti javaslatát s azt a képviselő- ház megszavazza. Nem vitatkozunk a felett, vájjon kötelessége-e vagy van-e egyáltalán joga a jelenlegi kormánynak arra, hogy a parlamenttől az indem nitás megszavazását kérhesse. Mert az indemnitás bizalmi kérdés. Annak czélja az, hogy a költségvetési törvény hiányában felhatalmazást nyerjen a kormány arra, hogy a múlt évi költségvetés keretén belül az államkormányzás viteléhez szükséges kiadásokat folyósíthassa és a bevételeket beszedhesse. Hogy a parlament megfogja-e szavazni és szavazhatja-e ennek a kormánynak a felhatalmazási törvényjavaslatul, alig hisszük. Nemcsak azért, mert az országos függetlenségi és 48-as párt nem fogja behunyt szemekkel nézni, hogy a már is végtelenségig kitolódott válság megoldását, az alkotmányos kormányzás leple alatt még jobKah élposványosft- sák, — hanem azért is, mert lehetetlenség egy oly kormány részére megadni a anyagi eszközök felett való rendelkezési jogot, a mely kormánynyal szemben nemcsak bizalmatlansággal viseltetik, hanem egyenesen arra törekszik, hogy azt hatalmi polcáról leszorítsa. De nem is adhatja meg ennek a kormánynak azért sem az indemnitást, mert az már régen lemondott és sem kormányzati programmja, sem pedig az ehhez megkíván tatók parlamenti többsége nincsen s mert a kormány ennek hiányában a parlament előtt nem viselheti azt a felelősséget, amely az alkotmányos kormányzásnak egyik legfontosabb tényezője. Hogy a többi pártok miként gondolkoznak erről a kérdésről, az teljesen az ö dolguk; de hogy a függetlenségi pártnak nem lehet ebben a kérdésben elfoglalt álláspontját feladnia, az kétségtelen. Ily körülmények között valószínű hogy az újévet az ország ex-lex állapotban fogja megérni s a kormány ezzel egy oly dilemma elé lesz állítva, a melyet, hogy miként fog megoldhatni, még "sejtelmünk sincs. line idáig jutottunk a mértékletesség és engedékenység politikájával. ügy látszik a magyar nemzet az örökös küzdelemre van szánva. Minden oly törekvése, mely saját boldogulását szolgálja, hajótörést szenved és az alig lezajlott küzdelmet újabb váltja fel. Hát jól van. A hogy kitűztük négyszáz éve a harczot önállóságunk érdekében, úgy kívánjuk ezután is. Ahogy nem sikerült négyszáz éven TÁ RCZÄ. Az oltáregyesület ünnepélye. Szép hivatását nemesen tölti be a helybeli Oltáregylet. Hölgyek és urak versenyezve buzgólkodnak ügyük diadalrajutásán. Harczuk nehéz, de nemes s egész emberszivet, kitartást kivan, annál is inkább, mert az ellenség Proteusz példájára az utolsó pillanatban alakot változtat s más, védetlen oldalról támadja meg a féltve őrzött kincset, az erényt, a becsületességet és a hitet, amelyeknek védőbástyája az Oltáregylet. Ádáz ellenségét különösen a sajtóban találjuk, kezdve a Nick Garter-féle maszlagoktól egészen a Saninig. Helyesnek látjuk, hogy a kis gyermekeket is fölléptetik. Fárasztó ez a kicsinyekre, de az eredmény kárpótolja őket; ugyanis a hallottak, de inkább a látottak : a fényben úszó kereszt, a hit, remény, szeretet, magasan lobogó zászlaja, a szereplőknek ezek iránt tanúsított hódolata, amelyben ők is részt vesznek, a tanító minden szavánál erősebben, sőt örökre vésődik be lelkűk tiszta lapjára. De tartsunk sorrendet. Első szám gyanánt Pallmann Péter kegyesrendi tanár, az Oltáregylet fáradthatlan igazgatója lépett az előadó asztalhoz, hogy megnyissa az ez évi gyűlések oltáregyleti ünnepélyek sorát. Nagyon helyesen a „Pán halála“ ez. költemény taglalásából indult ki, szép tárgyat kapott beszédre s egyszersmind előre is felkeltette az érdeklődést a kiváló költői darab előadása iránt s ha esetleg valaki előtt ismeretlen lett volna a költemény tárgya, a pogány és a keresztény életre való vonatkozása, mindezt megvilágította. Pán halálával vége a régi pogány, az élvezetekben alásülyedt világnak. Kimerült ez a világ még az élvezetekben is, s nem volt más hátra, mint a teljes pusztulás. A nimfák elzokogják, megsiratják Pán halálát, mert az ö kultuszuk is lejár. Ezután a berekben, a folyókban, az égig nyúló hegyben nem a pogány isteneket, a nimfákat tisztelik majd, hanem az egy Istent, akinek a keresztje ott ragyog már, s akinek dicséretét ártatlan lelkek zengik. Sok küzdelem kellett ide, hogy a pogány világ helyébe Krisztus világa lépjen. De megtörtént ez is, mert abban az időben nem vízzel, hanem — vérrel kereszteltek. A kereszténység mindig meg- küzdött a bajokkal, mert szive nem volt üres, mint a XIX., XX. század emberéé. Szivében lakozott az Isten. A modern ember vallásossága a jótékonyságban merül ki. Nemes dolog, de csak félut, befejezetlen munka egymagában. Vissza Krisztushoz! Ez a czél lebeg a helybeli Oltáregylet szemei előtt. Szavainak keresetlen egyszerűsége érzelmei őszinteségével párosult s az eszmékben gazdag, rövid megnyitó beszéde mély hatással volt Nagykárolynak irodalmilag is magasan álló közönségére. Büszke lehet a helybeli Oltáregylet képzett igazgatójára. Második szám gyanánt az úri zenekar egy gavottet adott elő. Dicsérendő dolog, hogy művészetükkel nemcsak a saját ünne133333333333333333333333333333333333333333333333333333333j333 33333333333^333333^ Karácsonyi és újévi #### ajándékot Góznernél vásároljunk. Nagykároly, Deák-tér 12. sz. Egy tanuló fizetéssel fevétetik.
