Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-25 / 47. szám
XXVI. évfolyam. Nagykároly, IS09. november 25. 47. szám. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ......................... 8—• kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Er. Adler Adolf Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchcnyi-utcza 37. — Telefon 76 Fél évre............................. „ szerkesztő. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől Negyedévre ..................... 2’- „ A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. nem fogadunk el. Egyes szám.....................-• 20 „ Laptulajdonos és kiadó : Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Ä rágalom fegyvere. Abban a nagy harczban, melyet a függetlenségi párt egész programmjá- nak, elveinek és igazi törekvéseinek érvényesítése czéljából viv most a Justh Gyula vezetése alatt álló függetlenségi többség a hatvanhetesekkel szövetkezett Kossuth Ferencz leszerelő és megalkuvó politikáját támogató töredékkel szemben, eljutottunk oda, ahol már nem elvek harczolnak elvek ellen, hanem előkerülnek azok a fegyverek, melyek rendszerint hátrafelé sülnek el s nem azt borítják be sárral és piszokkal, akinek szánva vannak, hanem azokat, akik ezt a fegyvert használják. A közös bankos sajtó — úgy a fővárosban, mint a vidéken — most a rágalom fegyveréhez nyúl. A sajtó osztály az, mely a vidéki lapokat ilyen nyilvánvaló rágalmakkal telt czikkekkel látja el, abban a hitben, hogy a józanul gondolkozó magyar közvéleményt képes lesz megtéveszteni. Egy ilyen sajtó czikk van előttem. Czirne: Kossuth és Justh. Czélja: a rágalom fegyverével befeketitciii a nemzeti jogokért, az önálló bankért küzdő Justh Gyulát s nemzeti hősként feltüntetni a császár parancsát vakon kövelö Kossuth Ferenczet. De nézzük a czikket. Azzal vádolja Justh Gyulát, hogy a hatalomra törekszik, hogy a nemzetiségekkel és Lukács Lászlóval paktál és hogy támadja az Andrássy féle plurálitásos választó tör vényjavaslatot. Nézzük a vádakat egyenkint. Hát nem merész czinizmus az, hogy hatalmi törekvésekkel vádolják azt a Justh Gyulát, aki öt éven át az ország legelső közjogi méltóságát, a képviselöház elnöki állását töltötte be, aki ezt az állást megtarthatta volna s ezért egyebet sem kellett volna tennie, mint begombolkozni az elnöki pártatlanság bő köpenyébe s nézni a körülötte törté- nendöket. Ám Justh Gyula nem ebből a fából van faragva, oda dobta elnöki állását, az azzal járó javadalmat és méltóságot s nyíltan megmondta felfelé és lefelé, hogy a nemzet jogaiból nem enged s az önálló jegybanknak 1911 január 1-ére leendő felállítását követeli Hatalomra vágyik-e az az ember, aki elszántan, szilárdul megáll elvei mellett s levonja azt az egyedüli j becsületes konzekveticziát, amit pár héttel ezelőtt még Kossuth Ferencz is hirdetett, hogy vagy megvalósítja program injának most inár döntésre váró részét: az önálló bankot, vagy eilen- zékbe megy. Hatalomra vágyik-é az a férfi, aki férfihez illő nyíltsággal kijelentette úgy a király előtt, mint a nemzet előtt, hogy a nemzet jogainak elalkuvására és elárulására soha sem lesz kapható. Vagy hatalomra vágyik-é Meskó László, aki otthagyta államtitkári állását, hatalomra vágynak-e gróf Vay Gábor és főispán társai, akik ott hagyták a vármegyei kiskirályságot — fö- ispáni állásukat "*éSak azért, mert a Kossuth Ferencz megalkuvó, leszerelő politikáját támogatni nem hajlandók. A czikk szerint ezek a hatalomra vágyók, ellenben Kossuth Ferencz, aki nyolcz hónap óta hirdeti az országnak és pártjának azt, hogy az önálló bankért harczol s midőn annak megvalósítására kerül a sor, cserben hagyja pártját, legbensöbb szövetségre lép az önállóság és gazdasági függetlenség bevallott ellenségeivel, Andrássyakkal, Rakovszkyakkal és Wekerléékkel, csak azért, hogy a miniszteri bársonyszéket megtarthassa — dehogy is vágyik a hatalomra. Óh nem! Kossuth a czikk szerint józan gondolkozásig áldozatkész nemzeti hős, aki nem akar confliktusba keveredni a dynasztiával s ha a császárkimondja az utolsó szót, amint a chlopii hadparancsban kimondta „soha“, inkább meghunyászkodik előtte s megelégszik azokkal a katonai vívmányokkal, amelyeket Tisza István hat évvel ezelőtt már megkapott, amelyeket azonban hat évvel ezelőtt Kossuth Ferencz sem tekintett vívmányoknak. Ma már az is elég flastromnak a sok sebből vérző nemzet testére, csak egy be ne következzék: Kossuth Ferencz ott ne hagyja a miniszteri bársonyszéket. Mindezekből tehát kétségtelen, hogy nem Kossuth Ferencz, hanem Justh Gyula vágyik hatalomra. Nézzük a második vádat: Justh Gyula paktál a nemzetiségekkel. Miben nyilvánult meg ez a nemzetiségi pak- tálás, azzal adós marad a kérdéses czikk. Egymagában véve az, hogy a horvátoknak megengedte azt, amit részükre törvény biztosit, hogy a házban horvátul is felszólalhatnak, a nemzetiségekkel való paktálást meg nem állapítja. Hogy nem paktált velük, bizonyítja az, hogy a horvátok az elnök- választás alkalmával nem szavaztak Justh Gyulára. Az, hogy a dákorománoknak szövetséget kínált, épen olyan már többször megczáfolt rágalom, aminek semmi alapja nincs. Ellenben teljesen beigazolt tény, hogy az elnökválasztás alkalmával a Kossuth Ferenczczel szolidáris miniszterek erős pressziót gyakoroltak a nemzetiségekre. Andrássy Gyula az alkotmánypárti szászokat dolgozta meg, Wekerle pedig magához hivatta Lukácsiu Lászlót s a horvátokat s az ellenük folyamatban levő politikai perekben pertörlés kieszközlését ígérte nekik. Günther Antal Kossuth Ferenczczel egy miniszter- tanácsban adott királyi kegyelmet az izgatásért elitéit Vlád Aurélnénak, de azért nem a Kossuth Ferenczczel egy kabinetben ülő, egy közös bankos eszméért hevülö miniszterek paktáltak a nemzetiségekkel, hanem Justh Gyula. Köztudomású, hogy Justh Gyula fogadta ugyan Lukács László volt minisztert, mint homo regiust, de kijelentette, hogy velük közös akczióra nem vállalkozik, követeléseit teljes egészében fenntartja s azokból mit sem enged. Lukács missziója teljes kudar- czot vallott, vele Justh szóba sem állt s a czikk szerint mégis Lukács kezeiből várta Justh a kormányhatalmat. Ilyen nevetséges rágalmakkal, ilyen szemenszedett valótlanságokkal küzd az a sajtó, amely Kossuth Ferenczet támogatja. Erről a sajtóról elmondhatja Kossuth Ferencz „Isten őrizz meg a barátaimtól“. Mert ha voltak még, akik Kossuth Ferencz eljárásában jóhiszeműséget láttak, azokat is észre téríti az a durva rágalmakkal telt támadás, ami az effajta czikkekben megnyilatkozik. Justh Gyula a szilárd jellemű, hajthatatlan férfi az elvhü, gerinczes, igazi magyar politikus sokkal tisztább világításban áll a nemzet közvéleménye előtt, semhogy e fajta sajtó támadások meggyöngithet- nék azt a bizalmat, amelyet a nemzeti jogok e kiváló harczosa méltán megérdemel. Egyben azonban igaza van a czikk- nek. Justh Gyula folyton támadta s folyton támadni fogja az Andrássy-féle pluralitáson alapuló választói javasla-
