Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1909-11-25 / 47. szám

2 tot. Justh Gyula a Kossuth Lajos el­veit vallja. Kossuth Lajos a jogegyen­lőség apostola volt. A jogegyenlőség elvén épülhet fel csak az alkotmány- párti feudális mágnások és néppárti aulikus klerikális elemek tulbefolyásá- tól mentes, az igazi magyar népaka­ratot kifejező, demokratikus alapokon nyugvó népparlament. Ennek és nem az Andrássy-féle pluralitásos választói jognak híve Justh Gyula. A függetlenségi és 48-as párt állásfoglalása. A helybeli függetlenségi és 48-as párt százas végrehajtó-bizottsága f. hó 23-án este 6 órakor az ipartestület tanácstermében Dr. Adler Adolf pártelnök elnöklésével ülést tar­tott, hogy a politikai helyzettel s különösen a függetlenségi párt kettészakadásával szem­ben állást foglaljon. A látogatott gyűlést Dr. Adler pártelnök megnyitván, a következő beszédet mondotta: Tisztelt Uraim! Üdvözlöm a végrehajtó-bizottság meg­jelent t. tagjait és az értekezletet megnyi­tom. Méltóztatnak tudomással bírni arról, hogy a magyar országgyűlés képviselőházá­nak legnagyobb pártja, a függetlenségi és 48 as párt, — melyhez pártunk is tartozik, — kettészakadt, amennyiben a vezér Kos­suth Ferencz a bankkérdésben elfoglalt állás­pontjával kissebbségben maradt s igy hívei­vel együtt a pártból kilépett. Szükségesnek tartotta az elnökség ez al­kalomból a végrehajtó-bizottságot összehívni, hogy alkalma legyen a pártszakadás ügyében állást foglalni. Mielőtt azonban a megjelent Papp Béla országgyűlési képviselő urnák átadnám a szót, engedtessék meg nekem elnöki állásomból kifolyólag nézetemet egy pár szóval elmon­dani, jelezve, hogy senkit befolyásolni nem kívánok, mert a végrehajtó-bizottság minden tagja úgy is meggyőződése és lelkiismerete szavára hallgatva fog ezen kérdésben állást foglalni. Mióta csak önállóan gondolkodom, fiatal koromtól fogva mindig a függetlenségi esz­méknek voltam és vagyok hive, ezen esz­mékért, a szabadság, egyenlőség és testvéri­ség eszméiért harczoltam szóval és tollal egyaránt. (Éljenzés.) Mikor alkotmányunkat válság fenyegette és létrejött a coalitió, már akkor fájdalom­telt szívvel láttuk, hogy nem fog hasznára válni a függetlenségi eszméknek az, ha mi a 67-es pártokkal fogunk együtt működni, de a darabont korszak rombolásának megszün­tetése és az atkotmányos kormányzat hely­reállításának lehetősége miatt rövid időre meghoztuk az áldozatot, kezet fogtunk, együtt ; működtünk a 67-esekkel; pártunk elfogadta az alkotmányellenesen megkötött kereske­delmi szerződéseket, megkötötte a hazánkra nézve rósz kiegyezést és mi, kik a közös in­tézményektől irtóztunk, belementünk a de- legátióba s nemcsak megszavaztuk, hanem felemeltük a quótát; pártunk megszavazta a közterheket emelő adótörvényeket, bele­ment a katonatiszti fizetések emelésébe s mindezeket fájdalomtelt szívvel, sokszor meg­szégyenkezve csak azért, hogy a párt meg­mutassa kormányképességét s nem sajnálta az áldozatot, csakhogy gazdasági önálló- j sága legelső lépését: az önálló bankot meg- j valósíthassa. A pártvezér volt az, ki a pártot mind­ezekre rábeszélte, hogy a párt loyalitását i bebizonyítsa, de hangoztatta, hogy ha az önálló bank felállítását meg nem engedik, j a párttal együtt ellenzékbe megy. És mégis mi következett be ? Ahelyett, hogy a rosszul informált király í előtt megalkuvás nélkül követelte volna az | önálló banknak a bankszabadalom lejárta­kor való felállítását s akadály esetén ellen- j NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE í zékbe ment volna pártjával, megvárva azon időpontot inig a jól informált király bele­egyezik az önálló bank felállításába — ki­jelentette, hogy az önálló bankot most fel- ) állítani nem lehet s nem köti magát az 1911. januári dátumhoz, amiből az követke­zik, hogy a bankszabadalmát — mily időre az mindegy — meghosszabbítani hajlandó. Tisztelt Uraim! Ezen az utón szerintem i Kossuth Ferenczet követni nem lehet! A j bankszabadalom lejár, nekünk törvény biz- i tositja az önálló bank felállításának jogát, ezen jogunk elismeréséért a quótaemeléssel áldozatot is hoztunk s minthogy meggyőző­désünk az, hogy a magyar önálló nemzeti jegybank felállítása az első lépés a gazda­sági önállóság felé — hát ezt a lépést meg­akarjuk tenni, mert ahhoz jogunk van. Ézeket elmondani szükségesnek tartottam s most kérem Papp Béla országgyűlési kép- I viselő urat, fejtse ki a bizottság előtt állás­pontját, arra vonatkozólag a végrehajtó bi­zottság minden tagja megteheti észrevételeit, minek megtörténte után fog a végrehajtó- bizottság határozatot hozni, bizonyára olyat, amilyet ettől a bizottságtól elvárni lehet, amely megfelel a függetlenségi és 48-as párt programmjának, a szabadság, egyenlő­ség, testvériség és népjogok eszméjének. Lelkes éljenzés követte a pártelnök nyílt ■ beszédét, mely után Papp Béla országgvü- i lési képviselő általános tetszés közben eze- j két mondotta : Tisztelt Uraim! Tisztelt Barátaim! Két éve elmúlt immár, hogy szives bizal­mukból a nagykárolyi választókerületet kép­viselem a parlamentben. Azóta ritkán talál­koztunk. Nem én voltam oka, hanem az az áldatlan politikai és parlamenti helyzet, amely ez idő alatt fennállott, tétlenséngre kárhoztatva a nemzeti energiát. A nagy többségben lévő függetlenségi párt a koalí­cióhoz lánczolva ebben a természetellenes szövetségben, ahol külömböző czélokért küzdő külömbözö elveket hirdető pártokkal kellett együtt működnie, nem tudta programmját érvényesíteni, hanem kénytelen volt 48-as czégér alatt 67-es politikát folytatni. Mind­nyájan tudtuk, mindnyájan éreztük, hogy ennek az egyesülésnek nincsen erkölcsi alapja s el kell következnie annak az időnek, mely­ben a 48-as elvek összeütközésbe fognak kerülni a 67-tel. De bíztunk abban, hogy a számbeli túlsúlyban lévő erős függetlenségi párt ebben az összeütközésben megállja he­lyét, győztesként fog abból kikerülni s egy nagy, hatalmas lépéssel fog közeledni kitű­zött czéijához: a közjogi és gazdasági füg­getlenség megvalósításához. Az alkalmat meghozta az idő. Az osztrák­magyar bank szabadalma 1910. év végével lejár s a bank már kérte a szabadalom meghosszabbítását. A függetlenségi párt állást foglalt e kér­désben. Párthatározatban kimondta, hogy az osztrák bank szabadalmát meg nem hosszab­bítja, hanem ragaszkodik az önálló jegyki- bocsájtó magyar banknak 1911. január 1-én leendő felállításához. Ragaszkodik nemcsak azért, mert a vá­lasztóknak tett ígérete, a politikai becsület köti ehhez, hanem azért is, mert az önálló bank felállításához jogot szerzett 1907-ben, midőn a gazdasági kiegyezés, a quóta fel­emelés alkalmából határozott Ígéretet kapott arra nézve, hogy a bank kérdésben szabad keze van. Megvagyok arról győződve, hogy az eset­ben, ha a nemzet e kérdésben szilárdul, férfiasán kitart, az eredmény a viszonyok kényszerítő hatalma mellett el nem maradt volna. De ellenkezőleg történt. A hatvanhetes pártok szembe helyezkedtek eme jogos kö­veteléssel, Wekerle pedig folytonosan olyan irányban informálta a királyt, hogy az ön­álló bank felállítását a nemzet többsége nem kívánja. Midőn pedig az ország külömböző részei­ben megtartott népgyüléseken megnyilatko­zott a nemzeti akarat s ezzel szemben Wekerle informácziójára vetőt mondott a király, azzal állottak elő, hogy hát legyen önálló bank, de nem 1911-re, hanem nap­tárilag meg nem határozott időre. A kinek hályog nincs a szemén, belát­hatta, hogy mihelyt a törvényes határidőtől eltérünk, kezeink kötve vannak, a mennyi­ben más irányú intézkedésekhez, mint a szabadalom provizórikus meghosszabbítása, vagy uj szabadalom engedélyezéséhez már az osztrák kormány és osztrák törvényhozás hozzájárulása is szükséges, mihelyt pedig ezekhez az eszközökhöz nyúlunk, az osztrá­kok e szabadalomnak 1917-ig vagy még tovább leendő meghosszabbítását fogják kö­vetelni s ha az úgynevezett mérsékelt poli­tikusok a provizórikus meghosszabbítást fel­kínálják, a gazdasági önállóság évek hosszú sorára el van temetve. Küzdöttünk tovább az önálló bankért s a küzdelemben velünk volt Kossuth Ferencz. Még a nyáron is felszóllitott, hogy menjünk kerületeinkbe s apostoloskodjunk elveink mellett. Most néhány hete azonban már azzal állott elő: eddig azt hitte, meglehet csinálni az önálló bankot, most már látja, hogy az uralkodó ellenzi, tehát nem lehet megcsinálni. A párt nem nyugodott ebbe bele, azt követelte: mondjuk meg a^királynak nyíltan, hogy ragaszkodunk jogainkhoz, ettől a kö­veteléstől el nem állunk, mire Kossuth Fe- rencz azzal felelt, hogy felidézte a pártsza­kadást, elhagyta pártját és a melléje sorakozott kisebbséggel szövetségbe állt az önálló bank j ellen a hatvanhetesekkel. Váratlanul jött az reánk. Sokáig tana­kodtunk mindannyian, sokáig tanakodtam én is, mitévő legyek? Megkérdeztem eszemet, megkérdeztem szivemet, megkérdeztem dicső elődöm gróf Károlyi István szellemét és azt a választ nyertem, hogy nem követhetem Kossuth Ferenczet, nem adhatom fel a nem­zet törvényes jogáért: az önálló bankért folytatott küzdelmet, nem szövetkezhetem a 67-esekkel, hanem mennem kell azon az utón, a melyet a politikai becsület, Károlyi István gróf példája s meggyőződésem helyes­nek talál. Ez az ut az, melyet a Justh Gyula ve­zérlete alatt álló függetlenségi többség követ. Erre az útra léptem én s midőn ezt Önök­nek, mint a végrehajtó-bizottság tagjainak i bejelentem, azt hiszem az önök meggyőző­dését, hazafias érzését s a küzdelemben inegedzett akaratát követtem csupán. És most megjelentem Önök között hir­detni azt, amit én már régen megjósoltam, j hogy megkezdődött a harcz a tiszta függet- i lenségi 48 as eszme és a hatvanhetes állás­pont között. Megkezdődött a harcz a nemzet jogaiért, önállóságáért, függetlenségéért. Ehhez kérem az önök szives csatlakozását, mert csak az önök bizalma, az önök támo­gatása mellett vívhatom meg azt a megal­kuvást nem ismerő, elszánt harczot, a melyet a mai viszonyok között a nemzeti jogok s első sorban a gazdasági önállóság megvaló­sításáért megvívnom kell. Kérem erre vonatkozólag elhatározásukat! Szűnni nem akaró taps és éljenzés volt jele a képviselő határozott állásfoglalása helyeslésének. Iíj. Sternberg Sándor és Csip­kés András alelnökök mondottak ezután kö­szönetét Papp Béla orsz. képviselőnek ma­gatartásáért s bizalmukról biztosították őt. Papp Béla megköszönte az iránta meg­nyilvánult bizalmat és kijelentette, hogy ő marad aki volt, a függetlenségi eszmék be­csületes harczosa és ezen elvektől soha el­térni nem fog. Jelezte egyben, hogy a leg­közelebbi időben beszámolót fog tartani, melynek határidejét kellő időben közölni [ fogja az elnökséggel. Végül dr. Adler Adolf pártelnök indít­ványára egyhangú lelkesedéssel szavaztak bizalmat a kerület országgyűlési képviselő­jének, kimondották, hogy az országos füg­getlenségi és 48-as párt kötelékében meg­maradnak s minden erejükkel támogatják e pártot a gazdasági önállóságért folytatott küzdelmében. Elfogadták a Justh Gyulához 1 mint e párt vezéréhez küldendő sürgöny | szövegét, mely igy hangzott: „Nagyméltóságu Justh Gyula urnák Buda­pest Royal Klub. A nagykárolyi független-

Next

/
Oldalképek
Tartalom